Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Írásjellemzõk változása marihuána hatása alatt

Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy a marihuána által okozott – szakemberek által megvizsgált – pszichológiai és fiziológiai hatásoknak megfelelõ írásjellemzõk (illetve rendszeres fogyasztás esetén a grafológiai vizsgálattal is kimutatható személyiségjellemzõk) a kenderfogyasztás után valóban a leírt hatásoknak megfelelõen változnak-e. Jelen cikk 2007-ben megvédett, azonos címû szakdolgozatom átdolgozott változata.

Hipotézisem az, hogy az alkalmi fogyasztók marihuánás befolyásoltságú írásmintái külsõdleges formai jegyeikben töredezettebbek lesznek. A kontroll elvesztése és a látó-, valamint mozgásszervre gyakorolt hatása miatt a marihuána hatása alatti írásokban a kontroll elvesztésével a betûformák szétesnek. Minden mérhetõ írás- és betûelem változást mutat, egyes esetekben a nem mérhetõ írásjellemzõk (pl. ductus) is eltérést produkál. Várhatóan a rendszeres fogyasztók „tiszta” írásjellemzõi mutatnak eltéréseket – tekintettel arra, hogy esetükben ez a „más” tudatállapot. Náluk általában a marihuána hatása alatti írás lesz a formailag rendezettebb, hiszen az elvonások kisebb-nagyobb mértékben, de éppenúgy zavarják írásképüket, mint az alkalmi fogyasztók marihuána hatása alatti írásaiban tapasztalható.

Öt duktort vizsgáltam meg, mindegyikõjüktõl rendelkezem egy „tiszta” írásmintával (ezt következetesen „A” jellel jelöltem), és egy marihuána hatása alatt írt mintával (ennek jele „B”). A duktorok adatai a következõk:

- 1. duktor: 30 éves, nõ, pedagógus, szemüveges, jobbkezes, alkalmi fogyasztó;
- 2. duktor: 35 éves, férfi, 8 általánost és szakmákat szerzett, jobbkezes, alkalmi fogyasztó;
- 3. duktor: 23 éves, férfi, egyetemista, jobbkezes, alkalmi fogyasztó;
- 4. duktor: 27 éves, férfi, szociológus-jogász, szemüveges, jobbkezes, rendszeres fogyasztó;
- 5. duktor: 28 éves, férfi, kommunikáció diploma elõtt, jobbkezes, rendszeres fogyasztó.
Nézzük mennyiben változnak bizonyos személyiségjegyek a kenderszívás hatására (a vizsgált személyiség- és írásjellemzõk: intellektus, energizáltság, autonómia, emóciók, gátlásosság, alkalmazkodás, én- és te-tartomány) egy alkalmi és egy rendszeres fogyasztó esetén (lásd pszichogramok).

