Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
PANTHEON

Napjainkra a grafológia államilag elismert tudománnyá vált. Ez az írásvizsgálat története során nem volt mindig így, de mindig akadtak lelkes, elkötelezett hívei a szakmának, akik továbbvitték, fejlesztették, új módszereket dolgoztak ki és vezettek be, hogy az írásanalízis még precízebb, még átfogóbb képet adhasson a személyiségrôl.

Eredetének pontos helye és ideje nem meghatározható, de alegkorábbi grafológiai vizsgálatra utaló feljegyzések a krisztus elôtti idôkbôl származnak. Azért, hogy a múlt ne merüljön feledésbe, és a szakma jelenben is mûködô képviselôi ismertek legyenek a grafológiát tanulók számára, a Grafodidakt oktató termének falát híres grafológusok és a magyar grafológiai iskolákat megteremtô személyek arcképei díszítik:

Arisztotelész (kr.e. 384-322) azt mondta: „éppen úgy, ahogy a beszélgetés jelzi a lélek fogalmait, éppen úgy mutatja az írás a beszélgetést és a gondolatot.”

Aldorisius Prosper (1600 évek), az egyedi írás sajátosságait kapcsolatba hozta a vérmérséklettel ( Idengraphikus nuntius 1611 ), ez alapján szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus tulajdonságcsoportokat hozott létre, ez alapján „ rendszerezte” az emberek írását.

Johann Wolfgang Goethe (1749-1832), a nagy német költôfejedelemnek hatalmas írásgyûjteménye volt, érdeklôdött az írás lélektana iránt.

Johann Kaspar Lavater (1741- 1801), zürichi polihisztor, fiziognómus, filozófus, költô, teológus, az arc és koponya alakzataiból következtetô vizsgálódásnak, a „phrenológiának” a megteremtôje. Az embert holisztikusan szemlélte, minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált arra, hogy az emberi jellemet megismerje. „Physiognomia” címû mûvében írja, hogy az írott betûk teste, formája, lendülete, magassága, hosszúsága, dôltsége, összefüggése, szélessége, a sorok egyenes vagy ferde volta stb. minden embernél más és más. Munkája, a „Physiognomische Fragmente” címmel jelent meg 1775 és 1778 között, négy kötetben. Megállapításai bármennyire elavultak, ma is alapjai a tudományos íráselemzésnek.

Jean Hippolyte Michon (1806-1881) abbé, tekintélyes francia földbirtokos fia, teológus, de tehetsége révén egyéb tudományokkal is foglalkozott: történelem, földtan, régiségtan, építészet, kézírásvizsgálat. Történelmi, hittudományi, szépirodalmi mûveket írt, szerkesztôje volt két folyóiratnak is. Halála elôtti utolsó éveiben kézírásvizsgálattal foglalkozott, ô adta a tudománynak a grafológia nevet. A grafológiát nyilvános elôadásokon, törvényszéki vizsgálatokban népszerûsítette, és ô rendszerezte elôször a grafológiai jellemzôket: domináns, rezultáns, fix és mobil jelek. 1871-ben alapította a Grafológia címû folyóiratot, – a Francia Grafológiai Társaságot. 1879-ben kongresszust is szervezett. 1880-ban törvényszéki grafológiai szakkönyvet adott ki, „A grafológia gyakorlati módszerei” címmel. Legfontosabb mûvei: „Az írás titkai” és „A grafológia rendszere”. Az utókor ôt nevezi a grafológia atyjának.

Cesare Lombroso (1835 – 1909) olasz orvosprofesszor 1876-ban megjelenteti a meg a „Lángész és ôrület” címû mûvét, vallva, hogy a legnagyobb szélsôségeket könnyedén lehet észrevenni az írásban. Legtöbbet elmebajosok és bûnözôk írásával foglalkozik és ezzel hozzájárul a nagy fejlôdésnek indult kriminalisztika eredményességéhez.

Crepieux-Jamin (1859 – 1940), Michon tanítványa mûveiben a „rezultánsok” elméletével tûnik fel. Elméletében új következtetési módszerrel több grafológiai jel vizsgálata után újabb jellemtulajdonságokra következtet. Véleménye szerint az írásban feltûnô jellegzetességek alkotnak összetett személyi tulajdonságokat. Megteremti a grafológia terminológiáját. Fôbb mûvei: „Ember és jellem” valamint az „Aljas ember kézírása”.

 

 

W. Preyer (1841 – 1897) „Az írás pszichológiája” címmel 1895-ben megjelent könyve a grafológia és a pszichológia egyenértékûségérôl szól.

