Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
A karácsonyi ünnepkör útján

A Karácsony a kereszténység legszentebb ünnepe. Ünnepel a család, az iskola, a társadalom. Vajon mindannyian tudjuk-e mit? Ha a gyerekeket az iskolában megkérdezem, kórusban kántálják „a szeretet ünnepe”. No, és ez mit jelent? - kérdem tõlük…. Hogy szeressük egymást!

Hamar rögzõdik ez a felszólítás, szeress! De hová lett a jelentéstartalom? Napjaink kusza oktatási örvényében még nagyobb szüksége lenne rá tanulóinknak, mint eddig. Ahol feszültség van, kevés a szeretet, ha pedig nincs megértés, még nehezebben férkõzik közénk.
A Karácsony elsõsorban vallási ünnep, de alapvetõen a közösség kohéziós erejét növeli. Minden korban a társadalom néprétegei számára stabilizációs funkciót töltött be. Az összetartozás élményét növelte, származási és vagyoni helyzettõl függetlenül. Az ünnepnél alapvetõ feltétel volt, hogy a résztvevõk az ünnep tartalmára felfüggesszék személyes ellentéteiket, viszályaikat. A középkorban például ilyenkor amnesztiát gyakoroltak az uralkodók. Az ünnepnek egy fontos univerzális vonása éppen az, hogy minden társadalom értékrendszerében magasabban helyezkedik el a hétköznapoknál. Valójában nem a hétköznapi idõbõl lépünk ki, hanem az ünnep jelenné változtatja a múltat és a jövõt. A történelmi hagyatékunk átörökítésének is fontos útja ez. Az ünnepek fölelevenítik, és újrarögzítik azt, ami volt, megtanítanak bennünket arra, hogy tiszteljük kultúránkat és szokásainkat. Ehhez azonban a társadalom minden mikroegységére szükség van.
Nem elég csak a családban ünnepelni és nem elég az sem, ha csak az iskolában ünnepel a diák. Az ünnepi magatartást is formálni kell. Ezt legkönnyebben személyes példamutatáson keresztül sajátítják el gyermekeink. Nem csak az iskolában, hanem az óvodában is tudatosan készülnek a Karácsony megünneplésére. Zenés, verses mûsorral igyekeznek elkápráztatni a szülõket. Fontos feladat hárul ilyenkor a pedagógusra. Elsõsorban nem a mûsor betanítására gondolok, hanem a pozitív, izgalommal teli érzelmi állapot kialakítására. A közös készülés öröme, a csoportos titok, hogy milyen is lesz a végeredmény. Az egymás iránti türelem megtanulása legalább olyan fontos dolog egy gyermek életében, mint a történelmi visszatekintés. Ugyanakkor szükség van a pozitív visszajelzésre is és ezt kitõl mástól, mint a szülõtõl kaphatja meg a gyerek. Legtöbbször a nagyszülõtõl, mert stressztõl lihegõ világunkban a megélhetés kötelezettsége teremti az ünnepi hangulatot és nem a mûsor idõpontja. Egyre inkább az iskolára hárul a feladat, hogy a készülõdés örömébe bevezesse a tanulókat. Tulajdonképpen a tananyag része lett az ünnepre való ráhangolódás elsajátítása.
Pedig nem mindig volt ez így és ennek kapcsán engedtessék meg rövid történeti visszatekintés. Az 1950-es, 60-as években a családok legszentebb magánügye volt hogyan ünneplik a Karácsonyt. Igaz, hogy a szocializmust próbálta építgetni nemzetünk és templomba is ritkán mert menni az állampolgár, de az ünnep öröme felszabadulttá tette az embert. Az otthonában, csendben, úgy ünnepelt, ahogyan akart. Az iskolákban és egyéb intézményekben nem lehetett közös összejövetellel készülni, ismeretlen volt a karácsonyi ünnepség. Vidékenként eltérõen a