Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
PÁLYAVÁLASZTÁSI ÉS PÁLYAFEJLÕDÉSI TANÁCSADÁS

A pályaválasztási tanácsadás egy olyan folyamat, amely segít a személynek abban, hogy egy integrált és ugyanakkor adekvát önképet alakíthasson ki a maga szerepérõl a munka világában, azután próbálja is ki ezt a fogalmat a realitások területén, s és valóságba való átvitel révén tegyen eleget saját elképzeléseinek.

A pályaválasztási tanácsadás nem csupán a személyi adottságok feltárását, felismerését, felfedezését tekinti feladatának, hanem az egyénben levõ lehetõségek felszínre hozását, kibontakozását és folyamatos fejlesztését is.
A pálya – Csirszka értelmezésében – a személyiség életútjának munkával töltött szakasza, mely nem önállóan létezõ valami, amire a személyiség rátalál, hanem hozzá tartozik, belõle fakad.
Az életpálya gondolatmenetét követve azoknak a szerepeknek az együttese, amelyeket a személy élete során betölt. A fontosabb életszerepek az ún. „életpálya szivárvány” ívei: a gyermek, a szülõ, a házastárs, a tanuló, a dolgozó, a nyugdíjas, az állampolgár, a háztartásfenntartó és a szabadidõs tevékenységet végzõ ember. Az életpálya alakulásának szakaszait a következõ elemekbõl építette fel: a növekedés (születéstõl 14 éves korig), a felfedezés (exploráció) szakasza (15-24 éves korig), a megállapodás (25-44 éves korig), a fenntartás (45-64 éves korig), a hanyatlás (65 éves kortól).

A pályaválasztási tanácsadást világszerte egyre inkább felváltja a pályafejlõdési tanácsadás, amelynek az a célja, hogy segítséget nyújtson az egyén pályáján jelentkezõ választási, döntési helyzetek pályaváltási, pályakorrekciós feladatok, krízisek, adaptációs nehézségek megoldásában az életpálya alakulásának valamennyi szakaszában.
A korábban fõként fiatalokkal foglalkozó magyarországi pályaválasztási tanácsadás célkitûzés-rendszere is kibõvült a társadalmi-gazdasági változások következtében megfogalmazódott új feladatokkal, különösen a felnõtt pályaalakulás új gondjaival, ide értve a munkanélküliség okozta pályakríziseket és a pozitív lehetõségeket kínáló kihívások alkalmazkodási nehézségeit. A magyarországi szóhasználatban a pályatanácsadás fogalma fejezi ki mind a pályaválasztáshoz, mind a pályafejlõdéshez nyújtott szakszerû segítséget.
A pályaválasztási tanácsadásra – mint a tanácsadás egyik területére – is érvényesek a tanácsadás általános jellemzõi. A pályaválasztási tanácsadáson belül elkülönült az orientáló pályaválasztási tanácsadás és a pályaválasztási szaktanácsadás fogalma A pályaválasztási szaktanácsadás szintézist teremtõ kapcsolatforma. A személyiséget múlt-jelen-jövõ dimenzióban értelmezi, s ebben a kapcsolatban a tanácsadó és a tanácskérõ együtt járják be a „van”, a „lehet” és a „legyen”-ig terjedõ utat.
A pályaválasztási tanácsadás célkitûzéseinek megvalósítása különféle szakterületeknek és azok szakembereinek együttmûködésével lehetséges. Egyetlen munkaterület képviselõi sem vállalhatják önmagukban a pályaválasztási tanácsadás általános feladataink megoldását, de nem is lennének képesek arra. A pályaválasztási tanácsadás egyik legfõbb jellegzetessége éppen komplexitása, interdiszciplináris jellege.
A pályaválasztási szaktanácsadás során olyan problémamegoldásra kerül sor, ahol az útmutatásnál több segítségre van szükség, mert a döntést nem lehet egyszerû racionális módon meghozni.

