Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Az írásszakértõ és a grafológus

Az új OKJ-s grafológusképzés alavetõen igényli és magéban is foglalja, tartalmazza az alábbi cikkben megfogalmazott igényszintet, miszerint a grafológiának és az írásazonosításnak együtt kell mûködnie. Éppen ezért aktuális most ismételten megjelentetni a korábban már közölt cikket.
Szerkesztõségi megjegyzés


Módszereiben mindkét vizsgálat elemzõ, értékelõ és összehasonlító elemekkel dolgozik, de nem ugyanaz. Az írásszakértõ azonosságot állapít meg, azaz a kézeredetet vizsgálja, például végrendeleteknél, hogy saját kezével írta-e a végrendelkezõ, vagy hamisított-e a végakarata, továbbá szerzõdéseknél, számláknál, hogy kitõl származik az aláírás. Ezzel szemben a grafológus a személyiséggel foglalkozik; személyiségvonásokat, képességeket, fizikai és pszichés állapotokat vizsgál.
Módszereiben mindkét vizsgálat elemzõ, értékelõ és összehasonlító elemekkel dolgozik, és ugyanazon írásjellemzõket vizsgálja, de a levont következtetések iránya eltérõ, és mindegyik más jellegû véleményt ad.
Az írásszakértõi szakvélemény kriminológiai jellege miatt körülhatárolt és kötött bizonyítási eszközt szolgáltat, így több elõre meghatározó tényezõje van. Sablonosabb, tömörebb, rövidebb, mint a grafológiai szakvélemény, mert a jog által meghatározott követelményeknek benne kell lennie. Mindig a megbízó, illetve a kirendelõ határozza meg, hogy mire kell kiterjednie a szakértõi vizsgálatoknak
Bizonyos esetekben, tehát elengedhetetlenné válhat a két tudomány együttmûködése, hiszen mindkét irányban olyan kiegészítõ vizsgálatok merülhetnek fel, melyek egyértelmûen elõsegíthetik az eredményességet, ezáltal nagy segítséget nyújthatnak a kirendelõ hatóságnak, vagy a megbízónak.
Például névtelen levelek esetében, ha a kézeredet nem állapítható meg írásszakértõi módszerekkel (az inkriminált kézírás tulajdonosa nem azonos a rendelkezésre álló írásminták készítõivel, és a még szóba jöhetõ személyektõl felvett írásminták vizsgálatával sem állapítható meg a névtelen levelek készítõje), akkor grafológiai módszerekkel, a kézírás készítõjérõl összeállított személyiségképbõl kiemelhetõek olyan domináns személyiségvonások, melyek alapján esetleg vélelmezhetõ, illetve beazonosítható az elkövetõ személye. ågy újabb tettesek kerülhetnek a látómezõbe, s egy újabb írásszakértõi vizsgálattal már célzottan vizsgálható a kézeredet.
Ellenkezõ esetben, ha például, a munkaügyi grafológiai vizsgálat során, az írásminta és a más idõben keletkezett hozzájárulás között észrevehetõ a különbség, vagy a személyiségkép elkészítése és a személyes interjú során ellentmondások tapasztalhatóak, érdemes, írásszakértõi vizsgálattal kiegészíteni a munkát. Ennek során a kézeredet egyértelmûsége vizsgálható, és így értékes idõt, pénzt takaríthatunk meg önmagunk és megbízónk számára is a felesleges vizsgálatok kiküszöbölésével (pl. ha a pályázó helyett más írta meg az önéletrajzot, stb.).

