Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nyitólap / Rovataink / Szellemi Műhely / Tartalom
A képzõmûvészek kézjegyei a grafológia tükrében

Hol rejtõzik a mûvészeti érzék írmagja, hol kezdõdik az individuális világ sejtelmes mûvészi megformálása és honnan ered az alkotói szabadságvágy? Mindezekre keresve a választ, grafológiai vizsgálataim során az volt az alapgondolatom, hogy az alkotó ember személyiségvonásai, gondolkodásmódja, fõ karakterjegyei, stílusa és egyedisége a grafológiai megnyilvánulásokban éppúgy megmutatkoznak, mint az alkotásokban. Ebbõl a feltételezésbõl kiindulva elsõsorban azt vizsgáltam, hogy a mûvekben kibontakozó sajátosságokat, stílusjegyeket valóban megtalálhatjuk-e a kézírásokban is.

„- A tudós mindig a mélyre néz,
- a mûvész a különösségekre figyel.
- A tudós a jelenségek mögött keresi az összefüggéseket,
- a mûvész a jelenségekben ismeri fel a lényeget.
- A tudós az elvont képleteiben rögzíti felismeréseit,
- mûvész az alkotásainak jelenségeiben fejezi ki azokat.”
Soltra Elemér: A rajz tanítása


Az utóbbi években tekintélyes mennyiségû szakirodalmat találhatnak azok az érdeklõdõk, akik a mûvészeti világgal, vagy akár a mûvészek személyiségvizsgálatával és az általuk létrehozott mûvekkel szeretnének behatóbban megismerkedni. Több intellektuális lehetõség közül választhatunk a mûvészet és az alkotó személyiség megismerõ útjaként.

- mûvészetfilozófia
- mûvészetlélektan megközelítései: humanisztikus, tudományos pszichológia, patológiai, kognitív kutatások, képi világ diagnosztika, szociális személyiségelméletek
- vizuális kultúra: mûvészeti ismeretek, rajzpedagógia

Ezek ismeretében elmondható, hogy a mûvészet igen komplex jelenség, amelynek számos dimenziója van. A mûvészettel foglalkozó szakemberek egyre inkább azt szeretnék, ha a megközelítések sokasága egységes elméletbe integrálódásával teljessé tehetnék a mûvészet mögött meghúzódó pszichés és kognitív folyamatokról kialakult ismereteket.

Az alkotómûvész és alkotása különbözõ értékítéletek szerint:
A mûvészi mondanivaló kifejezéséhez és az alkotói kibontakozáshoz számos módszer és eszköz áll rendelkezésünkre, amelyeket egyéniségünknek megfelelõen választhatunk. Ennek alapján a mûvek és alkotójuk különbözõ mûvészettörténeti, rajzpedagógiai és akár pszichológiai, pszichopatológiai szempontok szerint is tanulmányozhatók. Ezek lehetnek történelmi, gazdasági, társadalmi-kulturális, és vallásos háttér vizsgálatai, a biográfiai módszer, a mûvész által alkalmazott eszközök megismerése, és nem utolsó sorban saját elfogultatlan szemünk.
Ahhoz, hogy az alkotások tartalmának birtokába jussunk és hogy azokat mûvészeti értékükben a szubjektív értékítéleteinktõl, saját ideáinktól függetlenül meg tudjuk érteni, meg kell ismerkednünk velük.

Az, hogy egy mûvészi alkotásból, vagy alkotójának személyiségébõl mennyit és hogyan tudunk befogadni és megérteni több tényezõtõl is függ:

- egyéniségünktõl, lelki alkatunktól
- mûvészi érzékenységünktõl
- ízlésünktõl
- nyitottságunktól
- pillanatnyi hangulatunktól
- mennyire ismerjük az egyes mûvészetek jelrendszerét, formanyelvét
- milyen gyakorlatot (képzettséget) szereztünk az alkotói tevékenységben és / vagy mûértésben
- beállítottságunk kész-e a gondolati és érzelmi elmélyülésre

Az ismeretek segítségével megszokjuk tudatosabban élvezni az alkotói, mûvészi élményeket és produkciókat, amely hozzásegít bennünket ahhoz, hogy az alkotások és a mûvészeti megismerésének, s megértésének gyakorlatában magasabb szintjére jussunk. Ha képzett mûértõkké szeretnénk válni, tisztában kell lennünk azzal, hogy a mûvészetrõl szerzett tudás, a mûalkotás megértése nem azonos a mûélvezettel!
Az utóbbi mindenki számára adott lehetõség, míg a mûvészet értése módosítja és színezi a mûélvezet minõségét. Minél több szempontból tekintünk egy alkotásra és minél több kérdést tudunk feltenni magunkban, a kérdésekre adott válaszok fokról-fokra egy kicsit közelebb visznek az alkotás lényegéhez, másképp fogják láttatni velünk ugyanazt az alkotást, vagy akár más mûveket is. Tapasztalatinkkal árnyaltabbá válik a legelsõ benyomásunk, s szubjektív esztétikai ítélet mellett felfigyelünk a mû kvalitásaira (értékeire, minõségére) és tetszésünk fokozatosan értékeléssé válik. Rájövünk arra, hogy miért csinálhatta így és csakis így az alkotó a mûvet. Miért emelkedett ki által kortársai közül, s miért vált a késõbbi korok felé elõremutató. Az alkotó személyiség vizsgálatában, pedagógiai irányításában még mûvészetben jártas emberek között is nézetbeli különbségek találhatók.

