Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Vendégségben Gömöri Gézánál a kreatív (írás)kép mesterénél

Régi vicceknél szokták mondani, hogy „zöldfülûeknek” minden az újdonság erejével hat. Ha nem is a kedves poénjai által, de azt hiszem az életvidám, 86 esztendõs Gömöri Gézával, „Géza bácsival” a hazai grafológia atyjával grafológusként egy kicsit ilyen érzésekkel ismerkedtem meg. Elõször az idei Grafo-Gárdony konferencián találkoztam vele, majd ezt követõen saját otthonában festményei, fafaragványai, és személyes emlékei által szinte az élete részesévé válhattam.

Nem könnyû átadnom mindazt az élményt, ahogyan az interjú vezetését „átvéve” megosztotta velem rajz- és írásgyûjteményét, emlékeit, de mindenképpen szeretném ezt a közvetlen, korkülönbséget és szabályokat félre rakó, megtisztelõ beszélgetést megosztani az olvasókkal. Ezért hát a kedves, szakmabeli baráti tegezõdés a mesterrel.

- Az már a gárdonyi rendezvényen kiderült számomra, hogy szeretsz rajzolni, de ennyi képre, festményre, karikatúrára, fából faragott történelemre nem számítottam. Ez itt egy élet kreativitása…
- A szakmában talán kevesen tudják, de eredetileg a képzõmûvészeti pályára készültem. A rajzolási kedvem már gyermekkoromban kezdõdött, akkor 13 évesen mindjárt le is rajzoltam apámat. Aki akkor csak kedvesen meglegyintett, és késõbb a szobrászati tanulmányok mellett elvárta tõlem, hogy valami „rendes” szakmám is legyen. Azóta is folyamatosan rajzolok, faragok és festek.
- Milyen stílust követsz? Milyen ihletbõl születnek a képeid?
- Nagyon szeretem a portréábrázolást, fõként irodalmi és történelmi személyiségeket örökítek meg. Ady, Petõfi, Arany János, Móricz, vagy Beethoven, Freud és itt van Ádám és Éva is megfaragva. De láthatod a tájkép festményeimet is. Egykor a munkahelyemen pedig a teljes hivatali vezetõségrõl karikatúrát készítettem. Az egyszerûséget, a figuratív ábrázolást szeretem. Úgy ábrázolom a témát, ahogyan látom. Nem karikírozom az arcokat sem.
- Ki tudsz emelni egyet a legkedvesebb alkotásodként?
- A havas tájképeket, mert a szülõföldemet juttatják eszembe. A Tátra alján születtem Dobsinán.
- Végül a mûvészet mellett milyen „rendes” szakmát választottál?
- A pénzügyi- számviteli pályára kerültem. Közgazdász, okleveles könyvvizsgáló lettem, és az örökös igazságügyi könyvszakértõi rangos címet is megkaptam. Egyébként 1971-tõl dolgoztam igazságügyi könyvszakértõként. Tanítottam a Könnyûipari Minisztérium mérlegképes könyvelõi iskoláján, és a Statisztikai Hivatal Fõiskolájának számviteli tanszékén. Az elsõ könyvviteli könyvet itt írtam Pálos István kollegámmal közösen. A Pénzügyminisztérium számviteli fõiskoláján szakmai instruktori feladatokat láttam el. Késõbb a Gázmûvek vezérigazgató helyettese lettem, innen vonultam 1980-ban nyugdíjba, de még évekig aktívan tevékeny voltam a szakmában. Nagy öröm volt munkám során, hogy felkértek publikációkra, szakmai tanulmányok elkészítésére. Egyik legnagyobb felkérésem az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületnél a földgáz átállítás fejlesztésének tanulmánya volt Angliában, majd ennek bevezetése Magyarországon. Ezért küldtek ki Londonba három hónapos tanulmányútra.
- S, hogyan jött a mûszaki pályához a humán érdeklõdés?
- Vezetõként már a Gázmûveknél is nagyon érdekelt a pszichológia, a metakommunikáció és az emberek személyiségének vizsgálata. Megfigyeltem a jelentkezõket, és azt vettem fel pénztárosnak, aki tisztán, precízen kirakta az i-re és az õ-re az ékezeteket, viszont egy vezetõ beosztásnál azt néztem, hogy elég kreatív-e az írása az illetõnek.
- Ekkor már komolyan foglalkoztál a grafológiával is?
- Lehetett vele foglalkozni, de az 1980-as évek elején még nagyon kellett vigyázni, mert amikor a pszichológiai témákat, szakmai tanulmányokat írtuk a vezetõi készségek vizsgálatáról, bizony még nem volt szabad kiejteni a grafológia kifejezést. De büszke vagyok a „Pszichológia vezetõknek” címû könyvre, amelyet társszerzõként Frank Tiborral készítettem.
- S hogyan kerültél elõször kapcsolatba a kézíráselemzéssel?
