Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Huszonöt éves a német sajtó legnagyobb „kacsája”

Adolf Hitler naplóiból közölt részleteket huszonöt évvel ezelõtt a Stern német hetilap. A lapot százezrek kapkodták el a standokról, ám hamarosan kiderült, hogy a sokmillió márkáért megszerzett dokumentumok hamisítványok.

A hamis Hitler-naplót közlõ lapszám borítója
Ki gondolta volna, hogy Adolf Hitler, a hírhedt náci vezér emésztési problémákkal küzdött, operákat írogatott és gyûlölte Heinrich Himmlert, egyik legközelebbi munkatársát?

Huszonöt évvel ezelõttig senki, akkor jelentette meg ugyanis a történelme legnagyobb fiaskójának számító „Hitler naplókat” a Stern. „A naplók értékelése után a diktátor életrajzát és a Harmadik Birodalom történetét nagyobbrészt át kell írni” – állt a Stern bevezetõjében, amit 1983. április 25-én még az egész Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK) reklámoztak. Ám alig néhány nappal késõbb kiderült, hogy a naplók hamisítványok, a csalók a Stern teljes szerkesztõségét az orruknál fogva vezették. Az „évszázad sztorijából”, így lett az „évszázad kacsája”.

Az évszázad kacsája egyben az évszázad egyik legdrágább kacsája is volt, a Stern tulajdonosa, a hamburgi Gruner + Jahr kiadó akkori áron 9,34 millió márkát fizetett a fekete, bõrkötéses naplókért, ez a mai értékén csaknem 1,25 milliárd forintnak felelne meg. Nem is beszélve arról a mérhetetlen, és pénzben ki sem fejezhetõ presztízsveszteségrõl, amelyet a Stern elszenvedett. Az eset hatásait azonban az egész német sajtó megérezte: az azóta eltelt 25 évben a német napilapok rendkívül óvatosan bánnak a bizonytalan forrásból származó dokumentumokkal.

Csak az elsõ nap 2,5 millió példányt adtak el

A történet, amelyet a Stern csak az elsõ nap több mint 2,5 millió példányban adott el, (a sztorira tekintettel 400 ezerrel emelték meg a példányszámot!) azon a 60 füzeten alapszik, amelyhez a Stern újságírója Gerd Heidemann jutott hozzá. Adolf Hitler írásos dokumentumot nemigen hagyott hátra, személyes tárgyú iratokat meg végképp nem, ám ilyen apróságtól az újságíró nem zavartatta magát.

A történetet késõbb a bíróság is vizsgálta: Heidemann elmondása szerint a vezér a születésnapján, 1945. április 20-án adta át naplóit Wilhelm Arndt-nak. Arndt, aki a személyi szolgája volt, még az éjszaka repülõgéppel elhagyta Berlint. A gép az orosz kézen lévõ Börnersdorf település mellett lezuhant. A titkos iratokkal teli ládáknak nyoma veszett. Az újságíró az akkori NDK területén fekvõ Börnersdorf temetõjében meg is találta a gép pilótájának, Gundlfinger õrnagynak a sírját.

Csaknem egy évtizeddel késõbb bukkant az iratok nyomára, ám azt, hogy milyen úton, már nem kötötte olvasói orrára. Heidemann közvetlen kollégáján, Thomas Walde-n kívül senkinek – a lapvezetésnek – sem árulta el, kitõl kapta a titokzatos iratokat. Heidemann késõbb a bíróságon azzal védekezett, hogy Konrad Fischer kereste meg és õ ajánlotta fel a Hitler-naplókat.

A csomaghordó „tábornok” szerezte a naplókat

Állítása szerint sosem nézett utána, ki is tulajdonképpen Konrad Fischer, pedig érdekes tények derültek volna ki: a Fischer néven bemutatkozó eladó eredeti neve Konrad Kujau volt. Fischer-Kujau állítólag testvérétõl, az akkori NDK egyik tábornokától, Heinz Fischertõl kapta a dokumentumokat. Kujau testvérét valóban Heinznek hívták, csak éppen csomaghordóként dolgozott az NDK államvasútjánál, nem pedig tábornokként annak hadseregében.