A meghatározó alkotói motivációk
A mûértelmezés tehát soha nem egyenlõ a szabad asszociációval, nem csupán korlátlan ötletáradás és nem lehet a saját vágyaink, szorongásaink vagy önkényes elképzeléseink rávetítése (projekciója) a „tárgyra”. A szerzõk, alkotók eredeti intenciója (alkotói mondanivalója) és a befogadók (közönség) értelmezései gyakori vitát képeznek.
Pszichológiai szempontok, értelmezések során azonban rendkívül fontos az alkotói szándék ismerete, a saját mûvére vonatkozó értelmezése. Ám a mûértelmezés során a „mit akart ezzel a szerzõ” helyett jogos a „mit fejez ki a mû” kérdése, hiszen ebben az esetben a mûvek élete függetlenné válik a szerzõjétõl. Mindemellett fontos jellemzõje az értõ mûelemzésnek, hogy minél igényesebb, szakszerûbb az alkotó tevékenység, (az alkotó szellemi mondanivalója) az értelmezõ annál inkább nem közvetlenül közelíti meg a mû jelentését a saját véleményével, hanem kifejezetten megvizsgálja szubjektív ítéleteinek legitimitását, vagyis érvényességét.

Az alkotói eredmény minden esetben manifesztum, de a megnyilvánulásnak két célzata lehet. Az alkotói cselekvés az egyik esetben az alkotó számára egyszerûen a folyamatot megragadó, visszatükrözõ tevékenység (spontán rajz), vagy terápiás jelleggel a belsõ tartalmak visszajelzésére és átdolgozására irányuló ábrázolás. Ilyenkor az esztétikai jelentés általában hangsúlytalan. Míg az alkotó folyamat magasabb szintje a mûvészi igényû kifejezés, a tudatos és/vagy képzett mûvészi megjelenítés és kivitelezés, illetve a szellemi üzenet mûvészi közvetítése.
Tehát az alkotáshoz (vizuális tevékenységhez) való belsõ viszony alapjában meghatározza az alkotói folyamat célját és minõségét. Ennek megfelelõen az elemzõi módszert és eredményt is.
Mielõtt megalapozatlanul, önkényesen projektív (pszichológiai, patológiai, grafológiai) elemzésbe kezdenénk, nem szabad elfelejteni, hogy a mûvészeti alkotás (vizuális játék) sohasem egyszerûen úgy születik, hogy a mûvész mondani akar nekünk valamit, s ezért készít egy mûvet, s mi vagy megérjük, vagy nem! E szándék mellett mire az alkotás elkészül, a mondanivaló érzéki, látható minõséggé álakul át és szervesen összefonódik az egészével. Ez az önmagában zárt, kerek mûvészi (alkotói) világ maga a mûvészeti (alkotói) közlemény, ami számtalan elemet tartalmaz. Olyat is, amit az alkotó tudatosan használt fel a mûvészi formanyelv eszközéül, de olyat is, amire nem is gondolt volna, s végül olyat is – mivel mindannyian különbözõek vagyunk – ami személy szerint valamennyiünkhöz szól.

A mûvészek személyiségjegyeinek megmutatkozása az alkotásban:

- mûvészeti ágazat választásában
- mûvészeti stílusban
- személyiségjegyhez kötött sajátosságokban, egyéni kifejezõdésekben és esztétikumban
- faktúrában, ami az alkotás technikai kivitelezése, megoldása, a választott alkotó eszközök, felületkezelés különlegessége és igényessége
- felületi, technika megoldások és a mûvész személyiségjegyei, kézjegyei mennyire vannak összhangban az alkotás tartalmával, rendeltetésével és mondanivalójával.

A kézírás és az alkotás, mint az egyéniség megnyilvánulásai, az alkotói háttértõl, minõségtõl, individuális érzelmi töltettõl és szándéktól egyaránt elválaszthatatlanok. Továbbá vallom, hogy az ösztönös alkotói cselekvés és mûvészi érzék soha nem teljesedik ki tudatosan alakított mûvészi hozzáértés és látásnevelés nélkül. Egy mûvész használhatja ösztönösen jól a mûvészi kifejezõeszközöket, de a tudatosság új értékeket és még nagyobb kifejezõerõt eredményez az alkotásnak. Vagyis az érett alkotói folyamatot az érzelmi affinitás, a pszichés érettség és intellektuális mûködés együttesen alkotják. Ennek megfelelõen tudományos kutatásomban az a kérdés is foglalkoztat, hogy az alkotói személyiségjellemzõk – pl. kreativitás, expresszivitás – hogyan foglalnak helyet a grafológiai vizsgálatok során kialakult, különbözõ szintû és árnyalatú személyiségképben.
Végül fontos kérdésnek tartom, hogy a kézíráselemzés által milyen mértékben és formában adhatunk objektív képet egy ember mûvészi tehetségérõl és készségeirõl, illetve milyen szerepe lehet a grafológiai elemzésnek az alkotó emberek megismerésében.

