Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nevelés az ünnep fényében……..

Elgondolkodtató érzésekkel tölti el az embert a várakozás, a szeretet ünnepének közeledte. Ugyanakkor az is felmerül bennem, hogy vajon hányan is tudjuk és figyelünk az ünnep valódiságára? Tudjuk-e még, mit is ünneplünk? S, átadjuk-e mindazt a teljességet, beteljesülést, örömöt és áhitatot gyermekeinknek, amit az ünnep fényében a szeretet ünnepe, és Jézus születése jelenthet számunkra?

Elárasztanak bennünket a fények, a csillogás a kirakatok, a zene, és az illatok mind-mind bódító erejükkel. De látjuk e mögötte a valóságot, érezzük-e a szeretet lángját?
Mi vezérel bennünket vásárlások sorozatára? Nem vagyunk-e láncra fûzött rabok, akiket a reklámok és szolgáltató csatornák hadjáratai behódolásra kényszerítenek. Tulajdonképpen mit is akarunk megmutatni az ünnepléssel? A szeretetet? Ha igen, akkor kérdés, hogy a szeretet nem ölt-e tárgyiasult formákat?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak fejemben, és hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Talán sokan már felismerték a „rabság láncait” és visszatértek az eredendõhöz, a csendes ünnepléshez. December a várakozás hónapja, ugyanakkor nem látni mást az utcákon, tereken, mint ideges, ingerült emberek hullámzó tömegét. Vajon azok az emberek, akik szétzilálják magukat a vásárlás lázában, az aggodalomban, hogy örömöt okoz-e majd a beszerzett ajándék? – nekik boldog lesz-e a karácsonyuk?
De vajon melyik ajándék az, amit rajtam kívül nem adhat más, ami igazán én vagyok, ami igazán tõlem jön? Létezik ilyen ajándék? Igen, van ÉN magam. Azonban nem lesz könnyû helyzet ajándékozható állapotba hozni magunkat.
Mi felnõttek, milyen példát mutatunk a gyermekünknek? Csendes meghittséget, és szeretetteljes készülõdést az Adventi idõszakra, a Krisztusi születésre, vagy a vásárlási láz égeti agyunkat, bõrünket? Mit visznek otthonról a gyerekek tõlünk?
Mire fognak emlékezni gyermekeink akár az idei karácsonyból egy, két, három év elteltével? Az ajándékodra, vagy arra sem. Fáradtságra, fásultságra, vagy arra sem.
Együtt töltött estére, ahol együtt volt a család, vidámság, jókedv, és kacagás volt? Hiszem, erre fognak emlékezni. A többi elmúlik, elfelejtõdik.
Saját élményeimbõl merítve merem a fentieket kijelenteni. Az ajándékok az évek során elfelejtõdtek, de a családi élmények, a vidám arcok, a családi együttlét örökre emlékembe vésõdött. Egy dolognak mindig ott kell lennie: a szeretetnek. Azonban ügyelni kell arra, hogy ne csak ezen a napon érezzük a szeretetet, hanem az év 365 napján. E napon, csak más ruhába öltöztetjük érzéseinket.
Grafológiai szemmel figyelve az ünnepet, az odaadást és a gazdag érzelemvilágot észrevehetünk szimbólumokként az írásban is: szívre, kinyújtott karra emlékeztetõ jelekként és akár a tetszeni vágyás jeleként az ünnepbe öltöztetett díszítettségben. Mindezek írásunkban is a szeretet iránti vágyat és a szeretni tudás jelképeit jelenítik meg.
Ezzel ellentétben az anyagiasság jele a túlzottan bezárt „s” és „b” betûk bekanyarítása, a túlzott térkitöltés, hiszen a birtoklás szimbólumaként a nagyobb méretû, térfoglaló betûk és „zsákszerû” hurkok is megmutatkozhatnak.
Érdemes odafigyelni a jelekre, az írásban a tudattalan üzeneteire még így az ünnep táján is.
Boldog, Békés Ünnepeket Kívánok minden Embernek!

Kácsándi Regina grafológus, tanácsadó

ADY ENDRE:
Karácsony

1.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
2.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívbõl
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
3.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erõ hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra








Kácsándi Regina