Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Az etalonírás tanításának mai gyakorlata, az írás individualizációjának tendenciája az általános iskola 1-4. osztályában

Az írásszakértõi vizsgálat során, kiváltképpen a különös sajátosságokat kutatva az iskolai etalonírástól való eltérés az összehasonlításunk alapja. Tehát az etalonírás és az írásszakértõi vizsgálat között szoros összefüggés áll fenn. Nem véletlen, hogy éppen ehhez a formához térünk vissza olykor tudatosan (pl. szándékos torzítás esetén), vagy éppen tudattalanul az öregedés folyamatában.

A dolgozatban feltett kérdések: Milyen párhuzamot lehet vonni az írásszakértõi munka folyamán vizsgált általános- és különös sajátosságok kézírásban való megnyilvánulása, és az általános iskolában tanultak között?
A mai gyerekek felgyorsult fejlõdési és érési folyamatai, korai önállóságra való törekvésük milyen összefüggésben vannak egyéni írásuk kialakulásával már az alsó tagozatban?
Hogyan történik napjainkban az írástanítás, milyen eszközöket vesznek igénybe ehhez a pedagógusok, mik az elvárások a külalakkal szemben az alsó és a felsõ tagozatban, mennyire tolerálhatók a tanulók „írásvariációi”?
Az írástanítás hivatalos folyamatába való betekintés után Csoma Zoltánné általános iskolai tanítónõt kérdeztem megfigyeléseirõl, tapasztalatairól, az írástanítás folyamán felmerült gondokról. Megkérdeztem az oktatás szenvedõ alanyait is, akik – temperamentumuktól függõen - minél elõbb szeretnék felváltani a gyöngybetûket egy sokkal kényelmesebb „macskakaparásra”. Vajon õk milyen megfontolások alapján használnak pont helyett karikákat, hogyan találják ki az elsõ aláírásaikat, mi alapján vesznek be az írásukba új elemeket? Az iskolai füzetekben szereplõ, a tanórákra készült „hivatalos” írásmintákat és az üzenõ füzetekben lévõ ugyanazon gyermek kezétõl származó rendkívül változatos munkákat elnézve – írásszakértõ legyen a talpán, aki az egy kéztõl való származást bizonyítani tudja!


Az írás tanítása – tantervi áttekintés
Az olvasás és írás tanításának párhuzamossága nem csupán idõbeli egybeesés. Az olvasástanítás támogatja az írás folyamatát és az írás minden esetben, visszahat az olvasási készség fejlõdésére is. Az írás alapja az analizáló képesség.
Az írástanítás szakaszai:
- Az írás elõkészítésének szakasza
- Hang- és betûtanítás idõszaka 
-  Az írott kis- és nagybetûk tanítása
Az írástanításnál alkalmazott eljárások, feladatok 
- Tollbamondás: hangok és betûk egyeztetése, a betûalakítási- és kapcsolási hibák, elhelyezési hibák megbeszélése és javítása, helyesírási készség kialakítása. 
- Írás emlékezetbõl 
- Hibajavítás tanítása: alapvetõ! A hiba felfedezése, jelölése és javítása ne radírozással történjen!
Az ismeretek megszilárdítása és rögzítése ismétléssel és rengeteg gyakorlással történik. Az elsõ osztályban a pedagógus nem engedélyez egyéniesedést, hiszen a betûformák és betûelemek pontos ismeretének megalapozása ezt még nem teszi lehetõvé.
A 3. osztálytól kezdve már nem írástanításról, hanem írásfejlesztésrõl beszélhetünk. A cél az írás lendületességének fejlesztése, az egyéni írás alakulásának gondozása, az egyenletes írástempó elsajátítása, az egyéni módosítások „gazdaságossága” – az íráskép egységességének kialakítása.
Az alsó tagozatban tanító pedagógusok megfigyelték, hogy a tanulók írása már a 3. osztályban erõteljesen „romlani” kezd.
Minden egyenletesen érvényesülõ módosítás elfogadható, ha semmilyen szempontból nem rontja sem a minõséget, sem a mennyiséget. Nem kifogásolható a betûarányok változása sem, ha ez nem rontja a tempót és a külalakot.
A legelsõ feladat a tanulók írásszokásainak megfigyelése, a helyes gyakorlat megerõsítése és a hibák kiküszöbölése. Gondoskodni kell a megfelelõ íráskörülményekrõl: jó megvilágítás, megfelelõ magasságú bútorzat, helyes testtartás megkövetelése.
A fõ feladatok közé tartozik a tempó további fokozása. A tollbamondás során egyre hosszabb szavakat kell leírni a figyelem a szóelválasztások megtervezésére is kiterjed. Az elõírt sorköz az eddigieknél kisebb betûk leírását teszi szükségessé, amely a gyorsabb tempó egyik jellemzõje.