Készségeink, mint elõfeltételek a mûvészeti tevékenységben is genetikailag öröklettek, amely örökletes jegyek az õsöktõl származó idegélettani sajátosságok, s terület specifikusak. A mûvészeti tehetség az örökletes tényezõknek a tanulási szakaszokkal való kölcsönhatásból jön létre. Mint minden készség, a mûvészeti hajlam, s ezen belül a z alkotókészség, a kreativitás is fejleszthetõ. Például nem minden esetben a szegényesebb fantázia áll a kreativitás hiányának a hátterében, hanem korábbi eredetû a hiány oka, vagyis a képekben való látás és gondolkodás nem kellõen fejlett vagy gátolt ahhoz, hogy abból alkotóképesség alakulhasson ki.
Alkotói látásunk akkor fejlõdik mûvészeti minõségi fokra, amikor könnyedén tudunk átalakítani, s hasonulási, transzponálási mûveleteket végezni és nem fogadjuk el mechanikusan a vizuális információkat, hanem szelektálni, átalakítani, vagyis manipulálni vagyunk képesek. A mûvészeti képzelet mûködésének különösségére jellemzõ a valóságtól való szükségszerû elszakadás, mégis valamilyen mértékben mindig megtartja kapcsolatát a valósággal. A közfelfogással ellentétben a mûvészi képzeleterejét egyáltalán nem a valóságtól való elrugaszkodás mértéke, a fantasztikum meghökkentõ produkálása jelenti, hanem az, hogy az alkotómûvész képes összeépíteni a rendelkezésre álló anyag adottságait az eszmei elképzeléseivel. A kudarc vagy siker oka már ott dõl el, hogy az alkotó mennyire képes megválasztani azt az anyagot, amelyben testet ölthet elképzelése, a választott eszköz belsõ törvényei szerint.
Így például az adaptáció (környezetei befogadás, átélés) a mûvészeti tevékenység elengedhetetlen feltétele, ugyanakkor az adaptív módszer alkalmazása a rajzpedagógiában az egyik legvitatottabb mûvészeti irányítás, hiszen a szigorúan beszabályozott tanári mintakövetés éppen a mûvészi hajlammal, individuális úton haladó diákból vált ki ellenérzéseket. Ha a mindennapi életben a kifejezés a látás elsõdleges tartalma, akkor még inkább így van ez azzal, amit a mûvész lát és érez a világból. Ezért fontos a mûvészetképzés (rajzpedagógia) során az élmények expresszív megélése, az ilyen irányú minõségek iránti érzékenység fejlesztése, s hogy minden ceruzavonalban, ecsetvonásban a kifejezés legyen az elsõdleges. Sokszor éppen ezt nem fejlesztik, sõt az önfeledt játékot, az egyéni mûvészi elmélyülést elnyomják a pedagógusok a gyerekekben. Kezdõdik ez azzal, hogy a konzervatív pedagógusok gyakran még felsõ tagozatban is megkövetelik az iskolai sztenderd írást, és a gyermek külalakjára csak azért adnak rossz osztályzatot, mert az már nem felel meg a kisiskolás írásnorma esztétikumának.
Ehhez kapcsolódóan érdekes eredményeket kaphatunk a modern és közkedvelt CDT (Clark Rajzi Képességek Teszt) eredményeivel. A híres mérõeszköz által bizonyítást nyert, hogy a vizuális tehetség, akárcsak az intelligencia normál elosztást mutatnak a társadalomban. A felnõttkori vizuális kultúra hiányosságai abból adódnak, hogy aki az iskolai tanulmányok befejezése után nem foglalkozik az ábrázolással és a mûvészetekkel, annak ilyen irányú nívója a késõbbiek során ezen a szinten marad. Amennyiben a mûvészeti érzék zavartalanul fejlõdhet tovább, törvényszerûen halad felfelé szintrõl-szintre. Az egymásra épülõ mûvészeti szinteknek meg van a sajátos szerepük, kifejezõ eszköztáruk és szépségük. A folyamatot azonban nem úgy kell elképzeli, hogy a múltat elhagyva feljebb és feljebb lépünk a lépcsõfokokon, hanem hogy a magasabb lépcsõfokra tovább emeljük magunkkal az alacsonyabb szinteken gyûjtött tapasztalatainkat is. A mûvész nem hagyhat ki lépcsõfokokat – mondta egyszer Jean Cocteau a költõ. