Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Johann Kaspar Lavater és a fiziognómia mûvészete

Az 1700-as évek végén egy párizsi asszony 15 éves leányának sorsáról szeretett volna többet megtudni, ezért elküldte a lány fényképét a kor híres fiziognómusának, a svájci Johann Kaspar Lavaternek. Lavater postafordultával küldte a válaszát, ám a borítékban volt egy má-sik boríték is, azzal a kikötéssel, hogy azt az asszony csak hat hónap elteltével nyithatja ki. Öt hónappal késõbb a 15 éves lány meghalt, és az asszony ekkor kétségbeesve bontotta fel a zárt borítékot.

Az 1700-as évek végén egy párizsi asszony 15 éves leányának sorsáról szeretett volna többet megtudni, ezért elküldte a lány fényképét a kor híres fiziognómusának, a svájci Johann Kaspar Lavaternek. Lavater postafordultával küldte a válaszát, ám a borítékban volt egy má-sik boríték is, azzal a kikötéssel, hogy azt az asszony csak hat hónap elteltével nyithatja ki. Öt hónappal késõbb a 15 éves lány meghalt, és az asszony ekkor kétségbeesve bontotta fel a zárt borítékot. A levélben Lavater leírta: szerinte a lány tökéletesen szabályos arcvonásaiból arra lehet következtetni, hogy hat hónapon belül meghal.

A fiziognómia, vagyis a jellemolvasás és arcvonásokból történõ jóslás már akkoriban sem számított újdonságnak, hiszen Arisztotelész is foglalkozott a kérdéssel. Az elsõ fiziognómiai feljegyzések az i.e. III. században, az ókori Görögországban születtek.

A XIX. század második felében a fiziognómia legjelesebb mûvelõje Cesare Lombroso olasz orvos, antropológus és büntetõjogász volt, a kriminálantropológia megalkotója, aki mintegy 600 bûnelkövetõ fiziognómiai jelegzetességét vizsgálta meg.
Alapgondolata az volt, hogy bizonyos testi vonások mindig összefüggésben állnak egyes lelki torzulásokkal, de ez az elmélet aztán nem állta ki az idõ próbáját, annak ellenére, hogy sok meglátása igaz volt.

A XX. század elején egy Claude Sigaud nevû francia orvos a fiziognómia alapelveit felhasz-nálva pszichomorfológia néven létrehozta azt a kísérleti és összehasonlító módszert, amely az emberi arc és a jellem összefüggéseit vizsgálta, és amelynek keretében ma már az orvosok és a pszichológusok is tágabb perspektívából szemlélhetik az emberi magatartást.

A hagyományos fiziognómiát bizonyos értelemben ma is kuruzslásnak tartják, ugyanakkor tudományos bizonyítékok sokszor alátámasztják, hogy a külsõ testi jegyek és bizonyos lélek-tani folyamatok között kapcsolat van.
Az ezzel kapcsolatban végzett genetikai kutatások pedig megerõsíteni látszanak azt a tényt, hogy a gének domináns szerepet játszanak az arcvonások kialakulásában, így a jellembéli sajátosságok öröklõdése vagy elõfordulása igenis "látható" az arcon.

Bár a diagnózisok felállítását ma sem erre a tudományra alapozzák, de gyakorló orvosok nap-jainkban is igen gyakran keresik a sajátos fiziognómiai jegyeket a normálistól eltérõ pszichoszexuális viselkedés, elmezavar és más mentális problémák esetében.



G.J.