Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
A kriminalisztikai okmány-, és írásszakértõi tevékenység azonosságai és eltérései

A kriminalisztikai írásszakértés és az okmányszakértés is a jogtudományokhoz kapcsolódó tudományág. Az írás-, és az okmányszakértõnek is egyaránt feladata a különbözõ úton létrejött írások és okmányok (vagy az okmányokon lévõ írás, kézírás, gépírás, bélyegzõlenyomat, stb.) tudományos technikai módszerekkel történõ vizsgálata a releváns tények feltárása és megismerése végett.
Itt jön be a két szakértõ, az okmány- és az írásszakértõ szerepe, hiszen mind a kettõ az okmányt vizsgálja. Mig az egyik magát a papírt és azok alkotó elemeit (okmányszakértõ), a másik a rajta lévõ írást (írásszakértõ).


Mind az okmány-, mind az írásszakértõ munkája végén szakvéleményt állít ki, melyek kriminalisztikai jellegük miatt elõre meghatározott tényezõk szerint épülnek fel. Hiszen az okmányok illetõleg a velük kapcsolatos írás- és okmányszakértõi vélemények egyre többször kerülnek bizonyítékként a bíróságok elé.
Az okmányoknak az ország életében betöltött szerepe, helye és védelme, ellenõrzésének és vizsgálatának szakaszai, továbbá a visszaélések típusai megkövetelik, hogy a velük kapcsolatos területeken dolgozók több fontos alapkérdést azonosan értelmezzenek.
Mindig a hatóság határozza meg, hogy mire kell kiterjednie a szakértõi vizsgálatoknak, így egy rövid, tömör szakvélemény készül mind két esetben; a jog által meghatározott követelmények szerint. A jogi alapok, a megfelelõ bûnügyi véna és érzékenység mellé társulnia kell egy bizonyos fokú kreativitásnak is: szakértõnek milyen kreatív ötletei vannak arra nézve, hogy merre mehet tovább a vizsgálódásban.
Bizonyos esetekben nélkülözhetetlen a két tudományág együtt mûködése, hiszen elõfordulhatnak olyan esetek, amikor a két szakvélemény oly mértékben kiegészítheti egymást, hogy nagymértékben elõsegíthetik a nyomozás eredményességét. Büntetõ ügyekben, polgári peres ügyekben bizonyítási eszközként egyre nagyobb számban szerepelnek iratok.
Elõfordulhat, hogy éppen az esetek sokfélesége miatt konkrét estben nemcsak az írásvizsgálat valamelyik fajtáját kell alkalmazni, hanem az összes szakvizsgálat együttes igénybevételére van szükség.
Egyaránt a vizsgálat tárgya lehet a közbizalmat szolgáló személyi okmány, igazolvány, szerzõdés vagy a papír alapú értékcikk s ezek alkotóelemei: a papír, a nyomatok, a kitöltés anyagai, a bélyegzõlenyomatok, benyomatok, fényképek, a hitelesítés rekvizitumai. És itt is a két szakértõ, az okmány- és az írásszakértõ bevonására szükség lehet.

Az írásvizsgálat célja
Az írások (íráshordozók) kriminalisztikai vizsgálatának az a célja, hogy a vizsgált bûncselekmény felderítése érdekében általa információkat nyerjünk. Következtetéseket vonhassunk le arról, hogy az írás milyen helyzetekben és milyen körülmények között, milyen eszközökkel készült, valamint az írás tartalmára, a szerzõ, a készítõ személy egyedi tulajdonságaira, kilétére vonatkozóan.

Az okmányok alkotóelemei
• hordozóanyagok (papír, textil, bõr, mûbõr, mûanyag alapú)
• nyomatok és védelmi megoldásai (alap- és szövegnyomatok, grafikai elemek, nyomdafesték stb.)
• kitöltõ, érvényesítõ, hitelesítõ, elemek, anyagok (kézi és gépi bejegyzések és anyagai pl.: tinták, fényképrögzítõk, bélyegzõk stb.)
• okmány összeállítás anyagai és védelmi megoldásai (fedelek, ragasztók, lapok rögzítésének kellékei stb.)
• tartozékok (pl.: mûanyag tok)
• egyéb védelmi eljárások (adminisztratív védelmi eljárások, ellenõrzõ kódok)

