Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
A reneszánsz kor nevelése Magyarországon

A reneszánsz idõszaka, amely megújhodást jelentett az európai mûvészetekben, kultúrában is új igényeket támasztott a neveléssel szemben. Ez a korszak volt az egyéniség érvényesítésének idõszaka. A reneszánsz embernek sok mindenhez kellett értenie, ismernie kellett a klasszikus mûveltséget, a mûvészeteket és kora technikai vívmányait.

A reneszánsz idõszaka, amely megújhodást jelentett az európai mûvészetekben, kultúrában is új igényeket támasztott a neveléssel szemben. Ez a korszak volt az egyéniség érvényesítésének idõszaka. A reneszánsz embernek sok mindenhez kellett értenie, ismernie kellett a klasszikus mûveltséget, a mûvészeteket és kora technikai vívmányait.

A reneszánsz ember neveltetése is másként történt, mint a korábbi idõszakokban. A keresztény szellem kialakítását továbbra is fontos szempontnak tartották, de az ókori kultúra bûvkörében igyekeztek nevelni a gyermekeket. Elsõsorban az antik kultúra, irodalom ismeretét tartották szükségesnek. A természettudományoknak jóval kevesebb fontosságot tulajdonítottak, de azért tanították. Castiglione II Corteggiano címû mûve mutatja be legtökéletesebben a reneszánsz embereszményt, aminek elérésére a nevelés törekedett. A férfi legyen erõs és edzett. Értenie kell a hadi mesterség minden ágához, a fegyverforgatásoz, lovagi tornához, lovagláshoz. Legyen kitûnõ vadász, de jártas a humanista tudományokban is. Értenie kell a rajzoláshoz és festészethez. Ezenkívül, legyen kellemes simulékony modora, illeszkedjen a miliõhöz, amelyben éppen tartózkodik. Tudjon szépen ízlésesen és elegánsan öltözködni. Legyen bátor, de nem kérkedõ és minden körülmények között becsületes. A udvari hölgy legyen mindenben annyira tájékozott, hogy értse a férfiak beszélgetését és tovább tudja szõni a társalgás fonalát, ha megakadna. Legyen sokoldalú, finom és bájos. Ha valamiben alaposak is az ismeretei, ne fitogtassa, legfeljebb sejtesse. Inkább mûvészi és társasági készségekben váljon ki. Énekeljen, táncoljon, rajzoljon, de leginkább tudjon vonzóan beszélgetni.

