Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Spirituális krízis

Mindaz, amit átélünk, hatással van pszichénkre akkor is, ha ez vallásos élmény, vagy a belsõ ösvényen, spirituális keresés során éltük át. Életünk értelmes keretei között meg kell találnunk a helyét, és érzelmileg is meg kell emésztenünk. Embervoltunk határait feszegetik sokszor ezek a tapasztalatok, beszélnünk kell róluk, hogy helyükre kerüljenek.

Spirituális krízis: szokatlan, gyakran elmebetegségnek tûnõ tudatállapot változással járó belsõ fejlõdési válság, melynél kizárható a fizikai betegség, és a valódi elmebaj. Kiváltó okaként megtalálható a spirituális út nehézségeibõl fakadó összetett szellemi és érzelmi probléma. Kezelése csak a hagyományos pszichiátriai módszerekkel nem megoldható, azokat ki kell egészíteni speciális, a személy számára is elfogadható intenzív és támogatott belsõ fejlõdéssel, transzperszonális pszichoterápiával.

Nem kevés azoknak a személyeknek az aránya, akik spirituális krízist élnek át, de ezt nem ismerik fel sem õk maguk, sem vezetõik, mestereik, sem pedig azok a laikus vagy hivatásos segítõ személyek, akikhez gondjukkal végülis fordulnak. Így nem is kaphatnak olyan támaszt, segítséget, melyre ebben a különleges helyzetben valójában szükségük lenne. Ezért nyíltan kell beszélnünk errõl a problémáról, hogy az emberi élet egyik legnagyobb fejlõdési lehetõsége ne vesszen el a laikus jóindulat és a pszichiátria útvesztõi között.
A rosszul kezelt válságnak következménye van szellemi fejlõdésükre, gyakran okoz tartós megrekedést. Még ennél is súlyosabb lehet az érzelmi életre, személyiségükre gyakorolt hatás. Nem ritkán teljesen elszáll, vagy ahogy sokan mondják, kikattan az illetõ, zavarttá válik, és más kiutat nem látván, pszichiátriai kezelést kap. Itt azonban, nem ismerve a spirituális válság fogalmát és gyógyítási lehetõségeit, tévesen klasszikus elmezavarnak, pszichiátriai betegségként diagnosztizálják állapotát. A más betegségek esetében hasznos és szükséges pszichiátriai kezelés nem oldja meg a spirituális krízis okát, és így hosszú ideig tart, ha egyáltalán valaha is megfelelõ segítséget kap. Ezért annyira fontos, hogy a mindennapi pszichiátriai és pszichoterápiás tapasztalatban is tudjanak a segítõk errõl a problémáról, és meg tudják különböztetni az elmebetegségektõl.
Le kell szögeznünk, hogy semmi esetre sem a pszichiátriai kezelések, vagy az elmebajokat kezelõ orvosok ellen szólunk. A pszichiátriai szemlélet tágításáról van szó, új diagnosztikus elvekrõl, melyek differenciáltabb megközelítést igényelnek: a személyes belsõ fejlõdés új dimenzióiról, a szellemi, spirituális szintrõl is tudomást kell vennünk. Nyugat fejlõdésének útja - szemben a keletivel - átmenetileg kiiktatta a spirituális élet jelentõségét sõt lehetõségét is a tudományos és társadalmi életbõl, most azonban megjelent, mint új paradigma a tudomány sok területén. Ennek a folyamatnak része a pszichiátriában megjelenõ új diagnosztikus és terápiás kategória: a spirituális válság.
Nézzük meg most a jelenséget a pszichológia gyakorlati oldaláról. A spirituális krízis az emberi válság minden jegyét magán viseli, de mégis különbözik a mindennapi élet kríziseitõl. Az összeütközést ugyanis szellemi tapasztalatok váltják ki, melyek esetleg egyáltalán nem tudatosultak. Olyan élményeket éltünk át, melyek felkavarták eddigi életünket, és pillanatnyilag szinte csatát vívnak korábbi tapasztalataink az újabbakkal. Megválaszolatlan kérdéseink vannak, nem tudunk a mindennapi valósághoz a szokásos módon alkalmazkodni, teljesen lekötnek belsõ történéseink.
A kiváltó élmények lehetnek érzékfelettiek, vagy vallásosak, mélyen megrázóak. Megtörténhet, hogy egyáltalán nem érezzük rossznak, vagy krízisnek ezt az állapotot, sõt, éppen valamiféle megvilágosodásként, pozitív élményként éljük át. Ilyenkor a krízis abban jelentkezik, hogy a reális külsõ megfigyelõ észleli a változást a gondolkodásban, érzésvilágban, azt torzultnak, irreálisnak látják mások. A baj nem is azzal van, hogy átmenetileg nem tud a mindennapokhoz alkalmazkodni valaki, ha ehhez kap megfelelõ támogatást. Hanem azzal, hogy ezt késõbb sem ismeri fel, irreális célokat tûz ki, és másokat is bevon saját belsõ történéseibe. Nem tudja megvonni a határt a külsõ és a belsõ között, és a mindennapi életben súlyos zavarok állandósulnak.

