Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Kriminalisztikai okmányvizsgálat

Napjainkban az okmányok vizsgálatának kriminalisztikai jelentõsége egyre fokozódik. Ennek a folyamatnak – mely elsõsorban a hamisítások mennyiségi és minõségi átalakulásában fi-gyelhetõ meg – több összetevõje könnyen felismerhetõ. - kezdi szakdolgozatát Pintér Edit, a Grafodidakt frissen végzett, grafológus-írásszakértõ egykori tanítványa.

AZ OKMÁNYOK VIZSGÁLATÁNAK KRIMINALISZTIKAI JELENTÕSÉGE
Napjainkban az okmányok vizsgálatának kriminalisztikai jelentõsége egyre fokozódik. Ennek a folyamatnak – mely elsõsorban a hamisítások mennyiségi és minõségi átalakulásában fi-gyelhetõ meg – több összetevõje könnyen felismerhetõ. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy egyre többféle és egyre magasabb értéket képviselõ okmányokat gyártanak és bocsáta-nak ki, ezáltal természetesen megnõtt az okmányokkal történõ visszaélések és az okmányha-misítások száma, illetõleg fokozottan nõtt az így okozott kár mértéke. Másik jelentõs körül-mény, hogy gyökeresen megváltozott az okmányokkal elkövetett bûncselekmények színvona-la. A technikai fejlõdés egyre nagyobb mértékû, ezáltal egyre több munkahelyre és otthonba került fénymásoló, nyomtató berendezés, stb. Jelentõs mértékben megnövelte az okmányok-kal kapcsolatos bûncselekmények számát, hogy az oktatásban és a számítástechnikai képzés-ben, illetve az Interneten nagyon sok olyan információ megtalálható, amely segíti a hamisító kedvû személyeket. Nyílt kereskedelmi forgalomban beszerezhetõk olyan korszerû nyomda-technikai eszközök (bár nagyon magas árfekvésûek), melyek nagyon jó minõségû utánzatok elõállítására alkalmasak.
A kriminalisztika szempontjából igen nagy jelentõsége van annak is, hogy a technikai fejlõdés nemcsak a bûncselekmények elkövetõit segíti, hanem lehetõséget ad az okmányok elõállítói-nak is arra, hogy termékeiket magasabb fokú védelemmel lássák el. Jelentõs továbbá az a fej-lõdés is, ami az okmányok szakértõi vizsgálatainak körében tapasztalható. Ez a változás elõ-segíti azt a folyamatot, hogy az okmányok illetõleg a velük kapcsolatos okmányszakértõi vé-lemények egyre többször kerülnek bizonyítékként a bíróságok elé.

AZ OKMÁNY FOGALMA

Az okmány kriminalisztikai fogalma
Kriminalisztikai szempontból az okmány lehet bármilyen anyagból (papír, mûanyag, bõr, üveg, fa, kõ, stb.), készülhet bármilyen íróeszközzel (toll, ceruza, ecset, vésõ, kés, rúzs, vér stb.), tartalmazhat bármilyen jelentéktelennek tûnõ adatot (személyi adat, szerzõdés, levele-zés, feljegyzés stb.), ha az eljárás során az fontos adatnak minõsül. Tehát, ha mindent, ami az eljárás szempontjából lényeges, fontos információt tartalmaz, tágabb értelmezés szerint ok-mányként foghatunk fel.

Az okmány jogi fogalma
A jog nem használja az okmány fogalmat. Az okiratot, illetve annak két fajtáját, a közokiratot és a magánokiratot ismeri:
Okirat: „valamilyen tény, vagy körülmény igazolására elõállított irat.”
- A közokirat olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyzõ vagy más hatóság ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki és amely mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt in-tézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valódiságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Csak a meghatározás valamennyi elemének együttes fennállta esetén beszélhetünk közok-iratról” ;
- „A magánokirat kifejezés kiegészítõ fogalom. Az okiratok rendszerezésének elsõ lépése a közokiratok – mint különleges jelentõségû okiratfajta – kiemelése volt az okiratok közül. Minden más okirat magánokirat.