Miután a betûket megtanultuk, máris hozzákezdünk egyéni írásstílusunk kialakításához. Ennek során kifejezetten sok gondot fordítunk aláírásunk „kitalálására”.
A továbbiakban Csoma Zoltánné tanítónõvel beszélgetek.
Változott-e az írástanítás módszere az elmúlt 20 év alatt, vagy ma is ugyanaz van érvényben, mint amikor tanítani kezdtél?
Nem, abban változott, hogy a gyereknek sokkal hamarabb adunk lehetõséget az egyéni írásmód kialakítására. Már a második, harmadik osztályban elkezd kialakulni az egyéni írásmód, amit nem akadályozunk meg. Ennek az elsõ és legfontosabb oka, hogy az egyre nagyobb tananyag mennyiség miatt egyre többet kell írni egy-egy órán.
Amíg a gyerek az elsõ osztályban elõírt írásfüzeteket kap és ezeket az elõírt formákat kell pontosan lemásolnia, addig tartja meg az etalont.


Hogyan történik a gyakorlatban az írás tanítása?
Elsõben azzal kezdjük, hogy megtanuljuk a különbözõ betûelemeket. Az összes betûelem ismerete után kezdünk el egyáltalán betût tanítani. Ezzel együtt addig az olvasásban sem tanítunk betût, csak hangot.
Az írásszakértõk is használnak elnevezéseket a betûelemekre. Elmondanád, hogy az iskolában mi ezeknek a neve?
Kapu – pl. az „n” betû. Csésze – az „u”; „v”. A kampó – az i. A horog – a kampó fordítottja, mindegy, hogy melyik elnevezést használjuk. Karika – a kerek betûk oválja. A fecskevonal egyértelmûen az f-nek a hurokvonala – megkülönböztetünk alsó- (j) és felsõ (l; f) fecskevonalat.
Tanulják a betûk és ékezetek mozgásirányát. Gyakran találkozol az etalontól eltérõ irányban kanyarított kerek betûkkel, vagy nyitott oválokkal?

Alsóban még nem nagyon jön elõ, talán negyedikben, szintén a tempófokozás az oka.
Mikor kell kitenni az ékezetet? Vagyis mi az írásfolyamatosság etalonja?
A megfelelõ betûkötések kialakítása és begyakorlása érdekében mi azt tanultuk, hogy írjuk végig a szót tollfelemelés nélkül, majd ezután tegyük ki az ékezeteket. Én már elsõ osztályban „menet közben” kirakatom, fontosabbnak tartom a helyesírást, azt, hogy az ékezet ne maradjon le, mint a betûkötések szabályosságát.
Beszéljünk egy kicsit az íróeszközök alkalmazásáról!
Az íróeszközök alkalmazása az iskolától függ, mi harmadikig csak ceruzával írunk, a tollal nagy nehézséget okoz javítani, a ceruza radírozható. Negyedik osztályra érnek meg annyira, hogy föl tudják fogni, hogyha elrontanak valamit, akkor azt zárójelbe tegyék és ne satírozással, vagy füzetlyukasztással oldják meg. Akkor már lehet használni állandóan a tollat. Csak golyóstollat vagy zselés tollat használunk, a töltõtoll kimarad.


Van-e sztenderd a zónaarányokra?
Elsõ és második osztályban ez magától értetõdik, mert a hagyományos 3-as vonalazású füzetet használjuk. Mi úgy nevezzük ezt a vonalrendszert, hogy „pince, földszint és padlás”. Elsõ, másodikban kötött, hogy meddig megy fel, pl. a két vonalközös betû. Harmadiktól már sokkal nehezebb, és ekkor van, hogy a gyerekek írása egyre inkább elkezd változni azért, mert a harmadikos az elsõ olyan füzet, ahol egy meglehetõsen nagy vonalköz van elõhúzva a füzetbe, amibe nekik kell behelyezni a betûket.
Az elõzõ kérdéssel már elkezdtem feszegetni, hogy hogyan „romlik el” a kézírás és azt szûrtem le, hogy az elsõ lépés a vonalazás megváltozása, a hármas osztású elõvonalazás megszûnése.
Igen, a gyereknek kell elhelyeznie a betûket, virtuálisan elgondolva, hogy hol lenne a vonal, ha lenne, az írás mellett erre is kell figyelni. A másodikos füzet már kicsinyít a betûn, mert sûrûbb a vonalazása, a harmadikos füzet ezt a sortávolságot tartja meg a két középsõ vonal elhagyásával. Negyedikben a vonalköz tovább szûkül.