Szerte a világban foglalkoznak már ezzel a kérdéssel. Az USÁ-ban Stanilaw Grof kezdeményezésére alakult meg a Spiritual Emergency Network, a Spirituális Krízisállapot Hálózata, melynek célja a társadalomban és az egészségügyben segíteni a speciális ellátást. Nyilván nem véletlen, hogy az amerikai orvos továbbképzésben már egy félévet javasolnak a spirituális válság jelenségével foglalkozni, hogy a pszichiáterek felismerjék a spirituális krízis állapotát, és együtt tudjanak mûködni azokkal a szakemberekkel, transzperszonális pszichoterapeutákkal, akik képesek ezt kezelni.
Ehhez hasonló kezdeményezések szerte Európában alakulnak. Magyarországon harmadik éve foglalkozik egy kis csoport ezzel a problémával.
Azonban nemcsak a pszichiátriában beszélhetünk információ hiányról. A mindennapi életben, és a spirituális mozgalmakban sem ismert elegendõ mértékben ez a probléma. A spirituális úton fellépõ nehézségek egy része éppen abból származik, hogy nem könnyû elfogadni a személyiség feldolgozatlan problémáit, mint amelyek mélyen összefüggenek a szellemi élettel, és nem oldhatók meg tisztán szellemi módszerekkel. A tradicionális szellemi iskolák általában nincsenek módszertanilag kellõen felkészülve a modern kor teljesen újfajta nehézségeire, ezeknek a csoportoknak is szükséges bizonyos változásokon keresztülmenni. Végül szándékunk megismertetni a New Age mozgalommal együtt terjedõ nehézségeket is, hogy mindenki megkaphassa azt a segítséget, melyre ilyenkor szüksége van.
Mivel világjelenségrõl van szó, érdemes részletesebben is megvizsgálni azokat a társadalmi összetevõket, melyek az értékek devalválódásával, a spirituális keresés nehézségeivel, és a pszicho-biznisz vámszedõivel is összefüggésbe hozzák a spirituális válságok megszaporodását. Következõ cikkeinkben bemutatjuk azokat a pszichés állapotokat is, melyek fogékonnyá tesznek valakit erre a problémára, valamint a megelõzés és a segítség lehetõségeit.

Hogyan ismerhetjük fel?

