Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Báthory Erzsébet

A „csejtei szörnyként” elhíresült Báthory Erzsébetrôl idestova négyszáz éve annak, hogy a rémisztô hírek szárnyra keltek. Vádolták gyilkosságok elkövetésével, „ártatlan szolgálólányok” megkínzásával, olyan asszonyként bemutatva, aki mások megkínzásában lelte kedvét. Rexa Dezsô meglátása szerint szadista elmebeteg volt, akinek a betegsége, ha idejekorán közismertté válik, akkor a „szadizmus betegségének Bátho¬rizmus lett volna az elnevezése”.

A korabeli történetírók munkái mesélik el az esetet, a tanúvallomások alapján, és alapvetôen a szóbeszédre támaszkodva. Egészen a 2O. század utolsó évtizedéig tényként, megtörtént eseményként vizsgálják a bûnös asszony történetét, a fellelhetô dokumentumok alapján. Az elmúlt két évtizedben azonban több jeles történész is vizsgálódásának tárgyává teszi ismét a peres anyagot, és próbálja rekonstruálni a történteket, akár olyan messzemenô következtetések levonásával, amelyek a rehabilitálásáig vezethetnek.
Nádasdy Ferenc özvegyét a fennmaradt dokumentumok alapján, sokáig a történész társadalom is „bûnösnek „találta, és sajnálkozva vette tudomásul azt a tényt, hogy negatív megítélése miatt Báthory Erzsébet halhatatlanná vált a világtörténelem színpadán. Hetyésy István azt állítja, hogy a vádakat az asszony legközelebbi rokonai találták ki, hogy így eltereljék a figyelmet az özvegy igazi bûnérôl, a politikai hûtlenségrôl, felségárulásról, amely teljes vagyonelkobzást vont volna maga után. A Báthory família alapvetôen fejedelem párti volt, néhány kivételtôl eltekintve és igen gazdag. A 2O. század második felének egyik jeles történésze Benda Kálmán a grafológiát hívta segítségül az asszony bûnösségének megállapításához.

Rákosné Ács Klára az aláírásából „azonnal megállapította, hogy Báthory Erzsébet kezdettôl fogva dekadens lényén részben a szexuális kielégítetlenség következményeként mind jobban eluralkodott a szadizmus.”. Csodálattal tölt el, hogy egy rövid aláírásból ennyi mindent sikerült megállapítania. Ugyanakkor az elemzés szépséghibájának tartom, hogy semmilyen magyarázatot nem mellékelt a következtetés munkafolyamatát illetôen. Számomra leginkább a gyenge írásrutin tûnik fel az aláírásból, hiszen a korabeli úriasszonyok inkább íratták a leveleiket, mint írták. Ugyanakkor a tanult írásnormát is csak találgatni lehet és ennek ismerete nélkül az aláírás bármely szempontú viszonyítása csak feltételezés marad. Az ’y’ alsó zónás hurokjának szûkössége és a hurokszár szintén e zónában maradása inkább egy szublimált hurokírás használatot jelez. Ekkor az asszony már hosszú évek óta özvegy volt és egyedül gondoskodott egy hatalmas nagybirtok igazgatásáról és gyermekei jövôjének biztosításáról, így természetes, hogy kevesebb figyelmet szentelt önmagára.

