Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
A gyermekrajz meghatározása a Magyar Néprajzi Lexikon kötete szerint

A gyermekrajz néprajzi vonatkozásban a parasztgyermekek által papíron, ceruzával készített és többnyire színezett rajz. A spontán firkálások, ill. ábrázolások papírra vetése az iskolázás, ill. az írószerek és a papírhasználat általánossá válásához köthetõ, gyakran régi könyvek elõzéklapjain õrzõdött meg.

A magyar gyermekrajzok közül azok váltak ismertekké, amelyeknél az ösztönös rajzolgatásból szakember kezdeményezésére a paraszti életet kifejezõ alkotások sora bontakozott ki. – 1. Sárközi gyermekrajz. Az itteni kislányok közt a 20. sz. elejére szokássá vált egymás megajándékozása az iskolaév végén színes ceruzával telerajzolt lapocskákkal. A megõrzõdött lapok többségén a népi hímzésekre emlékeztetõ sorminták közt ajánlás vagy számok sora látható.
A Malonyay Dezsõ szervezte néprajzi gyûjtés során (1910 elõtt) Ács Lipót rajztanár vezette itt rá a kislányokat a figurális gyermekrajzra. A nagy számban fennmaradt ilyen gyermekrajzok többsége egyetlen leány- vagy asszonyfigurát mutat oldalnézetben, ritkábban két szemben álló nõt vagy körtáncot. A korábbi, mereven beállított népi → emberábrázolásnak megfelelõen stilizált gyermekrajzok eszményített képét adják a korabeli módos → sárközi viseletnek. Ács Lipót mûködésének megszûntével a sárközi gyermekrajz folytatás nélkül maradt. – 2. Galgamácsai gyermekrajz. Elindítója Gönyey Sándor volt 1939-ben, Dudás Juli felfedezésével, aki mellé néhány más leányka is társult. Gönyey viseletképeknek és helybeli szokásokat és munkafolyamatokat megörökítõ, sokalakos ciklusoknak a komponálására biztatta a rajzolókat. Ezek a gyermekrajzok kitûnnek részletgazdagságukkal, mozgalmasságukkal, ill. a cselekménynek és környezetének hiteles visszaadására való törekvésükkel. A galgamácsai gyermekrajzok készítõi közül Dudás Juli mint naiv festõ (→ naiv mûvészet) sajátos stílussá fejlesztve folytatta a késõbbiekben az ilyen szellemû alkotásokat. – Irod. Lewetus, A. S.: Gyermekrajzokról (A Ház, 1910); Malonyay Dezsõ: A magyar nép mûvészete (IV., Bp., 1912); K. Csilléry Klára: Magyar népi grafika (Népr. Ért., 1971).

Gyermekrajz. Templomba menõ módos menyecske, fején parittyafõkötõvel, kezében zsebkendõbe csavart virággal (Korsós Erzsébet iskolásleány rajza, 1911, Öcsény, Tolna m.)