Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Az arctan és az érzelemkifejezés pszichológiai megközelítésben

Pszichológusok százai foglalkoztak már az érzelmek szerepével életünkben. Az érzelmek átszövik, végigkísérik tevékenységeinket, és kommunikációnkat. Mindennapos tapasztalat, hogy az ember érzelmi állapota leolvasható az arckifejezésrõl. Az emberi érzelmek fejlõdésével, differenciálódásával mindig újabb és újabb mimikai kifejezésekre vagyunk képesek, sõt a már meglévõket egyre árnyaltabban, kifinomultabban tudjuk alkalmazni.

A nyelvi kifejezések is jelzik érzelmeink sokaságát. Például a gondolkodást, sõt annak formáját is láthatjuk például abból, hogy a problémákat csodálkozással, riadtsággal, bosszankodással, vagy éppen a megoldásra rátalálva örömmel fogadjuk.
Ám a legújabb kísérletek arra is bizonyságot adtak, hogy az ember nemcsak érzelemkifejezésben fejlõdik az évek során, hanem az érzelem leolvasásban is. Ennek megfelelõen azt találták, hogy például a pár hónapos csecsemõ három féle érzelmi magatartásra képes: az izgalmi állapot, az aggodalom, és az öröm, gyönyör kifejezése. Ám, a kísérletek bebizonyították, hogy számos érzelmet, annak kifejezését, és leolvasását életünk során érzelmi fejlõdéssel, az érzelmi intelligencia kialakulásával tanuljuk meg. Így fordulhat elõ, hogy a kisgyermek teljes félelemérzet nélkül, sõt öröm kifejezõdéssel képes patkánnyal, kígyóval, haragos tekintetû színes arcképpel, és a felnõttek számára ijesztõ számos dologgal játszani. Mindezek a késõbbiek során már igen gyakran egészen más érzelmeket váltanak ki a nagyobb gyermekekbõl is.
Az életkorok növekedésével azonban észrevehetjük, hogy a másokról leolvasott értelmezések is egyre találóbbak, és pontosabbak. Vagyis a gyermekek egyre jobban alkalmazkodnak a látottak, és az arckifejezések valóságához. Tény, hogy az emberi érzelmek, és arckifejezések, illetve képek értelmezése az emberben rejlõ belsõ feltételektõl függ. Ez a szempont figyelmeztet bennünket arra, hogy nemcsak az arckifejezésnél, hanem az emberek magatartásának megítélésénél is számolnunk kell a szubjektív, tehát a tõlünk függõ, személyiségünk által befolyásolt, a valóságnak nem mindig megfelelõ tényezõkkel. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az objektív adatok értelmezésénél az ember belekeverhet, belevetíthet, projicálhat olyan szubjektív vonásokat is, amelyek elsõsorban az értelmezõ személyre és nem az adott objektív kifejezõdésekre jellemzõk.
Az érzelmi fejlõdés differenciálódását igazolta az a vizsgálat is, amelyet Forrainé Bánlaki Erzsébet és pedagógus kollegái végeztek a híres Rudolph-képekkel. A kísérletben 16 különbözõ érzelmi állapotot, arckifejezést ábrázoló képet mutattak be egyenként különbözõ korosztálynak. A vizsgálattal bebizonyították, hogy a különbözõ életkorokban az érzelmek helyes felismerése, az objektivitás, és az árnyalás tekintetében határozott fejlõdés mutatható ki. Érdekes azonban, hogy a 11-13 éves életkorban nemcsak kisebb lett az érzelmek felismerésének fejlõdési üteme, hanem jelentõs (70%) visszaesés volt tapasztalható. Ezt a szakemberek azzal magyarázzák, hogy ebben a korban a másik ember érzelmeivel kapcsolatosan sajátságos közömbösség, „vakság” lép fel, ami sem elõtte, sem utána már nem tapasztalható. Az emberismeretünket, érzelmi hullámhosszunk másokkal való találkozását kiegészíthetjük azzal, ha a Szondi teszthez hasonlóan megpróbálunk a Rudolph-képekbõl kiválasztani egy számunkra szimpatikus érzelemkifejezõs arcot, és egyet, amely a legkellemetlenebb, taszítóbb érzést váltja ki belõlünk. A vizsgálatok eredményességéhez a kiválasztott képek leírását csak a saját értelmezésünk után érdemes megtekinteni!


A képek a következõ érzelmeket fejezik ki:
1. fájdalom
2. rosszkedv, fájdalom
3. nagyfokú elkeseredettség
4. csodálkozás
5. félelem
6. rémület, iszonyat
7. dac, gyûlölet
8. düh, bosszú
9. kételkedés
10. aggodalom
11. undor
12. káröröm
13. gyanakvás
14. gúny, káröröm
15. csábító sóvárság
16. nagy öröm

Forrás: Lénárd Ferenc: Emberismeret a pedagógiai munkában (1981)

 



R. Eller Gertrúd