AZ OKMÁNYHAMISÍTÁS ALAPVETÕ FORMÁI ÉS MÓDSZEREI
Az okmányhamisításnak két alapvetõ formáját különböztetjük meg: a részleges és a teljes okmányhamisítást.
A részleges okmányhamisítás
Régebben az okmányhamisítás leggyakoribb formájának számított és a legváltozatosabb for-mái ismertek. Elsõsorban személyi adatok vagy valamilyen nem kívánatos adat megválaszolá-sára alkalmazzák, vagy végzettséget, jogosultságot igazoló bejegyzéseket készítenek. A hami-sítás e formájához kisebb felkészültségre és egyszerû eszközökre van szüksége a hamisítónak. A részleges okmányhamisítás két fõ csoportja:
- tartalmi hamisítás: az eredeti, már kiállított okmány valamely elemét (adat, fénykép, érvényesítõ bélyeg, stb.) utólagosan megváltoztatják. A tartalmi hamisítás kiterjedhet egyes kiválasztott adatokra, illetve az okmány adatainak összességére.
- eredeti okmány vagy ûrlap jogosulatlan felhasználása: az eredeti – általában illegá-lis úton megszerzett – okmányt jogosulatlanul vagy valótlan adatokkal állítják ki. Ne-hezíti a hatóság és a szakértõ dolgát, ha az okmányt a kibocsátó hatóság tagja eredeti kitöltési technológiával tölti ki. Tovább nehezíti a hamisítás felfedését, ha az így kiál-lított „eredeti” okmányt a nyilvántartásba is bevezetik.
A részleges okmányhamisítás módszerei:
A részleges hamisítások elkövetõi általában csak azon okmányelemek megváltoztatására töre-kednek, melyek lehetõvé teszik számukra a kis mértékben megváltoztatott okmány felhaszná-lását a lehetõ legkisebb kockázattal. Ezért általában a személyi adatok, a fénykép, a jogosult-ságokat, végzettséget, tulajdonjogot igazoló és a felhasználóra vonatkozó bejegyzések illeték-telen megváltoztatásával, eltüntetésével, létrehozásával történik a hamisítás a legkülönbözõbb eszközök és módszerek alkalmazásával, amelyek az alábbiak lehetnek:
 Tartalmi hamisítás módszerei:
Eredeti okmányok tartalmi, formai változtatására az idõk folyamán sokféle módszert találtak ki a hamisítók, melyek nagy száma miatt csak a gyakrabban elõfordulók felsorolására adódott lehetõség.
- Adattartalom megváltoztatása:
Ezt a hamisítási módszert felülírásnak is szokták nevezni. Kivételezésének fõbb módszerei lehetnek a törlés (mechanikai, vegyszeres-oldószeres és „fénymosás”), fedés (takarás), hoz-záírás (kiegészítés), beírás (új bejegyzés), esetleg applikáció (ráillesztés).
A törlés célja lehet a megváltoztatni kívánt adatok eltüntetése, vagy nem kívánatos adatok megsemmisítése. Általában könnyen észrevehetõ elváltozásokat hagynak maguk után, melyek egyszerûen ellenõrizhetõk. A mechanikai törlés kivitelezése történhet radírozással, kikapa-rással, kicsiszolással. Ezen a „durva beavatkozások jobban láthatók surló fényû megvilágí-tásban. A vegyszeres törlés jellemzõje, hogy nem csak a kívánt adat válik láthatatlanná vagy nehezen észlelhetõvé, hanem a grafikai és szövegnyomatok is veszítenek színûkbõl (kifakulnak, elhalványodnak). A nedvesség hatására a papírfelület kissé megnyúlik és felülete egyenetlen-né válik. A „fénymosás” az adatok erõs fénnyel történõ nagymértékû elhalványítása, mely szintén hatást gyakorol a környezetében lévõ egyéb okmányelemekre is.
A fedés módszerét elsõsorban az „igénytelen” hamisítók alkalmazzák adatok eltüntetésére, inkább a hamisítási beavatkozások nyomait próbálják ily módon eltüntetni. A fedéshez alkal-maznak festéket, hibajavítót, tintát, kávét, vörösbort stb.
A hozzáírás a bejegyzett adatok megváltoztatása betûk, szavak kiegészítésével. A hamisító általában nem rendelkezik a megfelelõ kitöltõ eszközzel vagy különleges színezékkel, ezért a színbeli eltérés és a morfológiai sajátosságok (írásvonal vastagsága nem egyenletes, kettõzött írásvonal, gépi kitöltés esetén nem megfelelõ karakterek) leleplezik.

A beírás csak annyiban más a hozzáírás módszeréhez képest, hogy nem csak kiegészítõ ele-meket tartalmaz, hanem új bejegyzéseket is illetve, hogy ezt a mûveletet megelõzheti egy tör-lés. Az adatok megváltoztathatók applikáció alkalmazásával is. Az applikálás során a hamisí-tó egy hasonló okmány vagy általa készített okmányelem, adatot tartalmazó darabjait illeszti az okmányban szereplõ adatokhoz vagy azok helyére. Árulkodó jel a hordozó megvastagodá-sa és az új darab rögzítéséhez használt rögzítõ anyag (ragasztó, lakk) jelenléte.


- Fényképcsere
A tartalmi hamisítások közül leggyakrabban alkalmazott módszer, mely kivitelezését tekintve igen sokrétû a fénykép fajtájának és védelmi megoldásának függvényében. A hagyományos rögzítésû (ragasztás, tûzõkapocs, ringli alkalmazása) fényképek esetében viszonylag durva módon eltávolítják a hordozóról a fényképet és helyére másik – hasonló nagyságú – fényképet ragasztanak. A hamisítónak ilyen esetben bélyegzõnyomat kiegészítést is kell végezni, ami a bélyegzõnyomatok morfológiája és a pontos illeszkedés miatt nem egyszerû feladat. Ennek elkerülésére szokták alkalmazni a részleges fényképcserét, melynek egyik kivitelezési lehe-tõsége, hogy az eredeti fénykép – bélyegzõnyomatot tartalmazó részét – nem távolítják el az okmányból és az új fényképet a megmaradt részéhez illesztik.
Másik módja a fénykép emulziós rétegének részleges vagy teljes cseréje. A fotópapírról - áztatás után – összefüggõ hártyaként lehúzható, fényképet tartalmazó emulziót az eredeti fénykép hordozó rétegére ragasztják. Ez a módszer nehezen kivitelezhetõ, de a hamisításnak ez a módszere nehezen ismerhetõ fel. Sok esetben árulkodik a fényképcserérõl a hordozó felü-letén talált ragasztómaradvány és a hordozó fénykép alatt lévõ részének – a fénykép eltávolí-tásából és a ragasztási hibákból adódó – felületi vagy vastagságbeli egyenetlenségei, melyek sok esetben tapintással is érzékelhetõk.
További problémákat okozhat a hamisítónak a fényképek adatvédõ fóliákkal történõ biztosítá-sa is. Az adatvédõ fóliát ugyanis adatváltoztatáshoz vagy fényképcseréhez fel kell emelni, hogy a hamisító hozzáférjen a változtatni kívánt felületekhez. Melegítés után vagy hidegen felhúzzák a fóliát, mely elveszti tapadóképességét, ezért visszahelyezéséhez idegen ragasztó-anyagra van szükség. A fólia a mechanikai- vagy hõhatásra megnyúlik, ezért a lapszéleknél lelóg a hordozóról, melyet levágással próbálnak eltüntetni. A felemelt fólia felülete visszara-gasztás után kissé egyenetlen lesz. Néha az egész adatvédõ fóliát idegen fóliával helyettesítik. Árulkodó jel lehet a fényvisszaverõ képesség megváltozása, a vágási felületek egyenetlensége, a lekerekített sarkoknál az illesztés pontatlansága, a hosszanti hajtogatási vonal hiánya és a biztonsági nyomatok hiánya.
A nyomtatással vagy lézergravírozással felvitt fényképek hamisítása rendszerint számítógé-pes nyomtatási technikával (tintasugaras és lézernyomtatóval) történik. Nagyító segítségével a morfológiai jegyek és a beavatkozást elõkészítõ eljárások nyomai jól észlelhetõk.