Elõzõ cikkünkben megismertettük olvasóinkat a spirituális krízis fogalmával. Sorozatunkban részletesen feldolgozzuk a transzperszonális pszichológia szempontjából a témát. Várjuk olvasóink személyes véleményét, és fõként tapasztalataikról szóló beszámolókat, hiszen a hagyományos pszichológia és a mindennapi társadalmi élet számára szinte ismeretlen területekre indulunk.
Pl: Péter 27 éves volt, tõzsdeügynök ragyogó karrierrel, amikor egy marijuánás cigaretta után súlyos, rohamszerû félelmek törtek rá. A társaságban, ahol ez történt, nem tudott megnyugvást találni, hazaindult. Otthonról éjjel felhívta szüleit, de õk már észlelték, hogy a fiukkal valami nagyon nagy baj van. Összefüggéstelenül beszélt, ördögöket és a poklot emlegette, melyek létét fenyegetik. Rettegése hullámzott, és csak az elfogadó, meleg emberi gesztusok csillapították. Biztonságos környezetben vigyáztak rá reggelig. A nap folyamán egy pszichiátert kerestek fel, aki gyógyszert irt fel. Azt javasolta, legyenek vele, egyetlen pillanatra se hagyják egyedül, beszélgessenek, de várjanak egy erõsebb hatást gyakorló osztályos kezeléssel.
Már a második napon voltak világos pillanatai, és tudata fokozatosan feltisztult. Egy hét múlva már elkezdõdhettek beszélgetései egy pszichoterapeutával, aki spirituális krízisként diagnosztizálta állapotát. Önismereti munkája a gyógyszer támogatása mellett indult el, amit néhány hét múlva teljesen el lehetett hagyni. Foglalkozni kellett a drog hiányából adódó nehézségekkel is. A terápiás beszélgetések majdnem egy évig tartottak, és utána személyiségfejlesztõ csoportban is részt vett. Azóta három év telt el, semmiféle visszaesés nem jelentkezett, de ezalatt Péter életmódját és fõként világképét gyökeresen megváltoztatta. Gyönyörû verseket ír csak úgy magának életrõl és halálról.
A fiatalember szubjektív élményei elsõ pillantásra elintézhetõk azzal, hogy egyszerûen egy zavart elme fantazmagórái. Ha azonban vesszük a fáradtságot, és elemezzük õket, kibontakozik egy belsõ, pszichikus valóság, a saját logikájával, belsõ realitásával. Ebben a világban megelevenedik egy történet, melynek végsõ soron mintha hiányozna a középpontja. Minden relatív a hétköznapiságban, nincs semmi, ami igazán fontos lenne. Ezt a hiányzó közepet egy gyermeki kép tölti ki, a mennyekben ülõ Isten világa, és annak fenyegetõ ellenpólusa, az ördögök és a pokol ábrázolásának középkorias képzetei. Mindezek mögött az élettörténet nehézségei, buktatói is felrajzolódtak, és szerves összefüggésbe kerültek ezzel a képpel.

Más típusú szokatlan élmények is felbukkanhatnak ilyenkor. A spirituális krízisek legnagyobb kutatója, az USÁ-ban élõ Stanislav Grof osztályozása szerint a tünetek között szerepelhetnek:
- szokatlan észlelési élmények, melyeknek a külsõ realitáshoz nincs mindig kapcsolódásuk: látomásos jelenségek, érthetetlenül felerõsödött érzékszervi észlelés bármelyik érzékben, a test határainak feloldódása, vagy eltolódása. Megjelenhetnek a test mûködésére, vagy betegségeire vonatkozó szokatlan magyarázatok, észlelések. Nem ritka a hallucinatív élmény sem.
- az érzelmi élet egyensúlyának eltolódása: súlyos félelmi, szorongásos állapot, felerõsödött bûntudat, szinte apokaliptikus képekben, fantáziákban megjelenõ önvád. A saját személy jelentõségének teljesen irreáis fölülértékelése, mintha õ maga lenne felelõs mások vagy akár a világ sorsáért. Feltételezett és/vagy felnagyítódott érzelmi kapcsolatok, mint pl. a saját gyermekének messianisztikus látása, vagy egy féltékenység kozmikussá válása. A paranoiás érzések (megjelenése is gyakori, úgy véli, üldözik, megfigyelik, lehallgatják.)
- téves kognitív következtetések, a valóság tényeinek figyelmen kívül hagyása mellett. Nem ismer fel elemi hétköznapi összefüggéseket, melyek egyfajta kontrollt jelenthetnének, támaszkodási pontot, hogy ne sodródjon el belsõ világában. Hiedelmek, babonás elképzelések, rontás és kötés, mint valós realitás jelenhetnek meg. A gondolkodás diffúz és nehézkes lehet.
- a tudatállapot módosulása, mely külsõ megfigyelõ számára egyértelmû, de a személy a szubjektív világban (nem) tudja mihez viszonyítani az észlelhetõ jeleket. A lebegés, irrealitás érzése, csodálatos derû, szinte isteni kegyelmi állapot éppúgy lehet jelzés, mint a félelem a megõrüléstõl, a széteséstõl. Misztikus egyesülés állapota egy isteni erõvel, személlyel, vagy a kozmikus tudat állapota.
- mindezeket a szubjektív történéseket kísérhetik olyan külsõ események, melyeket a szinkronicitás fogalmával szoktunk leírni: véletlen, de jelentõséggel bíró egybeesések. Nem ritka a paranormális észlelés, múltbeli vagy jövõbeli vagy térben távoli események filmszerû lepergése, vagy képek megjelenése, akár a saját életébõl, vagy más, akár ismeretlen személyekkel
- intenzív energetikai változások, ebbõl eredõ egyéb, alvási nehézségek, vagy a táplálkozás igényének csökkenése, túlfûtöttség, zaklatottság érthetetlenül. Fény látása, energia (be)áramlásának érzése. Ennek ellenkezõje is megjelenhet, teljes kimerültség, enerváltság, aluszékonyság.

