Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
A karácsonyról, csillagász szemmel - Jézus születése és a csillagok

Több bibliai jövendölés megfejtésénél hívták már segítségül a teológusok és a történészek a csillagászati kronológiát. Így volt ez Jézus születési idõpontjának a meghatározása kérdésében is. A neves vallástörténeti eseményt ugyanis csak hozzávetõleges pontossággal tudták idõben behatárolni. A csillagászati kronológia azért tud segíteni, mert a nap- és holdfogyatkozásokat, valamint a bolygóegyüttállásokat, megbízhatóan tudja elõre - vagy vissza - számolni.

Ez a lehetõség adta a kulcsot az emberiségnek ahhoz, hogy a leghatalmasabb világvallás megteremtõjének, Jézus Krisztusnak megtudhassuk a születési dátumát, legalábbis kb. egyéves pontossággal behatároljuk. A pontos választ azt hiszem, soha nem tudhatjuk meg, hiszen a csillagászat csak azt tudja megválaszolni, hogy mi volt a "betlehemi csillag" és mikor volt látható. Azt viszont nem, hogy ténylegesen mikor született Jézus.

Máté evangéliumában
Amennyiben az égi látványosság pontosan lett leírva a születés után a Bibliába, akkor reményünk lehet arra, hogy megfejtjük a kérdést. Idézzük ehhez Máté evangéliumából a megfelelõ részt (2. 1-2):
"Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletrõl bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az Õ csillagát napkeleten és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki..."
A bibliai idézet két információt is közöl: Jézus Heródes halála elõtt született, és azt, hogy valami ritka látványosság volt az égen. Ezeken túl pedig joggal feltételezhetjük, hogy mitológiai okokat is keresnünk kell, hisz az akkor élt emberek hitvilágában mélyen jelen volt az asztrológia tanítása.
Heródes halálának az idõpontját kell megkísérelni megfejteni, és aztán már van egy adat a további kutatásokhoz. Heródes halála a történészek szerint i.e. 4 tavaszán volt, a zsidó húsvét elõtt. A zsidó húsvét abban az évben április 11-ére esett. Érdekes, hogy a Heródes halálának idõpont-megállapításakor is a csillagászat segített. Heródes életének utolsó idõszakában beteg volt, továbbá nagyon féltette hatalmát. Nem sokkal a halála elõtt egy lázadás tört ki ellene, amit sikerült elfojtania, és a lázadás vezetõit egy este máglyán megégettette.
Flavius (I. század) a híres zsidó történetíró szerint a kivégzésekor holdfogyatkozást lehetett látni.

A csillagászati kronológiának köszönhetõen sikerült megállapítani, hogy a keresett égi látványosság az i.e. 5. szeptember 15-én bekövetkezett teljes holdfogyatkozás volt, mely 20 óra után kezdõdött.

Heródes a lázadók vezéreinek kivégeztetése után elutazott a Holt-tengerhez, hogy betegségét ott gyógyítsa, azonban nem járt eredménnyel a kúra. Ezután visszautazott Jeruzsálembe. A városban már halálhíre kelt, és legkisebb fia, Antipater (akit apja börtönben tartott) már az uralkodását próbálta elõkészíteni. A zsarnok és féltékeny uralkodó ezért saját fiát megölette (csakúgy, mint elõtte már másik két fiát). A történelmi feljegyzések szerint a zsarnok uralkodó saját fiának megöletése után öt nap múlva meghalt. Utóda hosszadalmas és nagy szertartással szállíttatta Heródiumba, és ott eltemettette. A felsorolt sok eseményre bizonyára volt idõ, i.e. 5. szeptember 15. és i.e. 4. április 11-e között, amikor a zsidó húsvét elõtt meghalt Heródes. Így az elsõ fontos dátum megállapítást nyert, és ebbõl következik, hogy Jézus születését hamarabb kell keresnünk! Több elképzelés szerint a születési idõpontot azonban nem szabad i.e. 8-nál régebben keresnünk, és az elõzõekben feltárt események miatt pedig i.e. 4 a másik dátum, ami között keresnünk kell egy égi jelet. Sok ábrázolás üstököshöz hasonló jelenség feltûnését örökíti meg, vagy többen gondolnak arra is, hogy szupernóva csillag fellángolása volt az égi látványosság. Természetesen ezek a valóban ritka és szemet gyönyörködtetõ jelenségek is lehettek volna a Jézus születését elõjelzõ égi üzenetek, csakhogy a gondos kínai feljegyzések a megadott idõszakban nem rögzítettek sem üstököst, sem szupernóva felfénylést! Arról nem is beszélve, hogy ezek mitológiailag nem magyarázták volna a messiás eljövetelét! Rendkívül lényeges továbbá, hogy a látvány többször is feltûnt, felhívta magára a (bizonyosan Babilonban élõ) napkeleti bölcsek figyelmét. A Bibliából megtudhatjuk, hogy a feltûnést látva indultak el a napkeleti bölcsek Jeruzsálembe, ahová megérkezvén tudakozódtak Heródestõl, hogy hol született meg a zsidók királya. Azt is megtudhatjuk a Bibliából, hogy az útbaigazítás után ismét látták a jelenséget, hiszen az mintegy vezette õket, elõttük ment... Heródes a bölcseknek megkerestette régi próféciákból, hogy hol kell a zsidóság megmentõjének megszületnie, és így igazította õket Betlehem városa felé.