Hogyan fokozódik a tempó a tollbamondás segítségével? Van valamilyen szabály a diktálás sebességére?
Elsõben már van tollbamondás. Elsõ év elején 2-3 betûs szavakat diktálunk, második félévben már 2-3 szótagú szavakat is leírunk, de bizony nagy szünetet tartok két szó között, egy-egy szót négyszer-ötször is elismétlek. Közben fölhívom a figyelmet arra, hogy hallgasson a fülére, hogy ejtettem a szót – hosszan, vagy röviden – a tollbamondás során segítek a helyesírásban, hiszen az most alapozódik meg. Elsõben még nincs nyelvtan.


Mikor kezdõdik a helyesírás tanítása?
Másodikban válik szét az írás, mint „szépírás” és a helyesírás, mint nyelvtan. A helyesírás tantárgyként ekkor illeszkedik a tantervbe.
Mik az elvárások a külalakkal szemben alsó és felsõ tagozatban? Miért osztályozzák felsõben a külalakot?
A cél az olvashatóság megtartása. Nem kell szépen írniuk, de a tiszta, olvasható írást kell megkövetelni, minden betûelem a helyén legyen, olyan értelemben, hogy meg tudjam különböztetni az egyik betût a másiktól. Ha nem egyértelmû, hogy melyik betût írta le (pl. az „o” kötõvonalát mélyebbre húzza és emiatt az összetéveszthetõ az „a” betûvel) én azt hibának veszem.
Mi a véleményed a gyerekek írásában megfigyelhetõ divatirányzatokról, mint pl. a karika ékezetek? Helyesírási hibának veszed?
A üres karikák már negyedikben elõjönnek. Nem veszem helyesírási hibának, nem vonok le érte pontot, alá se húzom, de mindenhol kijavítom. A rend kedvéért tudatosítom, hogy a magyar ábécé nem tartalmaz ilyen betût!
Biztos tudod, hogy az egyéni, kialakult írásunk egyben személyiségünk hordozója.
Igen, tudom, pontosan azért nem veszem hibának. Én is összehúzom az ékezeteket a mai napig, könnyebb is ezt a formát írni és felsõben sokan áttérnek rá, de úgy gondolom, hogy 4. osztályban még legyünk egy kicsit szigorúak a helyesírás érdekében és tudatosítom a gyerekekben, hogy ha olyan munkát adnak be, ami lényeges, akkor abban azért ne használják.
Harmadik és negyedik osztályban már egymás írásáról is elkezdik koppintani az érdekes motívumokat. Sõt, a technika fejlõdése is utolérte az írást, néhány gyereknél megfigyeltem, hogy a számítógép döntött betûtípusait kezdik írni. Van olyan gyerek, aki elkezd nyomtatott betûkkel írni a negyedik év végére. Egyet nem engedélyezek, és mindig hibának tekintek, ha az „n” betût „u”-nak írják! A felnõttek nagy részénél megtalálható ez a „betûcsere”, de alsóban nem tûröm el, mert ez viszont az olvashatóság rovására megy. A betûk szabályos összekötését sem követelem meg.
Produkálhat egy gyerek egészen más szintû írást, ha teljesen kötetlenül, ellenõrzés nélkül ír, pl. az üzenõ-, vagy a leckefüzetbe? Ezt magyarázhatjuk a gyerekek korai érési folyamatával, fejlõdési ütemével?
A mai gyerekek nagy része képes már harmadikos korában „felnõtt írást” produkálni. Harmadikban már nem sikk - ahogy õk fejezik ki magukat „dedósan” írni. Én a harmadik osztályt tartom vízválasztónak, az egyéniesedésben is. A pedagógusok egyre inkább engedélyezik az egyéni írást, mert egyre kevésbé lehet a gyerekekre ráerõltetni az etalont.
Ezen kívül egyre korábbra tolódnak bizonyos dolgok. Amit mi csak ötödik osztályban tanultunk, azt sok esetben már másodikban tanítom.
Mint már említettem, egyre több a tananyag, egyre többet kell írni, ezért kénytelenek leszokni a szépen írásról. Egyre kevesebb idõ jut az írás szépségével foglalkozni gyereknek és pedagógusnak egyaránt. A betûket tehát alkalmazni kell tudni, és a kulcsszó a tiszta és az olvasható.
Van-e valamilyen sztenderd a szótávolság méretére, vagy a szótávolság kialakítása a legelsõ egyéni sajátosság?
A szóköz általában elsõben egy ujjnyi, amit az ujjukkal mérnek ki. A késõbbiekben pedig az a lényege, hogy érzékelhetõ, jól látható legyen a két szót elválasztó szóköz. Ahol nem lehet eldönteni azt én hibának veszem. Ugyanis helyesírási hiba, ha egybe írja, amit külön kell írni, illetve külön írja az egybe írandót – van egy sajátos köztes állapot, amikor nem tudod megítélni, hogy a gyerek rosszul írta le, vagy jól.