Max Pulver (1889 – 1952) svájci orvos, pszichológus Jung típustana hatására keresni kezdte az írás szociális momentumait. Megalkotta a térszimbolika elméletét, mely 1931-ben jelent meg, „Symbolik of Handschrift” címû mûvében a zónaelmélettel együtt.

Giacomo Moretti ( 1879 – 1963 ) olasz ferences rendi szerzetes, önálló kísérletbe kezdett, hogy tudományosan bizonyítsa és törvényekké alakítsa megállapításait. Méréseket használt az írásvizsgálatban, a grafometria egy sajátos olasz ágát létrehozva. Fontos tevékenysége volt az igazságügyi írásszakértés. 1914-ben publikálta elsô munkáját, „Grafológiai értekezés” címmel, melyet új kiadásainál kiegészítésekkel gazdagított. 1937-ben kezdte kiadni sorozatát, ennek végleges változata halála után, 1976-ban „Grafológia a bûnökrôl” jelent meg.

 

Robert Saudek (1880-1935) mûvei: „The Psychology of Handwriting” és az „Exoerimentelle Graphologie”, híres emberek kézírásával illusztrálva. Az írás formációi és a jellem közötti összefüggést kutatja. A kísérleti grafológia megalapítójaként említik. Empirikus és tapasztalati eredményekre épít. Kutatása középpontjában az írás sebességének megfigyelése áll (eszközei nagyító, gyorsaság és nyomásmérô, kinematográf). Véleménye szerint a grafológiai vizsgálat folyamán fontos, hogy az író személy milyen nyelvi közegben tanult írni.

 

 

Erlenmeyer ( 1849 – 1926 ) foglalkozott az agráfiával, 1879-ben adta ki „A kézírás pszichológiai és patológiai alapvonásai” címû könyvét.

Ludvig Klages (1872 – 1956) grafológiai és karakterológiai rendszerét a „Kifejezésrôl” szóló tana tette híressé. Ô a megteremtôje a kritikai grafológiának, amely a formanívó-elméletéhez vezetett. Megállapításai szerint az egyéniség értékét vitalitása, írásának eredetisége szabja meg.

 

 

Románné Goldzieher Klára (1881 – 1962) munkássága jelenti Magyarországon a grafológia tudományos voltát. Kutatásai hibás beszédûek, agysérültek kézírásaira épültek. Vizsgálta a balkezességet ikrek írásában, foglalkozott bûnözôk írásával, és kutatásokat végzett öröklött vonásokkal kapcsolatban. Fôbb mûvei: „Írás és jellem”, „Ki vagy? Megmondja az írás”, „A kézírás: kulcs a személyiséghez”.

 

Csötörtök Csaba (1931 – 1982), autodidakta módon sajátította el a grafológiát. A második világháború után egyetlen engedéllyel rendelkezô grafológus. Fô mûve: „Grafológia. Az íráselemzés kézikönyve”.

 

Végvári Valéria (1942 – 2000) igazságügyi grafológus szakértô. Kórházakban kezdett kutatómunkát, bizonyítani akarta a grafológia hasznosságát az orvostudomány felé. Diagnózisait az orvosok rendre visszaigazolták, tézisei, feltételezései helytállóak voltak. Tagja volt a C. G. Jung Pszichoterápiás munkacsoportnak.

Bodroghy Péter (1925 – 2000) a hazai grafológustársadalom legismertebb alakjai közé tartozott, a jelekre, az írás torzulásainak elemzésére helyezte a hangsúlyt. Két könyve élénk visszhangot váltott ki sajátos nézôpontja miatt. Az „Oknyomozó grafológia” és a „Szex a kézírásban” címû mûveiben az eseménykarika segítségével tanulhatnak értelmezni az olvasók.

 

Dr. Agárdi Tamás vezetésével 1991-ben a Grafológiai Intézet Kft. elôször az országban megkezdte széles körben a grafológia rendszerszemléleti alapokra helyezett oktatását. Az Intézet gondozásában jelent meg az elsô korszerû grafológia-tankönyv dr. Agárdi Tamás – Gulyás Jenô István szerkesztésében: „Mai magyar grafológia” címmel.
A „Grafológiáról mindenkinek” címû könyvével (1985) elsôként nyitotta meg az utat a ’45-ös éveket követô grafológiaellenes légkörben. Szintén ô rakta le az alapjait a computeres grafometriás programnak, mely valószínûleg a késôbbi alkalmazások kiemelt módszerévé válik. Az Intézet és dr. Agárdi Tamás nevéhez fûzôdik a GRAFOLÓGIA címû folyóirat kiadása is. Társszerkesztôje a „Grafológia kézikönyve” címû, az Intézet által kiadott mûnek.