 
- Bélyegzõ lenyomat/benyomat hamisítása
A nyomatimitációk készítésének egyik legrégebbi módszere a jó kézügyességet igénylõ kézi rajzolás. Az így készített utánzatok esetében legtöbbször kisegítõ módszereket is alkalmaz-nak (átmásolás, átnyomás). Az így készült „nyomatok” jól felismerhetõk a festék felületi struk-túrájának a képébõl, a segédvonalak maradványaiból, körzõ vagy indigó alkalmazásának nyomaiból és a bélyegzõnyomat morfológiai eltérései alapján.
A hamisítás egy másik lehetséges módja az eredeti bélyegzõ festékanyagának átvevõ-átadó anyag segítségével történõ átvitele, mely valamilyen festékátvevõ anyagnak az eredeti bé-lyegzõnyomatra illesztésébõl a nyomat átdörzsölésébõl és új felületre „másolásából” áll. Az így készült nyomatok elmosódottak és halványabbak az eredetinél.
Különbözõ technikai eszközökkel, így pantográffal, gyorsmásolókkal, számítástechnikai nyomatatókkal és nyomdai úton is hamisíthatók bélyegzõnyomatok. Az ily módon készített nyomatoknál a formai eltéréseken kívül a festékanyag felületi struktúrája, elhelyezkedésének morfológiai sajátosságai egyértelmûvé teszik a hamisítás tényét, sõt az utóbbi sajátosságok alapján egyértelmûen meghatározható az alkalmazott eszköz fajtája is.
A manapság legelterjedtebb hamisítási módszer az új bélyegzõk készítése és alkalmazása. A hamisítók erre a célra guminyomdák összeállítható betûinek felhasználásával vagy lopott bé-lyegzõk elemeibõl állítanak össze, illetve fotópolimeres eljárás segítségével készítenek ma-guknak bélyegzõt. Ezekkel az eszközökkel kialakított bélyegzõnyomatok felismerése komoly szakértelmet igényel.


- Lap és/vagy fedélcsere, lapkivétel
A tartalmi hamisítások viszonylag ritka módszere, bár egyes okmányok esetén jellemzõ mód-szer, mely magas fokú felkészültséget és kézügyességet igényel. Általában útlevelek hamisí-tása esetén használatos. Nehezíti a hamisító dolgát, hogy e módszer csak akkor alkalmazható, ha legalább még egy, esetenként több hasonló okmány is a rendelkezésére áll. A módszer fel-ismerhetõ az okmány megbontásából és újra összeállításából adódó sajátosságok alapján. Különös figyelmet kell fordítani a gerinc és a fûzés vizsgálatára. Megkönnyíthetik a felisme-rést a kézi kitöltésû okmányok ilyen módszerrel történõ hamisítása esetén az eltérõ idõben és helyen, esetleg más kitöltõ eszközzel készült bejegyzések színbeli eltérései és a hitelesítõ esz-közök eltérõ sajátosságai.


 Eredeti okmány illetéktelen kiállítása
Két merõben különbözõ változatát kell megemlíteni: az általában bûncselekmény útján meg-szerzett okmány – hamisító, illetve a kiállító hatóság tagja által történõ – illetéktelen kiállítá-sát. A lényegi különbség a kiállítás módjában és eszközeiben keresendõ. A hamisító az eddig említett módszerek alkalmazására kényszerül, ezért a hamisítás ténye megállapítható. A ható-ság tagja ezzel szemben az eredeti kitöltõ és érvényesítõ eszközök és módszerek alkalmazá-sával tölti ki az eredeti okmányt, tehát a hamisítás az okmányok technikai vizsgálatával nem fedhetõ fel. Tovább nehezíti az ellenõrzést végzõ hatóságok dolgát, ha a hatóság tagja az ille-téktelenül kiállított okmány adatait felviszi a nyilvántartásba is.

