Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Démoszthenész erejével - dadogás és íráskép

Vizsgaidõszakot élünk. Készülnek az 54-es dolgozatok. Álmatlan éjszakák, hatalmas sóhajok, hogy „…miért is nem kezdtem hozzá hamarabb…” és hasonlók. Ugye ismerõs? Bíztatásul azoknak, akiknek a munka dandárja még hátravan, ízelítõül egy már elkészült – és azóta megvédett – szakdolgozat részlet. Témája a dadogás. Készítõje tehetséges tanítványom, a debreceni Inform-team grafológus iskola kiválóan végzett hallgatója. Szeretettel ajánlom munkáját önálló olvasmányként. Terveink szerint a legjobb dolgozatokból folyamatosan közlünk részleteket.

„A szükség a dadogót is szónokká teszi.”
(Euripidész)

A dadogás - túlzás nélkül - a beszéddel egyidõs jelenség, emellett az antikvitásig visszanyúló írásos feljegyzések sora tanúskodik. Kr.e. IV. évszázadban élt a kiváló antik rétor, Démoszthenész, akinek nem csupán politikai szerepvállalása és szónoki tevékenysége volt legendás, hanem dadogásával való küzdelme is.
Igazából a szónoki pályán a szükség indította el. Hétéves korában meghalt édesapja, aki dúsgazdag fegyvergyáros volt. Vagyonát nagykorúságáig három gyámjára bízták, akik hûtlenül kezelték azt, s amikor elérte ezt a kort, igazának törvényszék elõtt kellett érvényt szereznie, a görög jogszokás szerint személyesen.
A szónoklás ábécéjét az örökösödési ügyek egyik elismert szaktekintélyénél, Iszaiosznál tanulta, állítólag oly buzgón, hogy gyakorlásképpen a tengerparton, a zúgó hullámokat túlharsogva szónokolt, illetve, hogy dadogását leküzdje, kavicsokat vett szájába, hogy magát a helyes kiejtés elsajátítására ösztönözze.
Erõfeszítései olyannyira gyümölcsözõk voltak, hogy beszédbeli fogyatékosságát nem csupán palástolni volt képes, hanem rétori képességeivel, szónoki meggyõzõképességével sajátján kívül még számos pert sikerre vitt. Képességeinek híre ment, s késõbb logographoszként is képes volt vagyonát gyarapítani, azaz felkérésre más pereskedõk számára írt beszédeket.
Azonkívül hogy Démoszthenész elõadásmódja és hatásos beszédei az antik retorika máig emlegetett klasszikusává emelték, példája mindezen túl mutat. Az erõs akarat, kitartó munka, és az önmagunkba vetett hitt, nem csupán arra elegendõ, hogy vélt vagy valós fogyatékosságainkat elfedjük, hanem képesek lehetünk abból akár erényt is kovácsolni.
Szakdolgozatomban a dadogás jelenségét kívánom górcsõ alá venni, a holisztikus grafológia apparátusát segítségül hívva. Grafológiai analízis és a dadogás lélektanának találkozása nem csupán egy még feltáratlan és izgalmas terület, hanem úgy vélem segítség és lehetõség is a dadogósak számára, hogy problémájukkal tudatosabban legyenek képesek szembenézni és megküzdeni azzal. Démoszthenész szájába vett tengerparti kavicsai úgy vélem az akadályokkal való tudatos szembenézést szimbolizálják. Kutatásaimmal ehhez a küzdelemhez is szeretnék segítséget nyújtani.
A vizsgálatokkal azt a hipotézisemet szeretném igazolva látni, mely szerint mind az öröklött mind a szerzett dadogás leginkább a személy önértékelésére, én-képére hat ki hátrányosan. A beszéd a társas érintkezés és kommunikáció legalapvetõbb formája, azon keresztül közöljük gondolatainkat és érzéseinket. Az élõ nyelvi megnyilatkozás az, amely az embereket egymás elõtt megnyilvánítja, belsõ világunk a beszéden keresztül válik közölhetõvé. Emiatt a beszéd az, amely leginkább meghatározza az egy ember másikról való képét, és a másik visszajelzésein keresztül az önmagamról alkotott képem is nagymértékben nyelvi megnyilatkozások milyenségétõl függ, értve ezalatt mind a formát, mind a tartalmi összetevõket. Könnyen belátható, hogy eszerint a beszédhibáknak milyen nagy súlya van az interszubjektív érintkezésben, mennyire meghatározó az énkép szempontjából. Sajnálatos módon, a dadogás esetén ez súlyozottan áll fenn, sok esetben önértékelési zavar, téves önkép, labilis identitás és ingatag realitásérzék kíséri a nem megfelelõ mód feldolgozott, megélt beszédhibát. Ez természetes nem szükségszerû, mi sem példázza ezt jobban, mint Démoszthenész fentebb említett története.
Ugyanakkor ezeknek a lélektani és társadalmi összefüggéseknek a feltárása azért fontos, mert a dadogás és negatív önértékelés kapcsolata mögött éppen helytelen berögzõdések, társadalmi és egyéni elõítéletek érhetõek tetten. Hiszem, hogy ennek tudatosításához és tudatos felszámolásához vezetõ úton fontos állomást jelenthetnek az ilyen irányú grafológiai kutatások.
Elõször a dadogás jelenségének lélektani-fiziológiai értelmezéseit kívánom röviden áttekinteni, majd a vizsgálathoz szükséges módszer, a holisztikus grafológia alapvonalait ismertetem. Ezzel az apparátussal fogok neki öt dadogó írásmintájának vizsgálatához.

