Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
A jóakaratú, szelíd emberek ünnepe

A karácsonyi készülõdés az év egyik legszebb programja. De vajon hogyan is készülünk mi, magyarok, s miként várják a karácsonyt a világ más táján ünneplõ különbözõ nemzetek? Vrabec Mária egy kis ünnepi történelem után elkalauzol bennünket a világ számos tájára, hogy legalább gondolatban átérezhessük a tõlünk távol élõ emberek kulturáját, hagyományaikat, és karácsonyukat is.

Eredetileg a karácsony is pogány ünnep volt – az év leghosszabb, legsötétebb éjszakáján a Télisten szellemei ólálkodtak és próbálták megakadályozni a Napisten megszületését. Ám hiába volt minden ármánykodásuk, ettõl a naptól kezdve rövidülni kezdtek az éjszakák, ezért ünnepelték, tánccal, lakomával, mindenféle vigalommal a régi pogányok december 25-én a fény születését. Gyula pápa azonban õket is meg akarta nyerni a keresztény vallásnak, így nemes egyszerûséggel egybekapcsolta a Fény és a Megváltó megszületésének napját egy nagy közös, mindenki számára elfogadható ünnepet alkotva belõlük. Ez az oka annak, hogy a karácsonyi szokásokban ma is keresztény és pogány elemek keverednek – az ima és az áhítat mellett így a jóslások és hiedelmek is jól megférnek.

A kis Jézus búcsúja Bécsben
Az osztrák Alpokban megbúvó hegyi falucskákban ma is különös misztériumjátékok jegyében telik az advent. A mittendorfi Mikolót, vagyis Mikulást hatalmas szalmaemberek kísérik, akik ostorcsapásokkal igyekeznek elûzni a Télközép szellemeit, a menetet mindenféle krampuszok, pörölyökkel csattogó kovács ördögök kísérik, és végül a Télapó tutajon érkezik. A vidék egykor a faúsztatásról és érckitermelésrõl volt híres – innen a különös figurák és a még különösebb közlekedési eszköz magyarázata. A legtöbb osztrák városban karácsonyi vásárt is tartanak, a leghíresebb a „Kis Jézus búcsúja”, vagyis a bécsi vásár, ahol a városháza körüli varázslatos parkban rengetek játék, színes program, jégpálya és kisvasút várja a gyerekeket.
A lengyel népi hagyományok többsége a karácsonyesti vacsorához kötõdik. Ilyenkor, miután ettek az ostyából, a haragosok kibékülnek egymással, és mindenki tesz egy fogadalmat. A betlehemi jászolra és a szállást keresõ Szent Családra emlékezve az asztalon a teríték közé szalmát is raknak, és mindig hagynak egy helyet a váratlanul betérõ vendégnek. Az ünnep csúcspontja a Szenteste, amikor angyalnak, ördögnek és királynak öltözött gyerekek lepik el az utcákat, és házról házra járva karácsonyi dalokat énekelnek. Krakkóban minden évben jászolépítõ versenyt is rendeznek.

Puding és fagyöngy Albionban
A briteknél a karácsony összekeveredik a Mikulással – a Télapó Szenteste érkezik a kéményen át, és az ajándékait a kandalló peremére aggatott zoknikba rakja. Az angliai gyerekek ugyanis úgy tudják, hogy miközben a Télapó mászott le a kéményen, hogy meglepje õket, megcsúszott és a zsebébõl az oda száradni kiaggatott zoknikba potyogtak az aranytallérok. A hagyomány szerint az asztal fölé akasztott fagyöngykoszorú alatt a férfinép büntetlenül csókolgathatja az asszonyokat, és akik így cselekszenek, azok egy év múlva is együtt ünnepelik a karácsonyt.
Az olaszok vidékenként különbözõképpen ünnepelnek, van ahol a Babbo Natale, máshol Szent Luca, megint máshol a kis Jézus hordja a gyerekeknek az ajándékokat. Az éjféli mise felér egy családi felvonulással, és utána még egymáshoz is ellátogatnak az olaszok, hogy hajnalig együtt ünnepeljenek. Január 6-án újra ajándékot kapnak a bambinik, ezt Befana, a jóságos boszorkány hozza nekik, aki seprûnyélen érkezik.

