Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Írás és aura

Írás és aura: látszólag két különbözô, összehasonlíthatatlan fogalom. Az egyik az ember bensô énjét vetíti papírra a különbözô érzô és mozgatóidegek, valamint a finommotorika segítségével, míg a másik az emberi test körül lebegô színes energiatér, azaz elektromágneses burok.


Mindkettô olyan kisugárzás, amely magában hordozza kibocsátójának tulajdonságait, valamint mindkettô olyan kisugárzás, amely hatni képes a másik emberre. Mint grafológus, jobban szeretem azoknak az embereknek az írását elemezni, akikkel még nem találkoztam, mert olyankor csak és kizárólag az írása hat rám. Találkozáskor az ember óhatatlanul információkhoz jut a másikkal kapcsolatban, hiszen érzékeli a másik ember auráját is.
Vannak olyan emberek, akik látják a többiek auráját, a többség azonban nem rendelkezik ezzel a különleges képességgel. Az ô számukra az aurafotó jelzi aurájuk színét, méretét, csakráik állapotát. A csakrák állapota, töltöttsége, a jin-jang egyensúly, valamint az aura mérete változó, fizikai és pszichés állapotunk függvénye. A színe viszont _a legmélyebb rétegben- állandó, csak nagyon ritkán változik. A külsô rétegekben találjuk az úgynevezett hangulati színeket, melyek _amennyiben eltérnek a belsô auraszíntôl- különféle jelzéseket adnak azokról a tulajdonságainkról, melyeket kimutatunk a világ felé, illetve amelyek elrejtve maradnak a világ elôl.

Az auraszínek a szivárvány színeivel szinte azonosak, de egyes spektrumaiban több árnyalatot tartalmaz azoknál. Így például a vörös mellett megjelenik a sötétvörös árnyalat is, amely igen ritkán elôforduló auraszín. A vörös után a narancssárga, majd a sárga szín következik. Ezeket követi a zöld, a sötétzöld, és a kék. A kéknek is több árnyalata jelenhet meg az aurában, például a türkiz, az indigókék és az ibolyakék. A színskála tetején helyezkedik el a két legritkább auraszín, a levendula és a fehér.
Érdekes megfigyelés, hogy a különbözô népcsoportoknál más és más a legjellemzôbb szín. Magyarországon a leggyakoribb auraszín a vörös, a narancs, és a sárga. Minden színhez több tulajdonság is tartozik, ezek alapján a vörös árnyalatúak lendületesek, versenyszellemûek, gyôztes típusúak, erôs akarattal rendelkeznek, vállalkozó kedvûek, szenvedélyesek. Realisták, megvalósító, gyakorlatias emberek.
A narancs színû aurával rendelkezôk eredményesek, kreatívak, felfedezô típusúak, mûvészi hajlamúak.
A sárgák jellemzôje az intelligencia, a kreativitás, a játékosság. Optimisták, kíváncsiak és kicsit kényelmesek.
Az aurafényképet készíttetôk 70 %-a a fenti árnyalatokba tartozik a legbelsô auraréteg színárnyalata alapján.
A zöldet már a ritkább kategóriába soroljuk, száz emberbôl talán húszra jellemzô ez az árnyalat. Tanítói képességet jelez, valamint szociális hajlamot, jó kommunikációs készséget. Gyors felfogásúak, szeretik a természetet, az embereket és az állatokat.
A kék még ritkábban elôforduló auraszín, inkább a felsôbb rétegekben találkozunk vele. A mélyebb aurarétegben száz emberbôl kettônél-háromnál találhatjuk meg ezt az árnyalatot.
A türkiz a gyógyítói képességet mutatja. Ezek az emberek érzékenyek, együttérzôek, békések.
A kékek gondoskodóak, kedvesek, érzékenyek, segítôkészek, intuitívek.
Az indigó árnyalatúak az átlagnál erôsebb megérzôképességgel rendelkeznek, introvertáltak, mûvészi hajlamúak.
Az ibolyakék és a levendula még ritkábban elôforduló szín, kétszáz ember közül csak két-három esetben találkozhatunk velük.
Az ibolya árnyalatra jellemzô az érzékenység, a mûvészi hajlam. Természetfeletti képességgel bírnak, jövôbelátóak.
A levendula már a lila színárnyalathoz tartozik, erôteljes spirituális képességek jellemzik az ilyen aurával rendelkezô embert. Misztikus, nyugodt, átszellemült. Gyógyító, jövôbe látó, remek képzelôerô birtokosa.
A színskála tetején elhelyezkedô fehér szín rendkívül ritka a mélyebb aurarétegben. Spiritualitást, érzékeken túli érzékelést, magasabb tudatosságot, átszellemültséget jelez. Háromszáz ember közül talán egy rendelkezik ezzel a színû aurával.
A grafológusok nagy többségének nem adatik meg, hogy az adott írást összehasonlíthassa az illetôrôl készült aurafotóval. Pedig érdekes következtetéseket lehet levonni például a duktus tekintetében is. Szöges kötésmóddal a vörös, a narancs, a sárga, és elvétve a zöld aurával rendelkezôknél találkoztam. A nyo
maték erôssége, a vezetési igény megjelenése is ezeknél a színtartományoknál jelentkezik gyakrabban.
A kékek összes árnyalata, a levendula és a fehér kerüli a szögességet, nyomatékuk gyenge, az írás légiesen könnyed, a toll szinte alig érinti a papírt. Középzónájuk is jelentéktelenebb, nem megvalósító típusúak.

A felsôbb aurarétegben elôforduló színeket aszerint értékeljük, hogy a test melyik oldalán található. A bal _ a grafológiában a múltat szimbolizáló térfél _ az aurafényképen azt a tulajdonságunkat jelzi, melynek a birtokában vagyunk, de még nem tudtuk a felszínre hozni. A test jobb oldalán elhelyezkedô színhez tartozó tulajdonságunkat kifejezésre tudjuk juttatni, környezetünk is észreveszi azt.
Amikor elkezdtem írás _ és rajzelemzéseket készíteni, a közelemben dolgozó aurafényképészekhez küldtem át minden olyan különleges esetet, akiknél spirituális képességet is jelzett a grafikum. Az aurások minden esetben visszaigazolták ezeket a képességeket. Ez alapján a grafológia újabb társtudományra talált, összekapcsolható egy napjainkban induló, még nagyon fiatal tudománnyal, az aurakutatással.
Írás és aura, mégis két összehasonlítható fogalom, mivel mindkettô az embert jellemzi. Az embert, aki papírra veti tulajdonságainak halmazát, vagy az embert, aki maga köré sugározza ugyanezen tulajdonságokat.

Megjelent a Grafomagazin 2003./3. számában






KárásznéTomanó Ágnes grafológus,szaktanácsadó