Teljes okmányhamisítás
Ilyen esetekben nem a meglevõ okmányok adatainak megváltoztatásával vagy hamis adatok-kal való kiállításával, hanem a hamisító által készített okmány hamis adatokkal való kitöltésé-vel történik a hamisítás. Tehát ezt a hamisítási formát választó hamisítónak fel kell készülnie az okmány elõállítására (legyártására) is, ami biztonsági okmányok esetében nem egyszerû feladat. Ezután következhet csak az okmány kitöltése, hitelesítése. Ehhez a hamisítási formá-hoz magas felkészültségre és modern technikai eszközökre van szükség. A teljes (vagy totális) okmányhamisítás két fõ csoportja:
- okmányutánzat, másolat készítése: létezõ okmány utánzatát, másolatát állítják elõ majd azt valós, vagy valótlan adatokkal töltik ki. Minden olyan okmány utánzatnak számít, amint nem a hivatalosan kijelölt nyomda (vagy hivatalosan kijelölt nem legáli-san) állít elõ;
- fiktív okmány készítése: eredetiben nem létezõ, kitalált okmányt készítenek el és jo-gosulatlan vagy valótlan adatokkal állítják ki – kifejezetten visszaélés céljából. A ha-mis okmányok igen különleges típusát képezik, az ilyen okmányoknak ugyanis nincs eredeti, valós változata. A fiktív okmányok készítése során nagy figyelmet fordítanak arra, hogy megjelenésében úgy nézzen ki, mint egy biztonsági okmány.
A teljes hamisítás módszerei:
A biztonsági okmányok teljes hamisítása összetett feladat, mivel az okmányok összes alkotó-elemét (hordozó, borító, nyomatok, biztonsági elemek stb.) elõ kell állítani olyan minõségben, hogy megtévesztésre alkalmas legyen. Az ûrlaputánzatok elkészítése után következhet azok illetéktelen kitöltése, hitelesítése és érvényesítése.
Köztudott, hogy a védett okmányok biztonsági papírra készülnek, ezért az alapos hamisító nem hagyományos papírra dolgozik, mivel az UV megvilágítással egyszerûen leleplezhetõ. A hamisítónak tehát megtévesztésre alkalmas hordozóra van szüksége, vagy bûncselekmény útján szerez meg, vagy kereskedelemben kapható papír felhasználásával a biztonsági elemek imitálásával készíti el. Az elsõ esetben a hamisítónak már csak a nyomatokat kell elkészíteni jó minõségben. A második esetben a hagyományos papíron kell imitálnia a biztonsági papír védelmi elemeit. Festékréteg felvitelével vagy impregnálással érik el, hogy a papír UV meg-világításban alig észrevehetõ mértékben lumineszkál. Az így készült papírok „selymes”, „zsí-ros” tapintásúak és többségük sajátos fénnyel is rendelkezik. E módszer alkalmazásánál árul-kodó jel, hogy a kész okmánynál a vágási felületek erõsen lumineszkálnak, a látszólagos UV negativitást biztosító felületi réteg gyakran megsérül, lekopik, mechanikai hatásra esetlegesen töredezik (zománc effektus).
A biztonsági szálat és a vízjelet általában ún. „szendvics technikával” imitálják: két vékony papírrétegbõl összeragasztással alakítják ki a papírt. Összeragasztás elõtt rajzolással vagy nyomtatással készítik el az átvilágítással ellenõrizhetõ ábrákat. Az így kialakított vízjel UV fényben is jól látható az eredeti vízjellel ellentétben. A biztonsági szál imitációja esetén árul-kodó jel lehet, hogy a papír élén a szál végzõdése nem látható.
A jelzõrostok utánzása általában nyomdatechnikai úton történik. A rostokat lumineszkáló festékkel rányomják a papír felületére. Az így „készített” jelzõrostokat leleplezheti, hogy sok-szor azonos nyomóformával készülnek, ezért mindig azonos méretben és pozícióban helyez-kednek el a hamisítványon. Lumineszenciájuk intenzitása és színe is árulkodó lehet.

