Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
A kreativitás pszichológiai vonatkozásai

Az alkotókészség bizonyos határokon belül tudományos igénnyel pszichometriailag tesztelhetõ. Számos mérõeszközt dolgoztak ki erre a célra; a skálák közül ismert többek között a Barron–Welsh mûvészeti skála, amely a komplexitáspreferenciát méri, a szóasszociációs teszt, amely a különleges válaszokat regisztrálja, a távoli társítások tesztje, a kreatív személyiség skála, valamint a „Lifetime” kreativitásskála, amely a hétköznapi és eminens alkotói eredetiséget, az innovációt (illetve az arra tett erõfeszítést) teszteli. Eysenck átlagpopulációban végzett vizsgálataiban azt találta, hogy a pszichometriai tesztekkel mért kreativitás korrelált a személyiségteszt magasabb pszichoticizmus-, impulzivitás- és kalandkedvelés-pontszámával, valamint alacsonyabb neuroticizmus- és konformitásértékével, ugyanakkor az intelligencia foka nem befolyásolta az eredményt.

„Apámtól kaptam alakot
s azt, hogy komolyan élek,
anyuska víg kedélyt adott,
hogy szívesen meséljek.”
(J. W. Goethe, fordította Vas István)

A kreativitás pszichológiai elemei közé tartozik a technikai-mesterségbeni tudás és ismeret, a különleges tehetség/képesség (talentum) és az akarat/motiváció. Amennyiben az egyik hiányzik, beszélünk fiatalkori (a mesterségbeni tudás hiánya), frusztrált (a speciális tehetség/képesség hiánya) vagy feladott (az akarat/motiváció hiánya) kreativitásról. A kreativitás hétköznapi és eminens kategóriákba is osztályozható.
A kreativitás kognitív pszichológiai komponensei közé tartozik az asszociációk képzése iránti hajlam, a hasonlóság felismerése, valamint a metaforaképzés. Az idioszinkráziás, helyzethez nem illõ, idegenszerû, új, szokatlan gondolkodás, valamint a transzformációk alkotásának képessége szintén jellemzõ. Szükséges a figyelem szelektív irányítása, valamint a konkrét dolgok és aspektusok absztrahálása. Amennyiben eltérõ ideák kerülnek felszínre, azok közös kontextusba hozása, valamint az imaginációs hajlam, a gondolatok fantáziával történõ dúsítása elõsegíti az új, az eredeti teremtésének folyamatát. Bizonyos vélekedések szerint a humor iránti fogékonyság, a humorérzék és a humor használata is együtt jár a kreativitással.
Az alkotókészséggel rendelkezõ személyiség általában rugalmas, érzékeny és toleráns a különféle szokatlan jelenségek iránt. Felelõsségérzet és empátiás készség jellemzi, azon túl valamiféle függetlenségi törekvés. Énképe általában pozitív és a szociális kontaktusok terén is kapcsolatokra vágyik. Viselkedése típusosan nonkonform, bizonyos fokú önkontrollzavar jellemzi.
A motivációs pszichológiai vonások terén a kreatív egyén kíváncsisággal, az új, a szokatlan iránti nyitottsággal és befogadókészséggel rendelkezik. Stimulatív helyzetekben szabad reagálókészség és bizonyos kockázatvállalási
készenlét jellemzõ. Kitûnik a problémákra érzékeny beállítódás és a probléma megoldásának vágya, valamint az, hogy a kétértelmûséget tolerálja. Az önbizalom jelenléte fontos lehet, csakúgy, mint az alkotásban a kitartás, az állhatatosság. Kérdéses és vita folyik az „intrinsic” és „extrinsic” faktorok jelentõségérõl, azaz, hogy az alkotásban mennyire fontosak a külsõ ösztönzõ tényezõk (például megrendelés busás díjazás mellett), vagy mindez inkább belsõ motivációból, mintegy szükségletbõl fakad. Az emberiség kultúrtör- ténete mindkét tényezõre számos példát szolgáltat.

