Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
A segítõ kapcsolatok pszichológiája

Létfontosságú társadalmi- és emberi szükségletként a lelkiegészség megõrzésére és fejlesztésére, valamint a pszichikus ártalmak és betegségek megelõzésére ma világszerte nagy figyelem irányul. Ezt a törekvést nálunk a mentálhigiéné fogalmával fejezzük ki, a világnyelven inkább a lelki egészségpromóció szót használják. Cikkünkben nemcsak a pszichológusok által nyújtható támaszt szeretnénk bemutatni, de a lelkipásztori és más segítõ foglalkozásúak számára is átadni a tanácsadás alapjait. Nem módszertant adunk közre, sokkal inkább egy olyan látásmód keresését, amely a segítõ hivatás egyfajta olvasata, hogy akár a grafológus is a saját tapasztalatával tovább építhesse azt. Hiszen a tanácsadói emberkép, a pályaszocializáció, a segítõképzés modellje, az alkalmazott altruizmus, a segítõ személyiségének érettsége mind-mind olyan meghatározó tényezõk, melyek éppúgy hozzátartoznak a jó segítség nyújtásához, mint maga a mentálhigiénés módszertanok, szakmai ismeretek.

A gyakorlati pszichológia s benne a segítõ kapcsolat pszichológiája átfogó (interdiszciplináris) tudomány, nem nélkülözheti az antropológiai, szociológia ismereteket. Mindent figyelembe kell vennie, ami a személyre és interperszonális viszonyulásaira hat. A kultúrát, a szociális környezetet, a fejlõdést és a személyiség alakulását befolyásoló külsõ - belsõ tényezõket egyaránt respektálnia kell, amelyek nemcsak a segített, hanem a segítõ személyiségét is befolyásoló tényezõk. Elég talán itt utalnunk az elõítéletek hatására az emberi kapcsolatokra, mint a bizalmat akadályozó tényezõre. A hívõ ember inkább keres elõször segítséget a lelkészénél, mintsem a pszichológusnál, s fordítva, aki nem hisz, aligha keresi fel a papot.
A külsõ tényezõkön kívül a személyiség-felfogás fajtái, a fejlõdésre vonatkozó koncepciók is befolyásolják az interperszonális kapcsolatokban lévõk hipotézis rendszerét. A merev axiómák akadályozzák a tények megismerését.
Felfogásunkban – Kovács Gyõzõ lelkész szakdolgozati tanait követve, bemutatva – a személyiség identitásának fejlõdését és koncepcióját Erikson alapján Stenger pasztorálpszichológus kiegészítése szerint fogadjuk el, aki kiegészítette Erikson fejlõdési koncepcióját a vallás szerepével is.

A segítés, mint professzió
A humán segítõ szocio-, pszicho- és edukatív szakmák sajátosan eltérõ profillal rendelkeznek, de közös bennük a szakemberek azon törekvése, hogy segítsenek az egyénnek az életvilág megélésében.
"Mi kell ahhoz, hogy kompetens segítõkké válhassunk? Elsõsorban az, hogy saját személyiségünket tegyük e szakmai feladatokra alkalmas, kicsiszolt munkaeszközzé. A professzionális autonómia és szakmai identitás a módszertani tudás és személyiségi felkészültség együttesébõl formálódik ki, a fejlõdés e vonatkozásban is folyamatosnak tekinthetõ. Valakivé, így segítõ szakemberré is csak a másik segítségével válhatunk, melynek során legdöntõbb a szakmai személyiség mûködtetésének, fejlõdésének a szolgálata. E tanulás azért speciális, mert a benne kulcsfontosságú tudásanyagra csak a személyiség rendszerén át tudunk szert tenni, bármely módszer csak az élõ anyagon át válik hatékonnyá, magába véve se jó se rossz. Az élõ anyag pedig a személyiség, önmagam megértése, megtapasztalása az adott, konkrét szakmai helyzetben, viszonylatban, mely páratlanul egyedi jelentések kontextusában tükrözõdik." (Bagdy)