A csillagászok számításai szerint Jeruzsálembõl kb. dél-délnyugati irányban, a megadott idõszakban csak egy látványosság tündökölt az égen, mégpedig a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Halak csillagképben! Sõt, i.e. 7-ben a rendkívül ritka háromszori együttállás valósult meg. Ez a ritka jelenség pedig további elfogadhatónak tûnõ magyarázatot is ad. A régi zsidóság asztrológiai hitvilágát a babiloni papcsillagászok kiválóan ismerhették, hiszen a babiloni fogság idején érintkezésben volt a két nép. Mitológiailag elfogadható magyarázatként szolgálhat tehát a jelenség, mert a Jupiter királyi csillagként szerepelt, a Szaturnusz pedig a zsidóság szombati ünnepnapjának (és általánosságban véve a zsidóság) csillaga volt. (Azt most ne vegyük figyelembe, hogy mindkét égitest bolygó és nem csillag.) A Halak csillagkép pedig a Messiás csillagképe volt, és egyben a Babilontól nyugatra lévõ Palesztinát jelentette. Továbbá az asztrológiában, általánosságban véve a születéssel kapcsolatos. Tehát ha a legfõbb hatalom jelképe a Jupiter, mint királyi csillag, a Szaturnusszal, mint a zsidóság csillagával, a Messiás csillagképében (a Halakban) egy évben háromszor is együttállásban van, akkor az a babiloni bölcsek szerint azt jelentette, hogy megszületett a zsidóság felmentõje (a római elnyomás alól). (Mint tudjuk, a zsidók nem tekintették messiásuknak Jézust, és továbbra is várják a Messiás eljövetelét, aki a jeruzsálemi Aranykapun fog majd bejönni.)

Rendkívül ritka bolygóegyüttállás
A babiloni papcsillagászok bizonyosan várták az említett együttállást, mert valószínûleg birtokukban volt a többszáz éves észlelési adatsor errõl a ritka jelenségrõl. Erre van is agyagtáblába vésett ékírásos bizonyíték. Az égi látványosság eme ritkaságai a számítások szerint i.e. 861 végétõl 860 közepéig, i.e. 7-ben, majd i.sz. 1940/41-ben és 1981-ben voltak. Ebbõl láthatjuk, hogy az i.e. 860-ban bekövetkezett Jupiter-Szaturnusz együttállás után csak az i.e. 7-ben feltûnt jöhet számításba. Megjegyzendõ, hogy az 1940/41-es és az 1981-es nem a Halakban volt. A jelenség természetesen csak a Földrõl nézve izgalmas, hiszen hatalmas távolság van a két bolygó és a Föld között a valóságban. A háromszori együttállásról röviden annyit, hogy akkor jöhet létre, amikor a Jupiter látszólagos hurok mozgása teljesen lefedi a Szaturnuszét. Elsõként Kepler (1571-1630) gondolt arra, hogy ebben a jelenségben keresse a "betlehemi csillag" rejtélyét. Kepler idejében, 1603-ban szintén látható volt a Jupiter és a Szaturnusz (egyszeri) együttállása, akkor a Skorpió csillagképben. Ezután 1940/41-ben lehetett háromszori együttállást látni, a Kos csillagképben, amely közel van a Halakhoz. Legközelebb majdnem háromszoros együttállás csak 2238 augusztusának végén és 2239 februárjának végén lesz (az Ikrekben), de ezután eltávolodnak a bolygók egymástól, és a harmadik közelség elmarad. A Halakban a két bolygó csak 2378 februárjában lesz együttállásban, de csak egyszer. (Egyszeri együttállás nem ritka, mert húszévenként bekövetkezik.)