A marihuána, mint tudatmódosító növény

A világ legnépszerûbb kábítószere, a marihuána fogyasztása világjelenség. Az emberiség egyik legõsibb kultúrnövénye valószínûleg Közép-Ázsiából származik, és a himalájai térségben vadon termõ fajból lett Kína kultúrnövénye, legalább ötezer évvel ezelõtt.
A kannabisz, a növény tradicionális használatának szabályozására és korlátozására 1961-ben született Egységes Kábítószer-egyezmény értelmében kábítószernek számít, a legszigorúbb ellenõrzési követelmények úgy vonatkoznak rá, mint a heroinra; a megállapodás a teljes kendertermesztést és -termelést, -kereskedelmet és -birtoklást az ellenõrzése alá vonta. Az alól kivételt képeznek bizonyos országok, és számos olyan ország is létezik, amelyben tilos a kannabisz használata, de a fogyasztás felszámolását a hatóságok nem tudják/akarják végrehajtani.
Az õsi kultúrákban – Kínában, Indiában és a közel-keleti országokban – a kenderszívás egyidõs az emberiség történetével; Egyiptomban 3-4000 éve ismerik, Hérodotosz i.e. 450-ben írt róla. Nemcsak ipari felhasználása révén, hanem gyógyászati, valamint vallási; továbbá a mámor elõidézésében nyújtott szerepe miatt szinte mindenhol, mindegyik funkciójában hasznosították. Az iszlám hódoltságú országokban nagy divatja volt, az alkohol miatti tilalom folytán is; nagyrészt e vallás terjeszkedésével terjedt el Afrika egyes régióiban. A marihuánát eredetileg a nehéz fizikai munka utáni relaxációt segítõ növénynek is tekintették. „Ez tökéletes tükörképe az európai parasztok és munkások megerõltetõ munka utáni bor- vagy sörfogyasztásának. A társadalmilag elfogadott és mérsékelt kannabiszfogyasztás mellett ugyanúgy kialakult a visszaélõk kategóriája, mint Európában a szeszes italok esetében.” (Bayer 2000. 271.)
Európában Napóleon egyiptomi hadjárata után került elõtérbe rövidéletû hóbortként a divatos francia szalonokban a hasisszívás. Ennek irodalmi megörökítése (többek között) Charles Baudelaire: Mesterséges mennyországok (Les Paradis Artificiels, 1860) címû írása. Európa azonban az alkoholnak kötelezte el magát, a II. világháborúig nem is terjedt el a (mivel gyógyászati célokra nem alkalmazták), és akkor is a Nagy-Britanniába vándorló gyarmati lakók terjesztették el a kontinensen. Nyugaton a hatvanas években kezdett terjedni, amit a keletrõl érkezõ vendégmunkások folyamatos utánpótlásokkal biztosítottak.