II. A dadogás

II. 1. Definíció
Dadogás (lat. balbuties) a beszéd összerendezettségének zavara, amely a ritmus és az ütem felbomlásában és a beszéd görcsös szaggatottságában jelentkezik. A hangok összekötését, tehát a szótagok kimondását az izmokban fellépõ görcs megnehezíti, esetleg teljesen megakadályozza.

II. 2. A dadogás eredete

A dadogás eredetén sokan a dadogás okát is értik. Célszerû az eredetet és az okot különválasztani. (KOVÁCS-MÉREI nyomán)
Az alábbi tényezõk csupán hajlamosítják az egyént a dadogásra, tehát annak lehetõségét hordozzák magukban. Ahhoz, hogy a lehetõség, a hajlam egy kialakult betegséggé váljon, további tényezõkre, a közvetlen kiváltó okokra, illetve azoknak a hajlamosító tényezõkkel történõ együttállásra van szükség. Attól függõen, hogy a dadogás milyen lehetõségekbõl fejlõdik ki, más-más eredetû lehet.

1. A dadogás egy fejlõdési rendellenesség, mégpedig beszédfejlõdési zavarból ered. A gyermeki beszéd fejlõdésének egy bizonyos szakaszában keletkezik, amikor a gyermek még a „beszédügyetlenség” állapotában van. Kifejezési igénye, esetleg a környezetnek a vele szemben támasztott követelményei a beszéd területén még meghaladják képességeit.

2. A dadogás neurózisból ered. Ez a legáltalánosabban elfogadott elmélet. A neurózis „betegesen átérzett személyiségzavar, amelyet a szomatikus vegetatív sérülések kísérnek”. (Giljarovszkij)
Amennyiben az adott személyiségben megtalálhatók a neurózis kialakulásának feltételei, a rendkívüli ingerek, hatások (pl.: félelem, ijedtség) megindíthatják a neurózis kifejlõdését.
A dadogásra vonatkoztatva tehát a neurózisok három pszichés tényezõjét a következõképpen értelmezhetjük:
• Olyan pszichés vagy környezeti ártalom, amely közvetlenül kiváltja a dadogást
• Gyenge idegrendszeren alapuló érzékeny pszichikum
• A dadogás hatása a személyiség további fejlõdésére
3. A dadogás szervi (organikus) eredetû. Ennek a nézetnek a képviselõi szerint a
dadogás bizonyos testi, alkati, biokémiai tényezõkbõl fakad. (Glauber, Riper,
Lebegyinszkij)


II. 3. A dadogás képlete (Charles Van Riper)

Charles Van Riper, aki dadogósok számára terápiát is dolgozott ki, a beszédhibát elõidézõ és hajlamosító tényezõket megpróbálta egy képletben is összegezni:

Stuttering – Dadogás Penalty – Büntetés
Frustration – Frusztráció Anxiety – Szorongás
Guilty – Bûntudat Hostility – Ellenségeskedés
Communicative stress – Kommunikációs stressz Situational fear – Szituáció félelem
Word fear – Szó félelem Moral – Morál: belsõ erõ, önbizalom
Fluency – Folyamatosság: folyamatos beszéd hiánya

II. 4. A dadogás kiváltó okai

Abban az esetben, ha a dadogást közvetlenül a pszichikai és szociális okok váltják ki, rendszerint neurózisos eredetû vagy fejlõdési (beszédfejlõdési) rendellenességbõl eredõ dadogásról beszélhetünk. Az anatómiai-fiziológiai okok esetében a dadogás természetszerûleg szervi eredetû.