AZ OKMÁNYOK KRIMINALISZTIKAI VIZSGÁLATA
A hamis okmányok kriminalisztikai vizsgálata a bennük bekövetkezett változásoknak és az azokat okozó beavatkozásoknak és az eredeti, változtatás nélküli állapot szakértõi feltárását és dokumentálását jelenti. Célja az érintett okmány eredeti vagy hamis voltának megállapítása. A hamisítás során az okmányelemek valamelyikében, de leginkább az alkatelemek közötti kor-relációs kapcsolat miatt több okmányelemen szinte minden alkalommal jól körülhatárolható jellegzetességek keletkeznek. Ezek szakértõi feltárására, alátámasztására és bizonyítására (be-leértve a dokumentálást is) különbözõ vizsgálati módszerek alkalmazásával kerülhet sor. Más kriminalisztikai területhez hasonlóan ezek a vizsgálatok is csak meghatározott alapelvek be-tartásával végezhetõk el. Ezek az alábbiak:
- A kriminalisztikai okmányvizsgálat összehasonlító vizsgálat, melynek az okmány valamennyi elemére is ki kell terjedni. A vizsgálat csak így adhat megbízható, egyér-telmû véleményt az okmány eredetiségének, hitelességének kérdéseiben. Ezért a ki-rendelõ hatóságnak – az okmányszakértõ igénybevétele esetén – a vizsgálat elvégzé-séhez hiteles (összehasonlításra alkalmas) minta okmányt kell biztosítani.
- A kriminalisztikai okmányvizsgálatok során csak természettudományos ismerete-ken alapuló, jól bevált, megbízható eszközök és módszerek alkalmazhatók. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a legújabb tudományos és mûszaki eredmények nap-rakész adaptálása lehetséges;
- A kriminalisztikai okmányvizsgálatok alkalmával olyan vizsgálati módszereket kell alkalmazni, amelyek szükség esetén megismételhetõk, és nem okoznak sérülést az okmányban. Roncsolással járó, nem megismételhetõ vizsgálat – szükség esetén – csak a kirendelõ hatóság engedélye alapján lehetséges.
Az okmányok kriminalisztikai vizsgálata során, az összehasonlító elemzésen kívül sok eset-ben szükségessé válik az okmányok rekonstrukciós vizsgálata. A krimináltechnikai rekonst-rukció célja a hamisított okmány, hamisítás elõtti eredeti állapotának, adattartalmának megál-lapítása és a hamisító által alkalmazott anyagok, módszerek, eljárások meghatározása. Az ilyen vizsgálatok jelentõs részére a részleges hamisításnak számító tartalmi, illetõleg formai változást okozó beavatkozások esetében kerül sor.

Az okmányok vizsgálatának két formáját különböztetjük meg: az okmányok elõzetes és az okmányok szakértõi vizsgálatát.

Az okmányok elõzetes vizsgálata
Ez a vizsgálati forma az érzékszervi vizsgálatokat és UV fényben történõ ellenõrzést foglal magában, ezért a vizsgálat elvégzéséhez nincs szükség nagyfokú mûszerezettségre, különle-ges elõkészítésre, inkább felkészültséget és jó megfigyelõ képességet igényel. Az okmányok elõzetes vizsgálatát szaktanácsadók és szakértõk végezhetik. Az érzékszervi vizsgálatok e formájában legfontosabbak a közvetlen megfigyeléssel szerezhetõ vizuális információk, ám fontosak a tapintás útján nyert benyomások és sok esetben további adalékokat szerezhetünk szaglás útján is. Az érzékszervi vizsgálatok különbözõ megvilágítási módok (közvetlen, pont-szerû, súroló, átvilágítás) mellett nagyító alkalmazásával végezhetjük. E vizsgálati eljáráso-kon túlmenõen az okmány hordozójának és biztonsági elemeinek UV fényben, illetõleg az okmány infravörös fényben történõ ellenõrzése is az elõzetes vizsgálat részét képezi. Ezekkel a módszerekkel általában biztonságosan megállapítható az okmányok eredeti vagy hamis vol-ta.