Tehát megállapíthatjuk, hogy ez volt az égi jel, mely elõször i.e. 7. június elején, másodjára szeptember végén, és végül december elején tûnt fel. Csak szeptemberben vállalkozhattak (a nyári meleg enyhültével) a babiloni napkeleti bölcsek a kb. 1000 km-es tevekaravános útra, Jeruzsálemig. Két hónap alatt ezt minden bizonnyal megtehették, amikor ismét feltûnt a két fényes bolygó közelsége a decemberi égbolton. (A közbeesõ idõben látszólag eltávolodnak egymástól, de aztán újra látványosan közelednek, amikor az elsõ közelséget követõ távolodás elmúlik, akkor ismét közelítenek egymáshoz a bolygók. Ilyenkor már bizonyos, hogy háromszori együttállás lesz. Ezt már tudták a babiloni csillagászok, sõt várták is.)
Az evangélium leírása szerint a napkeleti bölcsek nem csecsemõt, hanem gyermeket kerestek. Ebbõl arra lehet következtetni, hogy Jézus ekkor már nagyobbacska volt. Erre találunk is magyarázatot, ha azt feltételezzük, hogy Jézus hamarabb született, mint i.e. 7 decembere. Mi utalhat erre az elképzelésre? A Bibliában érdemes tovább kutatni, és egy másik evangélium utalását figyelembe venni.

Lukács evangéliumában nincs utalás
Lukács evangéliumában ugyanis nincs említve csillag! Ez helyes is lehet, ha azt feltételezzük, hogy Jézus az elõbb említett idõpontnál hamarabb született! Lukács evangéliumából megtudhatunk egy olyan eseményt, aminek a dátumát megállapítva szintén közelebb juthatunk a rejtély kulcsához. Ez az esemény pedig egy népszámlálás, ami miatt József és Mária Betlehembe ment, ahol Mária megszülte elsõszülött fiát.
Idézzük ehhez Lukács evangéliumából a megfelelõ részt (2. 1-7):
"És lõn azokban a napokban, Augustus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeírattassék. Ez az összeírás elõször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó. Menne vala azért mindenek, hogy beírattassanak, kiki a maga városába. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városból Júdeába, a Dávid városába, mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és házanépe közül való volt; Hogy beírattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. És lõn, hogy mikor ott valának, betelének az õ szülésének napjai. És szülé az õ elsõszülött fiát; és bepólyálá õt, és helyezteté õt jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál."
Az idézetbõl két információt szûrhetünk ki: az egyik az, hogy az elsõ népösszeíratás volt az, amikor Jézus született, továbbá az, hogy ez a népszámlálás Czirénius idejében volt. A történészek szerint Czirénius (Quirinius) i.e. 8-ban érkezett Palesztinába, de csak késõbb lett helytartó, mégpedig i.e. 3-ban és aztán i.sz. 6-ban. Tehát az evangélium írója itt kis pontatlanságot ejtett. Ezt a kijelentést azért tehetjük, mert a népszámlálás idõpontját sikerült a történészeknek kideríteni, pontosabban a rendelet kiadásának dátumát. Augustus császár nép-összeíratási rendeletét i.e. 8-ban adta ki és Palesztina távolsága miatt joggal feltételezhetjük, hogy ott csak kb. egy év múlva, esetleg valamivel hamarabb tudták végrehajtani! Ebbõl viszont az következhet, hogy i.e. 8-ban vagy 7 elején Jézus már élt. Ezt bizonyíthatja az is, hogy Heródes állítólag a kb. két éves és az ettõl fiatalabb fiúgyermekeket megölette Betlehem városában és környékén. Úgy gondolta, hogy a napkeleti bölcsektõl megtudott adatok birtokában a kb. két éves fiúgyermekeket kell megöletnie, és akkor biztosan "beleesik" a zsidók királya is. (A hatalmát hisztérikusan féltõ Heródes ezen szörnyû tettét a bibliai leíráson kívül semmi nem látszik bizonyítani, ezért sokan kétségbe vonják.) Amennyiben mégis volt gyermekgyilkosság, akkor ezt a gyermek Jézus túlélte, hisz akkorra a Szent Család a Biblia szerint már Egyiptomban élt (késõbb pedig Názáretben). Nemcsak a napkeleti bölcsek szóhasználatából (gyermek és nem csecsemõ) következtethetünk arra, hogy i.e. 7 decembere elõtt Jézus már élt, hanem abból is, hogy csak a IV. század végén rendelte el a keresztény egyház, hogy a téli napforduló napján legyen Jézus születésének ünnepe. (A régi római naptár szerint a téli napforduló december 24-érõl 25-ére virradó éjjelen volt.) A IV. század elõtt ugyanis tavaszi idõpontokban volt kisebb megemlékezés.

