Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Mit takar a pályaválasztás

A gyakorló grafológusok tudják, hogy megint itt a pályaválasztási dömping idôszaka. A jelentkezési lapok leadási határideje közeleg, a továbblépés irányát most kell megjelölni. Novembertôl februárig fokozatosan nô az igények száma és ezzel együtt a megrendelôk idegessége is. Legkevésbé a duktor ideges, hiszen talán ez az utolsó pillanat, amikor egy fontos döntés elôtt még – az autonómiáját nem kockáztatva – a szüleire támaszkodhat.

Végiggondolva megbízásainkat, eltûnôdtünk azon, hogy igen kevés azoknak a száma, akik valójában pályaválasztási tanácsért fordulnak hozzánk. Nagyon sok ok húzódhat meg a háttérben, amely miatt grafológushoz fordulnak.
Ilyen okok lehetnek:
a) a szülôi oldalról:
- a szülô fél a döntéstôl,
- ezzel is bizonyítani akarja, hogy nem befolyásolja a gyereket, hanem a döntést egy külsô szakértôre bízza,
- más pályát szeretne, mint a gyereke, azonban ezt nyíltan nem hozza a tudomására, és abban bízik, hogy a grafológus ezt eltalálja, esetleg pont az ô meg nem valósult álmát,
- nem bízik a gyerek képességeiben,
- sokoldalú a gyerek, több területen is tehetséges, ezért fél attól, hogy nem a legideálisabbat választja ki,
- a szülôknek és a gyereknek nyíltan megfogalmazott, ellentétes elképzeléseik vannak és a vitát egy harmadik személlyel akarják eldöntetni,
- a felszínen egyet nem értés van, de valójában mindketten ugyanazt akarják. A probléma általában az, hogy nem értenek szót egymással és ez mindkettôjükbôl ellenállást vált ki. Ilyenkor a valódi ok, amely miatt hozzánk fordulnak, annak a gátnak a megnyitása, amely egymás megértésének útjában áll,
- amikor a szülô nem tudja elfogadni gyermekét, mert az nem rá hasonlít, vagy éppen a saját tudattalan félelmeit testesíti meg.
Egyik esetünk, amikor dr. XY elhozta fiát, aki bukásra állt egy kereskedelmi fôiskola elsô féléve után. A fiatalember egy ideje depressziós tüneteket produkálva ideggyógyászati kezelésre járt.
Az apuka nem értette fia pszichikai reakcióit, meggyanúsította, hogy kábítószerezik, sôt, miután szerinte túlzottan „anyám¬asszony katonája”-ként viselkedett, azzal is, hogy homoszexuális.
Amikor elkészült a véleményünk, kiderült, hogy igen jó képességû a fiú, csak éppen nem a kereskedelem, a kapcsolatteremtés, a nyüzsgés az erôssége, hanem a befelé fordulás, a mûvészi kifejezôdés, megnyilvánulás. Mint utóbb kiderült a fiú zenélt és verseket írt, de ezt az édesapja elôtt titkolta. Végül az apa belátta, hogy nem tehet mást, minthogy elfogadja, hogy a fia nem az ô nyomdokain halad, sôt pont az ô ellentéte. Ahhoz, hogy a fiú egészsége helyreálljon hagynia kell, hogy a saját igényei, képességei szerint alakíthassa életét.
b) a gyerek oldaláról:
- felnôttként, abban az esetben, ha pályamódosításon gondolkodik, mert nem találja a helyét (ezek mögött minden esetben felfedezhetô egy erôteljes önismereti igény),
- gyerekként, saját elhatározásból tulajdonképpen soha.
Természetesen ezt is magya¬rázhatnánk azzal, hogy általában még ebben a korban nem keresôképesek, támaszra, irányításra, segítségre szorulnak, de ez így nem igaz.
A pályaválasztás a legritkább esetben szól a gyerek tanácstalanságáról, sokkal inkább a szülôk pánikreakciójaként regisztrálható. Tükrözi a szülô és a gyerek között kialakult viszonyt, az egymásról kialakított értékítéletet, elfogadást. Ez az a fordulópont, amikor a szülô rádöbben, hogy ô is vizsga elôtt áll. Jól csinálta-e eddig, hogyan felelt meg szülôi szerepének, mit adott át gyerekének, mind genetikusan, mind nevelés útján.
A grafológus tudja, hogy nemcsak a pályaválasztás, a gyerek jövôje a tét, hanem a szülô megmérettetése és a köztük lévô további kapcsolat is.

Megjelent a Grafomagazin 2002./3. számában




Hajnácsné Fábián Éva grafológus