A hamis iratok/okmányok kriminalisztikai vizsgálata a bennük bekövetkezett változásoknak, az azokat okozó beavatkozásoknak és az eredeti, változtatás nélküli állapot szakértõi feltárását és dokumentálását jelenti. Célja az érintett irat/okmány eredeti vagy hamis voltának megállapítása. Ezek szakértõi feltárására, alátámasztására és bizonyítására – beleértve a dokumentálást is – különbözõ vizsgálati módszerek alkalmazásával kerülhet sor. Ezek a vizsgálatok is csak meghatározott alapelvek betartásával végezhetõk el, melyek a következõk:
• a kriminalisztikai okmányvizsgálat összehasonlító vizsgálat, a vizsgálat elvégzéséhez hiteles (összehasonlításra alkalmas) minta okmányt kell biztosítani
• csak természettudományos ismereteken alapuló jól bevált, megbízható eszközök és módszerek alkalmazhatók
• olyan vizsgálati módszereket kell alkalmazni, amelyek szükség esetén megismételhetõk, és nem okoznak sérülést az okmányban
A szakértõi vizsgálat elrendelésén túl a nyomozóhatóságnak az ügyben az okmánnyal és annak hamisításával kapcsolatos releváns kérdéseket is meg kell fogalmazni, melyhez segítséget adhat a különleges szakértelemmel rendelkezõ szakértõ is.
A nyomozóhatóság feladata az összehasonlító mintaokmányok beszerzése is.
Okmányhamisítással gyanúsítható személynél tartandó kutatás elõtt célszerû a szakértõt szaktanácsadói minõségben bevonni az eljárásba. Szakismerete alapján javaslataival vagy a nyomozási cselekményen történõ részvételével nagymértékben segítheti az eljárás eredményességét.
A szakértõnek rendelkezésre kell bocsátani a vizsgálandó tárgyakon kívül a szakértõ segítségével tisztázható, az ügy szempontjából releváns kérdéseket, az okmány-, irat vagy bélyegzõlenyomat mintákat, valamint a szakértõ tevékenységét befolyásolható információkat.

A kézírások szakértõi vizsgálata
A szakértõi vizsgálat célja az, hogy a tudományos alapon nyugvó fejlett technikai eszközök és alkalmazási módszereik igénybevételével az írásokkal kapcsolatos adott kérdésekben olyan véleményt lehessen adni, amely valamely tény eldöntéséhez segítséget nyújt.
Az írásszakértõ nem azt állapítja meg, hogy egy adott kézírás személy szerint kitõl származik, és az illetõ milyen jelenbeli tulajdonságokkal rendelkezik, hanem a rendelkezésre bocsátott írásmûvek összehasonlítása során abban foglal állást, hogy azok egy és ugyanazon személy vagy különbözõ személy kézírásai-e.

A szakértõi vizsgálat szakaszai
1. elõzetes vizsgálat (kizáró okok, határidõ, kompetencia vizsgálati anyag alkalmassága)
2. részletes vizsgálat (sajátosságok)
3. összehasonlító vizsgálat
4. értékelés, szakértõi vélemény kialakítása
5. mellékletek készítése

A következõ megegyezés a két tevékenység között, hogy mind az okmány-, mind az írásszakértõi tevékenység jelentõs része összehasonlító vizsgálati tevékenység, összehasonlítja a kérdéses okmány/írás különbözõ sajátosságait egy mintaokmánnyal, próbaírással. Az összehasonlító vizsgálatok segítségével elsõsorban az eredetiség kérdése tisztázható, de persze megállapítható az elváltozások keletkezése, a hamisítások módszere vagy a hamisításhoz szükséges szakismeret, illetve az alkalmazott technikai eszközök és felhasznált alapanyagok- anyagok- eszközök köre. Ezért a szakértõ feladata nem csak a bizonyításban, hanem nagyon sokszor a felderítésben is fontos lehet. Lényeges lehet a hamisítási módozatok, a felhasznált anyagok és alkalmazott eszközök pontos megállapítása, de nagy jelentõségû lehet a szakértõ tapasztalati tudása is.
A szakértõ a szakvéleményt mind két esetben saját nevében adja, és aláírásával látja el.
Választ kell adni valamennyi kérdésre, véleményükben közérthetõen kell, hogy leírják az elvégzett vizsgálatokat, a következtetések egyértelmû megfogalmazásával.
Mindkét szakértõ szakértõi véleménye tárgyi bizonyítási eszköz, ezáltal nemcsak a felderítésben, hanem a bizonyításban is jelentõs szerepet tölt be, szinte megdönthetetlen bizonyítékul szolgál a nyomozóhatóság eljárásának segítésén túl.

A szakértõk által alkalmazott vizsgálati módszer alapvetõen az inkriminált és az eredeti írások és okmányok összehasonlítása. Az írások és az okmányok vizsgálata során bekövetkezett változások, az azokat okozó beavatkozások és az eredeti, változtatás nélküli állapot szakértõi feltárását és dokumentálását jelenti.
Mindig figyelembe kell venni a vizsgálatok sorrendjét és a kompetencia határok fontosságát.
A hamisítások veszélyesek, de felismerésük és leleplezésük így is lehetséges. Ennek az a feltétele, hogy pontosan és részletesen ismerni kell az okmányok és az írás fõbb jellemzõit, anyagokat és eszközöket. Állandóan figyelemmel kell kísérni a változásokat, és ezeket nyomban regisztrálni kell.


Varga Tímea
grafológus, írásszakértõ







Varga Tímea