Hangulat és kreativitás
Különös és az utóbbi idõben mindinkább elõtérbe kerülõ kérdés, hogy a hangulatnak milyen pszichológiai szerepe lehet a kreativitásban. Általános vélemény szerint a pozitív hangulat javítja az információfeldolgozást és ezáltal az alkotóerõt is. Vizsgálták cyclothymiás egyének, mániás-depressziós betegek (bipoláris I és II), valamint egyenes ági rokonságuk alkotókészségét. Az adatok szerint a „fordított U” alakú hipotézis a leginkább elfogadható, azaz a hangulat és a közérzet emelkedésével egy ideig javul az alkotóerõ, de az extrém hangulatemelkedés ront a kreatív képességen.
Eysenck szerint a pszichoticizmus személyiségjegy mind a pszichózis, mind a kreativitás alapjául szolgál, és amiben a pszichoticizmus és kreativitás különösen hasonló, az a különleges kognitív stílus, az „overinclusiv” gondolkodásmód. Folytonos spektrumot tételez fel, amelynek egyik végén az altruizmus, majd a szociábilis, majd az empátiás személyiségjegyek állnak, és a nagyobb mérvû pszichoticizmus felé tartva elõször az affektív zavar, késõbb a szkizoaffektív jegy, majd legvégül, a spektrum másik végén a szkizofrénia áll. A mániás-depressziós hajlam tehát inkább a pszichotikus oldal felé található. Holzman és munkatársai „gondolkodászavar-index” pszichometriai skálával mániás és szkizofrén betegeket hasonlítottak össze, és azt találták, hogy a mániás állapotot olyan gondolkodási folyamatok jellemezték, amelyek valószínûsíthetõen alkotókészségben jelentkeznek. A szkizofréniával szemben a mániát széles kombinációra hajló gondolkodás jellemezte, a betegek inkongruens módon voltak képesek percepciókat és ideákat összevonni, lazán összefüggõ képzeteket összekötni, látszólag irreleváns, eltérõ gondolati vágányról ötletbetörést felmutatni.
Schuldberg egyetemi hallgatókat vizsgált kreativitást mérõ tesztekkel, és a pszichopatológia különféle aspektusait is megítélte. Azt kapta, hogy a kreativitással összefüggõ nézetek, attitûdök, személyiségvonások és viselkedésminták szignifikáns módon a hipomániás jegyekkel mutattak összefüggést. Isen és munkatársai egészségesekben a pozitív affektus fokozott alkotókészséget kiváltó szerepét találták, amelyet tesztvizsgálattal támasztottak alá. Magyarázatuk szerint a pozitív hangulat az emlékezetben tárolt információk skálájának és mennyiségének fokozott hozzáférhetõségével segíti az alkotókészség kibontakozását. A jó önkép növeli azt a készséget, hogy az egyén tényeket és ideákat újszerûen kombináljon és kapcsolatot teremtsen látszólag eltérõ benyomások között. A pozitív hangulat defokuszálja a figyelmet, nagyobb interpretációs lehetõséget biztosít, az illetõ a felfogott inger több aspektusának felfogására, illetve azok lehetséges kombinációjának befogadására lesz képes.
Egyetemi hallgatók körében végzett vizsgálat során azt tanulmányozták, hogy a mániás-depreszsziós hajlam mennyire befolyásolja az alkotói képességet. A „Millon Clinical Multiaxial Inventory-III” 14 teszt bipoláris mánia skálájával mérték a mániás hajlamot, míg a kreativitás megítélésére a távoli társítások tesztjét használták. Esszéket írattak egy átlagos napon megszervezett tevékenységsorozatról (kontroll), valamint olyan valamikori napról, amikor tevékenységük elsõrendûen kiválóan, kiemelkedõen jól ment, minden sikerült (hangulatemelõ élmény). A pszichometriai adatok statisztikai elemzése szerint a bipolaritásra hajlamos és csúcsteljesítményrõl író hallgatók érték el a kreativitástesztben a legmagasabb pontszámot a négymezõs kísérleti elrendezés egyéb feltételeihez képest. A magas bipolaritás kontrollhelyzetben nem eredményezett magasabb kreativitási értéket, amely azt sejteti, hogy a mániás-depressziós hajlam önmagában még nem elegendõ a jobb alkotói kibontakozáshoz, ahhoz a hangulat emelkedése is elengedhetetlen feltétel.
Újabb vizsgálatban George és Zhou a hangulatot mint input modellt alkalmazva olyan állapotokra kerestek pszichológiai magyarázatot, amikor negatív hangulat pozitív módon, a pozitív hangulat negatívan kapcsolódott a kreatív teljesítményhez. Olyan munkahelyen, ahol eredeti tervezés (design) és kivitelezési technikák felmutatása volt a kívánalom, munkások egyik csoportjában azt találták, hogy a negatív hangulati folyamatok akkor kapcsolódtak kreatív teljesítéshez, amikor a felfogható, érzékelhetõ elismerés, a teljesítmény jutalmazása és az érzések tisztasága (hangulati metafolyamat) magas fokú, jelentõs volt. A pozitív hangulat inverz összefüggése az alkotó megnyilvánulással ugyancsak ezeknek a tényezõknek a fennállásával volt magyarázható.