Pálya, foglalkozás, szakma, mesterség, hívatás
Pálya: az élet útja, eseményeinek sorozata
Foglalkozás: megélhetést nyújtó rendszeres tevékenység
Szakma: olyan foglalkozás, amelybõl valaki képesítést szerzett
Mesterség: Készség, jártasság, ügyesség. Itt jelenik meg az egyediség, az egyéniség involválódása. Ideális esetben itt kezdõdhetne a humán segítés, ahol már elõtérbe kerül a kompetencia és elkötelezettség a felelõsség vállalása.
Hivatás: Hajlam, elhivatottság, "rendelés" alapján választott foglalkozás
Az elõzõ fejezet útmutatása teszi érthetõvé, hogy a segítõ legfontosabb munkaeszköze a saját személyisége, annak mûvelése, tanulása pedig egy életre szóló feladat

Pályaszocializáció
A pályaszocializációban három szakaszt különböztethetünk meg.
1./ A motivációs szakasz, amely visszanyúlik a személyes élettörténetbe ( A segítõ pálya felé terelõ tényezõk c. fejezetben).
2./ A képzési szocializációs folyamat. Ebben a szakaszban már mintegy szocializációs naptár készíthetõ azokról a változásokról, amelyben a segítõ feladatra készülõk végig mennek a képzés során.
A képzésbe lépés pillanata, amikor megnyílik a lehetõségek "minden" megtanulására. A képzés struktúráját elfogadják és minden kötelezettségüknek igyekeznek eleget tenni.
Majd rövidesen megjelenik az elbizonytalanodás, kétségbeesés, a követelmények való megfelelés lehetetlennek tûnik és ez szorongáshoz is vezethet.
Ezt követi a túlélés idõszaka; végül is csak a legfontosabbat kell megismerni.
Így már a képzés alatt meg lehet tanulni a bizonytalanság tolerálását és megszületik a felismerés jó, ha "elég jó segítõk tudunk lenni".
Végül megjelenik a biztonságra való törekvés, ahol megmutatkoznak a saját képességek, készségek, és lehetõvé válik ezek csiszolása.

3./ A pályán eltöltött szocializációs folyamat
A segítõi/vezetõi funkcióban három szakasz különíthetõ el a szakmai fejlõdés során:
a szívvel-lélekkel való segítés/munkálkodás, az átmenet szakasza és a szakemberré válás (professzionalizáció) szakasza. (Bakó,17.o.)
A kezdeti mindenhatóság érzését (vizet a sziklából!) hamarosan követi a "még jobban érzése", majd a vízválasztó idõszak, a kudarcok, sikertelenségek felismerésének idõszaka. Ebben a szakaszban a szakmai elakadások, érintõdések és ezek következtében megjelenõ kiégési jelek késztethetik az egyént a szupervízió lehetõségének a keresésére. Itt már a szakmai kompetencia növelése és a szupervíziós elõzmények lehetnek a tapasztalati tanulás folyamatos motivációi.
Az intézmények, szervezetek részérõl a szakmaiság és a minõség biztosítása lehetne a fõ motiváció, vagy jobb esetben a munkatársak belsõ fejlõdésének, jobb szakmai közérzetének a biztosítása, hogy a kiégést és fluktuációt megelõzzék. A szocializácós folyamatban fontos a különbözõ fázisok felismerése mind a képzés mind a pálya fázisai alatt, és a megfelelõ beavatkozási stratégiák kidolgozása. Ezt segíti a folyamatos vagy idõszakos szupervízió. Nem elegendõ, ha egy segítõ kapcsolat az ösztönösségre, tradíciókra, rutinra épül, a kapcsolat egy folyamat, amelyet állandóan reflektálni szükséges.