Ebben nyilván van egy kis rafináció is, nyilván nem tudta eldönteni mi helyes nyelvtanilag, ezért úgy írta le, hogy többféleképpen legyen olvasható.
Na, ezt veszem hibának. Lehet, hogy jól akarta írni, de én itthon, mikor a dolgozatot javítom, honnan tudjam?
Az írásszakértõk a margók sajátosságait is vizsgálják. Látom az itt lévõ füzetbe beleírtad, „ne írj a margóra”! Lényeges a margók betartása?
Akkor esztétikus egy írásmunka, ha van margó. Annál a gyereknél, aki elnagyolja, és nem tartja be a margókat, általában megfigyelhetõ, hogy helyesírási problémákkal küzd. Az esetek döntõ többségében azért ír túl a margón, mert bizonytalan az elválasztásban.
Hogyan védhetõ ki a szóismétlés, egyáltalán foglalkoztok ezzel?
Nagyon is! Ez szintén tananyag méghozzá a fogalmazás keretében. A szóismétlések elkerülésére szinonimákat gyûjtünk, de a gyerekek egy része ezeket nagyon nehezen tudja alkalmazni. Alapvetõ probléma, hogy nagyon keveset olvasnak, ezért nem tudnak szépen fogalmazni, kerülik az összetett mondatok használatát, a stílus igénytelen lesz.
Térjünk rá egy kicsit a számokra, az írásszakértõ számok alapján is tud azonosítást végezni. A számok írására mennyire jellemzõ az etalon?
Ugyanúgy mûködik, mint az írástanítás. A számokat is elemekre bontjuk és az elemeket külön gyakoroljuk, de a számírásra közel se fordítunk akkora figyelmet, mint a betûírásra. A követelmény természetesen itt is a tiszta, olvasható munka. Már elsõben elfogadom, ha a hullámvonal nem hullámvonal. Míg a „z” betûnél aláhúzom és javítom, addig a számok esetében a hullámvonal helyett használt egyenes vonalat nem veszem hibának.
Érintõlegesen beszéltünk már a tollbamondásról. Az írásváltozásban, az egyéni írás kialakulásában nagy szerepe van a gyorsításnak, ami a tollbamondással fokozható.
A tollbamondás lényege, valóban a gyorsítás, ahogy Te is mondtad - de kibõvítem azzal, hogy gyorsítás a nyelvtani-, helyesírási szempontok figyelembe vételével, tehát ez egy összetett dolog. A másolással az a gond, hogy nem tudatos, teljesen mechanikus. Ezzel szemben a tollbamondásnál meg kell hallani a magánhangzó vagy a mássalhangzó hosszúságát is. Kolleganõimmel együtt megfigyeltük, hogy tollbamondásnál a gyerekek kevesebb hibát vétenek, mint másoláskor, ugyanis többször ellenõrzik, hogy tényleg jól írták-e le, amit hallottak.
A gyerekek hogyan viszonyulnak nevük leírásához, esetleg már próbálkoznak egyéni aláírás kialakításával? A név leírása erõsen eltér a szöveg többi részétõl, magasabb szintû, nagyosabb?
A gyerekek ebben a korosztályban talán a nevüket írják le a legtöbbször, mert a füzeteken, a beadandó dolgozatok és feladatok mindegyikén fel kell tüntetniük. Harmadiktól látható nagyobb eltérés, és tény, hogy visznek bele felnõttes elemeket. A saját nevének leírását az ember már sokkal korábban elkezdi gyakorolni, a keresztnevét a legtöbb gyerek valamilyen formában már óvodás korában le tudja írni. Mivel õt azonosítja a neve, érdekli is, hogyan írja le. Nagyon sokat gyakorolja kedvtelésbõl és „muszájból”, dolgozatírásnál hamar túl akar esni rajta, ezért elnagyolja.


Lányok, és fiúk között van különbség az aláírás alakítgatásában?
Nem, a nemek nem játszanak ebben szerepet. Inkább van az „igényes” gyerek, aki begyakorolt írással, de sokkal nagyvonalúbban kezelve a vonalakat írja le a nevét (õ nem csak az írására igényes), és van, aki csak odavakarint valamit, mert tudja, hogy ebben úgyse keresek hibát.
Tapasztaltál hamisításra irányuló törekvéseket, értem ez alatt az ellenõrzõben való aláírás hamisítását, akár tanáré, akár szülõé?
