Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
A CLARK RAJZI KÉPESSÉGEK TESZT

A gyermekrajzok múlt század végi "felfedezése" óta vizsgálatuk két párhuzamos területen folyik. Egy 1987-ben készült elemzés 190 publikációban 125 standardizált tesztet azonosított, amelyekben a kísérleti személyeknek teljesítményét rajzaik alapján állapítják meg. (Clark, 1987)

A rajzolás tanításával foglalkozó intézmények pedagógiai célú felmérései és a vizuális képességek vizsgálatával a gondolkodás fejlettségérõl, az érzelmi állapotokról, félelmekrõl és vágyakról tudósító pszichológiai vizsgálatok között sok a hasonlóság, de a célok különbözõsége miatt az eszközök jelentõsen eltérnek. A magyar szakirodalomban túlnyomó részt a pszichológiai mérõeszközök bemutatását és elemzését találjuk. A rajzi képességek nagyszabású vizsgálataira a közeljövõben bevezetendõ alapvizsga és érettségi miatt azonban minden bizonnyal iskolai keretben kerül majd sor. A vizsgákat elôkészítô kutatások részeként került sor az itt bemutatandó Clark Rajzi Képességek Teszt (a továbbiakban: a CDT-t) kipróbálására. Ez a rajzi feladatsor a lélektanban megkövetelt mérési pontosságot és megbízhatóságot próbálja ötvözni a mûvészetpedagógiai értékelést jellemzõ érzékenységgel. A CDT-t a vizuális tehetség természetét vizsgáló amerikai kutatás számára dolgozta ki Gilbert Clark. Vizsgálatai, melyeket a teszttel végzett, bebizonyították, hogy a vizuális tehetség, akárcsak az intelligencia, normál eloszlást mutat. (Clark, 1989). A késõbbiekben a tehetséges gyerekek kiszûrését szolgálta a rajzi tagozatokra, nyári intenzív fejlesztõ programokra és a szakirányú felsõoktatásba jelentkezõk közül.
A teszt egyszerû feladatokat tartalmaz - kis változtatással olyanokat, amelyeket a gyerekek maguktól is szívesen rajzolnak. A vizuális tehetség azonban igen sokféle területen jelentkezhet, s mindegyik megjelenési formája más és más tevékenységben ölt testet. A mûvészeti felsõoktatás felvételi vizsgáinak örök és máig megoldatlan problémája, hogyan ragadhatók meg mondjuk a fotómûvészet, az ipari formatervezés vagy a szobrászat szempontjából leglényegesebb képességek anélkül, hogy a képzésre jelentkezõ tanulóktól máris a fõiskolán megszerezhetõ ismereteket kérnénk számon. Ha nem érjük be azzal, hogy a leendõ fotósok fényképeit vagy a tervezõ-jelöltek középiskolában készült terveit és tárgyait értékeljük, olyan közös tehetség-elemeket kell találni, amelyek egészen bizonyosan fontosak valamennyi, a vizuális nyelvet magas szinten használó foglalkozás mûveléséhez. A mûvészeti akadémiák megalakulásakor, a 19. század közepén kevesen vitatták, hogy ez a képesség a perspektivikus ábrázolás. Mintegy másfél évszázadon keresztül szilárdan tartotta magát az a nézet, hogy a nonfiguratív mûvek alkotóinak, a géppel készült ábrázolások vagy az ipari célú tárgy-tervek készítõinek egyaránt nagy szüksége van erre a tudásra. (Vö. szerk. Kárpáti, 1984) A hetvenes években, a számítógéppel segített tervezés (CAD, computer-assisted design) és a számítógép, mint mûvészeti médium (computer art, multimedia) elterjedésével azonban egyre többen vetették fel a hagyományos, "akadémikus" feladatok: a csendélet, alakrajz és geometrikus szerkesztés alkalmatlanságát a vizuális tehetséget minõsítõ legfontosabb jellemzõk: az ötletesség és eredetiség vizsgálatára. A rajzolást, mint tevékenységet azonban változatlanul a legalkalmasabbnak tartották arra, hogy a tehetségek kiválasztásának mércéje legyen, hiszen az itt nyújtott teljesítmény magyarázta meg a legtöbb, a tehetségdiagnosztikában alkalmazott egyéb változó varianciáját.(Stalker, 1981) Mivel a 10-12 éveseknél, a vizuális területen kiemelkedõ fiatalokat kivéve, a spontán rajzok száma jelentõsen csökken, a szabadon választott témájú ábrázolások magas színvonala - ami rendszeres szabadidõs rajzolgatásra utal - a tehetségesek kiválasztásának hatékony módszere lehet. (DiLeo, 1977)
A CDT az új rajzi tesztelmélet egyik elsõ és az amerikai mûvészetpedagógiában igen széles körben alkalmazott produktuma. Elveti a szigorúan szabályozott, formális feladatokat, de megtartja a rajzok minõsítésének évszázadok alatt kialakult néhány kritériumát. Olyan témákat választ, amelyek lehetõséget adnak ötletes, egyéni megoldásokra, mégis viszonylag objektíven értékelhetõk - tehát az esztétikai jegyek mellett elegendõ technikai problémát is tartalmaznak. Elõnye, hogy módot ad a spontán és irányított ábrázolások összevetésére, hiszen a három adott témájú feladat mellett egy nyitott, szabad témaválasztású alkotást is kér.
A teszt hátránya, hogy az egyes ábrázolási szinteket nem definiálja elég pontosan. A tesztfüzetben csak az egyes feladattípusok átlagos megoldási színvonalára ad képi példát, az egyes kritériumok pontozásához csak vázlatos, szöveges instrukciót kapunk. A tesztrõl készült publikációkban maga a szerzõ is jelzi a képes javítókulcs szzükségességét, (Clark,1987, 1989) de ezek mindeddig (1997) nem készültek el. Nem publikálták az amerikai vizsgálatok korosztályonkénti eredményeit, az életkori standardokat sem. A képes javítókulcs hiánya jelentõsen csökkenti a megbízhatóságot és erõsen kétségessé teszi azokat az igen magas (.96) értékelõk közötti megegyezési mutatókat, amelyeket a teszt készítõje közöl. (Clark, 1989 és 1990) A magyar adaptáció elkészítésekor finomítottuk az értékelési rendszert, 6 és 14 éves kor között meghatároztuk és gyermekmunkákkal illusztráltuk az egyes szintekhez kapcsolódó pontértékeket és elkészítettük a szabadon választott témájú rajzok tartalmi és formai elemzését is. (Kárpáti, 1997)
A teszt leírása és a feladatok forrásai

A teszt 4, egyenként 15 perces rajzi feladatból áll, amelyeket fekete ceruzával, zsírkrétával vagy filctollal, vonalzó és körzõ használata nélkül kell megoldani. A tesztfüzet az egyes feladatok meghatározása alatt 20 x 20 cm-s négyszögeket tartalmaz, a rajzokat ezekbe kell elkészíteni. Mivel a CDT feladatait a szerzô, Gilbert A. Clark 40 ismert, rajzi feladatot tartalmazó pszichológiai teszt feladattípusai alapján, a legelfogadottabb, legjellemzôbb feladatok kiválasztásával állította össze, indokolt megnevezni ezek elsõ felhasználási helyét is.