Péter Katalin megállapítása szerint egyértelmûen bûnös, erre Thurzó György nádor, nyomozást elrendelô parancsának komolyságából és a tanúvallomások átvizsgálása alapján következtetett. Szerinte Nádas¬dyné valóban elkövette mindazt a sok kegyetlenséget, amellyel a vallatási jegyzôkönyvekben vádolják, beleértve a szadizmus tényét is. „ Nagyon valószínû tehát, hogy a betegség az elsô szexuális élmény óta alakult ki benne, alighanem a házasságával tehetô egy idôre”. Próbálja a társadalmi környezetét is vizsgálni a „bûn” elkövetésével kapcsolatban. „A természetes ösztönei és neveltetése közötti konfliktus miatt szadistává vált asszony, nem elég értelmes ahhoz, hogy betegségét leküzdje. Ehelyett, igen magas társadalmi helyzetének védelmében bízva, veszélyes gonosztevôvé válik” Korán sem fest már Báthory Erzsébetrôl ilyen elvetemült, népirtó képet Nagy László, aki a korábbi irodalom tévedéseit igyekezett feltárni. Ügyes logikával elemezte az ügy szereplôinek ellentétes érdekeit, ezáltal feltételezve, „a fôrangú asszony ugyan elkövethette volna a terhére rótt kegyetlenkedéseket, de ezek megtörténtét a nádor által folytatott törvénysértô vizsgálat nem bizonyította hitelt érdemlôen, ami megkérdôjelezi az asszony bûnösségét.” Könyvében megismerteti az olvasót a kor erkölcseivel, gazdasági, társadalmi politikai szokásaival is, ahol a testi fenyítés nem tartozott a szélsôséges büntetési módszerek közé. Az arisztokrata udvarokban a fizikai bántalmazást a fôúri ifjakkal szemben is nevelési eszköznek tekintették, hát még a szoláló személyzettel szemben. Ezzel azt is feltételezi, talán a Nádasdy birtokon alkalmazott büntetési eljárás váltotta ki társadalmának haragját és a korabeli meg nem értés miatt, ferdítették rémtettekké az udvarban történteket. A legtöbb történész egyetért abban, hogy Báthory Erzsébet udvarába a lányok önként érkeztek szolgálatra, sôt az anyák szívesen küldték és engedték ôket, tehát nem valószínû, hogy önként borzalmaknak vetik alá saját gyermekeiket. Báthory Erzsébetrôl csak az utókor állítja, hogy vérengzô kéjgyilkos, ám a nyomozati anyagban egyetlen erre utaló adat sincs.
Érdemes megemlíteni a házasságával kapcsolatos egymástól eltérô véleményeket is. Péter Katalin szerint, az asszony fér¬jé¬vel, „Ná¬dasdy Ferenccel nem élt harmóniában. Maga a betegség erre utal, Báthory Erzsébet szexuálisan nem volt egészséges. Az együttélés Nádasdy számára is nehéz lehetett. Neki azonban bizonyos menekülést nyújtott a nagyon tevékeny közélet, talán éppen a feleségével való bajok miatt is hanyagolta el olyan feltûnôen családját.” Szádeczky-Kardoss Irma szerint pedig, teljesen kiegyensúlyozott családi életet éltek, ez Báthory Erzsébet levelezéseibôl derül ki. „Ezek tartalma egy határozott, felelôsségteljes családtagjairól, birtokairól, jobbágyairól gondoskodó, azokat oltalmazó, a vele egyenrangúakkal szívélyes, segítôkész, de tiszteletet követelô és elsôsorban a saját családi és gazdálkodási érdekeire ügyelô nagyasszony képe rajzolódik ki. Semmi nem utal e levelek tartalmában olyan tulajdonságokra, amelyeket a végrendeleti aláírás vonalaiból olvas ki a „ pszichografológus”.
Mit is követett el Báthory Erzsébet, amiért Thurzó nádor befalaztatta? A csejtei udvarban több lány holtestét találták eltemetve, amelyeken sérülések voltak. Ez indította elôzetes vizsgálatra és számtalan tanúvallomás jegyzôkönyvbe vételére a nádort, bár hivatalosan lefolytatott per soha nem volt. A néhol áttekinthetetlenül szövevényes ügyben két kérdés felvetôdik, valóban történt-e gyilkosság, és mi a szerepe Thurzó nádornak az ügyben?
Péter Katalin könyvében meg sem kérdôjelezi a bûncselekmény tényét és Báthory Erzsébet személyét teljesen alkalmasnak tartja a kegyetlen gyilkosságok elkövetésére. Könyvében idéz a tanúvallomásokból, amelyekbôl egyértelmûen egy szadista gyilkos képe rajzolódik ki. Nagy László e kapcsán, a tôle megszokott lényegretörô logikával felteszi a kérdést: ha bûnös volt, hogyan lehet, hogy halála után négy nappal a csejtei templomban eltemetik? Korabeli szokás szerint bûnös ember nem nyugodhat szentelt földben. Szádeczky-Kardoss Irma az általa átvizsgált dokumentumok alapján pedig kijelenti: „Báthory Erzsébet udvarában valójában nem bûnös, hanem gyógyító tevékenység folyt”. Ez egy teljesen újszerû megközelítése az ügynek. Szerinte „a gyógyítás felé billenti a mérleget az is, hogy Nádasdyné nem csak a vénasszonyaival gyógyított, hanem orvossal, sôt gyógyszerek beszerzésére is van adat.” A fôuraknak, nemeseknek korabeli szokás szerint kötelezettsége volt az udvarnép gyógyítása is. Szádeczky-Kardoss Irma könyvében számtalan gyógyítási technikát sorol fel, amelyeket a tanúvallatási jegyzôkönyvekbôl rekonstruált. Lényegesen kevesebb eredménnyel járt a gyógyítás járványos idôben. A szerzô feltételezi, hogy az egyik gyógyító asszony, (vén¬asszony) nem merte jelezni a járványban elhunyt betegeket az özvegynek és a nyomokat eltüntetve, sebtében eltemette ôket Csejtén. Ez lett a veszte Ná¬dasdynénak, de mindezt honnét tudta Thurzó György? Nem tisztázott tény. Az eset híre eljutott az ôszi ítélkezési idôszakot Pozsonyban töltô nádor fülébe is, aki nyomozást indított ellene. A nádori parancslevélbôl – írja Péter K „nem derül ki tehát, hogy Thurzó, aki már régen tud Báthory Erzsébet bûntetteirôl, miért éppen most kezdeményez eljárást”. Egyik történész számára sem tisztázott ez a kérdés, mióta tud az esetekrôl a nádor és kitôl? Az okirat csak „súlyos panaszokat” említ, ami alapján vizsgálatot kezdeményez. .Szádeczky-Kardoss Irma szerint talán éppen ô konstruálta a vádakat. Ennek bizonyítására könyvében érdekes párhuzamot von Thurzó sógornôje Liszthy Anna Rozina bûnesetével, akit hivatalos perben ítéltek el szadizmus vádjával. Bemutatja a szadista gyilkosságok jellegzetességeit, és feltárja az azonosságokat Nádasdyné bûnperében. Azt is feltételezi, hogy Thurzó az asszony gyógyító munkájára építette „a kegyetlen gyilkos hírét keltô vádat, és letartóztatási tervét.” A nádor az asszony befalazása utáni években „szorgalmasan igyekezett terhelô bizonyítékokat gyûjteni”1 . Közel 3OO tanúvallomás gyûlt össze, de szabályos peres eljárás soha nem volt.
II: Mátyás többször felszólította a nádort, hogy Báthory Erzsébetet törvény elé kell idéztetni, de a nádor mindig kitért a hivatalos eljárás megtartása elôl. Nagy László véleménye szerint a nádor törvénysértô, és még a királyi akarattal is szembeszegülô magatartása megteremtette a „ csejtei szörny” alakját. Péter Katalin pedig úgy értelmezi Thurzó viselkedését, hogy éppen a családra való tekintettel óvta a kivégzéstôl, valamint nem akarta, hogy a Báthory Gábor erdélyi fejedelemmel való viszonya megromoljon. Mint tudjuk a politika útvesztôi kiismerhetetlenek, Thurzó, Báthory Erzsébet elszigetelésével, és „rossz hírének” keltésével elérte célját, tönkretette a családot. Várkonyi Gábor írásában jelenik meg elôször az a kézen fekvô kérdés, milyen volt valójában Báthory Erzsébet, mert csak a tanúvallomások alapján ismeri az utókor, éevés személyes jellegû irat maradt tôle. „ A legenda képzôdés során elveszett Báthory Erzsébet jelleme”.
Bûnös volt-e vagy ártatlan? A tények és elméletek ismeretében ki-ki eldönti saját maga. Abban pedig egyetértenek napjaink történészei, hogy sok kérdés vár még megválaszolásra Báthory Erzsébet teljes élettörténetével kapcsolatban, amely az utókor feladata lesz.

