Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Az írások megfejtése

Amikor elõször olvastam az egyiptomi írások megfejtõjének, Champillon munkásságának leírását, erõsen elgondolkoztatott, hogy vajon mit és hogyan is kell tenni ahhoz, hogy megfejtsünk egy számunkra ismeretlen írással írott szöveget. Azt sejtettem, hogy komoly feladatot jelenthet a felirat írásjegyeinek és annak a nyelvnek a szavai közötti megfeleltetés, melyen a jelek megfogalmazásra kerültek.

Miután kicsit utánanéztem a megoldásnak, egy sor komoly megoldandó feladattal kellett szembekerülnöm. Bizonyos vagyok abban, hogy rajtam kívül nagyon sokan vannak azok, akik szeretnének az írás rejtélyével – megfejtésével foglalkozni.
Egy dolog azonnal bizonyossá vált számomra: csak akkor tudunk megfejteni egy ismeretlen nyelvet vagy írást, ha találunk valamilyen biztos kiindulópontot. Ennek hiányában semmit nem tudunk megfejteni, legfeljebb alaptalanul fantáziálgathatunk, találgathatunk.

Az írások megfejtési folyamatát tanulmányozva arra jöttem rá, hogy az írásbeli emlékek megfejtése három különbözõ munkafolyamat eredménye lehet.
1. Ismeretlen nyelven, de ismert írásjelekkel írott feljegyzés megfejtése. Ilyen lehet pl egy ékírással készült etruszk vagy hettita szöveg olvasása. Ez pont olyan, mintha latin betûkel írt angol szöveget kellene megértenünk anélkül, hogy az angol nyelvtant ismernénk, sõt még szótárunk sem lenne. Csak a szöveg. Ilyenkor a kutatónak a szavak és nyelvtani alakok jelentésében kell valamilyen módon eredményre jutnia.
2. Ismert szöveget írnak le ismeretlen írásjelekkel, írásfajtával. Például egy gót betûkkel írt szöveget látunk, melyet ismerünk, s bár tudunk németül, de a gót betûket nem ismerjük. Ebben az esetben azt a szabályszerûséget kell felkutatnunk, melynek alapján a két jelrendszer megfelelõ jeleit egymáshoz rendelhetjük, beazonosíthatjuk.
3. Sem a nyelvet, sem az írásjeleket nem ismerjük. Na, ez a legnehezebb, bár talán a legizgalmasabb és legérdekesebb feladat. Itt már mindenféle tudományos eljárást és a régészettel kapcsolatban álló információk legtöbb ágazatát igénybe kell vennünk.

Valójában a legsikeresebb eredményt akkor kapjuk, ha kétnyelvû, azaz különbözõ nyelven írott, de azonos tartalmú szöveggel kell megbirkóznunk. (Ilyeneket láthatunk például azokban a városokban, ahol kétnyelvû - pl. magyar és sváb - nemzetiség él, és a boltok felírása, utcanevek kétnyelvûek.) Sem a babiloni ékírást, sem az egyiptomi hieroglifákat nem lehetett volna megfejteni, ha nincs meg a kétnyelvû, két jelírású azonos szöveg. (Itt meg kell jegyeznem, hogy létezik egy kivétel, mégpedig a hettita ékírás, ahol a tudósok megfejtették az írást is és a szöveget is részben, s csak egy utóbb feltárt kétnyelvû lelet igazolta a hipotetikusnak mondott eredményt. De ez ritka kivétel.)
Egy nagyon különleges eseményt azonban el kell mondanom. Kisázsiában található Lükia, egy régi-régi városállam a Földközi-tenger partján. Fõvárosa Xanthos gyönyörû palotákkal és templomokkal rendelkezett Kr.e. néhány évszázaddal. A kutatók alig két évtizeddel ezelõtt ásatásokat végeztek itt, és kétnyelvû feliratokat találtak. Mivel eddig a lükiai írás megoldhatatlan feladatnak bizonyult, nagyon nagy örömmel láttak neki a megfejtésnek a tudósok. De mint kiderült, csak sírfeliratok voltak a fellelt iratok, melyek meglehetõsen kevés információt hordoztak, így nem történt elõrelépés mindaddig, amíg 1974-ben Törökországban francia régészek rá nem bukkantak egy alig egy méteres falszakaszra, melyen három nyelvû írott szövegek voltak: ógörög, arámi és lükiai nyelven. Mivel az arámi nyelvet éppúgy ismerjük, mint az ógörögöt, így a lükia nyelv végre feltárásra kerülhetett. De ehhez szükség volt szerencsére is.
Végülis megfogalmazható, hogy a megfejtéssel foglalkozó lelkes kutató legelõször a kérdéses írás általános jellemzõit próbálja feltárni. A szöveg utolsó, végig nem írt sorából ki lehet deríteni az írás haladási irányát, meg lehet határozni a szóközöket az esetlegesen ismétlõdõ írásjelek (pont, vesszõ, kérdõjel stb.) alapján. Ezt követõen megszámolásra kerülnek az írásjegyek, melynek alapján feltételezhetõ az írásfajta típusa: betûírás, szótagírás, ideografikus rendszer vagy ezek valamilyen kombinációja. (Ha 30 vagy annál kevesebb különbözõ írásjel található, akkor az írás feltehetõleg betûírás. A több száz jegy már szótagírásra utalhat.)
A kétnyelvû szöveg esetében legelõször a tulajdonneveket érdemes keresni. Bármilyen vékonynak is tûnik a felismerés fonala, még is itt érdemes elkezdeni. Itt emlékeztetem olvasóimat az egyiptomi hieroglifák megfejtésére, ahol Kleopátra és Ptolemaios neve (Kartusa) volt a jelzõfény.
Kétnyelvû szöveg hiányában két további lehetõség marad még. Az egyik a kombinatorika eszköze. A lefordítatlan, de már elolvasott szövegben megkísérlik felfedezni a szabályszerûségeket, s ennek alapján próbálják értelmezni az írást. Itt a jelcsoportok szerkezete és változása adja az alapfeltételezést, s ez próbálják meg generalizálni a teljes szövegre, a nyelv egészére. Elég sziszifuszi munka, de gyakran vezet eredményre, fõleg amióta számítógépek segítik a munkát. Az etimológia eljárás a másik lehetõség. Ebben az eljárásban a megfejtendõ szöveg szavait hasonlítják össze egy vélhetõ, feltételezett rokon nyelv szavaival (amennyiben van alapunk arra, hogy a két nyelv rokonságát föltételezésére). Az írásjele hasonlósága nem ad biztos táptalajt, hiszen pl. az orosz nyelvben a „H” azonos az „N” hanggal, míg a latin írásban a „H” az „H” lesz.
Gondolati eszmefuttatásom csak futólagos volt, és arra szolgált, hogy betekintést kapjunk az írásfejtõk munkájában. Azt el kell fogadnunk, hogy a valóságban minden konkrét eset új és új feladatot jelent a kutatók számára. S az igazi kihívást ez jelenti. Nem valószínû, hogy túl sok grafológus fog írásfejtéssel foglalkozni, de ha csak egy is akad a közeljövõben, akit érdekel ez a terület, már megérte ezt a gondolatot, ismeretanyagot átadni.





Gulyás Jenõ István grafológus szaktanácsadó