A tesztfeladatok a következõk:
1. feladat: Az alábbi négyszögbe rajzold le egy érdekes ház képét úgy, mintha az utca túloldaláról néznéd! (Thorndike, 1913, Whitford,1919, McCarty,1920, Lewerenz, 1927, Lark-Horovitz, 1941)
2. feladat: Az alábbi négyszögbe rajzolj le egy embert, amint igen gyorsan fut. készíts olyan jó rajzot, amilyent csak tudsz! (Lewerenz, 1927, Lark-Horowitz, 1941, NAEP, 1981)
3. feladat: Az alábbi négyszögbe rajzold le magadat, amint a barátaiddal játszol az udvaron! (Thorndike, 1913, Whiple, 1919, Horn, 1935, Eisner, 1967)
4. feladat: Az alábbi négyszögbe rajzolj bármit, ami eszedbe jut. használd a fantáziádat, készíts olyan érdekes rajzot, amilyent csak tudsz ! (A szabad fantáziarajzok, mint tesztfeladatok több, mint negyven ismert kutatásban szerepelnek. Jelentõségükrõl vö. Freeman, 1997)

1-4. kép: A CDT Teszt - jó, közepes és gyenge megoldások - Gilbert A. Clark tesztkönyvének részlete. (Megjegyzés a szerkesztõnek: az ábrák a cikk bármely részében vagy együtt, a függelékben is elhelyezhetõk.)
Színes ceruzát, filctollat vagy zsírkrétát a teszt megoldója nem használtat. (Mi ezt is kipróbáltuk: nagyon jó minôségû munkák születtek, a tesztet megoldó 6-16 éveseknek láthatólag nem okozott nehézséget a rajzi színvonalukat tükrözõ színhasználat.) A teszt megoldásakor vonalzót, körzôt vagy más segédeszközt sem szabad használni, hiszen a vonalhúzás biztonsága is az értékelési kritériumok közé tartozik. Ajánlatos, hogy a tanulók ne legyenek nagyon fáradtak és ne közvetlenül a rajzóra után készítsék el ezt a feladatot. (Ilyenkor lényegesen kisebb a motiváció és a korábban kapott feladat témája és technikája jelentõsen befolyásolja a teljesítményt.) Az értékelés kritériumait és az egyes minôségi szintekért adható pontszámokat a Függelékben közöljük.

Mit mér a CDT?
A tesztszerkesztõt a rajzi feladatok kiválasztásánál két szempont vezette: egyrészt a vizuális képességek vizsgálatában szokásos, bevált feladatokat kívánt adni, másrészt szerette volna elkerülni az életidegen, a gyermekek alkotói gyakorlatával semmiféle kapcsolatot nem tartó "tesztelést", tehát olyan témákat választott, amelyek a spontán rajzok tartalomelemzései szerint bizonyíthatóan a leggyakoribbak a gyermekrajzokon. (Vö. DiLeo, 1977, Clark, 1989) A négy feladat közül az elsõ egy érdekes ház képét kéri, tehát térben elhelyezett, részletgazdag, szögletes tárgyat rajzoltat. Az utasításban fontos az "érdekes" jelzõ. Ha a feladatkiadó megfelelõen hangsúlyozza, a fiatalok ügyelni fognak arra, hogy bevált ház-sémájukhoz új elemeket adjanak. A ház-rajz a térábrázolási konvenciók ismeretét is számon kéri, hiszen az utasításban szerepel, hogy az utca túlsó oldaláról, tehát bizonyos távolságból kell szemlélni az épületet, nem elég a homlokzat síkját lerajzolni. (Ez a feltétel nem okoz gondot a perspektívát nem ismerõ kicsiknek sem, hiszen õk az egymás fölé sorolt térsávokkal oldják meg vagy egyszerûen figyelmen kívül hagyják ezt az elôírást.) A második feladat a klasszikus emberrajz, de itt is van egy érdekes feltétel: futó alakot kell rajzolni. A testarányok megjelenítése és a mozgásábrázolás egyaránt fontos értékelési szempont, az egyiket a formai jegyeknél, a másikat a kifejezõerõ színvonalának megítélésekor vesszük tekintetbe. A mozgó figura ábrázolása az egyik legnehezebb rajzi feladat, viszont pontosan ez az, amelyet már a 6 évesek spontán rajzaiban is gyakran megtalálunk. Mivel a teszt célja a tehetségesek kiszûrése, nem tekinthetõ hibának, hogy ebben a nehéz feladatban erõsen szórnak az eredmények. (A teszt felvételi utasítását a feladatok leírásával a Függelékben közöljük.)

A tartalmi validitás vizsgálatához Gilbert Clark a Children's Embedded Figure Test (Beágyazott Figurák Teszt - gyermekeknek szóló változat, a továbbiakban: BFT) és a tanárok által a tanulók teljesítményére adott, hatfokú skálán elhelyezett minõsítés alapján. A teszteredmények mindkét adattal szignifikáns korrelációt mutattak. Az is kiderült, hogy a jó vizuális képességgel rendelkezõk lényegesen magasabb pontszámokat érnek el a BFT-ben, mint az átlagos rajzolók. (Ez az eredmény egyáltalán nem magától értetõdõ, hiszen a az ábrák értelmezését kívánó tesztekben a mûvészi érzékenységgel bírók nem feltétlenül teljesítenek jól, mivel hajlamosak a mûelemzés szabályait követni és az ezzel ellentétes utasításokat figyelmen kívül hagyni.)
A teszt reliabilitását a szerzõ az egyes itemek egymás közötti magas korrelációjával bizonyította. A magyarországi kipróbálás tapasztalatai is igen kedvezõek. A teszt reliabilitása (Crombach alpha): .9656. Az egyes itemek és az összeredmény korrelációs értékeinek háromnegyed része .7 felett van. A fennmaradó itemek is .6 felett korrelálnak, egyedül a címadás mutat igen gyenge kapcsolatot az összeredménnyel, ez mind a négy feladatnál .2 és .3 közé esik. (Ami cseppet sem meglepõ, hiszen a kifejezõ, a rajzzal szoros kapcsolatban álló cím kitalálásának valóban nincs sok köze a vizuális kifejezõkészséghez, az erre adható alacsony pontszám is ennek megfelelõ.) A gyenge összefüggést és az itemben nyújtott szerény eredményeket magyarázza az is, hogy nálunk a rajzórákon a legutóbbi idõkig nem volt szokás szabad témájú ábrázolásokat készíteni vagy a kiadott feladatot saját jelentéssel felruházni. A vizuális nevelés legfontosabb célja nem az önkifejezés, hanem az ábrázolási technikák elsajátítása. A címet a tanár adja, hiszen õ jelöli ki feladatot és a technikát is. A tesztkészítõ a szabad témájú rajzok pontosabb értékelése miatt döntött úgy, hogy címet is kér. Az alkotói szándék az ábrázolásból nem mindig derül ki egyértelmûen, a kifejezõerõ színvonalát viszont csak úgy lehet pontosan minõsíteni, ha tudjuk, milyen témát kívánt megjeleníteni, milyen hangulatot akart érzékeltetni alkotásán a fiatal.
A rajzok minôsítésére Gilbert Clark olyan, viszonylag objektíven megítélhetô jellemzõiket választott, mint az érzéki minõségek (sensory properties); a formai jegyek (formal properties); kifejezôerô (expressive properties); technikai jegyek (technical properties). A faktoranalízis igazolta az egyes, összetartozónak vélt itemek szoros összefüggéseit: a formai jegyek és a technikai jegyek egy faktort alkotnak. Ez a faktor szorosan kapcsolódik az érzéki minõségeket mérõ itemek faktorával és némileg lazábban a kifejezõerõvel. Mivel ezek a fogalmak nem feltétlenül ugyanazt jelentik egy-egy ország rajzpedagógiájában, megbeszéléseken egyeztettük, pontosan mely vizuális nyelvi alapelemeket és szerkezeteket kell számításba vennünk a tesztfeladatok értékelésekor.