Amerikába vélhetõen az elhurcolt rabszolgák vitték magukkal, a szokás mégsem korlátozódott rájuk: tudható például, hogy George Washington (1732-1799) is hódolt e szenvedélynek; Latin-Amerikában is dívott a kenderszívás. Ezekrõl azonban az 1930-as évekig nem volt szokás beszélni. Ekkor láttak napvilágot azok a magukat évtizedekig tartó állítások, melyeket Anslinger és a Bureau of Narcotics hirdetett (hiába harcolt ez ellen Fiorello Henry LaGuardia (1882-1947), New York polgármestere): „a szövetségi rendészeti szervek plakátokon és röplapokon hirdették, hogy a marihuána »öl« és »gyilkossági hajlamokat ébreszt«; ezzel homlokegyenest ellentétes volt a fiatalok személyes tapasztalata, ezért az USA-ban a kábítószer-ellenõrzés és a hivatalos állásfoglalások egyaránt elvesztették hitelüket. (…) A tévhitért Amerika nagy árat fizetett: a marihuánával szerzett személyes tapasztalatokból a fiatalok azt a következtetést vonták le, hogy a felnõttek, a »hivatalos« Amerika, félrevezeti õket, és a kábítószerek nem is veszélyesek.” (Bayer 2000. 281-283.) Hiába hozta meg az USA annak idején a legszigorúbb kábítószerellenes törvényeket, szembesülnie kellett azzal, hogy a kenderszívás megszüntethetetlen méreteket öltött. Ez eredményezte több más országban is a „dekriminalizáció” gyakorlatát (A „dekriminalizáció” tiltotta a kannabisztermesztést, -csempészést és -kereskedelmet, mint kábítószerrel való visszaélést, a fogyasztás felett azonban kénytelen-kelletlen szemet hunyt.).
Terápiás használata is igen sokrétû (volt), elsõsorban idegrendszeri és pszichiátriai kezelésre, fájdalomcsillapítóként, izomgörcsre és ízületi gyulladásokra, epilepszia, asztma és reuma gyógyítására; de ismert antibiotikumként való használata is. Továbbá étkezési zavarok kezelésére (pl. étvágynövelésre AIDS-es betegeknél), Chrohn-betegségre, depresszióra, epilepsziára, sztrókra, migrénre, szklerózis multiplexre, fekélyes vastagbélgyulladásra, herpeszes fertõzésekre, álmatlanságra, köhögésre, magas vérnyomásra, mozgászavarokra, skizofréniára, zöldhályogra alkamazható. Napjainkban gyógyszerkészítményként a glaukóma és asztma kezelésére (tágítja a tüdõt és a hörgõket), valamint a kemoterápiás kezelések során a gyógyszer okozta émelygés és hányás csökkentésére használják.
Élvezeti célokra, mámorkeresésre a marihuána szárított leveleit és virágját használják fel, melyek 3-30% THC-t tartalmaznak. Dohánnyal keverve kézzel sodort cigarettákban, illetõleg e célra kifejlesztett pipából szívják. A hasist lángon puhítják meg, ekkor omlós lesz, melyet a készülõ cigarettába ún. jointba/spangliba morzsolnak. Felszívódása 1-5, legfeljebb 30-60 perc; hatása 3-6 órán keresztül tart. Fogyasztása után 72 órával a THC kb. 50%-a kiválasztódik, a maradék néhány nap alatt folyamatosan ürül. Ennek ellenére hatásai még több mint 24 órával a fogyasztást követõen is fennmaradnak, és zavarhatják a fogyasztó életvitelét.