AZ åRÁSSZAKÉRTÕI TEVÉKENYSÉG FEJLÕDÉSE
Magyarországon már az Árpád házi királyok, azt követõen pedig Zsigmond, Mátyás király, és más uralkodók törvényei is büntetni rendelték az okirat-hamisításokat. A személyes királyság korában a Hármaskönyv, a közhitel elleni bûncselekmények közé sorolta a pénzhamisítás, az oklevél-, és pecséthamisítás tettét, illetve azt is büntette, aki a hamisításról tudva, efféle oklevelet, vagy pecsétet használt fel (aki a szabad menlevelet megsértette). A Hármaskönyv rendelkezése szerint „tüzes pecsét bélyegét” nyomták ama káptalan és konventbelieknek, vagyis egyházi emberek homlokára és arcára is, akik „...hamis oklevelek készítésénél és pecsételésénél jelen voltak, és abban részt vettek...” Külön vizsgálatokat rendeltek el az eset körülményeit illetõen, de hogy kik és hogyan végezték el ezeket a vizsgálatokat, arról nincsenek adataink.
Tehát, az elsõ írásszakértõi vizsgálatokkal foglalkozó irodalmi mûvek megjelenéséig (1600-as évek), nincsenek hiteles történelmi adatok az írásvizsgálatok körülményeire. A mûveltség, az írás-olvasás terjedésével egyre inkább szükségszerûvé vált az írásvizsgálat tudományának elterjedése, és a kézírásvizsgálatok történetében is kialakultak az írásszakértés különbözõ irányzatai: a kalligrafikus, a grafológiai, az ismérvleíró, a grafometriai és a szocialista irányzat. Mindegyiknek megvoltak az elõnyei, a hátrányai, de az újabb és újabb kutatási eredmények mind hozzátettek és tökéletesítették a vizsgálati eredményeket. A mai írásszakértõi módszerekben már egyre inkább megfigyelhetõ a grafológia és a kézírásszakértõi tudomány kutatási eredményeinek összefonódása, mely természetesen nem ötvözõdést, hanem kiegészítést jelent.
A kriminalisztikai kézírásvizsgálat nagyon sokat alapoz a pszichológia, a fiziológia, a pszichiátria, a pedagógia, és a nyelvtudományok megállapításaira, továbbá a saját kutatási eredményei mellett még sok más tudomány eredményeit is hasznosítja.
A kézírásszakértõi tevékenység komplex tudomány, mely csak akkor tud valóban mûködni, ha minden oldalról meg van alapozva. Itt nem elég egy részterület maximális ismerete. A mai világban, a tudományok „piacképessé” tétele érdekében egyre szélesebb körû ismeretanyaggal és rálátással kell rendelkeznünk más kapcsolódó tudományok területérõl is. Ahhoz, hogy az írásszakértõ megalapozott, tudományos szakvéleményt készítsen – a jogi ismereteken túl – nélkülözhetetlen, hogy tisztában legyen az írás történetével, az írás pszichológiai, fiziológiai alapjaival, a kézírás sajátosságainak változásaival az életkor függvényében, a kézírás egyéni jellegét befolyásoló körülményekkel. Ismernie kell a kézírás torzításának és hamisításának módjait, és a jogi alapfogalmakat.
A jogrendszer minden területén keletkezhetnek olyan okmányok, iratok, melyek szükségessé tehetik a szakszerû írásszakértõi tevékenységet. A gazdasági mûveleteket, gazdasági tevékenységeket jogok, vagy kötelezettségek létrejöttét, meg-szûnését okmányok rögzítik. Ebbõl adódóan a jogtalan haszon, vagy elõny szerzése, illetve más számára okozott hátrány eléréséhez valamilyen okirati bizonyítás szükséges. A bizonyításnál tehát jelentõs feladat ezen okirati tárgyi bizonyítékok felkutatása és dokumentálása. Ehhez elengedhetetlen, hogy az írásszakértõ megfelelõ ismeretekkel rendelkezzen a jogrendszer tagozódásáról, a jogforrási hierarchiáról, a polgári jogról, a szerzõdések közös szabályairól, a gazdasági élet gyakori szerzõdésfajtáiról, a büntetõeljárásról, és a saját kompetenciahatárain belül el tudjon igazodni ezek útvesztõiben.

Soóky Andrea
grafológus

Forrás: www.irasszak.lap.hu

Forrás:


Soóky Andrea