Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
A magyar népmesék transzcendentális tudása

Úgy hiszem, hogy valamennyiünk távolba ködlõ gyermeki élete a mesék sajátosan titokzatos, izgalmas világához fûzõdik szorosan. A szerencsésebbek kezdetben édesanyjuk, családtagok ölelésében „döcögtetve” a dünnyögõk és dúdolók megunhatatlan ritmusain.

Késõbb belemerülhettek a mind bonyodalmasabb történetek sokaságába, hogy elrévedõ szemekkel figyeljenek a beúszó belsõ képekre, a szavak nyomán kibontakozó szivárványszínû fantázia moziban. Aztán a könyvek saját olvasásban!
Kalandok és érzelmek, feszültség és megkönnyebbülés, sírás és nevetés gazdagította mélyítette a gyemeki lelkeket, ha voltak olyan kivételezett helyzetben, hogy valamelyest hatástalanított, panelgondolatoktól mentes,„televíziótlan”, szeretõ környezetben növekedvén gyarapodtak. Ha mindezek tetejében találkozhattak a magyar népmesék, mondák transzcendentális tudást hordozó mélylélektani megalapozottságú mûveivel, szilárd világkép és értékrend útravalójával indulhattak bátran saját harcaik megvívása felé.
De miért is lehetséges ezeket a talán merész gondolatokat papírra vetni? Berze Nagy János, Bíró Lajos, Jankovits Marcell, Magyar Adorján, Makay László, Pap Gábor, Szántai Lajos népmese-kutatók nyomdokain lépkedve juthatunk a következõ megállapításokra:
- A magyar õsi mesék, mondák történetdarabkáival az „elveszett õstörténelem” fájó hiátusait egészítik ki. A méltán közkedvelt gõgös hatalmasságot megleckéztetõ Lúdas Matyi figura õsi sumér mesehõsként is ismert volt már. Õseink vándorlásai a meotisi mocsárvilágban, a kirajzás, otthonkeresés, visszatérés, és újra letelepedés, a csodaszarvast követõ Hunyor-Magor mondájában követhetõ nyomon. A csupán egy évezreddel ezelõtt lezajló hazatérés, hon(vissza)foglalás elõzményei villannak fel Emese álma legendánkban, mikor is Turul, mint szellem, szellemiség madara termékenyíti meg Emesét, az õsanyát, s így születik Álmos vezér, miként Mária fogadja be a galamb képében reá szálló Szentlélek erejét.


- A magyar népi mûveltség megnyilvánulásai (mesék, balladák, népdalok, mondák) szoros kapcsolatba hozhatók a zodiákus – múlt századi magyar nevén: Napút – térbeli (csillagképek tizenkettese) és idõbeli (hónapok tizenkettese) értelmezési tartományaival. Így minden egyes létfokozat, azaz cselekményegység sajátos tulajdonság eloszlásait erkölcsi minõsítést is nyerve a fény-árnyék (jóság-gonoszság, szeretet-gyûlölet, kegyelem-bosszúvágy) aktuális arányviszonyai szabják meg.