Kreatív teljesítmény és pszichopatológia a foglalkozási csoportokban
Õsidõk óta ismert, hogy bizonyos kreatív teljesítmények mögött pszichopatológiai eltérés állhat, ezért Ludwig kísérletet tett az összefüggés elemzésére különféle foglalkozási csoportokban. A New York Times Book Review 30 évet felölelõ (1960– 1990), elhunyt és a nyugati civilizációban élt szereplõinek jól dokumentált életrajzi adataiból foglalkozáscsoportok szerint végzett analízist kreatív teljesítményteszt és a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO)-IX glosszáriuma segítségével. Összesen 2184 életrajzi forrás került feldolgozásra. Azt találta, hogy a különféle foglalkozási kategóriákban (összesen 18) az úgynevezett „kreatív mûvészi” csoportban (író, költõ, színész, zenész, zeneszerzõ, képzõmûvész, építész/tervezõ) szignifikánsan nagyobb mértékû volt a pszichopatológiai eltérés; ezen belül is a depresszió, a hangulatzavar, az alkohol- és droghasználat tûntek elõ nagyobb gyakorisággal. A dokumentált pszichiátriai osztályos (önkéntes, kényszer-) és ambuláns kezelések is ezekben a csoportokban fordultak elõ szignifikánsan nagyobb százalékban. Amennyiben az összes foglalkozási kategóriára vonatkoztatott kreatív teljesítmény és a pszichopatológiai zavar típusának összefüggését elemezte, a teljes élettartamra vonatkoztatott depresszió, valamint szorongásos állapotok mutattak szignifikáns összefüggést.

Hangulatzavart mutató hírességek a mûvészvilágból
Neves költõk, írók, festõk, szobrászok és zeneszerzõk közül számos híresség mutatta dokumentálhatóan a depresszió, szubdepresszió, hipománia, mánia, pszichiátriai diagnosztikai besorolással az unipoláris vagy bipoláris I és II hangulatzavar, a kevert depressziós állapot, illetve a cyclothymia tüneteit. Ezek a tünetek szintén dokumentálható módon befolyásolták mûvészi kreativitásukat, munkájuk minõségi és mennyiségi mutatóit. Többen közülük önkezükkel vetettek véget életüknek vagy öngyilkossági kísérletet követtek el, illetve elme-gyógyintézeti kezelésre szorultak. Ezek közül a kiváló, az emberiség számára örökbecsû kulturális kincset létrehozó, halhatatlan személyek közül nevesít (a teljesség igénye nélkül) néhányat az 1. táblázat. A hangulati eltérések mûvészi alkotásaikban is rendre tükrözõdnek, amelyek a megfelelõen kiválasztott irodalmi, képzõmûvészeti és zenei példákban tetten érhetõk.