A fiziológiai-pszichológiai, valamint a grafológiai nézõpont

A marihuána hatása sok tényezõtõl függ. A személyiségtõl, hangulatától, fizikai állapotától stb. függõen lehet depresszív, hallucinogén vagy stimuláns is. Hatóterülete a központi idegrendszer, ahol a depresszív és stimuláns hatások változó arányú keverékét okozza, valamint nagyobb adagban (pl. hasis) hallucinációkat is elõidézhet. A kenderszármazékok pszichózisszerû állapotot idéznek elõ; de egyúttal hatnak az enzimrendszerre, a hormonokra, valamint a neurotranszmitterekre is. A fogyasztás fõ motivációja a zenei, szexuális és mûvészi élmények fokozása.
A tolerancia és nem jelentõs, gyakorlatilag nem alakul ki. A marihuána esetében testi függõség nem ismeretes, a pszichés dependencia azonban jelentõs, az elvonási tünetek mindennaposak, általában a pszichés hatásokon felül alvászavar, szorongás és kedvtelenség, amotiváltság jelentkezik. Túladagolás esetén tachikardia és/vagy ritmuszavar léphet fel, jellemzõ tünet a belövellt kötõhártya, szájszárazság, szorongás, pánikroham, hallucináció. Az esetek többségében a marihuánafogyasztó álomba merül. A halálos dózisú marihuánaadag esetán a testtömeg minden kilójára 600 mg THC-nek kellene jutnia, ami egy 60-70 kg-os ember esetén 36-42 gramm lenne.
A marihuána fogyasztásának az írásra, valamint a személyiség felépítésében-mûködésében megjelenõ kizárólag azon hatásai, melyeknek grafológiai vonatkozásait vizsgálom (vagy amelyek befolyásolhatják az elemzést):
- közérzet: a fogyasztó általánosságban nyugodtabb állapotba kerül, érdektelenné válik egy álomszerû helyzethez hasonló állapotban, eufóriát érez jó közérzettel vagy éppen kellemetlen borzongást él át; nevetési kényszer tör rá vagy szorongás; kreativitást és önbizalmat érez, de ez nem nyilvánul meg a teljesítményében; megnõ a spontaneitás; hirtelen hangulatváltozások; depresszió, álmosság; romlik a mozgáskoordináció, tremor, izomgyengeség; rendszeres fogyasztóknál testi-lelki kimerültség;
- agyi funkciók: a rövidtávú memória annyira romlik, hogy elveszthetik a beszélgetés fonalát; a hosszútávú memória károsodásai miatt a tanulás nehézkessé válik; kognitív terület munkája lelassul; a fogalmakat nem határolja el; nehezebben fogja fel az absztrakt dolgokat; hibásan mûködnek a realitásfunkciók; nem jól mûködik a logika és az ítéletalkotás; a döntésképtelenség, befolyásolhatóság válik jellemzõvé; szellemi visszamaradás; rendszeres használata növelheti az elmebetegségek gyakoriságát;
- észlelés: jobb a vizualizáció (forma- és színérzékelés); változik a tér-, mélység-, test- és idõérzékelés; inkább az „egészet” fogja fel, mint a „részleteket”; a marihuána zavarja a bonyolultabb feladatok végrehajtását; romlik a reakciók gyorsasága; észlelési zavarok és fényérzékenység;
- keringési rendszerek: a pulzusszám megnövekedhet; a vérnyomás lecsökkenhet; rendszeres fogyasztás esetén EKG-zavarok léphetnek fel;
- intraperszonális terület: nagyfokú passzivitás; motiválatlanság; perspektiválatlan, apatikus állapot, hajlamos a passzív szemlélõdésre, csökken az érdeklõdés; rendszeres fogyasztóknál: személyiségleépülés; megszûnik az önkritika; amotivációs szindróma, gyakoribbak a negatív személyiségjegyek megjelenése; vonzódik a gyerekekre jellemzõ mágikus gondolkodásmódhoz; csökken a bizalom lehetõsége; jellemzõ a bezárkózás;
- interperszonális terület: szociális-emocionális fék elvesztése; megnõ a szociális tevékenységre való igény, rendszeres fogyasztóknál: antiszociális magatartás, szociális degradáció; az egyén sajátos világ- és szokásrendet alakít ki magában, mely elképzelhetetlen a szer használata nélkül; nehezen alkalmazkodik; olykor távolságtartó, máskor befolyásolható, különösen ingadozik minden tekintetben;
- szexualitás: drogfogyasztás kezdeti szakaszaiban a használó nemi életének fellendülését, variabilitásának felfokozottságát tapasztalja; de késõbb komoly károsító hatásai lehetnek a szexuál-hormonrendszerben;
- pszichopatológia: pánikreakciók, szorongás, félelem, ingerültség; félelemkeltõ hallucinációk és paranoid félelmek jelentkezhetnek; hatására a meglévõ pszichés betegségek aktivizálódhatnak; súlyosabb esetben: tájékozódási zavarok, érzékcsalódások, paranoid téveszmék léphetnek fel, vagy az önkontroll elvesztése, mely akut pszichózishoz vezethet.
Általánosságban elmondható fiziológiai hatás, hogy romlik a mozgáskoordináció, izomgyengeség és tremor lép fel – mely az írás folyamatát akadályozza, illetve csomókat, horpadásokat eredményezhet. A vérnyomás ingadozik, észlelési zavarok lépnek fel, mégis jobb a vizualizáció, de hallucinációk is elõfordulhatnak; változik a tér- és mélységészlelés. A duktum képszimbolikai értelmezése ajánlott, az összbenyomás azonban mégsem lesz pozitív. Zavart, töredezett íráskép tapasztalható. Tekintettel arra, hogy fõleg a „B” duktumok kisebb tudatos kontrollal rendelkeznek, valamint mert az írásminták nagy része másolt szöveg, odafigyeltem a helyesírásra, betûkihagyásokra, illetve -tévesztésekre.