A németek ördögre lõnek
Németországból ered az apró meglepetéseket rejtõ adventi kalendáriumok és az adventi koszorú hagyománya. Borbála napon a németek a vázákba aranyesõágat tesznek, hogy a gazdagságot jelképezve karácsonyra kihajtson. Miután az étel is elfogyott, az ajándékokat is kibontották, a családfõk kimennek az udvarra ördögöt lõni. A lefûrészelt csövû mordályokkal hatalmasakat durrogtatnak a férfiak, hogy a jászoltól elûzzék az ördögöt – ezt a csendes éjt némileg zavaró szokást már 1377-ben megpróbálták betiltani, de azóta sem sikerült. A német gyerekek január 6-án járják háromkirályoknak öltözve az utcákat, és minden ajtóra felírják Gáspár, Menyhárt és Boldizsár nevének kezdõbetûit.
A szomszédos Svájc legnagyobb városában, Zürichben karácsonykor mesevillamos fokozza az ünnepi hangulatot – a kidíszített, csengõ-bongó szerelvény körbeviszi a gyermekeket a fényárban úszó utcákon, a kicsik pedig karácsonyi dalokat énekelnek.
A franciák számára a karácsony is elsõsorban az ínyenc fogásokról és a finom italokról szól. Az ország déli részén a halászok halakkal teli kosarakkal érkeznek az éjféli misére – ezeket az oltár elé helyezik a kis Jézus iránti tiszteletük jeléül. Az evés mellett az ajándékozásról sem feledkeznek meg a franciák, a csomagokat december 25-én reggel bontják ki. A belgák karácsonya leginkább a mi Mikulás ünnepünkhöz hasonlít, az ajándékot is december 6-án kapják a gyerekek.

Vodka és whisky a Télapónak
Európai uniós felmérések szerint az írek költenek a legtöbbet a karácsonyi bevásárlásra, és egyébként is megadják a módját az ünneplésnek, mert náluk a karácsony két hétig tart. December 13-án, Luca napján kezdõdik a little Christmas, kis karácsony, amelyet december 25-ének reggelén a big Christmas, a nagy karácsony vált fel. Karácsony napján az írek gyertyát állítanak az ablakpárkányra, és misére mennek, de még indulás elõtt egy pohár jófajta ír whiskyt készítenek ki a Télapónak és egy csokor sárgarépát a rénszarvasnak. Az ajándékokat az ünnepi ebéd után bontják ki. December 26-án az emberek általában lóversenyre mennek, vagy éttermekben, kiskocsmákban találkoznak. Vidéken még ma is szokás a wren boyok, vagyis a szegény fiúk felvonulása – ezek az ócska ruhákba öltözött fiúcskák házról-házra járva énekelnek, muzsikálnak némi aprópénz és sütemény fejében.
Az oroszok, grúzok, szerbek és görögök máig is a Julianus-naptár szerint, január 6-án ülik a karácsonyt. A hagyomány szerint szenteste ki kell dobni az ablakon egy darabka kalácsot, és utána kell önteni egy pohár pálinkát is, hogy a szellemek jóllakjanak. Az ilyenkor a házba betérõ elsõ férfinak meg kell kérdeznie: Krisztus megszületett? Mire a válasz: igen, megszületett.

