Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Gólya Edit grafikus otthonában - Mézeskalács játék és más apró örömök Karácsonyra

Gólya Edit grafikus, népi játék és kismesterség szakoktató, hivatásos mézeskalács készítõ mester, akit mûvészete mellett egész évben rajongó gyermekek hada vesz körül. Aki olykor a játékosság kedvéért a nagy nevettetõ szerepét bohócruhába bújva is magára vállalja. Otthona az ünnepek idején átvarázsolódik karácsonyi kézmûves mûhellyé, és különleges hangulatba öltözve mézeskalács „meseházzá”. Ezúttal nemcsak a saját kezûleg készített adventi díszeit, és ünnepi süteményeit csodálhattuk meg, hanem a grafológusi játék kedvéért a kézírását is adta az ünnepi receptek mellé.

- Hogyan lesz valakibõl hivatásos mézeskalács készítõ mester? Tényleg van ilyen mesterség?
- Igen van, bár csak inkább volt, mert pár hónappal ezelõtt szûntették meg a mézeskalács szakoktató képzést. Sajnos, ha már a meglévõ oktatók nem lesznek, akkor az ehhez kapcsolódó néprajzi tudással kihal ez a csodálatos múltat idézõ világ. Persze mindezt kiegészítõ mesterségemmé választottam a mûvészi szabadiskola elvégzése után. De már gyermekkoromban az elsõ népmûvészeti munkám is a mézeskalács készítés volt. Néhány évvel ezelõtt, a népmûvészeti múltam újra elõtérbe került, és a grafikusi iskolám után a Hagyományok Házában szereztem népi játékvezetõi képzettséget, majd Békéscsabán a Mézeskalács Szakoktató iskolát dicsérettel végezem el.
- Grafikusként, s népi játék és kismesterség szakoktatóként is ismernek az emberek. Melyik tevékenység áll inkább közel hozzád?
- Nem tudok sorrendet felállítani, hiszen mindkettõ egyformán fontos az életemben. Mindkettõ egy kicsit más elhivatottságot jelent, de azt hiszem, hogy a kettõ együtt teljesíti ki az életemet. S bár az úgynevezett „magas mûvészet” nem áll békében a paraszti mûvészettel, mégis számomra a rajzolás éppúgy örömöt nyújt, mint népi szakoktatóként a gyerekeknek átadni a tudásomat, a tapasztalataimat.
- Azt látom, hogy korán elkezded a kicsikkel a készülõdést az ünnepekre, hiszen már novemberben telis tele a lakásotok a mézeskalács templomtól kezdve a fonott kosár betlehemig minden széppel. Mit jelent számotokra ez az ünnep?
- Hagyományokat tisztelõ család vagyunk, s ennek megfelelõen ünnepeljük meg a Karácsonyt is. Bár nem gyakoroljuk a vallást, de azért az erkölcsi normáink innen származnak. Rendkívül „gyermekközpontúan” ünneplünk, hiszen ilyenkor minden a kicsiknek a kedvéért van. Persze a kívánságaikban tudják, hogy hol a határ, de a lényeg az õ örömük beteljesítése. Akárcsak olyan apró örömökkel, mint a mézeskalács játék az ünnepi készülõdésben. Mint mindenben, ebben is azt szeretném, ha a valódi értékek maradnának meg a gyermekekben.
- Milyen mûvészi értékeket képviselsz a munkáid során? Mi áll közel hozzád?
- Grafikusként erõsen realista vagyok, ami annak is köszönhetõ, hogy örökbefogadott gyermekként nõttem fel, és talán ezért magas követelmények is elém voltak állítva. Ez a mai napig hatással van rám. Maximalista vagyok, nagy bennem a megfelelni vágyás, és úgy érzem, hogy „két lábon kell állni a földön”. A népmûvészet felé is a szabályok vezettek, hiszen a hagyományok követése is egy kicsit errõl szól. Gyermekkorom nyarait Abonyban töltöttem, egy gyönyörû mûemlék jellegû parasztházban és ott nyûgözött le a paraszti kultúra természet közeli és szabályokhoz kötött rendje. Ilyen a mûvészi érzésvilágom is. Szeretem a kiegyensúlyozottságot és a békességet – nem csak így Karácsony táján – ami a gyermekkori vidéki nyaralások és játékok emlékeként a munkáimon is látszik.

- Amelyek elkészítését tanítóként, vagyis mesterként tovább adsz a gyermekeknek.