A pogány hitvilágtól a karácsony ünnepléséig
A régi pogány napisten hittel kapcsolatos, hogy Kis-Ázsiában, Közel-Keleten és Egyiptomban a téli napforduló idején (ekkor leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal) születtek a napistenek, akiket nagyon tiszteltek. Tehát ez az ünnep december 24-érõl 25-ére virradóan volt napkeltekor. Ezt a pogány ünnepet még a IV. században is megtartották. Az egyház belátta, hogy tovább él ez a szokás, és elrendelte, hogy keresztény tartalommal kell megtölteni! A régi római naptár december 25-ére tette a napfordulót és ezért lett Jézus születésének ünnepe is ez a nap. Kedvezett az ünneppé tételhez, hogy más népek is megemlékeztek a téli napfordulóról, pl. a régi germánok máglyát gyújtottak a sötétség ellen és az életet jelképezõ örökzöld fenyõvel díszítették házukat. (Ma már a téli napforduló csillagászati és földrajzi eseménye december 21-én következik be.)
A keresztény tartalommal megtöltött régi pogány napisten-ünnep tehát lassan összeolvadt az észak-európai eredetû fenyõünneppel. Erre utal a karácsonyi fenyõfánk, a rajta meggyújtott gyertya pedig a sötétséget ûzi el, akárcsak régen a máglyák. A felerõsített csillagfigura pedig az egykori "betlehemi csillag" emlékeként ragyog a keresztény ember számára, hirdetve Jézus Krisztus megszületését.
Bizonyos, hogy teljesen megbízhatóan soha nem tudjuk megállapítani Jézus tényleges születési dátumát, de annyi elfogadható, hogy i.e. 7-ben vagy 8-ban született. A Gergely-naptár kiinduló éve (epochája) ezért helytelen. A VI. században élt Exiguus római apát javasolta az úgynevezett "keresztény éra" bevezetését, de több más ténnyel együtt egyszerûen nem vette tudomásul, hogy Heródes még élt, mikor Jézus született...
Ma már azonban nem is a rideg csillagászati, történelmi, matematikai és kronológiai adatok a lényegesek a keresztény hívõ embereknek, hanem szent Karácsony átélt és bensõséges ünnepe.

Könyvajánló:
E témakörhöz ajánlhatjuk a ma már csak kötelespéldányos könyvtárakban fellelhetõ alábbi két könyvet, melyeket szintén Szoboszlai Endre írt: A Biblia néhány csillagászati eseménye (Kölcsey Ferenc Mûvelõdési Központ, Debrecen, 1990. ISBN: 963 04 0876 7.); Csillagászként Izraelben (Szakköri füzet, Kölcsey Ferenc Mûvelõdési Központ, Debrecen, 1990.)


http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu



Szoboszlai Endre