Érdemes még kiragadni néhány korabeli neveléselméleti mûvet, hogy a kor szelleméhez mérten mit is tartottak fontosnak. Az elsõ igazi pedagógiai elmélkedõ, Pier Paoló Vergerio: „ A nemes származású gyermekek nevelésérõl” címû traktusa a XV. század elején elsõként tanúskodott a nevelés megújhodásáról. Véleménye szerint a fiú gyermeket, a hadi tudományok mellett, meg kellett ismertetni a kor mûveltségével, mert a test és a lélek nevelésére egyaránt gondot kell fordítani. A hét szabad mûvészet mellett a klasszikus és korabeli írók mûveit is tanácsosnak tartotta olvasni, valamint a természettudományos ismereteket is fontosnak tartotta. Vergerio a vadászatot, halászatot, solymászatot hasznos szórakozásnak tekintette, egészségi szempontból a mozgást és a friss levegõt elengedhetetlennek tartotta. Másoknak a lovaglást vagy a sétát ajánlotta, de hangsúlyozta a pihenésre is szükség van. Illendõnek tekintette a húros hangszeren való játékot, a fúvós hangszert viszont úriemberhez nem méltónak minõsítette. A táncot sem találta megfelelõ szórakozásnak az ifjak számára, mert kikezdheti erkölcseiket. A vallásos nevelést a legfontosabbnak ítélte, természetesen túlzások nélkül, de intelmei inkább az erkölcs és nem a túlvilági életre való felkészítés szempontjait követték.
Magyar vonatkozásban érdekes még Enea Silvio Piccolomini 1450-ben keletkezett mûve : Tractatus de liberorum educatione. A szerzõt késõbb II. Pius néven pápává választották. Munkáját V. László magyar és cseh királynak, helyesebben fogalmazva a gyermekkirály nevelõjének Wendel Gáspárnak szánta. Szerinte a gyermek Lászlót korán föl kell készíteni hivatására, szokjék hozzá a jó testtartáshoz, a szép mozdulatokhoz. Mivel majdan katona is lesz, keveset és egyszerû ételeket egyen a királyfi, és sokat eddze testét. Már gyermekkorában tanulja meg a helyes kezelését az íjnak, nyílnak, parittyának. Váljék ügyes lovassá, a futást, ugrást úszást is gyakorolja és szerezzen kellõ jártasságot a vadászatban. A királyfi szellemi képzését sem szabad elhanyagolni. Fontos a vallással összeegyeztethetõ filozófia ismerete, hogy elsajátítsa a bölcsességet. Társalogjon az ifjú király a jó nevelésû tisztes ifjakkal, méghozzá olyan ifjakkal, akik a jó erkölcs mellett idegen nyelvekre tanítják beszélgetés közben, mivel így a legkönnyebb nyelvet tanulni. Valamennyien tudjanak latinul, némelyek magyarul, mások csehül, mások németül. Egy uralkodónak hasznára válik, ha tolmács nélkül tud beszélgetni az uralmuk alatt élõnépekkel. Ugyanakkor a széleskörû mûveltséget is fontosnak tartotta, és nélkülözhetetlennek a tiszta, könnyed latin beszédet. A gyermek Lászlónak meg kell tanulnia szépen írni, hogy azokon a ritka alkalmakon, amikor magának kell írnia, nehogy szégyent valljon alattvalói elõtt. Piccolomini bíboros, egyházi ember lévén Vergerionál szigorúbban vette a vallásos nevelést. Szerinte az uralkodó különösen nagy hálával tartozik Istennek, mert neki köszönheti méltóságát. A klasszikus irodalomból csak azt kell olvasnia, ami nem ütközik a kereszténységgel, és meg kell ismernie a keresztény írókat is, különben nem jöhet létre „egészséges egyensúly a gondolkodásmódjában”.

Magyarországon Corvin János, neveltetése tipikus példája a reneszánsz nevelésnek. János herceg, ha hivatalosan nem is, de gyakorlatilag trónörökös volt, ehhez igazodott a nevelése. Mátyás király törvénytelen gyermekeként született, akit Mátyás anyja Szilágyi Erzsébet nevelt. Beatrix heves ellenszenvvel viseltetett a fiú iránt. Valószínûleg az õ befolyásának köszönhetõ, hogy Mátyás eredetileg egyházi pályára kívánta küldeni fiát, bár János sántaságának is szerepe lehetett ebben. A késõbb mégis trónörökössé emelt fiú nagyon hasonlított apjára és nagyapjára, de a kortársak véleménye szerint apjánál szebb és vonzóbb volt. Talán a tizedik születésnap megünneplésekor került be az udvar életébe, de mindenesetre, ahogy idõsebb lett, apja egyre többet szerepeltette. Udvari és egyházi ünnepeken a jobbjára ültette, sõt a követek ünnepélyes fogadásakor is maga mellé vette. Megfelelõ nevelõrõl is gondoskodott számára. A pármai olasz humanista Tadeo Ugoletti lett, a Corvina könyvtárának vezetõje. Valószínûleg õ adhatta Jánosnak a Corvinus melléknevet. Mátyás utasítása szerint a Vitéz János által összeállított tanrendet kellett követniük. A latin és görög klasszikusok olvasása, a matematika, a természettudomány, csillagászat, katonai gyakorlatok egyaránt fontos szerepet kaptak a nevelésében. János herceget is korán vezették be a klasszikus irodalomba. Folyékonyan olvasott latinul és görögül, beszélt németül és szlávul, valószínûleg tanult franciául és ismerte a kor világnyelvének számító olaszt. Foglalkozott latin verseléssel, és asztrológiai ismeretekre is szert tett. Ugolettitõl harcászatot is tanult, jó eredménnyel, aminek a késõbbiekben nagy hasznát vette. A társas élet szabályait az udvarban tanulta meg. Apja az urak gyermekei közül gondosan válogatta ki fia pajtásait. Nagyanyjától Szilágyi Erzsébettõl magyar szellemû nevelést kapott, az udvarban pedig kozmopolitát. A történetírók feljegyzése szerint szorgalmas ifjú volt. A magyarországi humanizmust is fellendítette Corvin János neveltetése. Mátyás már fia születése elõtt is gyûjtött könyveket könyvtára számára, de János születése után ez a tevékenysége megsokszorozódott. Sajnos azonban a trónra mégis más került.