Felhasznált irodalom:
Benda Kálmán: Egy új forrástudomány: a pszichografológia. in. Levéltári Közlemények. Bp., 1974.
Nagy László: A „csejtei szörny”. in. Botránykövek régvolt históriánkban. Bp., 1997.
Péter Katalin: A csejtei várúrnô.Báthory Erzsébet. Bp., 1985
Rexa Dezsô: Báthory Erzsébet, Nádasdy Ferencné. (1560-1614) Bp., 1908
Szádeczky-Kardoss Irma: A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás egyes történeti forrásainak értelmezése. in. Levéltári Közlemények 1994 1-2. sz. 65-87 p.
Szádeczky-Kardoss Irma: Báthory Erzsébet igazsága. Bp., 1993
Szádeczky-Kardoss Irma: Mi az igazság? in. História. 1997 8. sz. 20-22 p.
Várkonyi Gábor: Lerágott csont, vagy a hallhatatlanság ára. in. Liget.1998. 8. sz. 81-88. p.
Várkonyi Gábor: Újabb források Báthory Erzsébet életéhez.
In. Irodalomtörténeti közlemények. 1999. 1-2. sz. 181-204. p.


1 Nagy L. A „csejtei szörny” 60. old

Megjelent a Grafomagazin 2005./1. számában



Nagy Marianna grafológus