1. TÁBLÁZAT.
Költõk, írók, képzõmûvészek és zeneszerzõk, akik dokumentálhatóan az unipoláris vagy bipoláris hangulatzavar spektrum tüneteit mutatták

Unipoláris spektrum: Andersen, Arany J., Balzac, Baudelaire, I. Berlin, Berlioz, Bruckner, Burns, Csajkovszkij, Dickens, Elgar, Eliot, Gauguin, Glinka, Gorkij, G. Greene, Grieg, Holst, V. Hugo, Ibsen, Inge, S. Johnson, Juhász Gy., Keats, Lassus, Lermontov, Majakovszkij, Michelangelo, E. Munch, Muszorgszkij, O’Neill, Pasternak, S. Plath, E. A. Poe, Puskin, Rachmaninov, Seress R., Shelley, W. Styron, D. Thomas, Tolsztoj, Turgenyev, Vörösmarty M., T. Williams, Zola
Bipoláris spektrum: Balassi B., Byron, Dickinson, Donizetti, Géricault, Goethe, Gogol, Goya, I. Gurney*, Händel, Hemingway, H. James, Klemperer, Lenau, Mahler, E. Pound, Rossini, J. Ruskin, Schumann, Strindberg, Tennyson, M. Twain, Van Gogh, H. Wolf, V. Woolf
*Szinte klasszikus példa, hogyan diagnosztizálták (félre) nevesszakemberek paranoid szkizofréniás betegnek a múlt század elsõ felében Ivor Gurney angol költõt és zeneszerzõt, aki valójában mániás-depressziós hangulatzavarban szenvedett. Mindez másokkal is elõfordult (Ezra Pound, John Ruskin, Robert Schumann, Vincent Van Gogh, Virginia Woolf), amely viszont jellemzõen a kor pszichiátriai betegségosztályozási közfelfogását tükrözte.

ÖSSZEFOGLALÁS
A mûvészi (és egyéb) kreativitás alapelemei a technikai-mesterségbeni tudás és ismeret, a különleges tehetség és képesség (talentum), valamint az akarat/motiváció, amelyek közül, ha valamelyik hiányzik, részleges kreativitást eredményez csak, mint az sorrendben a fiatalkori, frusztrált vagy feladott kreativitás eseteiben ismeretes. A hétköznapi és eminens alkotókészség mérésére pszichometriai skálákat fejlesztettek ki, amelyek segítségével azt figyelték meg, hogy az átlagpopulációban a személyiségteszt magasabb pszichoticizmus-, impulzivitás- és kalandkedvelés-pontszámai, illetve alacsonyabb neuroticizmus- és konformitáspontszámai mutatták a korrelációt a kreativitással. A kreativitás pszichológiai komponensei között a kognitív folyamatok, a hangulati élet, motiváció és a személyiségjegyek szerepelnek. A hangulatot illetõen a „fordított U” elméletet dolgozták ki, azaz a hangulat emelkedése egy bizonyos pontig kedvez a kreativitásnak, amely után viszont az extrém hangulatnövekedés inkább kedvezõtlen hatással van az alkotóerõre. A kreativitást és pszichopatológiai jellegzetességeket különféle foglalkozási csoportokban elemezve, a mûvészetekkel kapcsolatos foglalkozásokban gyakoribb pszichopatológiai eltéréseket találtak, amelyek közül különösen az affektív zavarok emelhetõk ki. Az emberiség számára felbecsülhetetlen kulturális kincset létrehozó halhatatlan költõk, írók, festõmûvészek, szobrászok és zeneszerzõk példái illusztrálják, hogy sokan közülük hangulati eltérések (unipoláris és bipoláris affektív zavar spektrum) tüneteit mutatták, amely mûvészi alkotásaikban is tükrözõdött.

Kulcsszavak: kreativitás, pszichometria, személyiség, hangulatzavar, mûvészek

Dr. Janka Zoltán
Szegedi Tudományegyetem, Pszichiátriai Klinika, Szeged


Forrás:
http://www.lam.hu/folyoiratok/szemle/0604/1.htm



Dr. Janka Zoltán