A pszichikai és szociális okok

• Pszichés traumák

Gyakoriság szempontjából az elsõ helyre kívánkozik a fenti ok. Az ijedtség, a félelem, a hosszabb ideig tartó szorongás következtében az idegrendszer egyensúlya megbomlik, a különbözõ kóros, neurotikus tünetek a dadogással együtt jelentkeznek. Különösen a hosszabb ideig tartó traumák okoznak súlyos elváltozásokat, súlyosabb fokú dadogást. (pl.: büntetésbõl sötétbe zárják a gyermeket)

• Az érzelmi, indulati feszültség kiélezõdése

Adott esetben a sértések, a csúfolódások, az irigység, a féltékenység vagy a beteges óvatosság, a bizalmatlanság állandó kóros nyugtalanságot, feszültséget válthatnak ki. Következésképpen már nem tudja tárgyilagosan elemezni saját helyzetét, lehetõségeit, és nem képes megfelelõen alkalmazkodni a környezetéhez. A sokféle idegrendszeri tünet mellett ez dadogást is okozhat. (pl.: kistestvér születése, családon belüli konfliktusok)

• A rendellenes beszédfejlõdés

Egyformán káros lehet, és dadogást okozhat a korai és a késõi beszédfejlõdés. A korai beszédfejlõdés fõleg akkor, ha együtt jár a gyermek túlzott beszédterhelésével. (pl.: amikor a gyermek a vendégek elõtt produkálja a betanult szöveget, a szülõ unszolására, nem ritkán fenyegetésére)

• Az utánzás

Az utánzás ritkán fordul elõ, de mint dadogást kiváltó okot, számon tartják a szakemberek. Fõleg kisgyermekek szokhatják meg a szó és mondatelei ismétléseket, ha a családban vagy óvodai közösségben dadogó felnõttel, gyerekkel érintkeznek, mivel ebben a korban a gyermekek beszédfejlõdésében meghatározó szerepe van a környezet beszédpéldájának.

Anatómiai-fiziológiai okok

• Agyi sérülések
• Betegségek és sérülések

A magzati fejlõdés szakaszában, a szülés alatt és a születés után vagy a kora gyermekkorban bekövetkezett agyi sérülések, amelyek az agykérget károsították, dadogáshoz vezethetnek.
Betegségek (fertõzõ és más hosszadalmas betegségek), amelyek legyengítik, kimerítik az idegrendszert, s gyengíthetik a beszéd központi szerveit is.
Az orr, fül, gége betegségei, ha azok kapcsolódnak a hangképzõ szervek zavarához.

• Általános mozgásfejletlenség

Itt említhetõ meg a balkezesség és a dadogás kapcsolata. Igaz, hogy a balkezességhez nem járul automatikusan a dadogás. A sérülés azonban bekövetkezhet akkor, ha a lateralizációt megzavarjuk, tehát a balkezes gyermeket különbözõ módszerekkel a jobb kéz használatára szoktatjuk át.
Ezzel ugyanis egy tartós, kellemetlen hatást gyakorolunk rá, nyugtalanná válik, tevékenységében bizonytalanná, mozgásának szabályozása, ezen belül a beszédmozgás irányítása sérül.
Fiziológiailag a beszédközpont funkciója az átállítás következtében áttevõdik balkezeseknél a jobboldali agyféltekérõl a bal oldalira, s ez közvetlenül is okozhat beszédhibát (dadogást).
Ezzel is magyarázható, hogy az átállított gyermekeknél nagyobb számban fordul elõ a dadogás.
Gyakran a dadogás okai közé sorolják az öröklést is. Szondi Lipót vizsgálatai alapján például a dadogó szülõk 36 %-ban örökítik tovább a dadogást, gyakran azonban egyéb görcsös tünetekkel járó betegségeket (epilepszia, migrén) is.
Mivel azonban a beszéd nem veleszületett, öröklött funkció, hanem a környezet beszédétõl függõen fejlõdik ki a különbözõ nyelveknek megfelelõen, kóros megjelenési formáját, azaz a dadogást sem tekinthetjük öröklöttnek.