Ez nem jellemzõ! Igaz, hogy a gyerekek elõszeretettel gyakorolgatják szüleik és tanáraik szignóját, sok esetben elég sikeresen, ezzel a gyakorlatomban visszaélés még nem történt.
Neked, mint egy nagyon automatizálódott egyéni írással rendelkezõ felnõttnek meg kell küzdened az etalon tanításával?
Mi tagadás, igen! Amikor tudom, hogy elsõs osztályt kapok, akkor a nyári szünet végén 2 hétig gyakorolnom kell. A kezdetekben nagyon ragaszkodtam a gyöngybetûkhöz, még az üzenõbe is úgy írtam, de az évek során megfigyeltem magamon, hogy jómagam is egyre korábban kezdek „lazítani”, negyedikre már teljesen a saját írásomat használom. A tanár is „züllik”, ezt a többieknél is tapasztalom. Viszont van egy kolleganõm, aki világéletében csak 1-2. osztályt tanított, neki a normál írása is gyöngybetû, mert benne ez a gyakorlat automatizálódott!


Milyen tényezõk gátolják az egyéni írás kedvezõ alakulását?
Túl sok mindent nem tudnék mondani. Elsõben és másodikban behatárol a sorköz. Lehet, hogy volna olyan gyerek, aki már kisebb betûkkel is tudna írni. Remélem, az eddig elmondottakból egyértelmûen kiderült, hogy manapság a tanár nem tartozik a gátló tényezõk közé.


Látsz-e összefüggést az írás és a viselkedés között?
Nagyon sok összefüggés van az írás külalakja és az általános viselkedés között! A hanyag, rendetlen, olvashatatlan írást produkáló gyerekek egész életvitelükben ugyanilyenek – hanyagok, rendetlenek és rossz magaviseletûek. Semmiféle igényt nem támasztanak magukkal szemben, minél elõbb szeretnének túl lenni mindenen, beadják 20 perc alatt, amire 45 percük lenne.
A másik típusú gyerek, akinek azért rendetlen az írása, mert túl sok minden kavarog benne egyszerre – elkezd valamit, aztán eszébe jut valami más és összegubancolódnak a gondolatai. A gyerekeket ismerve a kétféle rendetlenség között különbséget tudok tenni.
A következõ „kategória” a nagyon jó magaviseletû, nagyon helyes kislányok, akik mindenben szeretnének a legjobbak, legszebbek, legügyesebbek lenni, az írásuk is ilyenképpen a legjobb, legszebb, legügyesebb. Hízelgõsek, szeretnek a tanító nénik kedvébe járni, néha kissé árulkodósak.
A gyerekek zöme az átlagos mezõnyben szeretne benne lenni, túl nagy hangsúlyt nem fektet az írás szépségére, de a munkája tiszta és rendezett. Õk különösebben nem tûnnek ki a többiek közül más egyéb téren sem.
Megemlítem még a „minden mindegy” típust – csak készen legyek, csak legyek már túl rajta, amilyen, olyan – hát ez a hozzáállás meglátszik az írásán is, összecsapja és elnagyolja.
Tehát fõleg a felnõttek, szülõk és tanárok a példaadók.
Az én írásom utánzása is megjelent már két gyereknél, pedig írásórán és javításnál mindig példamutatóan, az etalon szerinti gyöngybetûkkel írok. A kedvenc összehúzott ékezetû „ö” betûm ugyancsak látható a környezet füzetekben. De legalább ennyire meghatározó a barátok és osztálytársak hatása, akár ugrásszerû változást is eredményezhet. Járt az osztályomba egy kislány, aki görcsösen ragaszkodott az etaloníráshoz. Jött egy új lány, egy másik iskolából, akivel nagyon jó barátok lettek, és akinek már felnõttes volt az írása – egy hét leforgása alatt megszûnt a görcsösség, a ragaszkodás a szabályos betûkötéshez. Egy másik tanítványom üres kör ékezeteket kezdett írni, és ez sorban megjelent még három másiknál is.


… és hogy látják ezt a „szenvedõ alanyok”?
Az írástanítás mai módszereit a gyerekek szemszögébõl tekintve, kihasználtam azt a lehetõséget, hogy két gyermekem is tanult a közelmúltban írni, méghozzá ugyanabban az iskolában, ugyanannál a tanítónõnél, 4 év eltéréssel. Õket faggatom, hogyan emlékeznek vissza erre az idõszakra, milyen emlékeik és „élményeik” vannak?
Mindketten tudtatok olvasni, és valamilyen szinten írni, amikor iskolába kerültetek. Ez hogyan történt?
Kata: Én sokat játszottam betûkártyákkal, és valahogy „rám ragadt” az olvasás, de írni ennek megfelelõen csak nagy nyomtatott nagy betûkkel próbáltam.