gyerekek, kolindálással, regöléssel, kántálással, betlehemezéssel szórakoztatták az ott élõket. A karácsony napi népszokások célja a gonosz ártó szellemek elûzése, amit általában zajkeltéssel, állatbõrök, jelmezek, álarcok viselésével próbáltak meg elérni. Ezt a dramatikus játékot eredetileg templomokban, majd késõbb különbözõ változatban házakhoz járva adták elõ a gyerekek. A Vajdaságba mai napig él ez a hagyomány. Több hiedelem is kapcsolódik a karácsonyi készülõdéshez. Tilos volt például kölcsön adni és kérni, mert akkor elvész a gazda következõ évi haszna. Nem lehetett varrni, foltozni, de mosogatni sem Karácsony napján, mert elvész a szerencse. A kiterített ruha pedig, bajt hoz a családra. A legény nem ehetett zsírosat, nehogy csúnya menyasszonyt kapjon. Az eladó leány esti harangszókor, ha kútba tekintett megláthatta võlegényét.
A 70-es években már az iskolák is nyitottabbak lettek a közösségformáló összejövetelekre. Ha a Karácsonyt nevén nevezve nem is lehetett megünnepelni, mivel vallásos ünnepnek minõsült, de Fenyõ ünnepként sok kisgyerek élvezte a közös éneklést. Szent estén világszerte szokás a karácsonyfa állítása. Hazánkban Brunszvik Teréz állított elõször karácsonyfát 1824-ben. De hasonló szokás más vidékeken is volt, csak nem fenyõágat, hanem termõágat használtak erre a célra. Nálunk csupán a XIX. század második felétõl lett népszerû, elõször a jómódú nemesi családoknál, majd mind szélesebb körben terjedt el. Karácsonyfa jelképrendszerét a kutatás máig nem tisztázta végérvényesen. Szimbolikus értelme van azoknak a díszeknek, amiket fenyõfánk ágaira aggatunk. Bizonyára kevesen tudják, hogy az angyalhaj, a fémgyöngy- és papírlánc a bibliai kígyót idézi a bûnbeesés idejébõl, a narancs és az alma a tudás fájának gyümölcsét, s egyben a megígért megváltás kegyelmét. A kis gyertyák a karácsonyfa ágain az új fény eljövetelét szimbolizálták, és utat mutattak a Három Királyoknak a kis Jézus megtalálásához.
Az arany és ezüst színek a fán, a férfi nõi princípiumok, a gazdagságot jelképezik.
A 80-as évektõl jelentek meg az iskolákban is a karácsonyi ünnepségek. Elõször csak énekkel, versekkel készültek a gyerekek, majd az ajándékozás is fokozatosan elõtérbe került.
Napjainkban talán kicsit túl is hajtjuk ezt, és nem az ünnep összetartó erejére koncentrálunk. Nem jó, ha gyermekeink számára ez válik példává. Igazi érték maradjon a szülõ számára, amit a csemete az iskolai mûsorban produkál, hiszen õ is ezt örökíti majd tovább. Az érdeklõdõ gyermeki kérdéseket pedig, nem lehet egy „most nem érek rá” válasszal elintézni. Kevés, ha csak az iskolában kap választ arra, „mi a jászol”, otthon azonban azt kell eldönti milyen hosszú világító füzérrel díszítsék a házat. Tudom nem könnyû sem a pedagógusnak, sem a szülõnek, hisz minden kornak megvan a maga nehézsége. A gyermek pedig, maradjon csak gyermek, ameddig lehet és örüljünk a sikereinek, botladozó szavalatának, annak a nehéz vállalásnak, hogy megmutatja magát mások elõtt. Ilyenkor Karácsony táján fénylõ gyermek szemek melege adjon erõt és kitartást szülõnek és tanárnak egyben, az egymás iránti tisztelet ereje segítse lépéseinket és a remény kiolthatatlan lángja lobogjon gondolatainkban….
Békés Boldog Karácsony Kívánok!

Nagy Marianna
grafológus









Nagy Marianna