Hasonló szellemben nevelõdött a megválasztott II Ulászló fia is, II. Lajos. Õt is már apró gyermekként bevezették az udvari életbe. Külön udvartartása volt, kiemelkedõen híres személyzettel. Nevelõnek elõször Girolamo Balbit alkalmazták Szatmári György ajánlására, aki Mátyás haláláig második számú titkár volt a kancellárián, késõbb fõkancellár lett. Balbi író és költõ volt, kitûnõ humanista, de nevelõnek nem a legjobb választás, mert nem volt elkötelezett tanító, a politikai karriert fontosabbra tartotta. A következõ választás is egy költõre esett, aki Itáliában szerzett jogi doktorátust. Piso Jakab lelkiismeretes nevelõnek bizonyult, tudásvágyat és kötelességtudatot igyekezett kelteni tanítványában. Bornemissza János az udvarmester pedig rendre, kötelességre, mértékletességre nevelte. Tanítói között szerepelt Dubravius cseh történetíró, olmüczi kanonok is. 1505-ben került az udvarba Brandenburgi György, apja nõvérének a fia. Õ fegyverforgatásra tanította Lajost. A királyfi több nyelven beszélt, játszott lanton és dombormûveket készített. Nyilvánvalóan õ is a humanisták által elõírt sokoldalú reneszánsz nevelésben részesült.

Mint látjuk a legtöbb adat az uralkodó családok gyermekeinek nevelésérõl maradt fent, de ez a szellem hatotta át a fõúri családok gyermekeinek neveltetését is. A források elmondják mit tanultak a gyerekek, de azt nem, hogy hogyan. Nem írnak arról, hogy a nevelõk hogyan tudták összeegyeztetni a tanítványaik rangjának járó tiszteletet és a fegyelmezést. Büntették-e õket és ha igen, hogyan? Keveset írnak arról is, hogy az uralkodók gyermekei, akik nem nevelkedetek külföldön, mennyi idõt töltöttek szüleikkel, hiszen ez az egészséges személyiség fejlõdés szempontjából nélkülözhetetlen. A sokoldalúságra törekvés vajon nem ment-e az érzelmi nevelés rovására? Az uralkodó családok gyermekeinek nevelése minden korban szem elõtt volt, egyfajta mintának tekintették. Napjainkban kicsit talán nehéz is elképzelni, hogy valakit egyféle feladatra, vagyis uralkodásra készítettek fel és nem nagyon választhatott mást. Amíg a reneszánsz kor embere a sokoldalú mûveltségre törekedett, a XXI. Század embere pedig a sokoldalú feladatra. Szabadon választhassa meg mivel foglalkozik, és sok mindenhez értsen.

Nagy Mariann
grafológus



Felhasznált irodalom:
Fraknói Vilmos: II. Lajos és udvara.Bp. 1878.
Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János Bp. 1894.
Finánczy Ernõ: A reneszánsz kor neveléstörténete. Bp. 1986.



Nagy Mariann