Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
A nevelésrõl és a gyermekrajzról

A gyermeknevelés felelõsségvállalás mindkét szülõ részérõl. Olyan felelõsségé, amelyet végiggondolt célok jegyében vállalnak magukra. E felelõs nevelésben nagyszülõk is részt vesznek, ezért fontos, hogy közel azonosan válaszolni tudnak arra, "mire nevelnek".

Mit jelent nevelni?
A nevelés látszata 
- Nem nevel az a szülõ, aki csak beszél a gyermekének, aki állandóan figyelmezteti és fegyelmezi. 
- Az sem nevel, aki gyermekét kényezteti, mindentõl óvja, mindent megcsinál helyette. 
- Az sem neveli gyermekét, aki indulatosan, meggondolatlanul, szeszélyétõl függõen gyakran bünteti. 
- Nem tekinthetõ nevelésnek, ha a szülõk egymástól eltérõen szigorúak vagy engedékenyek, szélsõségesen eltérõ módon jutalmaznak vagy büntetnek. 
- Természetesen szóba sem jöhet a nevelés ott, ahol a gyermekekkel nem törõdnek, ahol legfeljebb akkor figyelnek fel, ha baj van a gyerekkel. 
- Még az sem mondható nevelésnek, ha a nevelésben érdekelt szülõknek nincs önálló elgondolásuk a gyermeknevelésrõl, s mindent úgy csinálnak, ahogy "az õ apjuk vagy anyjuk tett".
Mi tekinthetõ nevelésnek?

A tisztázott cél mit sem ér, ha a szülõk nem tudják megtervezni és megszervezni a gyermeket is bevonva, annak tevékenységét, igazodva az egyes gyermekhez, fejlettségéhez, neméhez, életkorához, idegrendszeri alkatához.
Meg kell tanítani, hogyan alkalmazkodjon, milyen legyen a magatartása különbözõ helyzetekben, különbözõ emberekkel. De a gyerek akkor is nevelõdik, ha mi nem gondolunk rá: lát, hall, felfogja, ami a családban és a családon kívül történik. A spontán hatások olykor mélyebb nyomot hagynak a gyerekben, mint a megtervezettek. Ezért azok a szülõk nevelnek eredményesen, akik a spontán hatásokat is képesek megfigyelni, elemezni. Akik tudják, hogy a házi könyvtár, a rendszeretet, az otthon melege kitörölhetetlen hatású, és egy életre szól. Hasonlóan a trágárság és az igénytelenség is, mert a kisgyerek nem válogat a mintában: jót és rosszat egyaránt utánoz.
Azok a jó szülõk, akik nevelnek, és azok nevelnek, akik tudják és teszik a dolgukat.

Az óvodások rajza közlés

Kedves Szülõk! Olyan témát boncolgatok most, mely sok embert elgondolkodtat, úgy a szakmában jártas óvodapedagógusokat, mint az érdeklõdõ, gyermekét jól nevelni akaró szülõket is. A gyermekrajzok üzenetérõl, azok értékelhetõségérõl küldök most pár gondolatot mindenki felé.
Mint tudjuk, a gyermekrajzokban (a felnõttekében is) olyan élmények, ismeretek, érzések és indulatok jelennek meg, amelyeket a gyermek szavakban nem tud, vagy nem akar kifejezni. Óvodáskorban a Mérei Ferenc által leírt „élménygondolkodás” a jellemzõ, amely abban jut kifejezésre, hogy az érzelmi és az értelmi összetevõk nem választhatók el egymástól, összefonódnak a gyermek pszichikumában, tevékenységében.