A segítõképzés általános modellje
Az American Psychological Association három pontban vázolja a humán segítõ pályára való képzés általános modelljét.
1. Személyes élményrészvételû módszertani felkészülés
2. Elméleti ismeretanyag beépítése a munkába
3. A megkezdett mûvelt szakmai tevékenység szupervíziója

A motiváció
A segítõ pályára különbözõ külsõ-belsõ erõk motiválhatják a személyt. Nemcsak attitûdbeli, hanem a személyes élettörténetbõl fakadó szükségletek, rejtett igények is motiválhatják a segítõ szerep felé való orientálódást. Ezek felismerése, tudatosítása nem mindig történik meg a pályára lépéskor. A késõbbi tudatosulás pedig traumát okozhat, vagy a nem tudatosítás pedig hamar fásulttá, közönyössé teheti a segítõt. Az elég jó segítõ tisztázni tudja ezt önmagával, és ha tud dolgozni ezen, akkor kikerülheti a kiégés veszélyét.
A jelentkezõk több mint fele kereseti lehetõséget vár a szolgálatban való munkától, ami a munkanélküliség növekedése, az életszínvonal csökkenése miatt érthetõ. Ezek az emberek már a kérdõívvel kiküldött ismertetõ elolvasása után visszalépnek, hiszen fizetést egy karitatív segély szolgálat például nem tud adni, csupán minimális tiszteletdíjat. A jelentkezõk 30 %-a saját önismereti-, rosszabb esetben terápiás munkája helyett jelentkezik, hogy ezt a munkát mások segítése által "váltsa ki". Ez kirívó esetekben már az elsõ interjú során kiderül.
A jól motivált jelentkezõk - az õszinte segítõszándékon túl - vállalják saját konfliktusaikat, sõt érteni is akarják azokat.

Legfõbb szempontok a kiválasztásnál
A felvételnél az alábbi, a képzés során tovább-fejlesztendõ készségek meglétét vizsgáljuk.
Önismeret: Mivel a beszélgetésbe beleviheti saját konfliktusait és megoldási modelljeit, ezáltal érintõdhet, belevonódhat a hívó problémájába. Ezért fontos, hogy az ügyelõ ismerje saját érzéseit és tapasztalatait, kompetenciájának határait, pl. mit vállalhat fel azonnal, a belevonódás veszélye nélkül.
Beleérzõ képesség: Az ügyelõ olyan helyzetbe is kerülhet melyben tõle idegen és nehezen megközelíthetõ gondolkodás- és viselkedésmódba is bele kell tudni helyezni magát.
Nyitottság (elõítélet nélküliség): Képes legyen a másság elfogadására, pl. homoszexuális hívõval való beszélgetés során, valamint az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartására nemre, fajra és vallásra való tekintet nélkül. Nagyon fontos követelmény, ugyanis Magyarországon a tolerancia-küszöb igen alacsony, nagy az elõítéletesség.
Terhelhetõség: Mivel az ügyelõ olyan eseteket hallhat, amelyek megrendíthetik Pl. személyes érintettség miatt, és mivel a titoktartás a telefonszolgálatban kötelezõ, egyedül is kell tudni ezeken az eseteken dolgozni vagy a következõ szupervízióig hordozni õket.
Ezeket a képességeket a képzés során végig reflektáljuk, hogy a segítõ szerep szindrómás formáját elkerüljük és csökkentsük a kiégés veszélyét.

Empátia és a professzionalizálódott (alkalmazott) altruizmus
Mielõtt az altruizmus fontosságát hangsúlyoznánk, szólnunk kell a segítõ kapcsolatban megjelenõ empátia funkciójáról.
Ennek négy jellemzõje van:
1/ Identifikáció, ennek során a segítõ figyelmet fordít a segítettre, mintegy beleolvad az élményvilágába.
2/ Inkorporáció, amikor magáévá teszi a segített tapasztalatait. Ez a folyamat regressziót tételez fel, az én határok feloldódnak, amelyet azonban a segítõ akaratlagosan vállal és kézben tart.
3/ Reverberáció, amely intellektuális és emocionális kapacitást igényel a segítõ részérõl. A segítõnek nemcsak a kliens, hanem a saját kognitív és affektív asszociációira is figyelni kell. Ez figyelemváltási képességet és nagyfokú koncentrációt igényel.
4/ Leválás. A segítés célja, hogy a segített önálló személyiségként mûködjön. Az elszakadás érzelmileg is hat a segítõre és a segítettre egyaránt, megviseli mindkettõt, de ez a személyiség fejlõdés feltétele.

