Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Tanulni és tudni - Interjú Gulyás Jenõ Istvánnal, a Grafodidakt Grafológusképzõ Központ igazgatójával

Batthyány tér, egy csodás, illatos kávézó és Gulyás Jenõ István, a Grafodidakt Grafológusképzõ Központ igazgatója. Kihagyhatatlan élmény. Gulyás Jenõvel egy internetes fórumon vettem fel a kapcsolatot, ahol minden felhasználó levelezhet egymással. Már az elsõ válaszban, amit kaptam tõle, meglepõdve figyeltem fel azonnali közvetlenségére. Kérése, hogy tegezzük egymást, végtelen örömmel és várakozással töltött el. Mindnyájan, akik a szakmában sürgünk-forgunk, hallottuk a nevét, tanítványai voltunk, vagy olvashattunk róla valamelyik szaklap hasábjain.

Tudtam, hogy egy újabb nagy „Név”-vel hoz össze a sors, és mikor beléptem abba kellemes hangulatú kávézóba, éreztem, össze kell szednem magam, a torkomban dobogott a szívem. Mikor meglátott, úgy köszöntött, mintha ezer éve ismerõsök lennénk, akik évek óta nem találkoztak. A kérdések, amiket fel kellett tennem, mind baráti beszélgetésbe torkolltak.


