Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
ÍRÁSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

Az írás valódi elõfutárának a képszerû, piktografikus ábrázolás fogalmazható meg, melynek lényege az ábrázolt tény, személy, dolog egyedi azonosíthatósága volt. A díszítõelemek az egyes jeleknél fokozatosan kezdtek lekopni, s csak a jelentés átadásához szükséges jellemzõ vonásokat tartották meg. A továbbfejlõdés folyamán egyre inkább az elvontság, az általánosí-tás kezdett elõtérbe kerülni, a személyek, dolgok, tények szimbolikus jelentéstartalma a háttérbe szorult. Már nem öt darab házat rajzoltak az „öt ház” kifejezésére, hanem az „öt” és a „ház” szavak jeleit. Így keletkezett az ideografikus fogalomírás.

A fogalomírásban minden szóelemnek vagy más néven morfénának illetve minden szónak saját írásjegye lett, melyek nem minden esetben hasonlítottak képileg magára a dologra. (Pl. képzeljük el, hogy a „hat ár” kifejezésre a „hat” és az „ár” szavak képi jeleit használjuk,, ugyanakkor a „határ” szóra egészen más, a „mezõ” képi jelét használhatjuk.)
Az egyik legjellemzõbb írás napjainkban még mindig a kínai írás, ahol minden szóelemet egyetlen szótag jelöl elkülönülten (ezért is nevezik elkülönülõ vagy izoláló típusnak), s a nyelvtani és jelentésbeli értelmezéseket a szavak szórendi helye határozza meg, jelöli ki. Így egy szónak, vagy szótagnak sokféle jelentése, ráadásul különbözõ jelentése lehet. Az egyik legjellemzõbb szótagnak a ji-nek közel 200 különféle írásjegyet adtak. A kínai írás tehát fo-galomírás a mai napig is, és ennek eredményeként a több mint 200 éves írások a mai napig is olvashatóak.
A hangírás legkorábbi rendszere a szótagírás, melyben viszont több száz jelre, magánhangzóra és mássalhangzóra- van szükség a legegyszerûbb estekben is. Ebbe a csoportba tartozik a mintegy 3500 évvel ezelõtt keletkezett mükénei lineáris B írás. Ez annyira bonyolult volt, hogy csak 1952-ben sikerült megfejteni.
A magánhangzóknak számos nyelv esetében csak nyelvtani jelentéstartalmuk van, szójelentés megkülönböztetõ szerepük nincs. Ilyenek pl a föníciai, arab, héber (összefoglaló néven sémi) nyelvek, melyekben csak a mássalhangzókat használják (konszonatikus ábécé), mert a szavak így is értelmesek.
A föníciai írás az egyiptomi hieroglifikus írásból alakult ki a 22 hangból. Az írásmód mintegy 3000 éve jött létre, s a lényege, hogy mind a 22 hangzó olyan szavak írásjegyeibõl keletkezett, melyek az adott hanggal kezdõdnek. (Így az a hang jelölésére az alef=ökör szó, a g hang jelö-lésére a gimel=teve szó jelét használták fel.)
Azokban a nyelvekben, amelyekben az érthetõség miatt szükség van még is magánhangzóra vagy legalább is azok jelölésére Ilyenek például az arab és a héber írások), melyeknél a ma-gánhangzók jelölésére diakritikus jeleket alkalmaznak.
A legelsõ – már magánhangzókat is tartalmazó - betûírásos, alfabetikus írásrendszer a görö-göknél alakult ki mintegy 3000 éve. Õk a föníciai ábécét vették át oly módon, hogy hat darab, a görög nyelvben nem használatos mássalhangzó jelét magánhangzóra alakították át, mivel a görög nyelvben a magyarhoz hasonlóan a magánhangzóknak jelentés megkülönböztetõ jellegük van, sõt több olyan szó is található, melyben több magánhangzó is egymást követõen egymás mellett jelenik meg (csak példaként említem, hogy a magyar „fiaiéi” szó is ilyen jel-legû). A görög nyelvbõl kialakult latin, cirill alfabetikus írásrendszerek rendkívül rugalma-sak, s így a világ legelterjedtebb írásrendszerévé váltak.
A képírásos táblák ékírással készültek, s az ékírás az ideografikus rendszerhez tartozott. Az írás kezdetben függõleges oszlopokban, majd balról jobbra haladt, de nem volt szóköz, szóha-tár benne. Ezt az írást vette át a babiloni akkád nép is.
Az egyiptomi hieroglif írás (melyhez hasonlót használtak az Indus-völgyben, a majáknál, az inkáknál és a hettitáknál) elsõsorban a monumentális, épületeken használatos feliratokban jelent meg, a hétköznapi életben és az állami szervezeteknél a démotikus írást, a vallási szö-vegeknél pedig a hieratikus írást alkalmazták az írástudók. A hieratikus írást csak 1882-ben tudták a rosette-i kõ 3 nyelven (hieroglif, démotikus és görög) leírtak alapján.
Megfejtõje Champollion volt.
Valószínûleg az északsémi nyelvet beszélõ föníciaiak találták fel a betûírást. 

A héber írást már a gyermekeknek is tanították. Mintegy 3000 évvel ezelõtt már négy alfabe-tikus írásrendszer volt kialakulóban: a héber és a föníciai (összefoglaló nevén kánaánita), az arámi, a szábeus (dél-arábiai) és a görög. A görög írást ismerjük ma is, ebbõl született a latin és a cirill ábécé, az arab írás az arámiból, a kánaánita alapozta meg a klasszikus és modern héber írást, valamint számos nem sémi (ujgur, mongol, örmény, perzsa) nyelvû írást, sõt az indiai írásrendszerek hátterében is ez áll. A szábeus írás az arab világ déli területein, valamint Etiópiában honos
A mai szláv nyelvterületen élõ bolgár, szerb, orosz, makedon, belorusz, ukrán nyelvek, vala-mint a régi Szovjetunió nem szláv nyelvei (tadzsik, osztyák, vogul, türkmén stb) használják a két ószláv írásrendszer (ciril és glagolita) összeolvadt változatát.
Európában felfedezhetõ még a nem latinbetûs írások legjelentõsebb változatai, a rúna (ezt etruszk eredetû), mely fõleg a germán nyelvterületeken volt sokáig használatos, a székely – magyar rovásírás (mely görög, glagolita és török elemekbõl áll) és ma ismét kezdi reneszán-szát élni, és ide tartozik még az ogham kelta írás is, mely fõleg a Brit-szigetek területén is-mert.
Az alfabetikus írás egyik legfontosabb jellemzõje lett a központozás, mely az írásjeleket a tartalmi és a fogalmi egységeket határolta el illetve jelölte. Szerepe a hangsúly, a beszédszü-net, vagyis a retorika megfelelõ alkalmazásában jelent meg. A korszerû, újabb írásjelek (kér-dõjel, kettõspont, pontosvesszõ, kötõjel stb) csak a nyomtatás megjelenésével váltak közhasz-nálatúvá. Szerepük elsõsorban nyelvtani szerkezeteknél válik láthatóvá, mert az élõbeszéd ezek egy részét nem képes tükrözni.

-gulyás j.-

Forrás:Britannica Hungarica , Magyar Világ Kiadó, Budapest, 9. kötet 392-395. old




Gulyás Jenõ István