A pályafejlõdési tanácsadás feladatait BRAMMER, L. M. – SHOESTROM, E. L. – ABREGO, Ph. J. (1989) a következõképpen összegezi: „A tanácsadás elsõdleges célja elérni azt, hogy a kliens elhiggye magáról, képes saját maga dönteni élete alakulásáról. Úgy véljük, fontos segítenünk a kliensnek megérteni, hogy választásai és döntései egy kiterjedt fejlõdési kontextus elemei. Másrészt úgy is segíthetünk a döntéshozatalban és pályájuk tervezésében, hogy bõvítjük tudásukat önmagukról, a munkakörnyezetrõl és más, a pályával kapcsolatos döntéseket befolyásoló tényezõkrõl. Ilyen tényezõk a családi elvárások és értékek, a nemi szereppel kapcsolatos elvárások, közösségi befolyások, korábbi, a pályatervezéshez kötõdõ tevékenységek megerõsítõ hatása, a társadalom aktuális gazdasági és szociális helyzete és más, az egyéntõl független befolyások. Szintén fontos, hogy a kliensek hozzájuthassanak az álláskereséshez, elõmenetelük biztosításához, életstílusuk megváltoztatásához szükséges információhoz.
A tanácsadóknak segíteniük kell klienseinket abban is, hogy felismerjék, milyen hatása van az álláslehetõségeknek, elõmeneteli esélyeknek más életszerepekre. Végül pedig a tanácsadóknak fejleszteniük kell klienseik azon készségeit, hogy önállóan számoljanak az átmeneti helyzet lehetõségeivel, és képesek legyenek kezelni azokat.
A pályafejlõdési tanácsadás az egyén döntési szabadságát tiszteletben tartó – valóban demokratikus – koncepciójának az a legfontosabb célkitûzése, hogy az egyén – mindenki számára egyenlõ esélyeket biztosítva – kapjon minél szélesebb körû és minél alaposabb információkat a pályák világáról, szerezhessen arról személyes tapasztalatokat és élményeket. Ilyen módon önmaga jut el a döntéshez. Tanácsadásra, konzultációra akkor kerülhet sor, ha mindez megtörtént. Ez a folyamat jelentõsen hozzájárul a döntés megérlelõdéséhez. E célkitûzés alapján alakult ki világszerte a foglalkozási információk összegyûjtésének és közvetítésének nagyon differenciált rendszere, mint a pályafejlõdési tanácsadás mûködésének egyik szükséges feltétele.
A személyiség és a pálya megfelelésének a választás idején szükséges szintje mellett fontos, hogy az erre épülõ pályafejlõdést elõsegítsék a személyiség általánosabb tulajdonságai is, elsõsorban a regulációs szint, a szociabilitás, az érzelmi harmónia és a személyiség fejlõdésének energiaháttere. Ezek nem pályaspecifikumok, hanem bármely pálya sikeres megvalósításának alapvetõ feltételei. Meglétük hiánya rendkívül megnehezíti a pályavitel hosszú távú eredményességét még akkor is, ha a pálya speciális képesség- és személyiség-háttere megvan.
A kapott válaszokból az rajzolódott ki, hogy a pályakötõdés kulcsfogalma: a pálya élménytartalmának és az egyén élményigényének megfelelése. A fogalmat tovább értelmezve oda jutottunk el, hogy az élménytartalom és élményigény megfelelése pályánként eltérõ. Összetevõit az egyén oldaláról nem a részképességek, hanem a pályaalkalmasság speciális képességtartalma és még inkább a speciális személyiségjegyek alkotják. Ezen a ponton válik el a „valamit jól meg tudok csinálni, ha kell” és az „ezt bármi áron elvégzem a magam örömére és a saját felelõsségérzetem alapján akkor is, ha hivatalosan nem kérik tõlem számon” szintje.
Ez a jelenség tapasztalható a pályájukkal nagyon magas intenzitásfokon azonosultak pályához való viszonyában, de talán még inkább nyilvánvalóvá válik, ha a nem helyükön levõ emberek életútját tekintjük végig: olyanokét, akik alapvetõ élményigényüktõl egészen eltérõ típusú pályára kényszerültek a család i és más körülmények hatására.
Pályatanácsadásra ma nagyobb szükség van, mint bármikor korábban, mert a felgyorsult, átláthatatlan változások sokaságában nehezebb döntéseket hozni fiataloknak és felnõtteknek egyaránt, mint egy centralizált hatalom valós vagy vélt oltalma alatt. A tanácsadás a kompetens pályaalakításhoz nyújt segítséget, jelenleg ez a legfõbb feladata.

ÖSSZEFOGLALÁS
A fiatalok számára létrehozott pályaválasztási tanácsadást világszerte egyre inkább felváltja a pályafejlõdési tanácsadás, amelynek az a célja, hogy segítséget nyújtson az egyén pályáján jelentkezõ választási, döntési helyzetek pályaváltási, pályakorrekciós feladatok, krízisek, adaptációs nehézségek megoldásában az életpálya alakulásának valamennyi szakaszában.
A korábban fõként fiatalokkal foglalkozó magyarországi pályaválasztási tanácsadás célkitûzés-rendszere is kibõvült a társadalmi-gazdasági változások következtében megfogalmazódott új feladatokkal, különösen a felnõtt pályaalakulás új gondolatával, ide értve a munkanélküliség okozta pályakríziseket és a pozitív lehetõségeke4t kínáló kihívások alkalmazkodási nehézségeit. A pályatanácsadás fogalma fejezi ki mind a pályaválasztáshoz, mind a pályafejlõdéshez nyújtott szakszerû segítséget.
A pályatanácsadás célkitûzéseinek megvalósítása különféle szakterületeknek és azok szakembereinek együttmûködésével lehetséges. Egyetlen munkaterület képviselõi sem vállalhatják önmagukban a pályaválasztási tanácsadás általános feladatainak megoldását. A pályatanácsadás egyik legfõbb jellegzetessége éppen komplexitása, interdiszciplináris jellege.

Bibliográfia
Ballér Endre, 1976, Pályapedagógia.
In: Ritoók Pálné (szerk.): Az iskolai pályaválasztási tanácsadás pályalélektani és pályapedagógiai alapismeretei. Tankönyvkiadó, 50-78.
Ritoók Pálné, 1986, Személyiségfejlesztés és pályaválasztás
Tankönyvkiadó, 192 old.
Stern, E., 1982, Az elmélet és gyakorlat integrációja a tanácsadó képzésben
In: Ritoókné Ádám Magda (szerk.): A tanácsadás pszichológiája
Tankönyvkiadó, 155-168 old.







Gyebnárné Mátéffy Emõke grafológus