Grafológiai elemzések


Betûmagasság és -szélesség
A betûelemek minden magassági tényezõjének – középbetû, ovál, alsó- és felsõzóna, nagybetû – nagysága lényegesen változott. A duktorok két-két írásmintája között szabad szemmel is látható eltéréseket tapasztalhatunk. Ami feltûnõ, hogy közülük nagyon kevesen érik el a átlag középbetû-magasság (2,5-3,5 mm) minimális értékét! A középbetûk értéktartománya az egyén általános térfoglalását, fellépését, szubjektív önértékelését, önbizalmát, reprezentáció-igényét, gesztikulációját, figyelemkoncentrációját, precizitásának mértékét és társadalomba való illeszkedését mutatja meg. Mindahányuk esetében (kivételt csak az 1. számú írásminta jelent) kis írásról beszélhetünk. A duktorok térfoglalási igénye nem nagy, önértékelésük alacsony, szerények, megingathatók önbizalmukban, nagyobb objektivitással rendelkeznek, nem szeretnek a középpontban lenni, figyelmük, koncentrációképességük és precizitásuk jó, nem jól alkalmazkodnak. Az akadályok elõtt megtorpannak. Ezekkel a tulsjdonságokkal leírható a drogos személyiség is.
Az ovál szintén az önértékeléssel, önbizalommal, a mindennapok magabiztosságával és az egyénnek önmagáról és környezetének róla alkotott véleményével írható le. Az ovál abszolút magasságának sztenderd esetben 2,5-3,5 mm között kell lennie. Még a legnagyobb ovállal rendelkezõ duktor sem érte el a 2,5 mm-es határt.
A felsõ- és alsózóna voltaképpen a hurkokra is utal (a hurokképzõdés igencsak ritka volt duktoraim írásában, ahol elõfordult is csak tapadó-, legfeljebb sovány hurok formájában; még leginkább az alsózónás, többnyire g hurkok tartották meg sztenderszerû formájukat). A felsõzóna (hurka) a szellemi élménykészségrõl árulkodik. Jól látható, hogy az élménykészségben nincs hiány. Tekintettel arra, hogy a térszimbolikus értelmezésben a felsõ a transzcendenciával is összefüggésbe hozható, ez az írásjellemzõ árulkodhat a duktorok szellemi-transzcendentális, sõt mesei élménykészségérõl is. Az alsózóna-sztenderd 2,5-3,5 mm-es értékét minden duktor átlépi. Mivel a marihuána szinte csak a gyakorlati életet akadályozza, és a felsõ és alsó létszféra kapuit nyitja meg, nem kell csodálkoznunk azon, hogy a duktorok élménykészsége itt is magas, ellenben a hurkosodásból látszik, megélni már nem annyira képesek.
A teljes betûmagasság nagymértékben különbözik a két írásminta esetén. A zónaarányok többnyire változatlanok maradtak, egyedül a 4-es írásminta esetén látható valamiféle középzónaméret-csökkenés. Tendenciának nevezhetõ azonban, hogy a zónaméretek – ezáltal a betûnagyság – megnövekszik.
A duktorok nagy részénél a nagybetû nagy, sokkal magasabb – arányaiban –, mint ahogy a középbetûhöz képest várhatnánk. Azaz siker és érvényesülési vágyuk jelenik meg itt; büszke megjelenésre törekszenek, hatásosságra, önbizalommal teltnek érzik magukat (csak ennek nincs eredményekben megnyilvánuló jele). Mivel felülrõl nézik a világot, objektivitásuk, realitásérzékük nem jól mûködik. Ez esetben a felülrõl szemlélés a marihuána miatti befolyásoltság miatt van, a hatás a használat tartós felfüggesztése/befejezése után hónapokkal, évekkel is fennáll. A középzónával való összevetés a túlkompenzálást is jelezheti.
A középbetûk (és az oválok) szélessége, ha változott, akkor nagyon változott. Bár általánosságban a duktorok betûmagassága kicsi volt, a betûszélességük sztenderd szerinti. Eszerint a duktorok képesek kielégíteni térigényüket, egyensúlyt tartanak az én és a társadalom között, jó kontaktuskészséggel rendelkeznek, mértéktartók, szabálykövetõk, kontrollal rendelkeznek. Csak két duktor – éppen a rendszeres fogyasztók – esetén nincs meg a sztenderd szélesség, azaz õk visszafogottan haladnak csak elõre dolgaikban, a rendelkezésre álló teret nem használják ki. Nem sietnek kapcsolatokat kialakítani, mértéktartók, szorongó én-érzettel rendelkeznek, nincsen komfortérzetük; gátlás és kontroll található érzelmeikben és élménykeresésükben. Azaz a marihuána alkalmi fogyasztóknál a szociális létszféra aktiválást segíti, a személyek gátlásai felszabadulnak, közlékenyebbek lesznek – a rendszeres fogyasztók ezzel szemben antiszociálisak és gátlásosak, kevésbé kommunikatívak.
A nagybetû szélessége megerõsítheti a személy szociális térfoglalásakor jelenlévõ komfortérzetét, az e térben való elõrehaladását és térfoglalását, ambícióit, fegyelmezettségét, alkalmazkodási képességét. A duktorok nagy része szûk nagybetûvel rendelkezik, azaz jellemzõ rájuk az elõrehaladás fékezettsége és gátoltsága, a szorongással megélt beilleszkedés, a térigény és ambíciók nélküli élet, saját igényeiknek hiányos kielégítése. Itt már megjelenhetnek az antiszociális és alulmotivált személyiségjegyek is.

