Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Korcun, Anastatica Hierochuntica és Michon abbé…..

Te jó ég!!!!…. Kit érdekel ez  ??? Különösen így Karácsony tájékán…
Már fogod is az egeret, hogy gyorsan tovább juss innen??? Én még nem tenném, hajtana a kíváncsiság…


Korcun – hallottad-e már a KARÁCSONY-t így nevezni valaki részérõl? Esetleg akkor, ha etimológiai elõadást hallgattál. A szláv eredetû szó átlépést jelent. …és hogy mi köze van karácsonyhoz? A hivatalos nyelvészet a karácsony szót innen eredezteti. A Nap átlépi a téli napfordulót. Amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, ez a téli napforduló idõpontja. Ez a Téli napforduló a föld Északi féltekén december 21 (esetenként 22), a Déli féltekén pedig június 21 (esetenként 22). Magyarországról nézve a téli napforduló idején a Nap 19 fok magasságban delel és csak mintegy 8 órán keresztül tartózkodik a horizont felett. (Numerológusoknak: 1+ 9 = 10 = 1 : valaminek a kezdete)
December 21. a csillagászati tél kezdete, s egyben a legrövidebb nap is. A három téli hónapot anno három, hókristály köpenyeges, fekete ruhás öregember jelképezte, kezükben a Bak, Vízöntõ, illetve a Halak jelével. (Jankovics Marcell: Jelkép kalendáriuma szerint)
A téli napfordulót is egy öregedõ férfi jelenítette meg, rajta prémmel szegett bõrruha, a derekán öv, azon 12 csillag, s csatként a Bak jele. Jobbjában kecske, baljában glóbusz, melyet csak egynegyed részben világít meg fény. Bokáin szárnyakat visel, egy fehéret és három feketét.
Az analógiás gondolkodás a télhez az észak égtájat és a napszakok közül az éjt kapcsolta. Az elemek közül többnyire a vizet, a színek közül pedig a feketét. A feketéhez (holisztikus, jin-jang képünk szerint) szinte azonnal társítjuk a fehéret – s már meg is érkeztünk a fényhez. Fény…. Meleg…. Bár imádjuk az ünnepet, a fehér karácsonyt, (amelyben néhány éven át már nem is volt részünk,) a fényhez a meleg érzete kínálkozik. Fény…napfény…. Meleg tavaszi és nyári hónapok… Karácsony és az újév elmúltával már lassan erre vágyunk. Az emberi közösségek életében ezeknek a melegebb hónapoknak már a kezdetektõl óriási szerepük volt. Ilyenkor termelték meg azt az élelmet, melyre a hideg téli hónapok alatt oly nagy szükségük volt. Így megérthetjük azokat az ünnepségeket, melyeket már korai elõdeink is tartottak a „téli napfordulókor”. Ilyenkor már felcsillant a remény, hogy a természet újra feltámad, ismét szolgálatukra lesz. Hiszen ettõl az idõponttól kezdve a nappalok már hosszabbak, mondhatjuk: a fény diadalmaskodik a sötétségen. Az ókori népek rítusokkal, hálaadó ünnepekkel fejezték ki ebbéli örömüket.
A római hitvilágban a földmûvelés istene a Szaturnusz nevet viselte. Tiszteletére „Szaturnália ünnepeket” tartottak a december 17 és 24 közötti idõszakban. Szólt a zene, iszogattak, ünnepeltek, táncoltak. Nem maradtak el ilyenkor a nagyszabású lakomák sem. Lakóhelyüket örökzöldbe öltöztették, többnyire borostyánba – és ilyenkor még a szolgák is ajándékokat kaptak. Bizonyos munkák ilyenkor tilosak voltak. Ha karácsony tájékán bekukucskálhatnánk az otthonokba, bizony hasonló kép fogadna bennünket. A borostyánt ugyan felváltotta a karácsonyfa állítás szokása, de az ünnep, a bõség és ajándékozás ma is velejárója karácsonyi szokásainknak.
A növények, - különösen pedig az örökzöldek – a fény és a sötétség szimbólumai. Ha már korábban említettük az analógiás gondolkodást – és ráadásul karácsony tájékán járunk, mondhatjuk, hogy valahol az élet és halál szimbólumai is.
A napokban az irodába lépbe különös kis gombolyag állt az asztal közepén. Elszáradt valaminek látszott, talán valami növényféle??? Ezen nem lepõdtem meg, hisz olyan környezetben dolgozom, ahol a számolás a növények javára dõl el az emberekkel szemben. Azt azonban nem tudtam mire vélni, hogy miért nem dobta ki a takarítónõ ezt az elszáradt labdacsot? Hisz annyi csodálatos zöld van körülöttünk!!!!

















Kérdésemre hamarosan magyarázatot kaptam. Egy „ALVÓ JERIKÓ RÓZSÁJA” volt az asztaldísz.
Jerikó rózsája….
Vagyis: tudományos nevén: „Anastatica Hierochuntica”….egyfelõl. Most már tudom, óriási vétket követtem volna el, ha rendrakás címszóval kidobom a „száraz labdacsot”. Lázas keresésbe kezdtem, mit is lehetne megtudni errõl a gombóckáról, ami ily nagy becsben van nálunk, hogy asztalközép lett belõle? „De várj csak holnapig!” – szólt a sokat sejtetõ mondat kollégám, a labdacs tulajdonosa részérõl.