Karácsonyeste a temetõben
Karácsonyfát a szerbek nem állítanak, de minden szobába egy-két marék szalmát szórnak jelezve, hogy készen állnak a kis Jézus fogadására. A szalmát, a közé rejtett ajándékokkal a családfõ viszi be egy nagy kosárban, és elõször az ünnepi asztal közepére helyez egy köteget, miután a teríték négy sarkára csipetnyi sót szórt. Másnap reggel az összes szalmát összeszedik, és a háziállatok alá vagy az udvarra szórják, a kalács morzsáit és maradékát is az állatok kapják.
A finneknél már december hatodikán megkezdõdik a karácsonyi készülõdés és az ajándékozás – nem csoda, hiszen az igazi Télapó, Joulu Pukki éppen náluk él. December 24-e inkább az emlékezésrõl és a családi együttlétrõl szól a finnek számára, mint az ajándékozásról, az ünnepi vacsora elfogyasztása után együtt mennek ki a temetõbe, hogy elhunyt hozzátartozóik sírján gyertyát helyezzenek el. Hozzájuk hasonlóan a norvégok is a temetõbe látogatnak karácsonyeste, de az ünnepi díszben ragyogó városban ez mégsem a gyász és a szomorúság, hanem az öröm napja.
Svédországban a szürke, rövid nappalokat ellensúlyozandó a finnekhez és svédekhez hasonlóan szintén piros és fehér virágokkal, fenyõgallyakkal, gyertyákkal és csengõkkel díszítik a házakat. A karácsonyfa alá az ajándékok mellé bekerül a szalmából készült kecskebak is, a karácsonyi Yule manó a hátán hordó Yule bak jelképeként. A karácsonyi ajándék neve Jolklappar, ami svédül zörgést jelent, és arra a régi szokásra utal, amely szerint az emberek megzörgették annak a kapuját, akit meg akartak ajándékozni, bedobták a csomagot, majd elfutottak. Svédországban a karácsonyi ünnepkör Luca napján, december 13-án kezdõdik, és január 13-ig tart, amikor a családok még utoljára körbetáncolják a karácsonyfát. Yolnak nevezett kicsi manók készítik a karácsonyi ajándékokat az izlandi gyerekeknek is. A legenda szerint tizenhárom kis manó minduntalan megtréfálta a gyerekeket, de miután megjelent náluk a Télapó, megszelídültek, és csak jót cselekszenek.

Háromkirályok aranyhintóban
Spanyolországban háromkirályok napja a karácsonyi ünnepek fénypontja, a gyerekek ilyenkor találnak ajándékot a csizmájukban, és az ünnepi díszbe öltöztetett utcákon tolongva követik a három napkeleti király hintóját. Estére Gáspár, Menyhárt és Boldizsár is elvegyül a tömegben, és együtt mulat a gyerekekkel. Portugáliában a tûzhely mellé felsorakoztatott cipõkbe hozza Jézuska az ajándékokat, a családtagok vacsora elõtt bontják ki a csomagokat, majd a közösen elköltött egyszerû vacsora után együtt mennek az éjféli misére.
A karácsonyt, persze, ott is megülik a keresztények, ahol az évnek ebben a szakában is nyári hõség van. Dél-Afrikában a családok általában különleges finomságokat, süteményeket és italokat ajándékoznak egymásnak díszes dobozokban, Kenyában fenyõgally helyett virágfüzérekkel díszítik a templomokat és a házakat is. Libanonban karácsony elõtt egy hónappal gabonamagokat ültetnek cserepekbe, és december 24-én a kihajtott növényekbõl két kört alkotnak – egyik a karácsonyfát, másik a karácsonyi barlangot szimbolizálja. Mexikóban kilenc-tíz család is együtt ünnepli a karácsonyt, eljátsszák Mária és József útját Betlehembe, miközben december 16-ától nyolc napon át körbeviszik a szent pár szobrát. Szenteste a szobrok bekerülnek az utcákon felállított betlehemi oltárokba, a templomokból kihozott Jézus-szobrok mellé. Az ünnep legfontosabb jelképe egész Dél-Amerikában a gyertya és a szentképek, melyek gyakran hatalmas, kivilágított plakátokon láthatók a városokban.

VRABEC MÁRIA
www.ujszo.com





Vrebec Mária