Szinte kimeríthetetlen a tünetek, jelenségek sora, melyeket csak röviden foglaltunk össze. Fennállhatnak néhány órán át, vagy akár hetekig. Ezek a megfigyelhetõ jelenségek még önmagukban azonban nem jelentik azt, hogy spirituális krízis zajlik. Van néhány olyan kérdés, melyeket körültekintõen meg kell vizsgálni, és el kell vetni ahhoz, hogy megállapíthassuk a spirituális krízis jelenlétét. Ezek fontosabbjai:
- testi betegség fennállása, ezek között meg kell említeni az agyi rendellenességeket, keringési zavarokat, a szív vagy a vese elégtelen mûködését, vagy más, kórós állapot
- labilis érzelmi állapot, melyben más, nem spirituális események látható módon döntõ szerepet játszanak
- drogfüggõség, alkoholizmus, szexuálisan egyensúlyvesztett állapot
- tartós éhezés (beleértve a böjtöket), bántalmazás, alvásmegvonás, mint pl. egyetemisták vizsgaidõszaka
- pszichotikus állapotok, diagnosztizált elmebetegség a múltban.

A spirituális krízisekben gyakran felmerülnek olyan pszichés élmények, tartalmak, melyek mély, archetipikus képekkel, mitológikus elemekkel, az emberiség õstörténetével, vagy más társadalmi rendszer hagyományaival állnak kapcsolatban. Ezek megértése, feldolgozása komoly érzelmi és mentális energia befektetést igényel, gyakran csak szakember bevonásával lehet elvégezni. Ezek közül néhányat a késõbbiekben be fogunk mutatni.
A spirituális krízis diagnózisának megállapítása tehát speciális vizsgálatokat, több szakember bevonását igényli. Ugyanilyen felelõsségteli munkát igényel kezelése is. A mindennapi életben hasonló tünetekkel találkozva azonban gondolhatunk arra, hogy esetleg valóban errõl van szó. A pszichiáterek tájékoztatása, továbbképzése azért óriási jelentõségû a spirituális krízisben szenvedõk számára, hogy differenciáltabb, hatékonyabb kezelést kaphassanak.