II. 5. A dadogás rendszerezése

A szakirodalom a természetüket és mûködésüket tekintve több fajta dadogós rendellenességet is megkülönböztet. A következõket szokták elkülöníteni:
a) Élettani dadogás (a beszéd folyamatosságát a szótag, szó, szókapcsolati ismétlései törik meg a beszédkésztetés és a beszédmozgások összhangjának hiánya miatt)
b) Klónusos dadogás (a szavak elsõ hangzóját, vagy szótagját ismétli)
c) Tónusos dadogás (nem tudja a szót elkezdeni, vagy a szavak elsõ hangzóját görcsösen megnyújtja)
d) Klonotónusos dadogás (vegyes típusú dadogás, ez a legsúlyosabb)
e) Hadarásos dadogás (a dadogás mellett a hadarás tünetei is jelentkeznek)
f) Dysarthriás dadogás (organikus agyi károsodás, pl. baleset, koponyatörés stb.).
g) Hisztériás dadogás (szótagok, szavak vagy egész szó-sorok ismételgetése; nagyon ritka)

II. 6. A dadogás általános tünetei

• Légzés: nem megfelelõen koordinált hasi és mellkasi légzés, a be- vagy a kilégzés elnyújtottsága, a kilégzés félbeszakadása belégzéssel, nem megfelelõ levegõmennyiség felhasználása a beszédhez
• Hangképzés: a gégeizmok fokozottabb izommûködése jellemzõ
• Artikuláció: artikulációs hibák nem annyira az egyes hangok formálásában, hanem inkább a hangok egymáshoz kapcsolásánál jelentkeznek
• Járulékos tünetek: önkéntelen mozdulatok, céltalan szemmozgások, izomremegés, tenyérizzadás, elpirulás stb.
• Mozgásos tünetek: együttmozgások, együttcselekvések
• Töltelékszavak
• Beszédfélelem (logofóbia: nehéz hangok)

III. Dadogás és grafológia kapcsolata

A dadogás természetesen nem csupán az orvostan és a pszichológia kutatásának lehet tárgya, úgy vélem komplexitásából adódóan számos más megközelítése is lehetséges a témának. Ezek közé tartozik a grafológia is, amely egy olyan apparátust jelent, amely nem csupán hogy igazolja a kísérleti lélektan megállapításait, hanem alkalomadtán új dimenziókat, új meglátásokat is képes feltárni.
A dadogás jelenségéhez az íráskép felõl való közelítés nem elõzmény nélküli. Mindenképp ki kell emelni Románné Goldzieher Klára nevét, aki a magyar grafológia egyik legkiemelkedõbb alakja.

III. 1. Egy elõfutár: Románné Goldzieher Klára munkássága

1928-ban szerzett diplomát a Magyar Állami Pszichológiai Intézetben. Publikációi már 1926-ban a Nyugat c. folyóiratban megjelentek. Friss diplomásként elismert tagja volt a Magyar Pszichológiai Társaságnak. Egyik alapító tagja volt a Magyar Írástanulmányi Társaságnak (1930) és az Íráskutató Intézetnek is (1931). Nevéhez fûzõdik a Graphodyn nevû mûszer, melyet Bálint Antal tanárral együtt, Herczeg Miklós és Szokol Hubert segítségével dolgoztak ki. A mûszert a Magyar Telefongyár Rt. készítette el.
A Graphodyn tulajdonképpen egy olyan íróeszköz volt, ami pneumatikus átvitel útján finom érzékenységgel regisztrálta az írásnyomás változásait, a nyomást megszakító szünetek tartamát és elosztódását is. Mindezek mellett képes volt az írás gyorsaságának pontos mérésére is. Románné elsõ könyve 1926-ban jelent meg „Írás és egyéniség” címmel. A háború elõl elõbb Nyugat-Európába, majd az Egyesült Államokba emigrált. Grafológiai kutatásait itt is folytatta. 1943-ban jelent meg utolsó magyar nyelvû munkája, melynek címe: „Ki vagy? Megmondja az írás”. 1952-ben angol nyelven publikálta „A kézírás: kulcs a személyiséghez” c. mûvét.
Az 1950-es években amerikai munkatársával George Staempflivel megalkottak egy grafológiai pszichogramot, mely arra volt hivatott, hogy a kézírás vizsgálatát, értékelését és értelmezését objektívebbé tegyék. Bonyolult számítási módja miatt ma már nem használatos, de abban az idõben fontos újításnak tûnt. Románné vizsgálta az ikrek, valamint a balkezesek kézírását is. A grafológia történetében elsõként õ foglalkozott a hibásbeszédûek írásaiban megjelenõ sajátos grafikai jelenségekkel.