Rogers szerint az empátia csodálatos gyógyító erõ, mások szerint viszont az empátiának lehetnek árnyoldalai is, a parallel empátia lehet kifejezetten mérgezõ. Ilyen esetben tanácsolják, a terapeuta ne a szenvedéssel, hanem a beteg kontrollért való küzdelmével empatizáljon. (Kulcsár, 160.o.)
A "valódi" altruizmust elsõsorban az emberszereteten nyugvó segítõkészség jellemzi, valamennyi formájában az empátia hatja át. Két fõ megnyilvánulási típusa a kreatív, helyzeti (vészhelyzet) és a személyiségben tartós potenciálként mûködõ, készségszintû, személyiségvonásként regisztrálható altruizmus. Utóbbiból nõtt ki a segítés professzionalizációja, amely a humán segítõ foglalkozásokban a tartós és állandó segítõ motivációt a foglalkozás szeretettel mûvelésében, a hívatás szolgálatában teljesíti ki. (Bagdy,164.o.)

A beállítottság/attitûd szerepe
Az attitûd tartós feleletkészséget, hajlamot jelent. A beállítottságnak nagy szerepe van az emberi alkalmazkodásban. Beállítottságunk segít bennünket eligazodni az életben, eligazodni másokon, mert sejtjük, hogyan fognak reagálni. A beállítottság sokoldalú szerepét a pszichológia négy nagy csoportba osztja. (Szentmártoni, 36.o.)
Haszonelvi funkcióról akkor beszélünk, amikor az egyén bizonyos beállítottságot elõnyök kihasználására vagy haszon elnyerésére használ. Nem idegen elõttünk, hogy valaki bizonyos politikai nézetet vall és beiratkozik egy bizonyos pártba, mert ezáltal elõnyökhöz jut; osztja a közösség nézetét, hogy megnyerje mások tetszését. Valaki azért segít másokon, hogy ezáltal elismerést váltson ki mások szemében.
Önvédelmi funkciót akkor tölt be a beállítottság, ha az egyén védelmezi önértékét a külvilág, vagy pedig önmaga belsõ konfliktusaival, szorongásaival szemben. Ebben az esetben a segítõnek tudat alatt mélyenfekvõ kisebbségi érzése van és ezért csak a nála alacsonyabb társadalmi fokon élõk között érzi jól magát itt õ felsõbbrendû, mivel itt õ a pártfogó, a segítõ.
Ismereti funkciót akkor tölt be az attitûd, ha a könnyebb eligazodást segíti elõ a világban. Az általánosítás, a kategória, a sztereotip ítéletek az irányelv szerepét töltik be. Ha a segítõ azt vallja: a világon csupán két ember csoport létezik, szegények és gazdagok, kizsákmányolók és kizsákmányoltak, akkor az ismereti funkciót gyakorolja.
Értékkifejezõ funkciót akkor jelez a beállítottság, amikor arra szolgál, hogy megtestesítse az ember tudatosan vallott értékeit, amikor legbensõbb meggyõzõdésének kifejezõje. Ez az altruista segítõ, amikor a tevékenység autentikus, a személy központi érték kifejezõje, sõt élethivatássá teheti, (mint kalkuttai Teréz anya). Az ilyen személyiség, akár vallásos hitbeli meggyõzõdés nélkül is a személyiségének legbensõbb értékének vallja a másokon való segítést. A bensõ érték és a külsõ cselekedet teljesen összhangban van, az ilyen autentikus személy, önzetlensége még ellenfelei számára is megkérdõjelezhetetlen.

