Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
ADALÉK A POKÉMON-LÁZHOZ

Év elején Levente fiamon igen érdekes jelenséget figyelhettünk meg. Az ötéves gyermek idõnként furcsa fejrángatásokat végzett olykor egy-egy szárnycsapásszerû karmozgással Összekötve. Elõször arra gyanakodtam, hogy elfeküdte a nyakát, vagy magas a párnája, stb. egyszóval valamilyen banális okot kerestem. De a szokatlan mozdulatsor egyre gyakoribbá vált, s újabb elemekkel is kiegészült.

Ekkor már orrhúzogatással indult, ezt követte a fejrándítás, mely átcsapott teljes fejforgatásba hátrafelé, s végül a szárnycsapások egyre többször, s hevesebben. Ezek a mozgások szinte mindig ebben az egymásutániságban zajlottak. Egyértelmûvé vált, hogy valamilyen pszichés eredetû tíc-nek vagyunk szemtanúi, a kisfiú pedig az elszenvedõje. Mondanom sem kell: megijedtünk. Elsõ reakcióink a lehetõ legrosszabbak voltak - amikor "tetten értük" szegényt , többször rászóltunk, "Mi baj van", "Ne csináld ezt", "Nyugodj már meg". Miután ezzel természetesen csak azt értük el, hogy Levente egyre feszültebbé vált, s a helyzet inkább súlyosbodni látszott, az okok keresésére indultunk.

Figyelni kezdtük hát, vajon milyen helyzet válthatja ki, mi indítja el a gyerek akarattalan figyelmeztetését: vigyázz, valami nincs velem rendben! Viszonylag harmonikus családi életünket látszólag semmilyen zavaró külsõ körülmény nem befolyásolta, az óvá nénik személyisége megnyugtató, itthon pedig igyekeztük kiszûrni az ártalmas behatásokat. Nemigen engedtük pl. tévézni a fiunkat, s akkor is kizárólag kedves mesefilmeket nézhetett. Ehelyett én meséltem (s mesélek) rengeteget, vannak aranyos magnókazettái, szép mesekönyvei, izgalmas játékai. Persze az óvódatársak mesélése alapján õ is erõsen érdeklõdött az aktuális mesesorozatok után, de miután belepillantottunk a Pokémon-, s hasonló horrorisztikus történetekbe, azonnal eldöntöttük, hogy ez csakis romboló lehet egy kisgyerek számára (is). Idõközben innen-onnan kapott Pokémon-matricákat, s mivel nagyon tetszett neki, így valamiképpen mi is rábólintottunk, s megkezdõdött a meglepõ gyûjtõszenvedély. Mindenkitõl ilyen képeket kért, albumot kunyerált, rakosgatott, ragasztott, csoportosított, nézegette, s ezzel mind több idõt eltöltött - s párhuzamosan elindult a "fejrángatás". S ekkor számunkra megdöbbentõ megfigyelésre jutottunk: a kisfiam leginkább, s legegyértelmûbben akkor végzi a leírt önkéntelen mozdulatsort, amikor a Pokémon-matricákat rendezgeti. Hihetetlennek tûnt, s mégis észre kellett venni, hogy ezeknek a szörnyecskéknek a puszta látása is elegendõ volt ahhoz, hogy kifejezett pszichés hatást váltson ki egy ilyen fogékony kisgyermekben. Vegyük szemügyre hát a képecskéket. Elsõ ránézésre egyszerûen rondának, s riasztónak tûnnek az alakok. Jobban megvizsgálva e figurákat azonban furcsa párhuzamot vélhetünk felfedezni: hasonlatosak a már nem is új sátánista videoklippek képi világához, s annak szimbolikájához. A bizarr, ijesztõ szereplõk, melyek folyamatosan valami agresszív "akciózás" közben jelennek meg, s végül minden sérülés után új életre kelnek (reinkarnáció) tudatos jelképrendszer szerint épülnek fel.

Rengeteg az ördögszarvval, vámpírfogakkal, mágikus erejû homlokjelekkel, csillagokkal, spirálokkal, s egyéb ezoterikus elemekkel felszerelt torzszülemény. A j6 és rossz figurák rajza egyaránt ugyanazon kódolt üzeneteket hordoz, így összemosódik a két értékrend, a harc önmagáért válik érdekessé. Végsõ soron egy delíriumos látomás nyomasztó víziói idézõdnek fel kicsit kiszínezve, emészthetõvé téve. (S vajon miért oly hasonlóak az ónmagából kivetkõzött, a kiszolgáltatott ember "szellemei") A gyerek ízlésvilágának ilyetén alakítása, edzése, befogadóvá teszi a késõbbi hatások iránt, a Harry Potter kalauzolása mellett a mágia tudományába stb. - akkor már ismerõsként tudja üdvözölni a létezõ gonosz megnyilvánulásait. Molnár V. József gyermekrajz-magyarázatai óta tudjuk, hogy a kisgyermekek hoznak magukkal egyfajta õsi tudást, lenyomatot, amely rajzaikban megjelenik, s mindig önmagán túlmutat. Soha nem mindegy a "hogyan" köntöse, az építkezés elemei, a kiválasztás. A kisgyermek "érti" a látványt, s nem menekülhet annak formáló ereje elõl. Levente fiunk ettõl a ránehezedõ nyomástól szenvedett, ennek jelzésszerû S.O.S morzéját küldte felénk. A megoldáshoz vezetõ lépéseket végül is a "Nyuszi" tette meg. Húsvét reggelén egy levélke világos állásfoglalása mellett elvitte a "csúnya képeket" , s helyette gyönyörû állatalbumot hagyott a kisfiú épülésére, lelkének szépülésére, s nagy örömére. Tartottunk tõle, hogy tiltakozást, sírást kell majd csitítgatnunk, könnyeket törölgetnünk. Azonban az egyértelmû kimondása annak, hogy ez igenis "rossz", az öt éves gyermek válláról levéve a "te döntesz"-felelõsségének súlyát, neki gyógyulást, s határtalan megkönnyebbülést hozott mindnyájunk számára tanúságtételként: a szülõnek fel kell nõnie feladatához, kényelembõl, vagy oda nem figyelésbõl nem engedheti ki kezébõl az ojtogató szerepét, a reá bízott kis élet táplálását, nyesegetését.

Németh Beáta grafológus

Megjelent a Grafomagazin 2001./5. számában