III. 2. Románné Goldzieher Klára kutatásainak eredménye

A Magyar Gyógypedagógiai folyóirat 1928./4-6. számának 53-72. oldalán olvasható: „A hibásbeszédûek írása” címû tanulmánya. E tanulmány szerint, több mint 250 hibásbeszédû, és néhány száz „normális” beszédû ember írását vizsgálta meg. Abból indult ki, hogy az egyéniségre a legjellemzõbb a taglejtés, az arcjáték a beszéd és az írás, melyek a gondolatoknak, az érzéseknek a külsõ kifejezõi. E megállapításra fektette Klages a modern grafológia alapkövét a „Ausdrucksbewegung und Gestaltungskraft” címû könyvében.
Mint minden emberi megnyilvánulást, a beszédet és az írást is az agy irányítja. Az agyban végbemenõ nagyon összetett folyamatnak a beszédapparátus, a kar és az izom munkája csak egyik látható fázisa.
Románné számára már az írásminták gyûjtése során nyilvánvalóvá vált, hogy a beszédhibások írása alacsony formai értéket mutat. (Klages-féle meghatározás)
A gyakorlott és kiírt írás magasabb értékû, mert ez annak a jele, hogy az egyén ura szellemi életének és képes gondolatait folyékonyan és összefüggésében is kifejezni.
„Az intelligencia külsõ megnyilvánulásai között ugyanis a beszédképesség és a kézügyesség mindig egy agyféltekén vannak lokalizálva, és ezért párhuzamos a fejlõdésük és elválaszthatatlan az összefüggésük; ez magyarázza, amit Dr. W. Kaufmann Irén vizsgálatai bebizonyítottak, hogy a magasabb intelligencia az íráskészség magasabb fejlõdésével karöltve jár.”
Románné több mint 180 dadogó írását vizsgálta meg, és állítása szerint nincs egyetlen „jó értékû” írás sem. Külön vizsgálta az elemi (általános) iskolások és külön a középiskolás gyermekek írását. Szintén elkülönítve elemezte a felnõtteket, ezen belül is külön vizsgálta az „intellektuális” felnõtteket (egyetemi tanár, orvos, pap, államtitkár, stb.)
E vizsgálatának eredményét ekképpen összegzi: „Azt látom, hogy a dadogó írása, kivétel nélkül, nemcsak korának, tanultságának és társadalmi állásának szokványos színvonalát nem éri el, hanem az alacsony formai érték jeleinek egész sorozatát mutatja. Az egybegyûjtött írásokból kiviláglik, hogy az alacsony formai érték a dadogó reprodukciós bizonytalanságának és reprodukciós gátlásainak következménye.”
Románné a következõképp összegzi a dadogó emberek írásainak vizsgálatát: „Megállapítható tehát, hogy a dadogó írása úgy abszolút, mint relatív értelemben véve alacsony formanívón áll, amit nagyrészt reprodukciós bizonytalansága és reprodukciós gátlásai okoznak.”

III. 3. A grafikai jelek
Románné fentebb nevezett tanulmányában a következõ jellegzetességeket, meghatározó elváltozásokat mutatta ki a dadogós íráskép elemzésekor:
1. Szétesõ szerkezet (structura); megszakítások a szóban, a betûben és a vonal meghúzása közben.
2. Ismétlések, mint a szó, a betû, a betûalkatrész megismétlése; megszakadt vonal ismétléses eltolása; az ismétléses átírás.
3. A hiper- és diszdinamizálás, mint fokozott és rendszertelen betûárnyékolás; a dinamizálás folytán kisebbedõ betûszárak, ataktikus írás; reszketõ írás (tremor).
4. A disszimuláció: lassú és egyénietlen írás (elemi, kalligrafikus); bizonytalan megkezdés; palástolás, pontozás, nagyobb szünetek a vonal meghúzása közben.
„Miután e jelek legalább egyikét, kor- és kultúrára való tekintet nélkül, majdnem minden esetünkben megtaláltuk, e jeleket a dadogók grafikai stigmáinak, illetve akcidenciáinak tartom.”
Tanulmányaiban számos írásmintát közöl, mellyel megállapításait alátámasztja. Figyelembe véve, hogy az 1920-as évek sztenderd írása más volt, mint a mai, megállapításai ma már csak részben helytállóak.
Románné által összegyûjtött grafikai jegyek, megállapítások, kutatásának eredményei a dadogó emberek írásairól igazán „úttörõ” munkának számítottak.

Kertészné Hegedûs Ildikó




Kertészné Hegedûs Ildikó