Jól funkcionáló készségek és indítékok
- Érdeklõdés a másik iránt
- Diskurzus-készség és kedvelés
- Empátiás készség, megértés
- Emocionális érzékenység
- Introspektív készség
- Az önös szükségletek, indítékok háttérbe állításának képessége
- Meghittség teremtése és elviselése (újrateremteni tudása)
- Kiegyensúlyozott viszony a hatalommal
- A nevetés képessége
(A konzultáció pszich., 9-10.o.)

Allportra hivatkozva nehéz meghatározni az egészséges személyiség mibenlétét, ezért elégedtünk meg itt az összetevõk felsorolásával. (Allport, 300.o.)

Szindrómás segítõ szerep
Látszólag erõs énnel rendelkezik, ezzel azonban saját gyengeségét leplezi. A falak mögött egy éhes csecsemõ sír (Schmidbauer, 1977). Állandóan igyekszik másokon segíteni, saját szükségleteit viszont nem képes felismerni, tudatosítani és kielégíteni.
Jellemzõ rá a kényszeres és depressziós karakter-jegy, amelynek gyakran élettörténeti háttere van:
- az elutasított gyermek,
- a felettes énnel való azonosulás,
- rejtett nárcisztikus szükségletek,
- az indirekt agresszió,
- nem adekvát bûntudat,
- a kölcsönösség kerülése

Összefoglalva a segítõ hat tulajdonsága:
- Intellektuális kompetencia (jó elméleti felkészültség és szüntelen önképzés).
- Energia (testi-lelki-kapcsolati mûködések energizáltsága).
- Hajlékonyság, rugalmasság (a kliens problémája határozza meg a teendõket, nem a segítõ - "mihez értése" (módszertani jártassága).
- "Nem módszer specifikus" humán segítõ tényezõk nyújtani tudása (együttérzés, támogatás, megerõsítés, személyesség, odaforduló figyelem, "jelenlét", légkör, biztonságnyújtás, együtt-gondolkodás�). Jóindulatú alapattitûd.
- Önismeret: Intra -, interperszonális személyi(ségi), valamint módszertani technikai kompetencia egyensúlya /"személyesség - személyiség és tudományosság - felkészültség egyensúlya /.

A klienssel való találkozás elemzései
Az elsõ interjú, a lélektani beszélgetés, a találkozás és az információ-elemzés lehetõségeit nyújtják. A köznyelv is használja az elsõ benyomás jelentõségét, az impresszióhatást, de kevésbé tudatosulnak a befolyásoló tényezõk: a felkínált és elfogadott szerepek, a segítõ vakfoltjai, a kölcsönösen megjelenõ ellenállások, kollúziók, áttételek és diszpozíciók stb., amelyek döntõen befolyásolják a segítõ kapcsolat kimenetelét.

Elsõ interjú
Az elsõ interjú eredménye az információk feldolgozásából jön létre.
Argelander (1986) nyomán:
1./ Objektív információk; adatok, ezek megbízhatók és ellenõrizhetõk.
2./ Szubjektív információk: a jelentés a döntõ, amit a kliens tulajdonít neki.
3./ Szcénikus vagy szituatív információk: a szituáció élménye dominál, az adatok másodlagosak.
A szokatlan beszélgetési helyzetnek kijelölt keretei vannak és a szerepek reflektálása fontos. Fontos információt hordoz a kliens bejelentkezési módja, a segítõ elõfeltevése és elképzelései. A motiváció felismerése is jelentõs, ami lehet tudatos ill. nemtudatos. Ezek együttessen adnak világos képet a segítõ kapcsolatban való alkalmasságról. A szenvedésnyomás és a jó motiváltság, pl. a változásra való igény a legjobb elõfeltétele a segítõ kapcsolatnak.