- A grafika mellett a bennem lévõ tudás átörökítése a legfontosabb az életemben. Mára megszakadt az a típusú tudás átadás, amit régen nemzedékrõl nemzedékre örökítettek a nagy tudású öreg emberek a jövõ nemzedékének. De mai pedagógiai keretek között is arra törekszem, hogy átmentsek valamicskét ebbõl a mai kor emberének. Azért nem érzem magam pedagógusnak, mert én a régi idõk hangulatát, játékát tanítom a gyerekeknek. Tömören fogalmazva: megtanítom õket újra játszani. Néha a játékosság mellé ma a nagy nevettetõ, és mókamester szerepét olykor bohócruhába bújva is magamra húzom. Bohóc ruhában is észrevétlenül, de át lehet adni a népi kultúrából annak a közönségnek is, mely egyébként nem érzi szívügyének a népi közeget. Ott fõként a szellemi játékokat, a grundjátékokat alkalmazom, és igen meglepõen nagy sikerrel! A cirkusz világához való vonzódásom a génjeimben van, mert az édesanyám, aki sajnos 7 hónapos koromban meghalt, gyûrûtornász volt egy cirkuszban. Valószínûleg szeretik az emberek mindazt, amit csinálok, hiszen a gyerekektõl a szülõktõl és a szakmától is pozitív visszajelzéseket kapok.
- Mennyire van ma igény a népi játékokra? Mitõl lesz jó egy ilyen foglalkozás?
- Nagyon igénylik a gyerekek. Szakmailag lényeges számomra, hogy mind a rajzaimból, mind a játékos foglalkozásokból kiérzõdjön az elméleti és a tárgyi felkészültség. A gyerekek nem csak azt várják el, hogy a vezetõ tökéletesen el tudjon készíteni népi dolgokat, hanem igénylik a népi hagyományokhoz kötõdõ elméleti tudást, és történeti ismereteket is. Néha váratlanul olyan kérdéseket tesznek fel, amelyre illik tudni válaszolni, vagyis mesélni. Attól lesz jó egy foglalkozás, ha a gyerekek mûvészien alkotnak, és közben „észrevétlenül”, játékosan új néprajzi ismeretekre is szert tesznek. A népi játék legyen igényes, amibe olykor a dramatikus játékok, népmesék is beleférnek. És nem kevésbé fontos, hogy a gyerekek akarjanak visszajönni legközelebb is. Nekem ez a mérce.
- Mennyire lehet a gyermekeket irányítani, vagy önmagukra hagyni egy-egy
tevékenységben?
- Egy 26 fõs csoportnak összefogottnak kell lenni, hiszen különben nem volna
együttmûködés. Mivel a népmûvészeti szakkörökre szabadidejüket feláldozva önszántukból jönnek a gyerekek, könnyebb õket munkára bírni, mint az iskolapadban. Gyakorlati szempontból én szívesen adom át a tudásomat úgy, ahogyan a régi öregek a fiataloknak a tapasztalataikat annak idején: „ezt így fogd, azt úgy csináld!” – amely hagyomány mára eltûnt. A népi értékek átadása mellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a gyerekek világába hogyan lehet becsempészni ezeket. Így rugalmasan kezelve a helyzeteket, a népi motívumok mellett a gyermeki mézeskalács elkészítésében bizony néha hagyni kell például a macifigurát is elkészíteni.
- A stílusod egyszerû, valósághûen ábrázolsz és gyakran idilli képet adsz a világról. Ezek hogyan érlelõdnek benned?

- Nagy hatással vannak rám még a gyermekkori élményeim is, de az igazi mûvészi kezdõ lépéseket 18 évesen Szentendrén a Vajda Lajos Stúdióban (ef. Zámbó István, fe. Lugossy László, Szirtes János, Birkás Ákos) mûvészeti szabadiskolájában tettem meg. Így a mûvészi látásmódom formálódása az õ irányításuk alatt kezdõdött.
- Õk azok az avantgard zenészek, akik a nyolcvanas években tûntek fel, mint Bizottság együttes, egy kissé „szokatlan” mûvészeti stílust képviselve? Az õ mûfajuk hogyan fért össze a te hagyományos mûvészi eszközeiddel?
- Ez egy érdekes tapasztalat volt az életemben, mert a képzõmûvészi szabadiskolában õk éppen a hagyományos esztétikai eszközöket tanították számunka. Az egyedi zenéjük mellett olyan képzõmûvészi alapokat adtak át, amelyek bármilyen késõbbi képzõmûvészeti stílushoz elengedhetetlen szakmai ismeretet jelentenek. Persze e mellett voltak olyan stílusú, egyfajta érzésvilágú feladatok is, amelyeket nem igazán bírtam az én világomba befogadni. Ehhez tudni kell, hogy azok az avantgard értékek, amit õk akkor képviseltek, nem egyszerûen mûvészi stílus, hanem egyfajta életstílus és világszemlélet volt. Ez már távol állt tõlem. De így visszagondolva, fõleg mikor az ef Zámbó képeit nézem, már látok hasonlóságot az õ, és az én mûvészeti látásmódom között. Mára a fiatalkori forrófejûségem lecsillapodott, és bölcs higgadtsággal megértem sok új feladatra.

R. Eller Gertrúd
































Mézeskalács

Hozzávalók:
- 30 dkg. liszt
- 10. dkg porcukor
- 1 egész tojás
- 1 evõkanál vaj
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- 2-4 evõkanál méz
- fahéj, szegfûszeg

A hozzávalókat összegyúrni, majd hûtõben 1 napig pihentetni. Felhasználás elõtt 1 órával kivenni, hogy szobahõmérsékletû legyen. Kinyújtjuk a tésztát, és tetszés szerint formáljuk.
Elkészítjük hozzá a cukormázat: 1 tojás fehérje + -20 dkg. porcukor (kristálycukorból) frissen darálva, pár csepp ecet, ami egy kicsit összerántja az egészet, ettõl szép fényes lesz a cukormáz


R. Eller Gertrúd