1. Érzéki minõségek: a vonalvezetés, a formaadás, a a felületkezelés (textúra) és egyéb vizuális kifejezôeszközök értékelése. A vonalvezetés színvonala a rajzeszköz kezelésének biztonságától és kifejezõerejének ismeretétõl függ. A gyenge rajzolók kusza, bizonytalan vonalakkal "tapogatják körül" a formát. A közepesek tiszta körvonalat húznak, de nem veszik figyelembe a témából adódó kifejezési lehetõségeket: a lendületes mozgást és a ház statikus formáját ugyanolyan vonalvezetéssel érzékeltetik. A kiváló rajzolók sokféle vonalminõséget képesek elõállítani és a képi kifejezés szolgálatába állítani. A téma igényei szerint finoman vezeti, erôsen nyomja vagy lazán csúsztatja a ceruzát, különbözô hosszúságú, vastagságú, irányú és elhelyezkedésû vonalakból építhet kompozíciót. Itt értékeljük az árnyékolás (satírozás) minõségét is. A formaadás kritériumnál a képelemek változatosságát értékeljük. A jó teljesítményt a formák és részletek szabad variáció és kombinációja, a gyengét a y mechanikusan ismételt méret, alak, típus és elrendezés jellemzi. A felületkezelés (textúra) az ábrázolt dolgok anyagi minõségeinek visszaadását kéri számon. A sima és érdes, mintázott és egyszínû, fényes és matt felületek érzékeltetésével változatosabbá tehetô a kép, kiemelhetô egy-egy forma. A rajz színvonalát az ábrázolt felületek minõsége és mennyisége - a textúra hûséges visszaadása és a formai változatosság - egyaránt befolyásolja. Az egyéb képi minõségek kritériumnál pontozzuk a fény-árnyék hatások felhasználását, a színárnyalatok használatát, a fényforrás érzékeltetését és a tárgyak testességének ábrázolását - a plaszticitást. A pontozásnál a fényforrás(ok) helyének meghatározását és a fényes és árnyékos felületek ábrázolásának helyességét értékeljük.


2. Formai jegyek: a képi ritmus, és egyensúly megjelenítése, a a kompozíció egységessége és kapcsolata a tartalommal. A képi ritmust ismétléssel, variálással, hasonló képelemek rendezett és rendszeres újra-felhasználásával alakíthatja ki a rajzoló. A ritmikusan egymás mellett vagy fölött elhelyezett képelemekkel folyamatosságot, dinamikát, mozgást érzékeltethet. A kép témájához, hangulatához illô egyensúly kialakítható a képelemek megfelelô elrendezésével, súlyozásával, a figyelem irányának meghatározásával, a képi minôségek harmonikus használatával. Az alacsony színvonalú megoldások ritkán és esetlegesen élnek az egyensúlyos kompozíció lehetõségeivel, például a ház két oldalára egy-egy virág-motívumot vagy más díszt helyeznek el. A jó megoldások az épületelemek vagy a mozgó figurák szimmetrikus elhelyezésével vagy a méretben, formában erõsen különbözõ alakok ellenpontozásával tudatosan alkalmazzák a képi egyensúlyt. A kompozíció egységességét a tartalmi és formai jegyek harmonikus elrendezése adja. A gyenge rajzoló csak egy-egy alak egységes megjelenítésére képes, nem tudja összehangolni a motívumokat. Az arányok hibásak, a színek diszharmonikusak vagy a részletek kidolgozottsága különbözõ. A közepes rajzoló már ügyel arra, hogy a közvetlenül összekapcsolódó részletek összhangban legyenek, de az egész képet csak a jó ábrázolási képességûek tudják egységbe foglalni. A tartalomhoz illõ kompozíció megválasztása igen nehéz követelménynek tûnik, de már a legkisebbek is törekszenek rá. (Ha egy rohanó vonatot szeretnének megjeleníteni, felnagyítják a félelmetesen csattogó kerekeket, középpontba állítják és erõsen besatírozzák a gépet és lendületes kísérõ vonalakkal érzékeltetik a robogást.) A magas színvonalú kompozíció a képelemek és kifejezô eszközök hatásosan elrendezett egysége. Ez a kritérium az alkotás részeinek összeszervezését, a hatásos, kifejezô mû létrehozásának képességét méri.

3. A kifejezôerô ebben a tesztben a hangulati hatás és az originalitás (egyéni megoldások alkalmazása) együttesében ragadható meg. Meglepõ módon ez a nehezen meghatározható esztétikai minõség semmiféle értékelési problémát nem jelent, a pontozók véleménye a tesztet jellemzõ átlagos .93-as egyetértési értéknél magasabb, .95. A mûalkotások megítélésében jártas, középkorú, azonos iskolázottságú értékelõk nemcsak a pontszámokban, de a mûvek hatásának megfogalmazásában is hasonló véleményre jutottak. A próba-értékelések során a kiválasztott minta-mûvek megítélésére használt leíró szókincsük is jelentõs egyezést mutatott. A hangulati hatás dinamikus jelenség, az alkotás és a szemlélô közötti kapcsolatban alakul ki. A téma, a tartalom és a kifejezés vizuális eszközei egyaránt befolyásolják. Az értékelõk a gyenge munkákat legtöbbször az "üres, érdektelen, tartalmatlan" , a közepeseket az "unalmas, sematikus, közömbös", a jókat "hangulatos, kellemes, kifejezõ", a kiválókat "hatásos, megdöbbentõ, megrázó, mulatságos" jelzõkkel illetik. Az originalitás, mint értékelési kritérium egyéni megoldások keresését, az utánzás és sztereotípiák elkerülését jelenti. Az ötletes, egyedi, fantáziadús nézôpontú ábrázolás olyan kritérium, amelynek skálázása igen nehéz. Itt az alkotások összevetése, a képes értékelési útmutató segített értékelni a több-kevesebb egyéni megoldást tartalmazó munkákat. Hogy mi számít sztereotípiának és mi tekinthetõ egyéni, az alkotó fantáziából merített megoldásnak, csak a magyar vizuális kultúra alapos ismeretében dönthetõ el. A fiatalok képi nyelve szempontjából az iskolai rajzoktatás által sugallt formai és tartalmi megoldások éppolyan fontosak, mint a tömegkommunikációs klisék és az ifjúsági szubkultúrák jel-világa. Ez az az értékelési szempont, amelynek a képes javítókulcsát minden országban, ahol a CDT-t használják, külön el kell majd készíteni. A "nemzeti sémákat" érdemes lesz összevetni, hiszen így a gyermekrajzok kulturális jegyeirõl is érdekes tapasztalatokat szerezhetünk.