Különféle típusok jelentkezhetnek a segítõ szakembernél:
1./ Elõre küldött kliens (a problémahordozó háttérben marad).
2./ Követelõzõ kliens (nekem csak Ön tud segíteni)
3./ Igénytelen kliens (rajtam senki sem tud segíteni).
4./ Felvilágosult kliens (önigazolást keresõ).
Mindezek felismerésének feltétele, hogy a beszélgetés struktúrája, olyan legyen, hogy a kliens be tudja mutatni a problémáját:
A beszélgetés szakaszai:
-Elõmezõ technika. Aktivitást engedünk a kliensnek, amennyire a realitás érzetünk engedi. Ez a játéktér átengedése a kliensnek.
- A szituatív feltételek tervszerû elkészítése, idõ-tér dimenzió.
- Segítõi magatartás. Nyugodt várakozás, odafordulás, szabadon lebegõ figyelem és érdeklõdés.
- Az adatok (objektív) összefüggései a szituációban jelennek meg, és olyan adatfeldolgozás lesz lehetõvé, amely a mélységi lényeget (szubjektív) rejtett jelentésében ragadja meg és az összegzésben új információ jelenhet meg. Az interjú határhelyzet, itt dõl el merre akarunk, tudunk haladni és mi lesz a szándékunk.

Exploráció
A Bálint Mihály féle megközelítés további szempontokkal szolgál a kapcsolat explorációs szakaszára, bár õ a klasszikus segítõ kapcsolatot, az orvos-beteg viszonyt vette fókuszba.
Bálint is fontosnak tartja az összbenyomást, megjelenést, kiváltott hatásokat. De reflektál még néhány információt nyerõ kérdésre is: Ki, honnan, miért küldte a klienst? - Miért jött? - Mit kínál? - Mit kíván? A panaszok, problémák indulási körülményeit, strukturáltságát, szociális elõjeleit és a mért pont most jelentkezett? szempontot, valamint a kliens magyarázatát a problémájára, mindezeket a mélységi diagnózishoz fontosnak véli. Rendszere felépítésében a mélységi diagnózis szempontjait emeli ki, ezek:
• a betegség, probléma helye és szerepe a kliens életútjában,
• lelki haszon ( elsõdleges betegség haszon),
• tünetek és problematika összefüggései,
• lelki konfliktus és viszonya az élethelyzeti konfliktushoz.
Bálintnál fontos munkamódszer a kliens és a segítõ ellenállásainak felismerése és az azzal való munkamód. Ennek két módja lehetséges, az egyik minden konfrontációt kerülni a klienssel és csak, mint információt kezelni, vagy együttesen fedezni fel az ellenállás hátterét.

Az exploráció helyzeti, proxemikai, nonverbális és metakommunikatív tényezõi
A testhelyzettel fejezzük ki az indítást, zárást, elválást, rosszallást, egyet nem értést, befejezési igényt, azonosságot, megszabadulási vágyat.
Alapvetõ testhelyzeti típusok:
1./ bezáró vagy nem bezáró dimenzió,
2./ vis a vis vagy párhuzamos,
3./ kongruens vagy inkongruens (végtagokkal).
Az összhang (Raport) a szóbeli üzenetet körülvevõ teljes összefüggés reflexiója. Az elég jó segítõ összhangot tud teremteni, és az összhang bizalmat eredményez, amely a kapcsolat alapja.

Szupervízió: a segítõk segítése
A szupervízió olyan indirekt tanulási folyamat, amely a kommunikációs szûrõk mögött rejlõ prekoncepciók, elõítéletek, indulatáttételek feltárásával egy szakmai kontextusban segít hozzá a személyi kompetencia fejlõdéséhez. A szakmai helyzetekbõl adódó elakadásokra való reflexió olyan megértést tesz lehetõvé, ahol az önismeret által bõvül a szakmai hozzáértés (L. van Kessel és Sárvári Gy., 1996).
A szupervízió tehát a segítõ gyakorlatának módszeresen strukturált reflexiója. Célja a szakmai személyiség fejlesztése. A szupervíziónak a szakmai identitást kell tisztázni, és el kell vezetni a szupervizáltat az önmagáért felelõséget vállaló hivatásbeli személyiséghez.