- Ugyanakkor a Szenthármasságra rímelve népmeséinken a hármasság világrendjének vonulatát figyelhetjük meg. A szereplõk, mint a szellemiség (férfi hõs), lelkiség (nõi hõs), testiség(helyszin) megtestesítõi „három nap-egy esztendõ” idõfolyamban járják az al-közép- és felvilág küzdelmes útját a 3, kétszer 3, háromszor 3 képviselõivel szembeni harcok közepette (Fehérlófia).
- Népmesekincsük csodálatos öröksége erkölcsi tanításuk.
”Minden népnek azt lehetne mondani: mutasd meg a meséidet, és megmondom, milyen vagy.
Robert Danton, a kiváló kutató Lúdanyó meséi címû kis kötetében a VIII. századi Franciaország gondolkodásmódjait vizsgálja. Tõle idézek: "A francia Lúdanyó meséi-nek paraszti válogatásában a többi mese is... hátborzongató. A Csipkerózsika egyik korai változatában a herceg, aki egyébként már nõs, megerõszakolja Csipkerózsikát, és õ amúgy álmában több gyermeket szül neki. A gyerekek szoptatás közben megharapják... a herceg anyósa, egy emberevõ óriásnõ több kísérletet tesz arra, hogy felfalja a herceg törvénytelen magzatait. A Kékszakáll mese eredetije egy menyasszonyról szól, aki nem tud ellenállni a kísértésnek, és kinyit egy tiltott ajtót võlegénye házában. A võlegény különös ember, már hat feleséget tett el láb alól. A menyasszony benyit a sötét szobába, és felfedezi a hat elõzõ feleség falon függõ holttestét. Rémületében elejti a titkos ajtó kulcsát, az beleesik a vértócsába a padlón. A francia parasztok Jancsi és Juliská-jában a hõs olyan sikeresen szedi rá az óriást, hogy az saját gyerekei torkát vágja el. A szép lány és a szörnyeteg-ben a férj menyasszonyok egész ármádiáját falja föl a nászi ágyban. Még szörnyûbb A Les Trois Chiens (A három kutya), itt lány úgy öli meg a bátyját, hogy lándzsahegyeket dug annak nászágyába. A legmorbidabb mesék egyike az Anyám levágott, apám megevett, amelyben egy asszony lyoni ragut készít a fiából, amit a lány feltálal az apjának. És így tovább a nemi erõszaktól a szodómáig, vérfertõzéstõl a kannibalizmusig. A magyarsággal szomszédos népek hiedelmeinek legjelentõsebb szereplõi vámpírok, a vérszopó norá-k, a hazajáró "fullasztó fiúk", stb. Meséikben ott kísért az emberevés emléke is. Az indoeurópai népek hogyan torzítottak el magyar meséket: pl. a jóságos Tündér Ilonából náluk gonosz királyné lett, aki varázstükrét is rosszra használja, banyának öltözik és irigységbõl mérgezett almával akarja megölni Hófehérkét (míg Tündér Ilona almája gyógyító és ifjító gyümölcs.)
A magyar népmesék erkölcsi tanítása: a gyengék (pl. legkisebb testvér!), a szegények, a gyermekek és állatok iránti irgalmasság és ugyanakkor a Gonosz elleni elszánt harc. Redkívül fontos a hagyomány nemzeti jellege. Egy magyar érzésû, lelkivilágú ember számára csak saját népének hagyománya lehet igazán iránymutató: ezért született magyarnak. Vámos Ferenc írta: "a magyar mesekincsben egészen különös világ, gondolatrendszer, bölcselet szunnyad. A létnek, a világnak kozmikus víziója." Vagyis: a mindenség magyar látomása, amely elsõsorban nekünk, magyaroknak szól.
Magyar õsmesének a magyar alkotású, õsvallási tartalmú népmeséinket, "szent beszély"-einket nevezhetjük. Ezek többnyire a halhatatlanság és boldogság keresésérõl szólnak: Tündér Ilona szerelmének, a gyógyító és ifjító életvizének és az életfa gyümölcseinek megszerzésérõl. Meséink alapjául a magyar õsvallás gyógyító és révülõ bölcs papjainak (regöseinek, táltosainak, jósainak) túlvilági útiélményei szolgálhattak. Ezek a tanító-beavató és egyben gyógyító elbeszélések tõlük származhattak. E mesék tehát nem kitalált történetek, hanem a magasabb és mélyebb (vagy: a felsõ és az alsó világok rejtett valóságáról szólnak.
Meséink gyakran vándorútra indulással kezdõdnek, emlékeztetve arra is, hogy vándorok vagyunk a Földön, melyen csak átmegyünk, keresve az igazi otthonunkat. E hosszú vándorút pedig mindig a Túlvilág valamely tartományába vezet: vagy az alvilágba, ahová a Gonosz legyõzésére indul a hõs, a fogságban levõ Fények - és lelkek - kiszabadítására, vagy a magasságba, az égbe, a mennyei társ és a boldog Tündérhon megkeresésére. a mai elsötétített világban a Gonosz elleni küzdelem - néhány magányos harcost leszámítva - éppoly tiltott és ismeretlen már, mint az Isten országának hirdetése és keresése!
Az igazi magyar mesékben az Õsforrás még tisztán látható, még nem homályosodott el, nem zavarodott össze. Ahogyan a magyar nyelv sem tartozik a Bábel utáni összezavarodás nyekvei közé - a magyar teljesség, az Egy nyelve. A mennyei beavatás: az isteni Szerelem, melyben a megistenülõ férfi (vagy nõ) egyesül a vele ellenkezõ nemû istenalakkal. így a magyar nõnek tündérré kellene válni Tündér Ilonával azonosulva, akinek a párja mindig a Napisten hõse, a fény harcosa (pl. parázs-nevû Páris, Szõlõszem királyfi, Szép Miklós, stb.) - aki pedig a magyar férfi eszménye kellene legyen akivel azonosulhat.
A magyar õsmesékbõl sajátos, össze nem téveszthetõ lelkiség és szellemiség árad. E meséket olvasni felemelõ és megtisztító élmény. Mese, mint beavatás, a megismerés magyar útja - ez a mi sajátos magyar utunk. Kiutat keresve a boldogtalanság világából a boldogság honába, a múlandóságból az örökkévalóságba. Ha nincs meg bennük - Jézus kifejezésével élve - az Isten országának (vagyis a tündérek mennyének) képe és vágya, akkor leragadhatunk az alsóbb világokban.
Ha valakiben nem tudatosul az ember igazi célja és küldetése: a felemelkedés az eredeti, a valódi égi hazába, akkor hiábavalóan telik el az élete.
Gyönyörû õsi meséink felragyogtatják bennünk a mennyei, a valóságos Élet fényét, és megmutatják még ma is az odavezetõ utat. Azaz: õrzik magukban a lényeget, a legfontosabb igazságokat. Ezért nem lehet eléggé komolyan venni e meséket." – olvashatjuk Bíró Lajos Magyar Õsmesék címû könyvében.






Németh Bea szakgrafológus