4. Technikai jegyek: ez a kritérium az eszközhasználat színvonalának vizsgálatával a technikai ismereteket (a "mesterségbeli tudást") és az adott feladat illetve téma megoldásának korrektségét ítéli meg. A technikai tudás színvonalát az anyagok, eszközök és eljárások ismerete határozza meg. A ceruza, zsírkréta vagy filctoll más és más nyomhagyó technikát kíván. A vonalak és foltok kialakításának színvonala a technikai biztonságról árulkodik. Ebben a rajzi tesztben elôre meghatározott feladatokat kell megoldani, s három feladatban a téma és a megformálás módja is megszabott. A probléma korrekt megoldása azt jelenti, hogy a tanuló az adott témát dolgozta fel (tehát az udvaron játszó gyerekek ábrázolásakor nem csak egymás mellé sorolt, bizonytalan életkorú ember-sémákat alkotott). Az utolsó, szabadon választott témájú alkotás esetében a cím jelzi az ábrázolási szándékot, az értékelést erre vonatkoztatva kell elkészíteni. Itt a feladat-orientáltság legfõbb kritériuma az, hogy a tanuló valóban fantázia-rajzot készített-e, vagy csak az egyik elõzõ témák egyikét másolta le újra, esetleg beérte egy-egy gyakran rajzolt figura reprodukálásával.

5. Címadás: ebben a kritériumban a cím, illetve az esetleg hozzáfûzött magyarázó szöveg minôségét értékeljük. A cím lehet felületes, a témához lazán kapcsolódó, leíró, a témát szavakkal visszaadó - vagy kifejezõ, metaforikus. Különösen a fantáziarajznál fontos a rajzoló által választott cím, hiszen az ábrázolásnak a témával megragadott bensõ tartalmára, jelentésére gyakran csak ebbõl következtethetünk. Non-figuratív mûveknél gyakran találkozunk hangulatjelölõ címmel, amely érzékelteti, hogy többrõl van szó, mint egy dekoratív formaegyüttes megrajzolása: az alkotó egy érzés, gondolat vagy hangulat visszaadására törekedve választotta a motívumok köznapi jelentésétõl független ábrázolási stílust.

Az egyes rész-kritériumokra a maximális 5 pontot csak a tehetséget eláruló, kiváló megoldásokra lehet megadni. A korrekt, hibátlan, de nem különösebben egyéni ábrázolásokra - a melyek a rajzórán egészen biztosan ötös osztályzatot kapnának - minden kritériumban csak 4 pont adható. A tesztfüzet elsõ lapját, amely a tanulók személyi adatait tartalmazza, a pontozás elõtt el kell távolítani, hogy az értékelõt ne befolyásolhassa a tanulók életkora és iskolai osztálya. (A pontozók felkészítése során, mikor ezt a követelményt nem vettük figyelembe, gyakran elõfordult, hogy azonos teljesítményre egészen más minõsítést kapott egy fiatalabb rajzoló, mint egy idõsebb, akitõl "már sokkal több is telne".) Értékelõink - rajztanárok és képzõ-, illetve iparmûvészek - nehezen fogadták el, hogy a teszt egyfajta "rajzkort" határoz meg, amelynek semmi köze sincs az életkorhoz. (Az amerikai vizsgálatokban nem is korrelálnak a teszteredmények az életkorral. Vö. Clark, 1989) Lényege éppen az, hogy egy-egy kritérium vagy ábrázolási feladat szerint segít kiszûrni az átlag feletti illetve erõsen átlag alatti teljesítményeket.

Egy magyar vizsgálat eredményei

A CDT-t folyamatosan használjuk vizuális nevelési kísérletek eredményesség-mérésekor, mint a rajzi képességeket sokoldalúan vizsgáló feladatsort. (Kárpáti, 1992, Gaul és Kárpáti, 1997) Most a teszt magyar adaptációjának elsõ fázisát jelentõ vizsgálatok eredményeit ismertetjük. Mivel a tesztet elsõsorban a rajzi teljesítmény visszaesésének életkoraiban, a korai kamaszkori tehetségdiagnosztikában kívántuk felhasználni, ezért a minta kiegyensúlyozatlan. A teszttel kapcsolatos megállapításainkat azokra a korosztályokra alapozzuk, amelyekrõl máris elegendõ adat áll rendelkezésünkre. (Jelenleg valamennyi vizsgált korosztályban legalább 100-100 fiú és leány tesztjeit gyûjtjük be, hogy a magyar standardot elkészíthessük és a tesztben nyújtott teljesítményt 6 - 17 éves korig jellemezhessük. Errõl elõkészületben lévõ könyvünkben számolunk majd be. Kárpáti, megjelenés alatt) A kipróbálásban részt vett, 6 és 17 év közötti 1157 fiatal életkorok és nemek szerinti eloszlását és a teszt négy feladatának megoldásával elért átlageredményét az 1. táblázatban közöljük.


 

 

 

 

 

 

 