Barbi: Olvasni én is tudtam, az írásra a nagymamám „kényszerített”, hogy legyen ez karácsonyi meglepetés a szüleimnek. Írni szintén csak nyomtatott nagybetûkkel tudtam!
Nem okozott ez problémát az iskolában, ahol másféle betûket is meg kellett ismerni?
Egyáltalán nem!
Elneveztétek valahogy a betûelemeket, hogy könnyebb legyen az ábrázolásuk?
Egyedül a fecskevonalat, a vonalközöket pedig házikónak hívtuk, amiben pince, földszint és tetõ volt.
Milyen íróeszközöket kellett, vagy lehetett használni?
Elõször ceruzával kezdtünk írni, hogy ki lehessen radírozni, amit elrontottunk. Második év elején - aki szépen írt - jutalomképpen írhatott töltõtollal, de év végén már mindenkinek kötelezõ volt. Bármikor visszavonható volt a jutalom, ha az írásunk csúnya lett! A következõ díjazás – a golyóstollal való írás – harmadik év elején következett azok részére, akik továbbra is szépen írtak.
Okozott-e nehézséget áttérni a különbözõ vonalrendszerek használatára?
Abszolút nem, sõt alig vártuk. Sokkal könnyebben és gyorsabban lehetett kisebb betûkkel írni. És szebben is!
Mikor kellett kitenni az ékezeteket?
Elõször leírtuk az egész szót, ezután tettük ki az ékezeteket. Marika néni mindig mondta: „Úgyis észreveszem, ha felemeled a tollat!” Ez talán azért volt jó, mert emiatt még egyszer átolvastuk, amit leírtunk.
Milyen ötletetek volt a nyelvtan és a szótagolás nem tudásának leplezésére?
Általában közel írtuk egymáshoz azokat a szavakat, amelyekrõl nem tudtuk eldönteni, milyen helyesírási szabály vonatkozik rájuk, megadva ezzel a tanító néninek a döntés lehetõségét. A másik módszer a sorvégi szó összezsúfolása, vagy áthúzása (mintha el lenne rontva) és a másik sorba való írása – az ember nem tudja mindig eldönteni hová kerüljön az elválasztó vonal!
Nekem a tollbamondás volt a mumus. Ti hogy láttátok ezt?
Juj, nagyon utáltuk! Nem volt követhetetlen, de rettegtünk tõle! A diktálás végére már nagyon fájt a kezünk.
Mennyire lehetett eltérni az etalonírástól?
Hát nem nagyon. Marika néni nem nézte jó szemmel az egyéniesedést, az írás és a matek füzetbe gyönyörûen kellett írni, környezetbõl lehetett lazítani, mert azt nem õ tanította. Ahogy elnézzük a régi füzeteinket – ennek ellenére elég rondák!
Mi a véleményetek, jó ez az írástanítási módszer, amit alkalmaznak?
Sok beleszólásunk nincs, de nem okozott nehézséget. Szeretünk írni.
Hogyan kezdtétek kialakítani egyéni írásotokat? Hogyan alakítjátok az aláírásotokat? Milyen tényezõk, vagy éppen személyek befolyásoltak ebben benneteket?
Kata: Egy biztos, divatot nem követek. Az írásom talán csak annyiban változott, hogy néha egyszerûsítek. Volt olyan felnõtt, akinek tetszett az írása, de nem utánoztam. Az aláírásom kialakításánál már vettem át elemeket másoktól, a G-t úgy írom, ahogy apu, a K-t pedig a Kati barátnõméhez hasonlóan. Ha a dolgozatra felírtam a nevemet, az nem tért el a többi írásomtól, esetleg egy kissé nagyobb méretûre sikerült.
Barbi: Van olyan írás, ami tetszik nekem, de soha nem vettem át másoktól semmit. A barátnõim gyakran utánoztak, amikor gyorsabban írtam, de ennek nem örültem. Én is az egyszerûbb formákat szeretem jobban, de ha gyorsan kell írni, akkor nem zavar, ha csúnya lesz. Szerintem a nevemet úgy írom, ahogy a többit, próbálgatom másképp, de csak otthoni füzetekben. Most éppen azon dolgozom, hogy megtanuljak bal kézzel írni, egyelõre nem megy túl jól, de majd belejövök.
Most pedig szeretnék feltenni egy indiszkrét kérdést! Próbáltátok szülõ, vagy tanár aláírását utánozni és ezt a képességeteket esetleg felhasználni?
Természetesen igen! Kiváltképpen Nóra néni és Ibolya néni aláírása volt népszerû. Ibolya néni szignóját a tökéletességig sikerült fejlesztenünk.