- Mikor kerültél elõször közelebb a grafológiához?
- A ELTE pedagógia szakának és a Bánki Donát Mûszaki Fõiskola tanárképzõ szakának elvégzése után elõbb egy esti szakközépiskola mérnöktanáraként, majd oktatástervezõ pedagógusként és pedagógiai vezetõ szaktanácsadóként dolgoztam a Fõvárosi Pedagógiai Intézetnél. 1994-ben fejeztem be tanulmányaimat az Elsõ Magyar Négyéves Grafológusképzõ Iskola égisze alatt, Z. Gánti Péternél, aki vérbeli grafológus és nagyszerû oktató. Pedagógus és andragógus végzettségemnek köszönhetõen mindig is nagyon érdekelt a grafológia, hiszen az emberekkel foglalkoztam addig is. S amint a grafológia a látókörömbe került, azonnal érdekelni kezdett. Még a tanulmányaim alatt elgondolkodtatott a grafológia oktatási rendszere. Már az oklevéllel a kezemben arra a következtetésre jutottam, hogy nem feltétlenül szükséges az elõadásokon nagy terjedelmû tananyag leadása, mint például a grafológiatörténet, ugyanis ezek otthon, a szabadidõnkben tökéletesen elsajátíthatóak. Így többet spórolhatnánk és az esti oktatás idõtartama is rövidebb lenne. Az iskola elvégzése után azonnal belevetettem magam a munkába. Szerettem volna nemcsak a szakmának, hanem saját magamnak is megfelelni, bizonyítani. Aztán egyik nap megjelent nálam Lantos Zsuzsa, aki korábban a televíziónál dolgozott, s közölte, hogy Agárdi Tamás, a nagy „Agárdi Tamás doktor” szeretne elbeszélgetni velem a grafológiaoktatás jövõjérõl.
- Mire gondoltál ekkor?
- Nem tudtam visszafogni magam, ideges voltam, kérdeztem magamban: „mi lesz ebbõl?”. Természetesen a nevét ismertem, olvastam a könyvét, láttam a televízióban. Majd rájöttem, hogy kár volt ennyire izgulnom, hiszen egy igazán kötetlen beszélgetés várt rám. Felajánlott egy év próbaidõt az Intézetnél és én örömmel ugrottam a mélyvízbe. Kollégáim segítségével sikerült felfuttatnunk a Grafológiai Intézetet. Országos szintû grafológusképzõ intézménynek számítottunk ekkor.
- És milyen helyzetben van ma a grafológusképzés? Mi a véleményed a mostani végzõs hallgatókról?
- Meglehetõsen vegyes! Azóta több mint tíz év telt el és a szakma is sokat fejlõdött. Egyre nõ az érdeklõdés a grafológia iránt és egyre több képzõ intézmény kínál lehetõséget leendõ hallgatóinak e tudomány elsajátítására. Ez nem baj. De ahogy most látom, mai szemmel, nem értek egyet az általános szemlélet-móddal. Sokkal több, nem megfelelõen képzett grafológus távozik a „futószalagról”. Sajnálom, hogy idáig jutottunk. Hiszen ez a nagyszerû tudomány a gyakorlatban igyekszik objektív lenni, emellett kötelessége szakmai megkérdõjelezhetetlenségre törekedni, s nem volna tanácsos olyan avatatlan kezekbe adni a grafológia gyakorlását, amelyek nem képesek egyszerre ötvözni a különbözõ képzõ intézmények tananyagait, újításait, valamint a belföldi és külföldi kutatások eredményeit. Mindig szükség van olyan fiatal és energikus hallgatókra, akik tele vannak motivációval és tervekkel. Viszont csak az lesz sikeres ezen a pályán, aki nem egy szûk nézõpontra fókuszál és képes nyitni más, a hagyományostól eltérõ területek felé is. Itt gondolhatok például a holisztikus irányzatra vagy akár a rezonometriára.
- Mi volt a célod a grafológiával, mint segítõ szakmával, és mit sikerült elérned vele?
Elõször is, segítõ szándékkal vezérelve álltam munkába és bölcsész lévén ötvöztem pedagógiai, andragógiai és a grafológiai tudásomat. Mindezt annak érdekében tettem, hogy lehetõséget adhassak másoknak is arra, hogy életüket jobbá és biztonságosabbá tegyék, bízzanak másokban és önmagukban. Amikor életem egyik nehéz pillanatában egy jó barátom önzetlen segítséget ajánlott fel, én örömmel elfogadtam. Végtelenül hálás voltam neki, és ekkor eldöntöttem: életem során én nem egy embernek akarok segíteni, hanem mindenkinek, akinek szüksége van rá és akinek módomban áll segíteni. Azóta is igyekszem ezt a fogadalmat megtartani, és úgy érzem, sikerül is. Sokakat segítettem szakmai pályájuk meg-kezdésében és aközben is. Hálás tanítványom volt Vékony Györgyi, akire azóta is büszkén gondolok, Urbán Gabi, Simoncsits Éva, Budavári Zsuzsa és Födényi Ágnes is. Közülük hárman, Vékony Györgyi, Simoncsits Éva és Földényi Ágnes tanítottak is a Grafodidaktnál.
- Hogy tervezed az életed a közeljövõben, mik a céljaid?
- Kicsit lassítok és pihenek. Eleget harcoltam már a jövõbeni elismerésért és úgy érzem, mindent megtettem azért, hogy másoknak is segíthessek. Szakmai vizekre evezve, a Grafodidakt által megjelentetett Grafo-Magazin nyomtatott formátumát a 2006. december végével megszüntettük. Idén elektronikus formában él tovább E-Grafo-Magazin címmel. Hatalmas lépés számunka, hogy egy olyan on-line rendszert vezetünk be az idén, Magyarországon elõször a grafológiai oktatásban, ami külföldön már teljesen elfogadottá vált és egy igazán jól mûködõ, bevált rendszer. Távoktatáson alapul, így idõben teljesen kötetlen, s az oklevél megszerzésének az idõtartama is csakis a felkészülésen múlik. Ennek nagy elõnye, hogy így a képzési költségeket sikerült csökkentenünk 50 százalékra. Mentori irányítás alatt zajlik majd az oktatás. Megyénként dolgoznak majd, és a hallgatók képzési ideje alatt kötelezõen 180 alkalommal veszik fel majd a kapcsolatot és segítenek a tananyagban. Képzési blokkokként (60 blokk) szerveztük az oktatást. Nem féléves bontásban alkottuk meg a tantervet az alapismeretektõl a szakosodásig, hanem egy teljesen folyamatos, mégis önálló kötetlen tanulási formában. Ezt ma Magyarországon kevesen ismerik, inkább az angolszász országokban elterjedtebb, de kiválóan mûködik. (S a szakanyagot készítõ pedagógus és számítástechnikus kollegák egy része ezt velem együtt tanulta meg Angliában egy több hónapos felkészítõn.) Ennek az oktatási rendszernek köszönhetõen közvetlen kapcsolat, személyes viszony alakítható ki mentor és hallgatója között, aminek nagy elõnye az azonnali visszacsatolás és kontroll.
Egy olyan oktatási rendszert alkottunk, amit már hallgató koromban elképzeltem, egy olyan on-line tanítást, ami nem függ a vezetõi elvektõl és csakis a hallgató személyes kompetenciáján és felkészültségén alapszik.

Az interjú megjelent a Grafológiai Intézet Grafológia címû lapjában (2007. április)



Kovács Judit Ágnes