Az okmányok szakértõi vizsgálata
Az okmányok szakértõi vizsgálata általában az elõzõ pontban leírt eljárásokkal kezdõdik, majd ezt követik a bonyolultabb vizsgálatok. Az alkalmazásra kerülõ vizsgálatok mélysége, sorrendisége mindig az adott hamisítás jellegének függvénye. A szakértõi vizsgálatok alkal-mával az okmány összes elemére, azok ismérveire, védelmi elemeire és eljárásaira kiterjedõ reflexiós és emissziós vizsgálatokra kerül sor, melyekkel az egyes anyagok fényvisszaverõ és fénykibocsátó képessége állapítható meg különbözõ hullámtartományokban. A reflexiós és emissziós vizsgálatok elvégzését korszerû okmányvizsgáló berendezések segítik, melyeket az Európai Unió elvárásainak és ISO szabványoknak megfelelõ, magas színvonalú, objektív vizsgálatok elvégzéséhez fejlesztették ki. Az okmányok szakértõi vizsgálatának célja lehet a látens elváltozások láthatóvá tétele és dokumentálása, illetõleg az eltûnt, eltüntetett elemek rekonstruálása technikai eljárásokkal. Az ún. technikai okmányvizsgálati eljárásokkal vizsgál-ják többek között a vegyi úton eltávolított írás és nyomatelemeket, a látható elemek keletke-zési sorrendjét és a megrongálódott (pl. égett) okmányokat, azok eredeti állapotának megis-merése érdekében. Az okmányszakértõi vizsgálatok esetében is törekedni kell a roncso-lásmentes, sérülést nem okozó, megismételhetõ eljárások alkalmazására. A krimi-náltechnikai rekonstrukció általában az okmány fluoreszenciás, illetõleg polarizált és infravörös fényben végzett vizsgálatokkal történik, de alkalmazhatnak elektrosztatikus elven mûködõ eszközt vagy más különleges eljárást is. Az ún. nagymûszeres analitikai vizsgálatok általában roncso-lásos vizsgálatok, legfeljebb teljes hamisítás esetén kerülnek alkalmazásra. Pontos eredményt adnak a spektrofotometriás (UV, VIS, IR spektroszkópiás) vizsgálatok, ám ezek idõigényes, drága módszerek. Az elõzõekben említetteken kívül említésre méltó lehetõség a Raman spekt-roszkópiás vizsgálat, amely közvetlenül elvégezhetõ, roncsolásmentes, gyors módszer. Ezen eljárások alkalmazásához magas fokú szakismeret és technikai felszereltség szükséges.

AZ OKMÁNYSZAKÉRTÕI VIZSGÁLAT ELÕKÉSZÍTÉSE
Azokban az esetekben, amikor egy okmánnyal kapcsolatban a hamisítás gyanúja megállapít-ható, az inkriminált okmányt le kell foglalni és gondoskodni kell az okmány igazságügyi szakértõi vizsgálatáról.
A szakértõi vizsgálat elrendelésén túl a nyomozóhatóságnak az ügyben az okmánnyal és an-nak hamisításával kapcsolatos releváns kérdéseket is meg kell fogalmaznia, melyhez segítsé-get adhat a különleges szakértelemmel rendelkezõ szakértõ is.
A nyomozóhatóság feladata az összehasonlító mintaokmányok beszerzése is. A szakértõi vizsgálat során figyelembe kell venni, hogy látszólag azonos megjelenésû okmányok ok-mányvédelmi elemei esetleg eltérnek egymástól. Ezért a nyomozóhatóságnak mindig szem elõtt kell tartania, hogy a kérdéses okmánnyal közel azonos idõben készült mintaokmányt biztosítson a szakértõ számára az összehasonlító vizsgálat elvégzéséhez.
Okmányhamisítással gyanúsítható személynél tartandó kutatás elõtt célszerû a szakértõt szak-tanácsadói minõségben bevonni az eljárásba. Szakismerete alapján javaslataival vagy a nyo-mozási cselekményen történõ részvételével nagymértékben segítheti az eljárás eredményessé-gét.
A szakértõi vizsgálat elvégzéséhez szükséges inkriminált anyagok felkutatása biztosítása, rögzítése, csomagolása jogszerû eljárás keretében, kellõ körültekintéssel és hitelesítés mellett kell, hogy történjen.
A nyomozóhatóságnak figyelmet kell fordítani az eljárás eredményessége érdekében, hogy a gyanús okmányok vizsgálatára az okmányszakértõn kívül írás- és vegyész szakértõk – egyes esetekben más szakterület szakértõjének – kirendelése is indokolt lehet. Nem szabad megfe-ledkezni az okmányok esetében sem az azokon található nyomok és anyagmaradványok szak-értõi vizsgálatának lehetõségérõl sem. Az utóbbi szakértõi tevékenység sok esetben segítheti a felderítést, de szerepe lehet a bizonyítás alkalmával is.