Na – gondoltam, utánanézek én ennek a titoknak addig is.….Jerikó rózsája…. Hol is van Jerikó??? Nézem a térképet. Jerikó. Hiericho – a város görög neve, utalva egy picit fentebbi „római kalandozásunkra”. Az ókorban Palesztina egyik legvirágzóbb városa volt, melyet Nagy Herodes telelõhelyéül választott. Csodás épületeket, erõdöket hagyott a Jordán folyótól nem is olyan távol lévõ városban, - Benjamin földjén.
S hogy mégis – miért kerül Jerikó rózsája egy karácsonyi idõpontban „terítékre”?
Számomra – bevallom - újdonság volt az a mára már az idõk homályba veszett hagyomány, hogy a középkorban a karácsony legfontosabb növénye a Jerikó rózsája volt. A növény tudományos nevének másik része, „anastasis” - feltámadást jelent. Így jelképezi az örök életet. Európába állítólag keresztes lovagok és szentföldi zarándokok révén került a jerikói piacokról, akik Jézus születésének ünnepekor különös figyelmet szenteltek a labdának.
A templomban, az oltáron vízbe tették az összegömbölyödött, száraz „virágot” – ami „feltámadt” – új életre kelt, ágai kiegyenesedtek kizöldelltek. Így méltón tekintették, - és tekintjük ma is - az új élet jelképének.
Különbözõ leírások szerint Egyiptomban egy négyezer éves fáraósírban, valamint egy görög hetéra kezében, majd késõbb egy 4. századbeli keresztény nõ sírjában is találtak ilyen " rózsákat", amelyeket fölélesztettek évszázados álmukból.
Ma Egyiptomban Mária labdája, Algériában Fatima keze vagy a Próféta lánya néven ismerik.
Egész keleten szent növény, s mint ilyennek csodálatos gyógyerõt tulajdonítanak. Egy keresztény legenda szerint - amelyet egy 16. századi zarándok jegyzett föl - amikor Mária és József a Kisjézussal Egyiptomból menekült, Mária a Jordán folyó melletti Jerikóban a kisdedet egy ilyen "rózsa" leveleibe pólyálta..
Ezért nyert ez a növény örök életet, és e följegyzés nyomán lett a növény neve Európában Jerikó rózsája.
A középkori gyógyításban, az álomfejtésben és kártyavetésben nevezetes szerep jutott neki, jelképe volt a feltámadásnak. Vele jövendöltek a sóvárgott családi gyarapodásra is.
Érdekes azt is megemlíteni, hogy ez a különleges növény nagy becsben volt a protestánsoknál is. Evengélikusok, reformátusok karácsonyi asztalának éke volt. Gyertyafény mellett dalokkal ünnepeltek „karácsonyfájuk” körül.

Michon abbé

Igen… jól látod…. Õ Michon abbé, a grafológia atyja…. )) Ugye milyen kicsi a világ? Na…de hogy kerül ide az abbé portréja???
Minden grafológus tudja, hogy Jean Hippolyte Michon 1871-ben létrehozta az elsõ grafológiai szaklapot, La Graphologie címmel. Megalapította a Francia Grafológiai Társaságot, majd 1879-ben megrendezte az elsõ grafológiai kongresszust is.
És most már azt is tudni fogod róla, hogy az 1850-es években kutatótársával Sauley akadémikussal a Jerikói rózsa nyomába eredt a Szentföldre. „Odontospermum pygamaeum”, a tudományos neve annak a fajtának, melyet õk leltek Jerikóban. – s éppen ez szolgált fõ érvként abban a vitában, hogy vajon melyik is az igazi a két fajta közül?
A Michon abbé és társa által felfedezett növény aprócska napraforgó-szerû virágokkal is megörvendezteti csodálóit, míg „Anastasis” fiacskái fehér színben pompáznak.
Tovább lapozgatva a csodanövényrõl fellelhetõ olvasnivalókat, egy harmadik fajtájára is rábukkanhatunk. „Õ” pedig a mexicói Jerico városból származó „Selaginelle lepidophylla” – vagyis a „feltámadó csipkeharaszt”.
Háromféle „rózsa”, mely valójában egyik sem az. De ez tulajdonképpen mindegy is.
Másnap kíváncsian lépek az irodába. …és…..ez a látvány fogad a száraz labdácska helyén:








































A rózsa száraz labdája akkor nyílik ki, amikor vízzel érintkezik. Ha hideg vízben áztatjuk, akkor 8 - 10 óra alatt, ha pedig forró vízben, akkor 10-20 perc múlva kezd zöldülni. .Áztatás után egy lapos tálba tesszük. Alulról nedvesíthetjük még pár napig. Amikor a vizet elhasználta, újra összecsukódik, és két nap alatt teljesen szárazzá válik. Tilos locsolni és egy hétnél tovább vízben tartani! (Különben levelei elpenészesednek és nagyon nagy kár lenne érte!). Életszükséglete a hosszú, száraz idõszak. Évente kétszer-háromszor zöldíthetjük ki.
Hogyha helyesen kezeljük halhatatlan növényünk lesz, amely hosszú ideig csak egy száraz labda ugyan, de mégis örök életû, melynek titkát most már ismered te is. Még unokáink is örülhetnek majd neki, ha gondosan kezeljük.
Már felismerem „õt” ) – az irodai díszt. Õ Anastatica Hierochuntica – a fehér virágú jerikói rózsa.

 A SZERETET ÉS A BOLDOGSÁG SZIMBÓLUMA!
…és hogy még további titkot is eláruljak, van Magyarországon egy hely, ahol beszerezhetõ… egy örök életre, …és mire a cikket olvasod, az enyém már meg is érkezik talán, hogy az ünnepet, „Korcun” ünnepét még meghittebbé varázsolja.
Ha Te is szeretnél, keress meg, – segítek 
Legyen boldog, békés ünneped!

Gyulai Zsuzsanna
grafológus


(Fotók: Dankó Péter; Felhasznált irodalom: Tolnai Nagylexikon, Hargita Népe: Kozma Mária, 2004,, Korhatár: Bozsik József – 2007)







Gyulai Zsuzsanna