Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Gyorsírás és írásszakértés egy szakdolgozat tükrében

Útjára indítunk egy sorozatot, amelyben – a lehetõségekhez mérten – igyekszünk átfogó képet adni egy-egy dolgozat lényeges megállapításairól. Reméljük, ezzel is hozzájárulunk egymás tevékenységének megismeréséhez, a mindennapi munkához szükséges tudás bõvítéséhez. Elsõ alkalommal egy olyan kutatás eredményét bocsátjuk közre, mely területet tudomásunk szerint eddig írásszakértõi szempontból még senki nem vizsgált. Idén tett eredményes írásszakértõi-írásazonosítói vizsgát ZÁMBORI MÁRIA, aki magyar szakos egyetemi tanári diplomával és gyors- és gépírástanári végzettséggel rendelkezik.

A gyorsírást az élõbeszéd követésére, a szó szerinti lejegyzésre alkották. Az elröppenõ szót folyóírással nem lehet megörökíteni, ezért kellett egy olyan rendszer, mely erre – minden elemében – alkalmas. Olyan írásmód ez, amellyel valóban felgyorsítható az elhangzottak rögzítése, és jóval nagyobb sebességgel követhetõ az élõbeszéd. Ennek titka azonban nem a kéz gyors mozgásában, nem a kézügyességben rejlik, hanem elsõsorban abban, hogy a gyorsírás lényegesen egyszerûbb jeleket használ a folyóírásnál. Hatékonyságát a vonásérték mutatja meg, vagyis az, hogy a jelek leírásához hány kézmozdulat, irányváltoztatás szükséges. Pl. míg a t betû írott alakját 4 kézmozdulattal jegyezzük le, addig a gyorsírásban az ennek megfelelõ jel mindössze egyetlen mozdulatot igényel – vagyis négyszeres különbséget, ha úgy tetszik: négyszeres sebességnövekedést eredményez. Gondoljuk meg, mit jelent ez, ha az ábécé összes betûjét ilyen mértékben egyszerûsítjük.
A gyakorlottság magasabb szintjén további lényeges eltérés, hogy a folyóírásban rendszerint a teljes szót vetjük papírra, mégpedig a hangoknak megfelelõ betûk lejegyzésével. Ez még akkor is igaz, ha az automatizáltság magasabb fokára jutott az illetõ, s a szó-, illetve mondategységek dominálnak. Gyorsírásban a szó teljes kiírásától egyre inkább eltávolodunk. A jelelemeket összekötjük, azok együttesével, a szóképpel dolgozunk. A szóképek egyszerûsítése útján a szó leglényegesebb hangjait tartalmazó rövidítéseket kapunk. Lássunk erre egy példát! Az integráció szót. 

A gyorsírás elsõsorban agymunka. A szavaknak át kell alakulniuk jelekké, méghozzá a lehetõ legmegfelelõbb, a visszaolvasást segítõ szóképekké, melyek minden esetben nagy figyelemkoncentrációt, kreativitást, ötletességet, lényeglátást, absztrakciós képességet igényelnek. Igen jó memóriára van szükség ahhoz, hogy míg az elõadó továbbvivõ gondolatait a gyorsíró fejben tartja, addig az elõzõeket papírra kell vetnie. A gyorsíró teljesítménye a szinkrontolmácséval egyenértékû. A sztenogram megfejtésekor pedig – ez elõbbi készségeken, képességeken túl - elõtérbe kerül a kombinatív készség, a szövegösszefüggés felismerése.
Folyóírásnál a méretváltozás, a dõlésingadozás nem eredményez más betût; gyorsírásban viszont a jel bármiféle módosulásával megváltozik a jel értelmezése, olvasata s ezzel együtt a szó jelentése is. Folyóírásban nem hanyagolható el a helyesírás – gyorsírásban viszont ez ismeretlen. Az egyszerûsítõ tendencia tehát nemcsak a jelek és a jelölés, illetve rövidítések szintjén valósul meg, s ez szintén a gyorsabb lejegyzést segíti elõ.