A szülei ellenõrzõben használatos aláírását minden valamirevaló gyerek tudja utánozni, megfelelõ gyakorlás után. Mi nem éltünk ezzel vissza, de volt olyan osztálytársunk, akinek a szülei néha elfelejtették aláírni a dolgozatot, vagy az ellenõrzõt, ezért õ kénytelen volt ezt a hiányt pótolni. Ez kényszer volt, mert különben egyest kapott!
Barbi: Elmondom a módszert. A dolgozaton a megfelelõ helyre ceruzával, halványan leírjuk a kívánt aláírást. Ha jól sikerült, akkor tollal átírjuk és kiradírozzuk alóla a ceruzavonalat. Ha úgy érezzük, hogy menne ez jobban is, akkor kiradírozzuk a rosszul sikerült aláírást, és újra kezdjük az egészet.
Beszéljünk egy kicsit a külalakról!
Azt pechünkre felsõben is osztályozzák. Igaz most már nem az számít, milyen szépek a betûk, hanem az olvashatóság, hogy ne legyen összefirkálva, agyonjavítva. Mi általában zárójelbe tesszük és áthúzzuk ami hibás, vagy hibajavítóval „kikozmetikázzuk”.
Kata, Te már gimnazista vagy. Mi a véleményed most az írásodról?
Kata: Szerintem felsõ tagozathoz képest nem sokat változott. Nagyon sokat kell írni, gyorsan diktálnak, néhány tanárnál nehezen követhetõ és nehezen érthetõ a szöveg. Én gyakran egyszerûsítek, és inkább rövidítek, de nem tudok olvashatatlanul, vagy csúnyán írni. A rövidítéseket itthon kiírom, így az egészet átírom még egyszer. Legalább addig is tanulok.


Összefoglalás
Elmondható, hogy az etalonírás tanításának alapvetõ elemei és folyamata több mint 50 éve ugyanazon a metóduson alapszanak. Azonban nagy változásnak tekinthetõ a módszer „testre szabása”, tanár és diák számára egyaránt. A fejlõdést egyértelmûen bizonyítja az a tény, hogy már a központilag elõírt tanmenet is teret ad az írás alsó tagozatban elkezdõdõ individualizációjának.
A tanárok egy része már elsõ osztályban tesz kisebb engedményeket, de a harmadik osztály (mint ahogy ez a beszélgetésekbõl kiderül) minden esetben vízválasztó.
Látható, hogy az írástanulás 1. és 2. szakasza (mely a negyedik általános iskolai osztályig tartana) lerövidül, illetve módosul - a betûk képének rögzítésére és összekapcsolására irányuló feltételes reflexlánc kialakulása mellett már elkezdõdhet a formák változtatása. A folyamatos gyorsítás nemcsak a formák gyorsabb leírását engedélyezi, hanem az egyszerûsítést és a véletlenszerû betûformák kialakulását is. A folyamat felgyorsulásának oka a tananyag nagymértékû megnövekedése. Ezzel magyarázható, hogy a „klasszikus” második szakasz a negyedik osztály végére már belecsúszik a harmadik szakaszba, néhol átfedve azt.
A módosulás másik oka „felgyorsult” világunkban keresendõ, a gyermekek korai érése, az ezzel kapcsolatos biológiai és pszichés folyamatok az egész személyiségre hatással vannak. Az akaraterõ érvényesítése, az önállóságra és függetlenségre való törekvések már a kisiskolás korban erõteljesek, miért pont az írásban ne nyilvánulnának meg? Mindezek mellett szerepet játszik még az ízlés, a kornak megfelelõ divatirányzatok, melyek az írásban is fellelhetõk, és természetesen az utánzás is.
Az etalonírás és az írásszakértõi munka közötti párhuzam - az azonosító sajátosságok kialakulása.
Az írásszakértõi vizsgálat során, az etalonírástól való eltérés az összehasonlításunk alapja. Azok az írássajátosságaink, melyeket az írásszakértés „általános sajátosságok” néven tart számon, szintén általános iskolai tanulmányaink folytán alapozódnak meg. Ekkor tanulunk meg fogalmazni (stilisztikai sajátosságok), kezdünk megismerkedni a nyelvtani szabályokkal (grammatikai sajátosságok), szinonimákat gyûjtögetünk szókincsünk fejlesztésére (lexikai sajátosságok). Szigorúan elõírják nekünk a margókat, meg tudunk fogalmazni egy levelet, ismerve, hogy hová kell elhelyezni a megszólítást, a dátumot és az aláírást (topográfiai sajátosságok). A tanultak alkalmazása a késõbbiekben egyéni ízlés szerint változik (egyes elhelyezésbeli sajátosság variálása), lesz ami rögzül, és lesz ami folyamatosan alakul (pl. bõvül a szókincsünk).