- A nõvérem 1964-ben Amerikában dolgozott az ENSZ-nél, és ott láttam, hogy a kézzel írt önéletrajzokat grafológusok vizsgálják. Késõbb a Gázmûveknél a londoni tanulmányút során is ezt tapasztaltam, és akaratlanul is belém rögzültek az itt szerzett grafológusi ismeretek. Sokat beszélgettünk errõl és ezután antikváriumokban már itthon is kerestem a szakkönyveket. Az elsõ könyvem, amit vettem Románné Goldzieher Klára 1952-ben megjelent „Kézírás, kulcs a személyiséghez” (Handwriting: A Key to Personality) címû angol nyelvû kiadványa volt. Nagy élmény volt az is, amikor egyszer Angliában a British Múzeumban egybõl fogadott az igazgató, aki szintén a grafológia híve volt.
- Egészen pontosan kikkel és hogyan kezdted a hazai grafológia megalapítását?
- Frank Tiborral és Agárdi Tamással fogtunk össze hárman. Így 1984-ben létrehoztuk az Íráselemzõk Baráti Körét, és a Metro Klubban megtartottuk az elsõ grafológiai elõadást. Majd 1986-ban szerkesztettük meg Frank Tiborral és Dr. Buda Bélával Csötörtök Csaba emlékére a Grafológia c. könyvét. 1991-ben pedig a Gázinfo támogatásával megjelenhetett a Mini Grafológia címû kiadványunk, amit dr. Agárdi Tamással együtt adtunk ki. Ezután megalapítottuk a Magyar Írástanulmányi Társaságot, ami azóta is mûködik. Az elsõ grafológiai szemináriumot pedig a Gázmûveknél tartottuk meg.
- Mennyire volt igény az elõadásokra?
- Nagy volt az érdeklõdés, de érdekes tapasztalatom azóta is, hogy sokkal több a nõ a grafológus szakmában. Szerintem azért, mert nekik sokkal nagyobb szükségük van a partner megbízhatóságára, biztonságra, hiszen a férfiaknál kisebb a rizikó, ha becsapják õket. Egyébként a Gázmûveknél, a pénzügyi területen is 90%-ban nõk vettek körül, és Agárdi Tamással nagyon szerettük az érzelmes gondolkodásukat.
- Mi ragadott meg téged a grafológiában?
- Hát, éppen a grafológiai elemzés megbízhatósága. Egy pszichológust meg lehet téveszteni a viselkedéssel, az önkontrollal, de a grafológus tisztán látja a kézírásból a valódi jellemet. Ez nagyon fontos számomra, hogy õszinte képet kapjak az emberekrõl.
- A grafológia mely területével foglalkozol a legszívesebben?
- Az aláírásnak nagy gyûjtõje vagyok. Hírességek, mûvészek, politikusok, különbözõ foglalkozási ágak képviselõinek az aláírását õrzöm. Azért szeretem, mert az aláírás a legõszintébb, és a legkoncentráltabban mutatja meg a személyiséget. Többször publikáltam errõl, például a „Szórakoztató aláírások” címû humoros kiadványban.
- Mi a véleményed a grafológus szakma mai helyzetérõl?
- Nagyon szép eredmény, hogy mára államilag elismert szakma. Nagyon tetszenek a grafológia új kutatási területei is, mint például Gulyás Jenõ István holisztikus tanításait. Vele még a Grafológiai Intézetben együtt töltött idõk során kerültem barátságba. Igaz, a Grafodidakt igazgatójeként azóta egy új képzés alapjait rakta le, de nagyon sok közös gondolatunk van a szakmáról. A szakma további fejlõdéséhez jó lenne, ha a grafológus társaságok jobban összetartanának, többször vitatnák meg az oktatási és egyéb szakmai problémákat. Fontos, hogy ne legyen széthúzás, fogjunk össze a szakmában.
- Milyen a viszonyod az ezotériához?
- Inkább csak megfigyelõje, kutatója vagyok mindennek. Nyitott vagyok a világ dolgaira, mert szeretek szemlélõdni, elmélyülni a természet titkaiban. Még az emberek külsõjét is állandóan fürkészem, kutatom, vizsgálódom. Például saját megfigyelésem, hogy az emberek két szemöldöke között található ráncok (vonalkák) megmutatják mennyire van egyensúlyban az ember két agyfélteke mûködése. Megfigyeltem a viselkedés alapján is, hogyha a két középsõ vonás párhuzamos középen, akkor az illetõ kiegyensúlyozott személyiség, és egyformán használja az értelmet és az érzelmeket.
- Téged mi irányított az életed során?
- A hit és a szeretet nagyon fontos volt egész életemben. Hittel és szeretettel már sokan gyógyítottak meg embereket. Soha nem tettem rosszat, inkább én is segítettem másokat. Az a belsõ érzés is mindig vezérelt, hogy jobb adni, mint kapni.
- S, mi a titka a te harmóniádnak, humorodnak, életvidámságodnak? Életkorodat nézve a jó egészségednek?
- A legfontosabb a belsõ családi élet. Ezt követõen a mûvészet, ami engem a mindennapi stressz után egész életemben kikapcsolt, és a mai napig pihentet, regenerál. A másik a jó alvás, vagyis a melatonin termelõdése, ami szükséges a mély alváshoz, mert ez is visszaadja a szervezet erejét. No, és ma már a feleségemmel van idõnk sokat sétálni.

R. Eller Gertúd
újságíró, grafológus






R. Eller Gertrúd