A gyorsírás írásszakértõi vizsgálata

A gyorsírás a tevékenység folyamatát, majd annak végeredményét tekintve ugyanúgy kézírásos produktum, mint a folyóírás. Mivel minden ember kézírása egyéni, így meg kell felelnie ama hipotézisnek, hogy minden ember gyorsírása egyéni. E tétel kimondásának azért van jelentõsége, mert ez adja a vizsgálat alapját, hiszen éppen az egyéni jelleg megtartása biztosítja a kézírások azonosíthatóságát.
Minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a gyorsírás alkalmas az írásszakértõi vizsgálatra, természetesen a gyorsírás lényegébõl fakadó különbségek figyelembevételével.

I. A jelelemeket alkotó vonalak típusai
A gyorsírás a folyóírás betûit jelekkel helyettesíti, így a folyóírás betûelemeinek a jelelemek felelnek meg. Gyorsírásban van kezdõvonal, törzsvonal, ovál, félovál, hurok, összekötõvonal és befejezõ vonal egyaránt. Az áthúzó (átmetszõ vonal) funkciója nem azonos azzal, amit a folyóírásból ismerünk; itt az i betû jelképes jelölésére használjuk: _____ ’id-ie-ie-ie’ (minden szinten szinte minden), akárcsak az úgynevezett föléírást: ________ ’a-iá’ (a világ; a bizottság).


II. A kézírás-sajátosságok rendszere
A gyorsírásban – a folyóíráshoz hasonlóan – szintén megtalálhatók az általános (csoportazonosító jellegû) és különös (egyéni jellegzetességeket tartalmazó) sajátosságok.

Kiderült, hogy az általános sajátosságok közül nem, vagy csak részben minõsíthetõk a stilisztikai, a lexikai, a grammatikai és a topográfiai sajátosságok, valamint a különös szokásból eredõ sajátosságok. A kézmozgás rendszerét jellemzõ sajátosságok is egyértelmûen a gyorsírás jelölés- és rövidítéstanából adódó elvekhez, követelményekhez igazodnak.
Sokkal nagyon súllyal esnek latba a különös sajátosságok. Leglényegesebb közülük gyorsírásban a mozgásfolyamatosság és a mozgásösszetettség. Mindkettõt az elõírt normához képest állapíthatjuk meg. Az adott standard a gyorsírásban részint a jelöléstannak megfelelõ szóképek alkotása, részint pedig a megtanult rövidítések alkalmazása.
A mozgásfolyamatosságot nem, vagy nem csak a betûkapcsolások szintjén, hanem elsõsorban két, egybe nem tartozó szó egy szóképbe vonásakor, vagy épp ellenkezõleg: két, egybetartozó szó külön szóképbe írásakor érzékelhetjük a gyorsírásban.
Mozgásösszetettségrõl (egyszerûsítésrõl v. bonyolításról) – a folyóírástól eltérõen - akkor beszélhetünk, ha a kiírt jelelemek száma kevesebb vagy több a tanult normáénál, vagyis a gyorsíró rövidítéskészsége jóval magasabb vagy éppen alacsonyabb az átlagosnál, illetve a norma által megköveteltnél.

Minõségi mutatók
Minden gyorsírónak jellegzetes rövidítési és jelöléstani szokásai vannak (ilyen lehet például a számok egybeírása szavakkal, egyéb egybeírási szokások, vagy a háromsoros jelek vastagítása, mások által nem használt különjelek alkalmazása, tendenciózus elõfordulása), és ezek adják azt a megkülönböztetõ jegyet, mely adott esetben két kiváló gyorsíró sztenogramját összehasonlítva vihetik egyértelmûen dûlõre a kézazonosság kérdését.

 





Zámbori Mária grafológus, írásszakértõ