Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
EGY LÁTOMÁS, EGY KÁVÉ, EGY HANGULAT

Egy ember, kinek szellemének, lelkének ma is látható, érezhetõ, átélhetõ, megismerhetõ megmutatkozását õrzi – többek között – egy múzeum Amszterdamban, a VAN GOGH MUSEUM.

„Egy alkalommal kápráztatóan szép kép tárult fel elõttem, egy esti táj. Jobbról, a távolban, dombok sora kéklett az alkonyat ködében. A dombok fölött a lemenõ nap tündöklött, a szürke felhõket ezüst, arany és bíbor szegélyezte. A lapályos tájat pázsit borította sárga szénakazlakkal, mert már õsz volt. A tájon át az út egy magas hegy felé vezetett. Az úton, bottal a kezében, egy kifáradt zarándok vándorolt. Hirtelen egy feketébe öltözött nõalakkal találkozott, aki Pál apostol szavaival élve szomorú, de mindazonáltal boldog is volt. Ez a nõ nem más, mint az Isten angyala, kinek az volt a küldetése, hogy a zarándokot bátorítsa, és kérdéseire választ adjon. A vándor meg is kérdezte tõle: ’Ez az út állandóan a hegy felé vezet?’ Válasz: ’Bizonyosan, egészen végig’. Kérdés:’ És ez a vándorlás teljes napon át tart?’ Válasz: ’Reggeltõl, bele az éjszakába!’ És a zarándok megy tovább, szomorúan, de mindazonáltal boldog szomorúsággal, mert bár az út nagyon hosszú, de reménykedik, mert már látja feltûnni az örök várost az alkony fényében.” – mesélte Vincent Van Gogh.

Egy ember, kinek szellemének, lelkének ma is látható, érezhetõ, átélhetõ, megismerhetõ megmutatkozását õrzi- többek között- egy múzeum Amszterdamban,
a VAN GOGH MUSEUM.

Van annak egy kávézója, annak pedig egy hirdetése.

Fekete-fehér kép. Sötét, barázdás asztallapon, fehér csészében, fekete gõzölög.
A csésze fenttõl és lenttõl egyenlõ távolságra, magányban, egyedül, vár valamit vagy valakit, kínálja magát, megtartja magát önmaga számára.
A csésze a kép bal oldalán van. Kistányéron ezüstkanál, egy szem kockacukor.
A kávé gõzölög, mert forró, él, érzékelhetõen része a világnak.
A múlt egy ízre utal, melytõl kedvesebb a világ, és segítségre, mellyel meg lehetett édesíteni az életet.
Ha pedig elõre tekintünk, bele az eljövendõbe, a kép jobb oldalára, ott már nem látunk semmit, a csésze füle is letörött………
Tehát jobbra üresség (vagy inkább teljesség?), csupán a fény és az árnyék vívja örök csatáját, és még valami, az alsó sarokban, tiszta, világos, egyszerû, egyértelmû, büszke – alázatos betûkkel, a fehér tisztaságát és végtelen életét ígérve és biztosítva, a festõ neve. VAN GOGH.

Van Gogh él. Talán ugyanúgy, mint a kávé a csészében, forrón, kínálkozva, önmaga számára mégis megmaradva. Boldogan adva magából, feláldozva magát, hogy másnak jó legyen. Valakinek erõt, éberséget, új gondolatot, kitartást ad egy jobb világ reményében….





 

 

 

 

 



Koncz Zsuzsanna szakgrafológus