1. táblázat: A CDT teszt összeredményei életkorok és nemek szerint

Az eredményeket vizsgálva szembetûnõ a nagy teljesítményromlás 9 és 10 év között. Szintén figyelemre méltó, bár a minta szerény mérete miatt csak jelzés-értékû, mennyivel jobbak a 17 évesek teljesítményei a 15-16 évesekénél. Ez a két korosztály produkálta a teszt leggyengébb pontszámait, s ha a rajztanárok beszámolóinak hihetünk, iskolai eredmények szempontjából sem sokkal jobb a helyzet. A Nemzeti Alaptanterv szerzõi ezeknek a korosztályoknak már nem teszi kötelezõvé a rajzot, tehát szinte bizonyos, hogy a magyar fiatalok jó része számára a szervezetett vizuális képzés a 14.életév után abbamarad. Kétségtelen, hogy az ábrázolás-tanítás jelenlegi gyakorlata igen kevéssé hatásos - ez azonban nem jelenti azt, hogy le kellene mondanunk errõl a korosztályról. A vizsgálatunkba bevont 29, 17 éves tanuló legtöbbje ugyanis teljesen átlagos képességû és egyikük sem jár tagozatos osztályba. A korszerû, a korosztály érdeklõdésére építõ tananyag az, amely kiemelkedõen jó eredményeiket magyarázza. Korábbi vizsgálataink is igazolták, hogy 6 éven felül a rajzfejlõdés szintjére ható leglényegesebb változó az oktatási program. (Kárpáti, 1992) Ha nem csak tehetségdiagnosztikára, hanem egy-egy korosztály átlagos szintjének megítélésére is használni szeretnénk ezt a mérõeszközt, a képzés tartalmát és módszereit, mint fontos háttér-változót, figyelembe kell vennünk.
Clark kiemeli, hogy viszgálataiban nem talált összefüggést a rajzi képességek fejlettségi szintje és az életkor között. (Clark, 1989, 102. old.) A kisgyermekek igen gyakran sokkal jobb teljesítményt produkáltak, mint idõsebb társaik. Mi csak megerõsíthetjük ezt az eredményt, hozzátéve, hogy bizonyos fejlõdési tendenciák felfedezhetõk. Az összeredményekbõl a rajzfejlõdés "U" formájú görbét leíró modellje bontakozik ki. (Gardner, 1983) A gyermekrajz-fejlõdés elsõ kutatói (pl. Thorndike, 1913) még úgy vélték, hogy ez a képesség is úgy fejlõdik, mint a többi: lineárisan. A kezdeti alaktalan firkákat, formaadási próbálkozásokat egyre ügyesebb leképezési kísérletek követik. A hatvanas években megfogalmazódott a "rajzfejlõdési törés" elmélete, amely a vizuális képességek rohamos hanyatlását a beszélt nyelv fokozatosan kialakuló dominanciájával magyarázza és a 11-13 éves életkorra teszi. (Pl. Lark-Horowitz, 1967) A nyolcvanas évektõl egyre elterjedtebb, az iskolai rajzolás-tanítást kritizáló elmélet szerint a kisgyermek kifejezõen és esztétikusan alkot, de ahogyan iskolába kerül, a merev ábrázolási szabályok és az unalmas témák fokozatosan kiölik belõle az ábrázolás vágyát. Ezzel összefüggésben képességei is hanyatlanak: 10 éves kor körül érünk el az U formájú görbe mélypontjára. A kiskamaszok közül a tehetségesek viszont képesek arra, hogy visszakapaszkodjanak, s ismét elérjék a kisgyermekkor magas szintjét. Ha nem is fogadjuk el teljesen ezt az elméletet, megfontolandó, hogy más rajzfejlõdés-vizsgálatainkban is hasonló eredményekre jutottunk. (Kárpáti és Gyebnár, 1996a, 1996b, Kárpáti, megjelenés alatt) Ebben a mintában a kamaszokról túl kevés adatunk volt ahhoz, hogy messzemenõ következtetéseket vonhassunk le. Az eredmények azonban mindenképpen indokolják, hogy a teszttel végzett vizsgálatokat - más ábrázoló és tervezõi feladatokkal kiegészítve - a 14 éven felüliekre is kiterjesszük. Mintánk ismeretében bizonyosra vehetõ, hogy a kamaszok teljesítmény-javulása csakis akkor várható, ha megfelelõ képzésben lesz részük. "Magától" nem tér vissza a kisgyermekkor tündéri realizmusa, nem várható, hogy "a tehetség kitör és eget kér."


Ha ez a teszt csak a formai jegyeket kérné számon és ragaszkodna a lineáris perspektíva alkalmazásához, a kisebbek nyilvánvalóan sokkal alacsonyabb teljesítményt érnének el, mint a nagyobbak, Szerencsére azonban ez a mérõeszköz az átlagosnál érzékenyebb, kevésbé tükrözi a klasszikus mûvészeti akadémiák hatását. Talán azért, mert nem európai szerzõ mûve, a CDT képes elszakadni attól sok évszázados meggyõzõdéstõl, hogy a perspektivikus ábrázolás ismerete mindennél pontosabban jelzi a rajzi képességek magas színvonalát. Mivel az eszközhasználat, a kifejezõerõ és a komponálás színvonala éppolyan fontos értékelési szempont, mint az arányok élethûsége, a fények és árnyékok helyes elosztása vagy a térábrázolás, a kisebbeknek is van esélyük a jó teljesítményre. Az összeredmények másik tanulsága: a magyar rajztanítás középpontjában álló ábrázolási konvenciókat a fiatalok többsége egyáltalán nem sajátítja el, miközben kifejezõkészsége a spontán rajzolás, mint kedvelt tevékenység visszaszorulásával jelentõsen hanyatlik. Bizonyosra vehetõ, hogy a vizuális nevelésnek a Nemzeti Alaptantervvel bekövetkezett paradigmaváltása: a képzõmûvészet-centrikus oktatás helyett a vizuális kommunikáció és a környezetkultúra elõtérbe helyezése a életszerûbb témáival rajzolási kedvet és az ábrázolási képességeket is javítja majd.


Érdekes megfigyelni, hogyan alakul a fiúk és a lányok teljesítménye. A különbség a lányok javára az elsõ három korosztályban, 7, 8 és 9 éves korban szignifikáns. 10 és 14 éves kor között a két nem közel azonos szinten teljesít, míg a két nagykamasz-korosztályban a fiúk eredményei sokkal jobbak. A rajzi képzés ezt az eltérést nem indokolja, hiszen a mintában tökéletesen azonos arányban szerepeltek magas színvonalú és átlagos rajzi képzésben résztvevõ fiúk és lányok. Mivel a kamaszok vizuális képességeinek fejlõdésérõl az ERIC-ART számítógépes vizuális nevelési adatbázis szerint, amely valamennyi, az ERIC pedagógiai bibliográfiai információs rendszerben szereplõ orgánumot szemlézi, a gyermekrajzról szóló hatalmas szakirodalom kevesebb, mint öt százaléka közöl adatokat, ezt az eredményt csak további kutatásokkal tudjuk magyarázni. Lehetséges, hogy a kamasz korosztályban a fiúk bizonyítottan jobb térszemlélete az ábrázolási konvenciók sikeresebb elsajátítását és ezzel kapcsolatban a vizuális kifejezés gyakoribb használatát eredményezi. Az is elképzelhetõ, hogy a képi nyelv a két szubkultúrában más és más szerepet játszik. (A minta mérete miatt azonban az eredményeket kritikával kell fogadnunk. Már begyûjtött adataink értékelése folyik, s ezek lehetõvé teszik a korosztályi minta bõvítését és az itt közölt elsõ eredmények megerõsítését vagy elvetését.)
Mivel a teszt legfontosabb célja a kiemelkedõ rajzi teljesítmény felfedezése, megnéztük, hogyan alakulnak a fiúk és lányok eredményei a legmagasabb pontszámot elért 10 %-ban. A kiemelkedõen magas pontszámot szerzett tanulók között viszont valamennyi korosztályban szinte azonos számban vannak fiúk és lányok - a vizuális tehetség tehát mindkét nemben jelen van. fogadnunk. (Ez utóbbi eredmény is alátámasztja, hogy a mûvész-pályán nem azért vannak túlnyomó többségben a fiúk, mert õk tehetségesebbek ezen a területen.) Megfigyeltük, hogy minél magasabb az összteljesítmény, annál jobb a negyedik, szabad témaválasztású rajz minõsége. Ezt a feladatot a kevésbé jó rajzolók lényegében ugyanazon a színvonalon oldották meg, mint a másik három, kötött témájú feladatot. Várakozásainkkal ellentétben nem találtunk lényeges különbséget a szerintünk nehezebb mozgásábrázolások (2.-3. feladat) és a viszonylag egyszerû ház-rajz között sem. A négy feladatra adott összpontszámokat korosztályonként a 2. táblázatban tekintjük át.