Az okok nyomában

Elõzõ írásunkban bemutattuk a spirituális krízis jelenségét és részletesebb leírását. Itt az ideje, hogy feltárjuk azokat a nehézségeket, melyek hozzájárulhatnak a spirituális krízis kialakulásához. Közelítsük meg elõször a jelenséget a hagyományos szellemi út felõl. Hogyan jutott el régen egy személy ahhoz a lehetõséghez, hogy spirituális gyakorlatokat folytasson? Személyesen kellett választania a világi élet helyett a szellemi ösvényt, elkötelezõdnie mellette a nyilvánosság elõtt is.
Mielõtt azonban beavatást kapott volna, évekig tartó felkészülésen kellett keresztülmennie, melynek része volt a fizikai, az érzelmi és az erkölcsi megtisztulás egyaránt. Eközben próbatételeket is ki kellett állnia, melyekre mindig (???) felkészítették, de személyes képességein, szorgalmán, lelki erején múlott, megállta-e a próbát. Mindehhez személyes segítséget kapott vezetõjétõl, mesterétõl, aki felelõsséget vállalt tanítványa megfelelõ támogatásáért. Ez után következhetett a szerzetesrendbe való belépés, vagy a tanítvánnyá válásban a szellemi tanítások átadása: a szellemi gyakorlatokkal való közvetlen munka.
Meglepõen egybevágnak a keresztyén és a keleti utak szabályai a felkészítéssel kapcsolatban. Az ok az arra nem alkalmas személyek kiszûrése, vagyis személyük védelme a túlzott terheléstõl, ill. biztosítani a szellemi hagyományok tiszta átadásának vonalát. Az eredménye pedig az volt, hogy sokan elhagyták a mestert vagy a kolostort, mielõtt igazából tanítást kaptak volna.
Ma a spirituális tanításokat kevés helyen kötik alapos munkához, szinte csak formális a legtöbb felkésztés. A mestereknek a világi életben élõ, abból csak pár órára kiszakadó tanítványokkal van dolguk. Kérdéses sokszor az is, vajon a mester név megilleti-e azokat az embereket, akik alapos megismerés nélkül, esetleg pénzért adnak beavatást, a tanítványért vállalt személyes felelõsséget gyakran szinte teljesen elutasítják? Lehet, hogy nem a bírvágy, vagy öntetszelgés az oka ennek, hanem csak egyszerûen az, hogy tömegek szeretnék megismerni a tanításokat. Nehéz megvonni a határokat, mit lehet így tanítani, vagy milyen ellenszolgáltatást lehet kérni.
Ennél is bonyolultabb helyzetet teremt az, hogy bárki önmagát beavathatja könyvek vásárlásával, elõadások látogatásával, és a szellemi gyakorlatok vezetõ nélküli végzésével. Mindezek következtében sokan és nagyon sokat tudnak a legkülönbözõbb misztikus, mágikus, spirituális tanokról: a fejükben. Ritkán van mögötte megérlelt tapasztalat, és felnõtt, érett személyiség.
Sokaknak nem nyilvánvaló, hogy a beavatás és a szellemi gyakorlás milyen erõs lelki terheket is ró a tanítványra. Ennek van érzelmi oldala is, melyet a "mindennapi” személyiségnek kell feldolgoznia, ami pedig lelki mechanizmusaink függvénye. Így megtörténhet, hogy elõkerülnek feldolgozatlan traumáink, vagy éretlen személyiségvonásaink. Ezek általában taposó aknaként mûködnek: váratlanul robbannak fel. Jelentõsen megnövekedhet a feszültség, ami ahhoz hasonlítható, mint amikor egy száz éves faházra betonozott emeletet akarunk ráépíteni.
A hagyományos utak nem ismerik a felkészületlen tanítványt. Ráadásul a modern, elidegenedett világban élõ személyiség struktúrája jelentõsen különbözik a tradicionális társadalmakban élõkétõl. Ezeket a különbségeket figyelembe kell vennünk, ha szellemi úton szeretnénk járni, és önmagunkért felelõsséget vállalva meg kell keresnünk azokat a helyzeteket, ahol aktívan növelhetjük teherbírásunkat, alakíthatjuk személyiségünket, melyhez az egyik leghatékonyabb lehetõség olyan pszichoterápia, ahol tudatosan felkészülhetünk minderre.

Hogyan tovább?

A spirituális krízis átalakító hatású szellemi-lelki folyamat, mely gyakran szokatlan élményekkel jár. Megértése és elfogadása tágítja tudatunkat, gazdagítja fejlõdési lehetõségeinket, de személyiségünk rugalmasságát és énerõnket alaposan próbára teheti. Ha ehhez váratlan vagy provokált szellemi hatások, és feldolgozatlan érzelmi állapotok járulnak, átmenetileg segítségre lehet szükségünk.