De hát kit érdekel a forrás, ha ekkora sztori van a kezében? Pedig bõven lett volna mire gyanakodni: a vételi tárgyalások indulásánál még csak 27 füzetrõl volt szó, amelyek az 1933 és 1945 közötti idõszakból származtak, ám ahogy a tárgyalások haladtak, úgy nõtt a füzetecskék száma és persze az áruk is. A hamisító, Konrad Kujau más, Hitler által írott könyveket is ígért a vezér személyes memoárjain kívül, egyet a feleségérõl, Eva Braunról és egyet Nagy Frigyesrõl.

Valószínûleg Heidemann is gyanút foghatott, ezért szakértõi láttamozást és grafológiai vizsgálatot követelt. A szakértõi láttamozást egy jugoszláv akadémiai tag állította ki, ám késõbb errõl is kiderült, hogy hamisítvány. A grafológiai vizsgálat is csõdöt mondott, mivel Hitler nemigen hagyott hátra kézírásos jegyzeteket, így a vizsgálatra kontrollpéldányként a naplók mellé egy másik Kujau-hamisítványt nyújtottak be. A két kézírás ezért megegyezett, a vizsgálat eredménye pedig a kiadó Gruner + Jahr vezetõinek utolsó kételyeit is eloszlatta.

Nem stimmelt a monogram

Az a bizonyos banánhéj, amin a hamisítók végül elcsúsztak, a naplók fedelén látható monogram volt, A.H. (Adolf Hitler) helyett ugyanis F.H. állt a lapokon. Az AP hírügynökség 1983. május 6-án röpítette világgá a hírt, hogy a Hitler-naplók hamisítványok. A Stern kiadója vizsgálatot rendelt el, ezúttal valódi szakértõkkel. A döntõ bizonyítékot az anyaganalízis adta: Hitler ugyanis nem írhatott naplókat a hatvanas években készített papírra.

A bíróságon Heidemann és Kujau egymással versengve kísérelték meg a másikra kenni az ügyet. Heidemann a jóhiszemûségét hangoztatta, míg Kujau azzal védekezett, hogy a naplókat Heidemann rendelte meg tõle, õ nem tudta mire kívánják felhasználni azokat. A nagy érdeklõdéssel kísért per végül 1985-ben ért véget, Heidemann erõfeszítéseit 4 év 6 hónap, Kujau munkásságát 4 év 4 hónapnyi letöltendõ börtönbüntetéssel honorálta a bíróság. A Gruner + Jahr által kifizetett csaknem tízmillió német márkának azonban sosem sikerült a nyomára bukkanni, így Heidemann és Kujau szerepe az ügyben sosem tisztázódott.

Heidemann börtönbüntetése letöltése után jelenleg is nyugdíjas éveit tölti, a Der Spiegel német hetilap munkatársa húsz évvel a történtek után kereste fel, lakását gyakorlatilag az eset egyetlen, hatalmas archívumává alakította át. Heidemann a mai napig állítja, hogy ártatlan volt a csalásban.

Kujau üzletet csinált a hamisítványokból

Kujau története másképp alakult, három év után szabadult és galériát nyitott Stuttgartban, ahol kizárólag hamisítványokat árult. Élvezte népszerûségét, nem szégyellte a történteket. „Ha Bajorország történelmét újra akarnák írni, szállítanám hozzá Richard Strauss naplóit” – mondta az utolsó vele készített interjúban. Nyolc évvel ezelõtt érte a halál. Az állítólagos Hitler-naplókat a Gruner + Jahr kiadó széfjében a mai napig hét lakat alatt õrzik. Az utolsót, amely közkézen forgott közülük, 2004-ben árverezték el Berlinben, 6500 euróért.



hírek a nagyvilágból