 

 

 

 

 

 

 

 

2. táblázat: A CDT teszt négy feladatának összeredményei életkoronként

Jelagyarázat: vastagon kiemelve a feladatban elért legmagasabb, dõlttel a legalacsonyabb pontszám
Néhány, a gyermekrajz-fejlõdés kutatása szempontjából fontos korosztályban máris elegendõ adat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy az egyes feladatok vizsgálatával a teljesítmények finomabb elemzését is elvégezhessük. Úgy tûnik, érdemes összevetnünk a 9-13 éves korosztály teljesítményeit, hogy megvizsgáljuk, miben nyilvánul meg a 6-9 éves korig megfigyelhetõ fejlõdést követõ teljesítményromlás. A 3. táblázatban két fontos és a vizuális képességek közül itemet emelünk ki és követünk nyomon a négy feladatban (1-4): a formaadást (FOR) és a kifejezõerõt (KI).

 

 

 

 

 

 



Rövidítések: az itemek utáni számok a feladatok sorszámai. Pl.: FOR1 = a formaábrázolásra adott összpontszám átlaga az 1. feladatban, KI4: a kifejezôerô a 4. feladatban. Az itemek neve után az elérhetõ maximális pontszám, a korosztályok után zárójelben a mintanagyság. Vastag betûvel emeltük ki a formaábrázolás illetve a kifejezõerõ itemjeinél a korosztályra jellemzõ legjobb és dõlttel a leggyengébb teljesítményeket.

A formaábrázolás csakúgy, mint a kifejezõ, hangulatos munka készítése mindegyik korosztályban a ház-rajznál volt a legsikeresebb. A helyes forma megtalálása a 9 évesek kivételével mindenkinek a két emberábrázoló feladat egyike okozta a legtöbb gondot. Érdekes, hogy a fantáziarajz formaalakítása - amelyben a motívumokat a rajzoló szabadon választhatta ki - milyen gyenge eredményeket hozott a 9 és 12 éves korosztálynál. Más énkép-megjelenítõ feladatokkal, - pl. a "Rajzolj magadnak egy címert!" és a "Mi lennék, ha növény, állat vagy tárgy lennék?" feladatban - hasonló teljesítményromlást tapasztaltunk ezeknél a korosztályoknál. Valószínû, hogy a magyarázat a szabad ábrázolások témavilágának váltásában keresendõ. a 9 éves gyermek lassan elhagyja a mese-motívumokat, de még nem alakultak ki a fejlõdése új korszakához illõ, gondolatait és érzéseit kielégítõen kifejezõ új grafikai sémák. Ugyanez a helyzet a kiskamasz-korból a pubertásba átlépõ 12 évesekkel.
Ami a kifejezõerõt illeti, itt egyértelmûen a szabad ábrázolási feladat a legnehezebb. Véleményünk szerint ennek oka a rajzolás funkcióváltozásában keresendõ. Körülbelül 10 éves korig a gyerekek szabad rajzainak legfõbb célja az én-kifejezés - az emberi viszonyokról, a világról szerzett új információk megörökítése. Ezek a rajzok a felnõtt értékelõk számára is tetszetôsek, akik kevésre becsülik a késõbbi idõk "kevésbé esztétikus" - mert egészen más célú ábrázolásaival. (Gerõ, 1973) Szerintünk a 11-14 éves gyermekek elsõsorban leképezni akarnak, szabadon választott témáik is "realista" ábrázolások. (A kamaszok viszont újra visszatérnek az énkép-reprezentáló munkákhoz, bár - a kisgyermekekkel ellentétben - ezeket már sem megmutatni, sem megmagyarázni nem akarják.) Ezért a kifejezõerõ, mint értékelési kritérium szabad rajzok esetében a 11-14 éves korosztálynál irreleváns, "nem jellemzõ". Ha a négy témát együtt vizsgáljuk, kiderül, képesek érzelemgazdagon, kifejezõen is ábrázolni, viszont saját képi világukat nem az ilyen rajzok alkotják. A teszteredmények magyarázatakor tehát igen fontos a rajzfejlõdési jellemzõk számbavétele is.