Margók és írástömb
A margó általánosságban a tervezés és beosztás képességét, az esztétikai érzéket, a világban való megjelenés minõségét, az énhez és másik emberhez való viszonyt, a kontroll képességét, a valódi és szimbolikus tér értelmezését, valamint a pszichikus és valódi tempót vizsgálhatjuk. A felsõmargók egységesen kicsik voltak, de ezt nem értékeltem. Az alsó margókat szintén nem, itt többízben nem is érte el a duktum az írófelület alját.
A bal margó szélessége az énbõl kiindulva a vágyakról és irányultságokról ad számot. A duktoroknál egységesen kicsi bal margót tapasztaltam; azaz az én, múlt, anya felé való orientációt (nem akar felnõni, jobb a gyerekkorban – és a drogos személyiség nem tud, és nem is akar felnõni), támaszigényt. Emellett jó beosztást, idõ és anyagtakarékosságot jelent. Önkontroll, bizalmatlanság és beilleszkedési problémák jellemzik (ugyancsak marihuána-használó jellemzõk).
A jobb margó az egyén világhoz való kötõdését írja le, a közösség felé törekvést. Jelöli továbbá a cselekvés végét, a kontroll- és beosztási képességet és munkastílust, térfoglalást. A duktorok többsége sztenderd jobb margóval rendelkezik. Kicsi a margója a 3. számú mintának, túl nagy a 2. számúnak. A két kivételtõl eltekintve a többieket jó esztétikai érzék, jó tervezés és beosztás, egyenletesség, reális gondolkodás, valamint jól mûködõ szociális viszonyok jellemzik.
Az írástömb méretének sztenderdje 70-75%. Ekkor a duktor jól használja ki lehetõségeit, mértéktartó és fegyelmezett, realitásérzéke jól mûködik, kiegyensúlyozott. Általánosságban ugyanis a világban és társadalomban elfoglalt helyet és rendtartó, tervezõképességet jelöli. A vizsgált írások mindegyikében sztenderd írástömb-méretrõl beszélhetünk; talán ez az egyetlen írásjellemzõ, ami nem mutatott komoly változást.

Sor- és szótávolság
A duktorok többsége beletartozik a sortávolság sztenderd értékébe, azaz jellemzõ rájuk a jó kapcsolatteremtés- és tartás, a megfelelõ átlátóképesség, a jó szervezés és rendszerezés képessége, valamint a megfelelõ energiabeosztás. A 3. és 5. számú írásminta nagy sortávolságai a duktorok függetlenségét és önállóságát, a másoktól való távolság megtartását, és a jó tervezés melletti biztos végrehajtást jelentik.
Sztenderd szótávolság egyedül a 2. számú írásminta esetén jelent meg, különben a többi duktor nagy szótávolsága lényeglátó, jól szelektáló, jó kritikai érzékkel rendelkezõ embereket ír le, akik térfoglalással törekszenek önállóságra, a munkában nagyvonalúan pazarolva.

