Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
GRAFOLÓGIA , CASTING – MEG A JÓK

Azt hiszem, vannak emberek, akik Jó szerepekre születtek. És vannak olyanok, akik sosem tudnának hitelesen Jót játszani.
És mindez benne van a betûkben. A térben, a mozgásban, és a formában. Benne van, hogy kibõl lehet hitelesen Jó, és kinek hiszi majd el a világ, hogy tõle bizony félni kell.


Casting. Jelentése: szereplõ válogatás.
Szereplõk.
Férfiak, nõk, fiatalok, idõsek, gyerekek.
A Jó, a Gonosz. (És a Többiek, akik kellenek, hogy kitöltsék/megtöltsék a teret, részévé váljanak a történetnek, ha csak egy szemvillanás erejéig is, egy kávéházi jelenetben a háttérben ücsörögve- mintha beszélgetnének vagy mintha hallgatnának.…)

Megtalálni közülük azt az egyet vagy azt a sokat, akiket egy rendezõ adott filmjéhez elképzelt. Arcok, testalkatok, mozdulatok……oly sok minden… s mégis oly kevés is elég lehet ahhoz, hogy valaki elnyerjen egy szerepet.

De mitõl lesz jó egy szereplõ? És mitõl Jó egy szerep? Létezik-e egyik a másik nélkül?
(És vajon létezünk-e mi szerepek nélkül? (Úgy érzem, hogy igen)
És ami a legfontosabb: vajon képese-e minden színész vagy éppen amatõr tökéletesen eljátszani mindent? Nemcsak valahogy. Tökéletesen!
Úgy érzem, hogy nem. Azt hiszem, mindenki csak bizonyos kereten belül képes a tökéletesre. (Mert ugye minden szakma minden mûvelõje kell, hogy törekedjen arra, hogy magából legtöbbet kihozva teljesítse az elvárásokat.)

Grafológia. Olyan, mint a mimika. Pillanat. És Végtelen. Tartás vagy tartástalanság….
Például papírra vetve.

Azt hiszem, vannak emberek, akik Jó szerepekre születtek. És vannak olyanok, akik sosem tudnának hitelesen Jót játszani.
És mindez benne van a betûkben. A térben, a mozgásban, és a formában. Benne van, hogy kibõl lehet hitelesen Jó, és kinek hiszi majd el a világ, hogy tõle bizony félni kell.

Azt kérdezi most tõlem, hogy mik a jóság grafológiai jegyei? Egyáltalán, mit jelent az, hogy jó? Mi különbözteti meg a nem jótól? Hol húzódik a határ? Meddig jó még, és honnan lesz már rossz? Meddig szeretem? Melyik az a pont, ahol már csak mindegy nekem, hogy van vagy nincs? És honnan nem szeretem már?

Egy színésznõ akkor tud Jó embert játszani, ha õ maga is Jó. Ha az életben is szeretem õt.

Aki jó a rendezõnek, lehet, hogy a fél világnak nem mond semmit. De ha a színész grafo jegyei alapján is elmondható róla, hogy Jó ember, akkor valószínûleg mindenki el fogja neki hinni- és a szerep beteljesíti küldetését, hiteles történetet láthatunk.

Kisugárzást ugyanis nem lehet tanulni. Hitelesen tisztát nem lehet eljátszani.
(Egyáltalán van-e olyan, hogy hiteles játék-----mert ami hiteles, az már talán nem is játék).
És ha nincs a szemben az igazság, akkor nincs az a sminkes, fodrász, vagy stylist, aki ezt oda tudja varázsolni. Hiába a legjobban fogalmazott mondat, a semmibe vész----valahogy nem halljuk meg…..vagy valahogy másképpen.

Álmodoztam egy kicsit ezúttal is. Jóságról. Igazságról. Hitelrõl- amiben hiszek. Amit tudom, hogy visszafizetünk majd egyszer….mindannyian az Égi Banknak.





Koncz Zsuzsanna grafológus