Gulyás Jenô István grafológus oktatási szakértô 1995-ben Budapestre és a pedagógus társadalomra összpontosítva hozta létre saját oktatási intézményét a Grafodidakt Grafológusképzô és Személyiségfejlesztô Központ- ot. Nevéhez fûzôdik a rendszerszemléletû grafológiai oktatás elterjedése, a holisztikus grafológia oktatási és képzési szakanyagának, módszertanának kidolgozása, a grafokontroll megalapozása. 2000 ôszétôl a Grafodidakt gondozásában indult el a GRAFO-MAGAZIN szaklap, a közkedvelt Grafológiai Füzetsor, és kiadásra került tankönyve: F. Visnyei-Gulyás-Katona-Vékony: „A grafológia alaptankönyve 1-2” sok más új szakirodalommal együtt. Vezetésével most készül egy grafológiai távoktatási projekt (szabadalmi levédése folyamatban), ami az országhatáron túl és távoli vidékeken élôk, a kevés idôvel rendelkezôk, kispénzû tanulni vágyók és laikus érdeklôdôk számára forradalmi megoldást jelent, akár OKJ- s vizsgák letételével.

W. Barna Erika Demeter Anikó- val 1996-ban megnyitotta Magyarországon a CEREG, a Grafológiai Tanulmányok és Kutatások Európai Körének képviseletét, mely az oktatás mellett a francia grafológiai irányzatot igyekszik képviselni és népszerûsíteni. Nagy hangsúlyt fektetnek a vonalvizsgálatra, a nyomaték és sebesség együttes értékelésére, a motorikus, dinamikus és fiziológiai tényezôkre. 1993-ban jelent meg a „Beszél az írás” címû könyve. A „Nemzetközi Grafológiai Szemle” fôszerkesztôje és számos nemzetközi szakkonferencia és nemzetközi nyári szabadegyetem szervezôje.


Katona Ágnes képzési és igazságügyi grafológus szakértô 1996-ban hozta létre saját grafológusképzô iskoláját, az Országos Írásszakértô Intézet Kft-t. 1992-ben dolgozta ki a pályaválasztás grafológiai módszereit, mely népszerû és elterjedt a grafológus szakemberek között. Elméleti kutatásokkal is foglalkozik, mint: balkezesség vizsgálata, a grafológia alkalmazási területei, tárgyalási stratégiák, taktikák kialakítása grafológiai módszerek felhasználásával.

Fazekasné Visnyei Irma igazságügyi és oktatási grafológus- szakértô vezetésével alakult meg a Dél-Dunántúl meghatározó jellegû grafológusképzô és szolgáltató vállalkozása a Regionális Grafológusképzô és Szakértô Központ Bt. Irányítása alatt folyamatos kutatások folynak a grafológia új alkalmazási területein, mint például a vezetôi team létrehozása és építése a grafológiai módszerek alapján. Az OKJ- s grafológusi szakmai és vizsgakövetelmény elôkészítô munkabizottság szakmai vezetôje. 2003-ban jelent meg a „Pedagógiai grafológia” címû szakkönyve.

Dr. Szidnai László Igazságügyi grafológus szakértô, klinikai szakpszichológus – a Grafotanoda illetve a Dr. Szidnai László Grafológiai Magániskola megalapítója – doktori értekezés keretében mutatta be a grafológia informatikai megalapozottságú elméleti és gyakorlati megközelítésmódját. Magyarországon elsôként foglalkozott a kézírás dinamikus méréses vizsgálatával és tervezett erre alkalmas számítógépes eljárást. Nevéhez fûzôdik a Funkciókocka, a Mérôsablon és a rezonometriai mérések kidolgozása. Társszerkesztôje a „Grafológia kézikönyve” címû szakkönyvnek.

Ismertetésünk koránt sem teljes, bízunk benne, hogy hamarosan újabb neves hazai és nemzetközi szakemberekkel és új tudományos ismereteket adó „alma materként” tisztelt iskolák megalapítóival bôvül a paletta.


Összeállította: Bartalis Irén grafológus

Megjelent a Grafomagazin 2005./3. számában


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 


 


 


 

 



Bartalis Irén grafológus, írásszakértô