Konklúzió és továbblépési lehetõségek

Megállaptható tehát, hogy a hipotézis helyes volt. A vizsgált írásjellemzõk valóban leírják a droghasználó személyiség viselkedési mintáit; valamint különbséget tehetünk alkalmi és rendszeres fogyasztók között is.
A dolgozat több úton is továbbfejleszthetõ. Fontosnak tartanám egy térszimbolikai, illetve betû(elem)szimbolikai vizsgálat elvégzését. Több írásminta alapján már megállapítható lehetne az is, van-e a marihuána hatása alatti írásoknak állandó jellemzõje, melyek más írásjellemzõktõl és más tudatállapotoktól egyedien csak erre az állapotban történõ írásra utalnak. Tervezem a marihuánás és különbözõ alkoholok befolyásoltságának összevetését, illetve más kábítószer-fajták (stimulánsok és hallucinogének) hasonló grafológiai vizsgálatát. Az említett irányok elsõsorban grafológusoknak; illetve orvosoknak, gyógyszerészeknek, pszichológusoknak és szociológusoknak nyújthatnak kiindulási alapot, illetve támpontot saját kutatásaikban.

Szekeres Nikoletta
grafológus


Felhasznált irodalom jegyzéke

1. Atkinson et al.: Pszichológia. Második, javított kiadás. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 2. Balogh Réka: A drogfogyasztás elméletei. In: Albert-Lõrincz Enikõ (szerk.): Fekete Éden. A 2000. november 26-án és 2001. november 15-én Kolozsváron megtartott drogfórum címû konferenciák elõadásai. Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2003. 215-217. 3. Bayer 2000: Bayer István: A drogok történelme. A kábítószerek története az ókortól napjainkig. Aranyhal Könyvkiadó, Budapest, 2000. 259-296; 372-373. 4. Bayer 2005: Bayer István: Drogok és emberek. Múlt, jelen, jövõ. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, Budapest, 2005. 16-21. 5. Green, Jonathan: Kannabisz. Fordította: Kovács István. Glória Kiadó, 2003. 6. Gulyás 2000: Gulyás Jenõ István (szerk.): Grafológia alaptankönyve 1. Grafodidakt Grafológusképzõ és Személyiségfejlesztõ Központ, Budapest, 2000. 7. Gulyás 2001a: Gulyás Jenõ István (szerk.): Grafológia alaptankönyve 2. Grafodidakt Grafológusképzõ és Személyiségfejlesztõ Központ, Budapest, 2001. 229-231. 8. Gulyás 2001b: Gulyás Jenõ István (szerk.), Mindenki grafológiája. Grafológusképzõ és Személyiségfejlesztõ Központ, Budapest, 2001. 206-208. 9. Felvinczi Katalin, dr. – Nyirády Adrienn – Portörõ Péter: Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetrõl 2006. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakmai kiadványsorozata, Budapest, 2006. 10. László Judit – Scheidt Ildikó: A kábítószerek fiziológiai hatásai. In: Albert-Lõrincz Enikõ (szerk.): Fekete Éden. A 2000. november 26-án és 2001. november 15-én Kolozsváron megtartott drogfórum címû konferenciák elõadásai. Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2003. 183-192. 11. Márton Réka Anna: A drogok pszichológiai hatásai. In: Albert-Lõrincz Enikõ (szerk.): Fekete Éden. A 2000. november 26-án és 2001. november 15-én Kolozsváron megtartott drogfórum címû konferenciák elõadásai. Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2003.195-197. 12. Somogyi Gábor, dr. et al.: Drogokról… Tudni lehet – érdemes – kell. Drog Stop Budapest Egyesület, 2000. 13. Valló Ágnes, dr.: A tartós szerfogyasztás élettani-kórélettani hatásai. Fõiskolai jegyzet addiktológus hallgatók számára. Budapest, 2003. 147-149; 171-172.



Szekeres Nikoletta