Az elválasztásra és a sorkitöltésre (különleges szokásokból eredõ sajátosságok) a beszélgetés során többször visszatértem, mert ezek a sajátosságok általában kisiskolás korból visszamaradt „nem tudás” eredményei, hiányosan megtanult, vagy elfelejtett szabályokból erednek. Többé-kevésbé megmaradnak az iskolában alkalmazott „stiklik” az összenyomorítás, az új sorba kezdés, vagy a kötõjel használata, melyekbõl arra következtetünk, hogy az illetõ nem tanult meg helyesen szótagolni.
Észrevételem szerint az elsõ jelentõs formaváltozást a töltõtollal való írás okozza. (Az iskolák jelentõs hányadában engedik a töltõtoll használatát már az elsõ osztályban). A golyóstoll használata újabb technikai problémákat vet fel, mûködési mechanizmusából adódóan - vonalkimaradások keletkeznek, vagy a felszaporodott festékanyag miatt csomósodások, amely festéktöbbletet a gyerek írás közben legtöbbször sikeresen szétken. Napjainkban elterjedt és már alsó tagozatban is megengedett a különbözõ színû rostirón használata. Az írásszakértõi munka során is tisztában kell lennünk azzal, hogy a vizsgálandó anyagok milyen íróeszközzel készültek, mivel nagyon jól tudjuk, hogy a különbözõ típusú íróeszközök eltéréseket okoznak a vonalvezetésben, a vonalak minõségében és hatással vannak az írásnyomásra.
A legjelentõsebb forma- és méretváltozás oka a segédvonalak megszûnése. Ekkor kezdenek kialakulni az írás méretére és szélességére vonatkozó sajátosságok, többé-kevésbé látható már, hogy a késõbbiekben a gyerek milyen betûméretet fog használni. Ebbe még beleszólnak a késõbbiekben a gyorsítások, de a lóbetûkkel író gyerek valószínûleg a továbbiakban sem fog apró betûket produkálni.
Ez a változás nagy hatással van az írás egyéniesedésére is, hiszen eltûntek a legfontosabb szabályozók, megszûnt a vonaltól vonalig tartó kényszer.
A mai gyakorlat szerint az iskolákban álló írást tanítanak. Az írás dõlését tekintve tehát az álló írás az etalon. A gyorsítás folyamán máris kialakul egy enyhe dõlés, hiszen álló írással gyorsan írni nehézkes. Ez alsó tagozatban még nem feltûnõ, mert a diktálás még elfogadható tempóban folyik.
Azonban mi az írásfolyamatosság esetében az etalon? Hiszen a legtöbb tanár nem engedi a toll felemelését - csak a teljes szó leírása után rakható ki az ékezet. Mi mégis azt állítjuk, hogy sztenderd szerinti az írás megszakadása ott, ahol egy ékezetet ki kell tenni, pedig az iskolában nem ezt tanultuk! Mihez alkalmazkodjon az etalon, a megfelelõ betûkötések kialakításához, vagy a helyesíráshoz? A beszélgetés folyamán úgy értelmeztem, hogy néhány tanár az utóbbit tartja fontosabbnak, még ha ez olykor a külalak rovására is megy.
Többször visszatértem a tollbamondás és a tempófokozás jelentõségének kiemelésére kérdezõsködésem során, mert az idõrõl – idõre bekövetkezõ gyorsítás és az ehhez alkalmazkodó koordináció szoros összefüggése viszi elõre leginkább az írásfejlõdést, a betûformák véletlenszerû kialakulását, egyszerûsödését, a betûméretek és a dõlés változását, az egyéni jellegzetességek megjelenését és automatizálódását eredményezve.
Bizonyos különös sajátosságok vizsgálatánál is - mozgásforma, mozgás- és mozdulatirány, mozgásfolyamatosság, mozgásösszetettség és mozgásmennyiség esetében - az elsõ osztályban megtanult etalonírástól való eltérést vesszük alapul. Hogyan tér el a betûelem formája a sztenderdtõl - bonyolultabb, vagy egyszerûbb-e a betû felépítése; több, vagy kevesebb vonalból áll-e a kelleténél; szabályos-e az egyes elemek összekötése; az oválok mozgásiránya, az ékezetek mozdulatiránya az iskolai normával egyezik-e, vagy éppen azzal ellentétes? Ha eltérést tapasztalunk, elégedettség tölt el bennünket és máris szorgalmasan írjuk a jegyzõkönyvbe: „az „y” mozgásösszetettsége (bonyolított)”
De ehhez azt is kell tudnunk: VÉGÜL IS MI AZ ETALON?




Gellén Zsuzsanna