Életünk fontos, kiemelkedõ élményei a pozitív spirituális átélések. Ezek elérhetnek minket álmunkban vagy spontán élmény során, de meditációban, vagy pszichoterápiás folyamatban is. Sokan arról számolnak be, hogy ilyenkor mintegy felülemelkednek a fogalmi gondolkodáson, átélik a misztikus egységélményt Istennel, a Kozmosszal, a természettel, vagy más emberekkel. Bizalom, béke és szeretet tölti be szívüket, valahogyan tudják, hogy a dolgok éppen így rendben vannak. Mások a belsõ bölcsesség megnyílását tapasztalják, tanítást vagy információt kapnak a világ és az ember mûködésérõl. Mindezt az érzékszervi észlelés jelentõs változása, erõvel és energiával való feltöltõdés, archaikus, történeti vagy mitológiai képek kísérhetik. Nem ritka az a benyomás vagy akár meggyõzõdés, hogy mindezt Ufo-lények, angyalok, szellemek segítik, vagy hozzák létre.
Nem mindig ennyire kellemesek vagy pozitívak azonban a spirituális élmények. A Biblia beszél Isten-félelemrõl, és más hagyományok is ismerik a fájdalmas, félelmetes, szorongató, gyötrõdõ, vagyis negatív érzésekkel kísért szellemi élményeket. Ilyenkor még gyakoribb, hogy akik ezeket tapasztalják, gonosz szellemek, démonok, holt lelkek megszállásaként írják le.
Sokan vannak, akik semmiféle szellemi vagy vallási hagyományhoz nem kapcsolódnak, mégis tapasztalnak hasonlókat. Számukra éppolyan megmagyarázhatatlan vagy ijesztõ lehet a pozitív és a negatív élmény egyaránt. A nyugati kultúrkörben az elmúlt évtizedekben tömegesen terjedõ kábítószer élvezete is kiválthatja mindezeket, azonban az átélés passzív és szabályozhatatlan, szinte integrálhatatlan.

A szellemi-lelki fejlõdés szempontjából kulcsfontosságú, hogy az a személy, akivel mindez történt, hogyan értelmezi ezeket. Kivel beszél errõl, milyen külsõ magyarázatot fogad el, van-e igénye arra, hogy a mélyére hatoljon a történésnek. Szerencsés esetben sikerül a saját életfilozófia szerint megérteni, vagy annyira átformálni, kitágítani a tudatosságot, hogy jelentését és jelentõségét egyaránt elfogadja, beépítse következményeit a mindennapi életbe. Éppen ez a célja a szellemi fejlõdésnek. Ha ez nem sikerül, akkor megnõ a valószínûsége a spirituális krízis súlyosabb formáinak.
Hogyan segíthetünk saját magunknak ilyen esetben? Az elsõ teendõ a tudomásul vétel, vagyis el kell fogadni az élményt magát, mindenestül, (mint ami elsõsorban saját belsõ történésem.)