A rajzolás sok mindenre jó:
• Feszültség levezetõ funkciót is betölt,
• A vágy teljesülést is kifejezheti,
• Önbizalomra, önismeretre tanít.
Egy óvónõ számára sokat mond egy firka rajz, még többet egy emberalak vagy egy családrajz ábrázolás. Például az emberalak-ábrázolás összefüggést mutat az intelligencia fejlettségével, míg a családrajzban inkább az érzelmi viszonyok jelennek meg, az emberrajz az érzelmi fejlõdés mutatója lehet. Mindezt Benkõné Zsemlye Erzsébet igazolta egy mélyreható méréssorozat után.
Fontos azonban, hogy egyetlen vizsgálat alapján semmiféle megbízható következtetést nem lehet levonni. Ismernünk kell a gyermeket, életkörülményeit, fejlõdését, már területeken megfigyelhetõ jellemzõit. Egy rajzból való „vak diagnózistól” kifejezetten óvni szeretnék mindenkit. Ugyanis, az életkorban várhatónál gyengébb emberrajz még nem biztos, hogy az általános értelmi szint csökkenését jelenti. Elõfordulhat, hogy a kevéssé esztétikus, sivár, alacsony szintû rajzos megfogalmazás éppen az érzelmi sérülés jele. Vagyis nem az intellektuális képességek elsõdleges elmaradásáról van szó, hanem például a fokozott szorongás miatt a gyermeknek egyszerûen nincs kedve, motivációja rajzolni. Nagyon összetett, nehéz dolog a gyermekrajz-elemzés. Sokszor látjuk-halljuk a televízióban, rádióban, hogy gyermekpszichiáterek, pszichológusok hozzáértõ módon sok következtetést tudnak levonni gyermek rajzaiból (például pedofília és más bûncselekmények kapcsán …). Néha még bizonyíték is lehet egy-egy per kapcsán, mikor a gyermek sorsáról kell dönteni. De ezekben az esetekben is a szakember nem csak egy rajzból vonja le következtetéseit, hanem többet rajtoltat a gyermekkel, közben beszélgetnek, próbálja a gyermeket több oldalúan megismerni.
Mint óvodapedagógus, Önöknek azt ajánlom, hogy semmi esetre se essenek kétségbe, ha úgy érzik, gyermekeik rajza nem a legkifejezõbb, vagy a legszebb. A szidással, netalán negatív, cinikus jelzõk használatával ("Hát ez még mi?", "Jézus Mária, de ronda vagyok ezen a rajzon!", "Nem lila a veréb") csak rontunk a helyzeten.
Hogy megkedveltessük vele a rajzolás, elõször is biztosítsunk számára eszközöket (festéket, zsírkrétát, sok színes ceruzát), megfelelõ papírt (ne újság szélén, fecnin kelljen rajzolnia). Tiszteljük meg a gyermeket, hogy szép, tiszta lapon alkothasson, és válogathasson az eszközök között. Rajzait ne a gyermek szeme láttára dobjuk ki. Gyûjtsük dossziéba, írjuk rá, hogy mikor készítette. Mikor felnõtt lesz, olyan jó lesz újranézegetni egy-egy zord téli estén, az unokákkal együtt, mit is alkotott 4-5 évesen a mi "kis" csemeténk. Legyen otthon egy hely, ahová egy kis idõre kitesszük az aktuális munkáit, és együtt gyönyörködhetünk benne (például a konyhában a hûtõre, parafatáblára, lambériára -, vagy a gyermek szobájába, vagy saját szobánkban az ágyunk közelébe). Higgyék el a gyermek boldog lesz, ha látja, rajzait értékeljük, és jön akár kérés nélkül is az "újabb termés", rajzai egyre szebbek és kifejezõbbek lesznek.
Nem kell szomorkodni, csak dicsérjük sokat, adhatunk ötleteket, amit vagy elfogad vagy sem, de mindig a jó szándék, a pozitív megerõsítés vezéreljen minket. A nyári szünetben, esõs napokon adjunk lehetõséget, hogy festhessenek, mázolhassanak, gyurmázhassanak.
Meglátják, jó lesz, a gyermekek szívesen használják az önkifejezés e módját.
Jó nevelést, jó mókát:




Barnáné Márta