A SZAKÉRTÕK SEGÍTSÉGÉVEL TISZTÁZHATÓ KÉRDÉSEK
Mindenekelõtt meg kell említeni, hogy az okmányszakértõi tevékenység jelentõs része a köz-hiedelemmel ellentétben összehasonlító vizsgálati tevékenység, összehasonlítja a kérdéses okmány különbözõ sajátosságait egy mintaokmánnyal, vagy annak egy arra feljogosított, ap-parátus által leírásban rögzített sajátosságaival. Az összehasonlító vizsgálatok segítségével elsõsorban az eredetiség kérdése tisztázható, de természetesen megállapítható – sok esetben – a különbözõ fázisban keletkezett elváltozások keletkezési sorrendje, a hamisítás módszere vagy a hamisításhoz szükséges szakismeret, illetve az alkalmazott technikai eszközök és fel-használt alapanyagok köre. Ezért a szakértõ szerepe nem csak a bizonyításban, hanem nagyon sokszor a felderítésben is fontos lehet. Lényeges lehet a hamisítási módozatok, a felhasznált anyagok és alkalmazott eszközök pontos megállapítása is, de nagy jelentõsége lehet a szakértõ tapasztalati tudása, mely alapján sok esetben képes lehet a „hamisító mûhely”, sõt néha a ha-misító személyének megjelölésére.


A szakértõi vizsgálatok az alábbi kérdéskörökre adhatnak választ:
- eredetiség kérdése: a vizsgálat tárgya eredeti-, hamis- vagy hamisított okmánynak minõsül-e? Eredeti okmánynak az az okmány számít, melynek eredeti okmányûrlapját az illetékes hatóság valós adatokkal állította ki és azokban illegális változtatás nem történt. Hamis okmányon a teljes hamisítványokat, tehát az utánzatokat, fiktív okmá-nyokat kell érteni, míg a hamisított okmány a kibocsátó hatóság által kiállított eredeti okmány illetéktelen megváltoztatásával, vagyis részleges hamisítás útján jön létre;
- milyen módszerrel történt a hamisítás? : hamis vagy hamisított okmányok esetén a szakértõ megállapítja a hamisítási módszert. A vizsgálat elvégzése után általában meghatározhatók a hamisítás eszköze/eszközei, a felhasznált anyagok és a hamisító felkészültségének mértéke.
- a hamisítvány megtévesztésre alkalmas-e?
- eredeti adattartalom: csak részleges hamisítás során tisztázandó kérdés, hogy megál-lapítható-e – a kiállító hatóság által, eredetileg – az okmányba bejegyzett adatok;
- a szakértõ gyakorlatában elõfordult- már ilyen jellemzõkkel rendelkezõ hamisít-vány?: az azonos jellemzõ alapján lehetõség adódhat sorozat jelleg megállapítására, ami elvezethet az elkövetõi kör, a „hamisító mûhely” , vagy az elkövetõ személyének meghatározásához;
- a szakértõ egyéb észrevételei: a szakértõ – az adott ügy szempontjából lényeges – a vizsgálat közben felmerülõ kérdésekre választ adó megállapításai is nagymértékben segíthetik az eljárás eredményességét.

Az igazságügyi okmányszakértõ véleménye – a nyomozóhatóság eljárásának segítségén túl – tárgyi bizonyítási eszköz, ezáltal nemcsak a felderítésben, hanem a bizonyításban is nagyon jelentõs szerepet tölt be. Jelentõségét tovább fokozza, hogy a szakértõi vélemény természettu-dományos ismereteken alapuló, mûszeres vizsgálatokkal igazolható objektív ténymegállapí-tásokon alapul, ezért szinte megdönthetetlen bizonyítékként szolgál.

(Forrás: Nyilasi Tibor: Kriminalisztikai Okmányvizsgálat, Rejtjel Kiadó, 2004.)
















Pintér Edit grafológus-írásszakértõ