Célszerû részletesen leírni, esetleg még le is rajzolni, festeni, vagy megosztani egy megértõ személlyel azt, amit átéltem. Érdemes pihenõt adni magamnak a külsõ feladatokban, mert ha nem tesszük meg, még kevesebb energiánk marad a feldolgozásra, és könnyen megbetegedhetünk ilyenkor. Fontos visszajelzéseket kaphatunk barátainktól arra nézve, hogy kívülrõl mi látszik ezekbõl a belsõ történésekbõl, esetleg mennyire csökkent a világ iránti alkalmazkodó képességünk. Ha van szellemi vezetõnk, feltétlenül kérjük ki tanácsát.
Mindezek után azonban saját magunknak kell felelõsséggel, önállóan döntenünk, mit kezdünk ezzel a élethelyzettel: önállóan megpróbáljuk feldolgozni, vagy segítséget kérünk-e ehhez valakitõl, esetleg félretesszük, vagy végleg el szeretnénk temetni. A krízis feldolgozása akkor történt meg jól, ha abból egy magasabb életminõségbe jutottunk, a valóságos életben mások és önmagunk javára is használni tudjuk megnövekedett energiánkat, jobb képességeinket. Ezt nevezzük az önmegvalósítás útjának.
Megtörténhet, hogy családtagjainkon, vagy barátainkon fedezzük fel a spirituális krízis jegyeit. Vajon tudunk-e tenni valamit értük? Ma úgy tûnik, nagyon is sokat. Ehhez azonban elõször differenciál diagnózisra van szükség, vagyis biztosnak kell abban lennünk, hogy nincs egy elhanyagolt testi betegség, vagy - és sajnos ez a gyakoribb - egy fel nem ismert, kezeletlen elmebetegség a krízis jelei mögött. Ezeket a betegségeket a maguk módján kell kezelni, és utána lehet magukat az élményeket feldolgozni.
Ami a tényleges segítséget illeti, elsõsorban azt a bizalmat és biztonságot adhatjuk meg, melyben a másik személy a megrázkódtató élményét képes elfogadni, eljutni odáig, hogy akarja is megérteni. Ez gyakran csak azt igényli, hogy sok idõt töltsünk vele, ne hagyjuk magára a szorongásban. Ha azt tapasztaljuk, hogy nem tud a mindennapi élethez alkalmazkodni, zavarttá válik, vagy jellemvonásai váratlanul megváltoznak, másképp viselkedik, mint eddig, legyünk vele tapintatosak, de határozottak. Sokat segíthet az élmény feldolgozásban a közös zenehallgatás, a kreatív alkotás, és a természetben járás.
Különösen akkor fontos a társak jelenléte, ha a krízisben levõ személy veszélyeztetve érzi magát, vagy önveszélyessé válik. Fontos tudni, hogy ilyenkor megtörténhet, hogy szinte nem is a régi barátot látja bennünk, hanem szellemi lények eszközét, vagy éppen ellenséget. Ebben az esetben errõl ne vitatkozzunk, ne sértõdjünk meg, és a saját józanságunkat mindenképpen õrizzük meg. Célszerû szakemberek tanácsát kérni (lelkész, orvos, spirituális tekintetben felkészült pszichiáter, pszichológus, lelki tanácsadó).
Az egyik leghatékonyabb segítség a lelki élményt feldolgozó pszichoterápia. A pszichoterápiás módszerek közül szinte bármelyik megfelel, amely elismeri az ember spirituális élményeit, és segít az érzelmi feldolgozásban, nemcsak az értelemmel dolgozik. Ma már a transzperszonális pszichológia is kezd terjedni Magyarországon, mely ezeket a kríziseket a leghatékonyabban segít gyógyítani.
Ha lélektanilag mélyebben elemezzük a spirituális krízis okait, különösen a súlyosabb válság kialakulása mögött a mindennapi személyiség problémáira bukkanhatunk. Az egyik súlyos félreértés abból a vágyunkból fakad, hogy türelmetlenül szeretnénk minél gyorsabban haladni a belsõ ösvényen. Sokan jól látják hibáikat, és ezzel egyúttal szeretnék is azokat minél gyorsabban eltüntetni. Lélektani szempontból azonban ezek a hibák nem valami felesleges kinövések lelkünkön, hanem fontos szerepet töltenek be. Látható viszonyítási pontok, melyeken lemérhetjük valódi fejlõdésünket. Olyanok a láthatatlan lelki történések szempontjából, mint az autó mûszerfalán a piros lámpa, amely kijelzi, ha a láthatatlan motorban valami baj van.
A spirituális értékeket a földi, mindennapi életünkben kell megvalósítani: személyes életünkben is tükrözõdnie kell erkölcsi tisztaságunknak, lelki erõnknek, õszinte szeretetünknek. Sajnos, örök kozmikus törvény, melyet számtalan kiskapun át próbálunk meg elkerülni, hogy semmilyen lelki problémát nem lehet véglegesen átugrani.
A spirituális krízisre különösen igaz az, hogy jobb megelõzni. Tenni a jót, törekedni a szeretetre és közben gyakorolni az önismeret számtalan formáját, régi tanács, mely ma is érvényes. Sorsunk mélyebb összefüggéseinek megértése során látszólag spontán jelentkeznek spirituális élmények is, még ha ezek esetleg nem is olyan látványosak, mint sokan szeretnék. Ezek azok, melyek a leginkább szolgálják szellemi fejlõdésünket.

Forrás: Transzperszonális Pszichológiai Egyesület honlapja



Orosz Katalin, pszichológus