Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Johann Kaspar Lavater fiziognómus és kutatásai

Johann Kaspar Lavater (1741- 1801), zürichi polihisztor, fiziognómus, filozófus, költô, teológus, az arc és koponya alakzataiból következtetô vizsgálódásnak, a „phrenológiának” a megteremtôje. Az embert holisztikusan szemlélte, minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált arra, hogy az emberi jellemet megismerje. „Physiognomia” címû mûvében írja, hogy az írott betûk teste, formája, lendülete, magassága, hosz-szúsága, dôltsége, összefüggése, szélessége, a sorok egyenes vagy ferde volta stb. minden embernél más és más. Munkája, a „Physiognomische Fragmente” címmel jelent meg 1775 és 1778 között, négy kötetben. Megállapításai bármennyire elavultak, ma is alapjai a tudományos íráselemzésnek.


LAVATER, Johann Caspar (János Gáspár), svájci iró, Zürichben 1741. november 15én született, meghalt ugyanott 1801. január 2-án. Szülõvárosában teologiát tanult 1759-62-ig, s azután Füssli Henrikkel együtt bevádolta Grebel Landvogtot igazságtalanságaiért, s hogy ennek következményeit elkerülje Németországba utazott. Visszatérve 1764-ben kiadta híressé vált Svájci dalait, melyeket Aussichten in die Ewigkeit (Bern 1764) kötete követett. 1769-ben diakónus, 1775-tõl lelkész lett a zürichi árvaházban, s miután egy brémai meghívást visszautasított, 1786-ban a Szt. Péter templom plébánosa lett.
Szabadelvû fellépése miatt a francia kormánnyal szemben, Baselbe számûzték, s midõn ismét visszaengedték Zürichbe, nem sokáig mûködhetett, mert Masséna 1799 szept. 26-án elfoglalta a várost, amely alkalommal egy gránátos keresztül lõtte Lavatert, ki hosszú szenvedés után sebébe belehalt.
Kiváló megfigyelõ képessége folytán hamar kiismerte azok jellemét és természetét, akikkel érintkezett, miáltal arra a meggyõzõdésre jutott, hogy az arc vonásaiból és sajátos alakulásá-ból következtetést lehet vonni az egyének jellemére.
Ezt akarta bizonyítani Physiognomische Fragmente zur Beförderung der menschenkenntniss und Menschenliebe c. könyvében, amely élénk polemiát idézett elõ, s egyszersmind kétségen kivül helyezte, hogy a fiziognomia mint tudomány csak hiu ábránd, mert Lavater törvényei csupán személyes tehetségeiben és érzelmeiben gyökereznek. Azonban, dacára Lichtenberg (Über Physiognomik wider die Physiognomen) és Musäus (Physiognomische Reisen) elmés szatiráinak Lavater népszerüsége folyton növekedett, s egész Európából fordultak hozzá tanácsokért.
Kiterjedt levelezése és személyes kapcsolatai révén összeköttetésben állt szinte kora teljes szellemi életével: barátai közé tartozott egy idõben Goethe és Herder, de kapcsolatban állt olyan gondolkodókkal is, mint G. E. Lessing, Fr. H. Jacobi, a zsidó felvilágosodást és emancipációt képviselõ M. Mendelssohn, a romantika elõfutárának számító J. G. Hamann vagy a bajor katolikus megújulást kezdeményezõ J. M. Sailer.
Konzervatív nézetei dacára teológiai-vallási tárgyú írásai révén L. maga is átmenetet jelent a felvilágosodás és a romantika között. Aussichten in die Ewigkeit (1768-73) címû munkája az ember halál utáni felmagasztalásáról ír, antropológiája pedig Krisztus szenvedéstörténetében mutatja be az ember kiteljesedésének útját. Különösen jelentõs Wahrheit und Irrtum, Sein und Schein (1786) címû munkája, amely Istent az emberi szív tapasztalatának megfelelõ valóság-nak tekinti. Jelentõs fiziológiai és karakterológiai megfigyeléseket tett, Nathanael címû írásá-ban pedig az ember nevelésérõl tett fontos megállapításokat. Idõsebb korában egyre erõsödött vallásos konzervativizmusa és az a meggyõzõdése, hogy a felvilágosodás eszméivel szemben a hit megoltalmazásán kell fáradoznia.

Gulyás Jenõ István


Gulyás Jenõ István