Formája
Egyéni szupervízió. Diádikus helyzet, ahol a szupervizált intenzíven dolgozhat egy szakmai problémán. Optimálisan kísérhetõ és támogatható ebben a folyamatban. A személyiséggel kapcsolatban a személyes szintet is lehet érinteni egy intenzív, bizalmi kapcsolatban.
Véleményem szerint e folyamat során létrejöhet a belátás eredményeként viselkedésbeli és attitûdbeli változás is.
Csoportos szupervízió. Egy tágabb tanulási környezetben a kollégákkal együtt történik, ahol ugyancsak a szakmai kontextus marad a folyamat tartalma. A csoport maga alakulhat meg és kérheti a szupervíziót vagy szakmai továbbképzések része is lehet.
A folyamatban kommunikációs és koordinációs készségek reflektálhatók és bõvíthetõk. Az észlelés, érzékelés és befogadás, mint megismerés, kölcsönösen indukálhatók, reflektálva a különbözõ tanulási stílusokra. Tartalmi elemként feldolgozható a csoport folyamat is, visszacsatolva a szakmai szintre. A többféle nézõpont alkalmat adhat saját és mások észlelésének tudatosítására, a személyes életút visszajelentése a személyes szintû tartalmak megjelenését is indukálhatja. (Ennek megbeszélése a szupervíziós szerzõdés keretei között lehetségesek). A kognitív szinten túl az érzelmek megjelenése, hatása és kezelése is mélyítheti a tanulási folyamatot. A csoport önmaga folyamat megmunkálója, és eszköze a megértésnek. A sokszínû visszajelzés a bizalmat erõsíti, elõsegítve a valós helyzetek sokszínû tanulását is.

A szupervizor szerepeihez tartozik:
• A készségek és a tudás fejlesztése, a kliensek, a segítõ saját reakcióinak, a segítõ és kliense közötti interakció dinamikájának, az intervenció mibenlétének és hatásainak, a használt munkamódszerektõl eltérõ lehetõségeknek a megértése.
• Továbbá annak tudatosítása és feldolgozása, hogy a szupervizáltra milyen hatással van a klienssel folytatott bensõséges kapcsolat, a kliens szenvedése, szétesése; az empátia következtében létrejöhet a segítõ túl azonosulása a klienssel vagy igyekezhet megvédeni magát a kapcsolat hatásai ellen, ezek a reakciók kiégéshez vezethetnek.
• A szolgáltatás minõségének biztosítása, amelynek keretében, nemcsak kompetenciahiányokról lehet szó, hanem emberi tévedésekrõl, vakfoltokról, Achilles-sarkokról, elõítéletekrõl és értékrendi különbségekrõl is; mindezek mellett a szupervizor felelõséggel tartozhat azért, hogy a szupervizand tevékenysége megfeleljen a szolgálat gyakorlati és etikai normáinak.

A tanácsadás veszélyét elkerülve tisztában kell lennünk elõfeltevéseinkkel és azok kialakulásának körülményeivel, hiszen attitûd változás csak ennek megértése után lehetséges.
A szupervizor emberképe, szemlélete határozza meg a változás lehetõségét a terápiás keretben. Az analitikus szemléletû szupervizor számára az elfojtások kontrollált felszínre hozásával indítható el a változás. Az analitikus szemlélet szerint a változásnak szerkezeti jellegûnek kell lennie, a változást tudatosítani kell. Eszközei: ellenállás, indulat és a viszont indulat. A szupervizor reflexiójának fókusza, hogy itt és most mivel váltja ki az ellenállást.
A tranzakció analízis követõjének célja az O.K. ember, ti. amikor felnõtt én-állapotban tud lenni a személy. A nyílt kétoldalú szerzõdés a cél, amiben minkét fél vállalja a változás lehetõségét, kilépve a sorskönyvébõl, amelyet megtalálva újra fogalmazhat a játszma elkerülésére. A játszmák feloldása a rálátással kezdõdik, az óvatosság elengedhetetlen. Belsõ felismerés, de külsõ segítséggel.


R. Eller Gertrúd

Forrás: Kovács Gyõzõ szakdolgozata
A szakdolgozat teljes terjedelemben megtekinthetõ:
http://www.communio.hu/plebania/konyvtar/szakdolg/szakd003.htm




R.E.G.