Mire használható a Clark Rajzi Képességek Teszt?
A teszt érdekessége, hogy a négy feladatban nyújtott összteljesítmény korrelációt mutat a szakértôk által pontértékben kifejezett mûvészi teljesítményszinttel nemcsak a rajzban, hanem más mûvészeti területeken is. Az amerikai vizsgálatokban a jó táncosok, színészek, irodalmárok CDT tesztjei jobbak voltak, mint kevésbé tehetséges társaiké. (Clark, 1989) A teszt alkotója szerint ennek oka az, hogy a teszt nem tartalmaz kivételes vizuális teljesítményt kívánó feladatokat, viszont a képzelôerô, az expresszivitás, az egyéni megoldások preferálása mindegyik feladat megoldásakor elônyt jelent.
Azt is érdemes számbavenni, mit nem mér a CDT. A tesztet szerzôje 6 éves kortól felnõtt korig alkalmazhatónak véli - ez azonban az itt közölt eredmények alapján erõsen kétséges. Szerintünk a teszt 14 éves kor felett nem hiteles diagnosztikai eszköz. Valamennyi eddigi vizsgálatunk azt igazolja, hogy a vizuális tehetség a kamaszkorban erõsen specializálódik, téma- és médium-függõvé válik. (Kárpáti, 1992, 1994, Gaul és Kárpáti, 1997) Sajnos nem igaz az évszázados feltételezés, hogy a rajzolás mindent elárul, minden vizuális képesség alapja. Nemcsak a A számítógépes grafika, a fotózás és a képzõmûvészeti jellegû, úgynevezett "kísérleti" filmezés magas szintû mûvelése képzelhetõ el alapos rajztudás nélkül, hanem a tervezéshez sem kell feltétlenül ismerni a két dimenziós leképezés hagyományos technikáit. Számos divattervezõ (köztük a közelmúltban elhunyt Gianni Versace) hirdette büszkén, hogy egyáltalán nem tud rajzolni, modelljeit textilek vágásával, hajtogatásával - tehát a valódi térben végzett manipulációval - tervezi meg. Szobrászok, sõt, formatervezõk és építészek is hirdetik, hogy a hagyományos ábrázolási technikákat munkájukban soha, semmire nem használják. (Tehetséges fiatalokról készült egyik esettanulmányunk hõse például négyszer felvételizett sikertelenül az Iparmûvészeti Fõiskolára, mivel csak autókat tudott mesterfokon rajzolni, embereket nem. Végül bejutott, mert betanulta az alakrajzolás lépéseit. Ma az Opel cég formatervezõje, és a felvételi vizsga óta nem rajzolt sem csendéletet, sem aktot. Vö. Kárpáti, megjelenés alatt)
Ez a teszt nem ad információkat a tervezõi képességek fejlettségérõl, de az sem derül ki belõle, mennyire jártas a felfedezésre váró tehetség a vizuális kommunikáció köznapi kifejezésmódjaiban. Ha a tesztet kiemelkedõ képességek vizsgálatára használjuk, fontos, hogy kiegészítsük egyszerû jel- és ábraalkotó, tárgytervezõ feladatokkal illetve lehetõséget adjunk arra, hogy a fiatal a feladatokat ne ceruzarajzzal, hanem fényképezõgéppel, számítógéppel vagy plasztikai anyagokkal oldja meg. Az ilyen megoldások minõsítéséhez természetesen módosítani kell az értékelési rendszert is, de valószínûleg nem olyan alapvetõen, mint az elsõ pillanatban gondolnánk. Ha elfogadjuk, hogy a modern médiumok is csak olyan eszközök az alkotó kezében, mint a ceruza vagy az ecset, hasonló módon bírálhatunk el egy fényképet vagy számítógépes grafikát, mint egy hagyományos mûvet. A CDT Teszt magyar standardjának kialakításakor ezeket a lehetõségeket is ki fogjuk próbálni.
Összegezve: a CDT teszt a vizuális képességek mérésének hasznos eszköze lehet 6-14 éves korig. Feladatai alkalmasak arra, hogy kimutassák az átlag feletti teljesítményt. A három kötött témájú feladatot követõ szabadon választott témájú ábrázolás lehetõséget ad a kétféle teljesítmény összevetésére, de arra is, hogy a gyermek-korosztályok "privát ikonográfiáját" megismerjük. Megmutatja, milyen motívumokat, tartalmakat ábrázolnak szívesen a gyermekek és kiskamaszok. Következõ publikációnk a tesztrõl ezt az "iskolán kívüli" képi világot is bemutatja majd.


FÜGGELÉK
1.: Clark Ábrázolóképesség Teszt (CDT) :
A felvétel körülményei: a tanulóknak kiosztjuk a tesztfüzetet és fekete ceruzát, (zsírkrétát, filctollat), radírt. A teszt 4, egyenként 15 perces rajzi feladatból áll. Színest a tesztkészítô nem használtat (a magyar adaptációban azonban ez is lehetséges). Vonalzót, körzôt vagy más segédeszközt sem szabad használni. Ajánlatos, hogy a tanulók ne legyenek nagyon fáradtak és ne rajzóra után készítsék el ezt a feladatot.
Felvételi utasítás:
A munkafüzetek kiosztása után - a füzeteket nem szabad kinyitni: Ma négy rajzi feladatot fogtok megoldani. Mindegyiken 15 percig dolgozhattok. Rajzoljatok legjobb tudásotok szerint addig, amíg nem szólok, hogy lejárt az idô. - A füzet elsô oldalára írjátok rá a neveteket, osztályotokat, az iskolátok nevét és címét és a születési dátumotokat. Írjatok szépen, olvashatóan.
1) Nyissátok ki a füzetet az elsô feladatnál. A nagy üres négyszögbe rajzoljatok be egy érdekes házat, ahogyan az utca túloldaláról látjátok! 15 percetek van. Van valakinek kérdése ? (Röviden megválaszoljuk.) Most kezdjétek el a munkát! Tíz perc elteltével: Még 5 perc van hátra, azután abba kell hagyni a rajzolást. Ha már kész a ház, használjátok fel ezt az öt percet arra, hogy a környezetét is megrajzoljátok. Ábrázoljátok a hátteret is. Tizenöt perc elteltével: Hagyjátok abba a ház rajzolását.
2) Lapozzatok a második feladathoz! A nagy, üres négyszögbe rajzoljatok egy embert, aki nagyon gyorsan fut. 15 percetek van erre. Van valakinek kérdése ? (Röviden megválaszoljuk.) Most kezdjétek el a rajzolást! Tíz perc elteltével: Még 5 perc van hátra, azután abba kell hagyni a rajzolást. Ha már kész a figura, használjátok fel ezt az öt percet arra, hogy a környezetét is megrajzoljátok. Ábrázoljátok a hátteret is. Ne lapozzatok vissza az elôzô rajzhoz! Tizenöt perc elteltével: Hagyjátok abba a futó alak rajzolását.
3) Lapozzatok a harmadik feladathoz! A nagy, üres négyszögbe rajzoljátok le magatokat, amint a barátaitokkal játszotok a játszótéren. 15 percetek van erre. Van valakinek kérdése ? (Röviden megválaszoljuk.) Most kezdjétek el a rajzolást! Tíz perc elteltével: Még 5 perc van hátra, azután abba kell hagyni a rajzolást. Ha már kész a rajz, használjátok fel ezt az öt percet arra, hogy még jobbá tegyétek, kiegészítsétek. Ne lapozzatok vissza az elôzô rajzhoz! Tizenöt perc elteltével: Hagyjátok abba a rajzolást.
4) Lapozzatok a negyedik feladathoz! A nagy, üres négyszögbe készítsetek rajzot bármirôl, amit szívesen lerajzolnátok. Használjátok a képzeleteteket, készítsetek olyan érdekes rajzot, amilyent csak tudtok. Bármit lerajzolhattok. 15 percetek van erre. Van valakinek kérdése ? (Röviden megválaszoljuk.) Most kezdjétek el a rajzolást! Tíz perc elteltével: Még 5 perc van hátra, azután abba kell hagyni a rajzolást. Ha már kész a rajz, használjátok fel ezt az öt percet arra, hogy még jobbá tegyétek, kiegészítsétek. Ne lapozzatok vissza az elôzô rajzhoz! Tizenöt perc elteltével: Hagyjátok abba a rajzolást. Csukjátok be a füzeteket, be fogom szedni ôket.

2.: A Clark Ábrázolóképesség Teszt (CDT) értékelési utasítása

A négy rajzot azonos értékelési kritériumok alapján pontozzuk, kritériumonként 0-tól 5-ig.

Ezek a következôk:

I. ÉRZÉKI MINÔSÉGEK: (0-20 pont)
A. Vonal-minôség ERVO
B. Forma ERFO
C. Textúra ERTE
D. Képi minôségek ERKE

II. FORMAI MINÔSÉGEK (0-20 pont)
A. Ritmus FORI
B. Egyensúly FOEG
C. Egységesség FOES
D. Kompozíció FOKO

III. KIFEJEZÔERÔ (0-10 pont)
A. Hangulat KIHA
B. Originalitás KIOR

IV. TECHNIKAI JEGYEK (0-10 pont)
A. Technikai ismeretek / mesterségbeli tudás
TEIS
B. A probléma korrekt megoldása TEPR

V. CÍM (0-5 pont)
A címadás/ magyarázó szöveg minôsége CIMA

Maximális pontszám: 65

AZ ÉRTÉKELÉS RÖGZÍTÉSE AZ ÉRTÉKELÔ LAPON: A fenti felsorolásban a vastag betûs rövidítések a tesztitemek ( az értékelés szempontjai) nevei. A tanulók által kitöltött tesztfüzet elsô oldala értékelôlapul is szolgál, ezen a fenti item-nevekhez kell beírni az értékelô által adott pontszámot. Az item-nevek után álló szám jelzi, melyik rajzra vonatkozik az értékelés, pl.: ERVO1 = az 1. rajz ( ház) az I.A itemre, az érzéki minôségek közül a vonalminôségre kapott pontszáma. Az egyes feladatokra adható pontszámok 0-65, a teszt elérhetõ összpontszáma 260.

A PONTOZÁS KRITÉRIUMAI :

A számok a leírt minôségre adható pontszámot jelentik.

I. ÉRZÉKI MINÔSÉGEK: (0- 20 pont)

A. Vonal-minôség ERVO

1: Kusza, nem homogén vonalak
2: Konvencionális, érdektelen, a témához nem illô vonalvezetés
3: Az ábrázolás tárgyához illeszkedô vonalvezetés
4: Kifejezô, érdekes, a kompozícióhoz illô vonalvezetés
5: Szokatlan, érdekes rajzolási stílus

B. Forma ERFO

1 : Hasonló formák, minimális változatosság.
2 : A formák kb. fele változatos, fele sztereotip
3 : A legtöbb forma változatos
4: Megfelelô számban variált képelemek, hatásos figurák
5 : Egyéni, kifejezô motívumválasztás

C. Textúra ERTE

1 : Minimális felületábrázolás (textúra)
2 : Szerény mennyiségû felületábrázolás
3 : Kielégítô mennyiségû felületábrázolás
4 : A textúrák változatos és kifelezô ábrázolása
5 : Egyéni, kreatív felületábrázolási módszerek, hatásos
összkép


D. Képi minôségek ERKE

1 : Minimális árnyékolást alkalmaz (színes alkotás esetén:
. kevés színárnyalat) vagy legtöbb megoldása helytelen
2 : Gyakrabban, de hibásan használja a fény-árnyék hatásokat
3 : Közepes minôségben használja a fény-árnyék hatásokat: a
fényforrás helyének meghatározása alapján és a fény-
árnyék elosztás nem konzekvens
4 : Helyesen használja a fény-árnyék hatásokat
5 : Egyéni, kifejezô módon használja a fény-árnyék hatásokat

II. FORMAI JEGYEK (0- 20 pont)

A. Képi ritmus FORI

1 : Minimális ritmus, ügyetlenül ábrázolva
2 : Ritkán és-vagy helytelenül használja a ritmust elôidézô
hatásokat
3 : Gyakrabban, de sematikusan , a témának nem megfelelõen
(pl. dekoratív sorok kialakításával) használja a ritmust
elôidézô hatásokat
4 : A képi ritmus a témának megfelelõ
5 : Egyéni, kifejezô módon használja a ritmust elôidézô
hatásokat

B. Egyensúly FOEG

1 : Minimális egyensúly
2 : Ritkán és-vagy helytelenül használja az egyensúlyt
elôidézô hatásokat
3 : Közepesen megoldott képi egyensúly, amely nem kapcsolódik
a témához
4 : Kielégítô módon, a témának megfelelõen használja az
egyensúlyt elôidézô hatásokat
5 : Egyéni, kifejezô egyensúly-ábrázolás

C. A kompozíció egységessége FOES

1 : Csak az egyes képelemek ábrázolása egységes
2 : Egy-egy képrészletben törekszik egységes arányokra,
színezésre, felületábrázolásra stb.
3 : A kompozíció egészében egységességre törekszik, de
hibásan (pl. rossz arányok)
4 : Kielégítôen egységes, hibátlan kompozíció
5 : Egyéni, kifejezô, változatos, mégis egységes kompozíció

D. Tartalom és kompozíció FOKO

1 : Minimális komponálási szándék
2 : Ritkán használja a kompozíciós eszközöket, csak a mû egyes
részei megkomponáltak
3 : Közepes minôségben használja a kompozíciós eszközöket
4 : Kielégítô módon használja a a kompozíciós eszközöket
5 : Egyéni, kifejezô módon használja a kompozíciós eszközöket

III. KIFEJEZÔERÔ (0- 10 pont)

A. Hangulati hatás KIHA

1: Nincs hangulata, "üres", kifejezéstelen
2: Ritkán használja a hangulatteremtô eszközöket, csak a mû
egyes részei kifejezôek
3: Közepes sikerrel használja a hangulatteremtô eszközöket
4: Megfelelôen hatásos, egységes hangulati hatást mutató mû
5: Egyéni, kifejezô módon használja a hangulatfestô eszközöket

B. Originalitás KIOR

1: Sztereotip, klisészerû
2: Némi egyediségre törekvés érzékelhetô
3: A kép egyes részei egyedi megoldásokat mutatnak, de vannak
konvencionális, sematikus részek is
4: Kevés sematikus képelem, az alkotás egyedi, ötletes
5: Az egész kompozíció, a motívumok és kifejezôeszközök
megválasztása egyaránt egyéni

IV. TECHNIKAI JEGYEK (0- 10 pont)

A. Technikai ismeretek / mesterségbeli tudás TEIS

1: Minimális vagy nem megfelelô eszközhasználat
2: Szerény technikai kivitelezés
3: Közepes technikai kivitelezés
4: Megfelelô technikai kivitelezés
5: Egyéni, ötletes, kreatív technikai kivitelezés

B. A probléma korrekt megoldása TEPR

1: Nem a megadott feladatot oldja meg
2: Azt rajzolja, ami a feladatban elô van írva, de teljesen
hibásan
3: Körülbelül azt rajzolja, ami a feladatban elô van írva,
hibátlanul
4: Pontosan megértette a feladatot, és azt is ábrázolja
5: Ötletes, a téma mély megértésérôl tanúskodó
feladat-megoldás, kifejezô ábrázolás

V. CÍM CIMA (0- 5 pont)

1: Nincs cím
2: Nem a rajz témájának megfelelô cím
3: Egyszerû leírás a rajzról ( konkrét)
4: A rajz témájával kapcsolatos gondolatokat is közöl
5: Szokatlan, humoros, szatirikus, metaforikus cím vagy
szójáték


In: Farkas András (szerk.): Mûvészetpszichológia - II.
Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997





Kárpáti Andrea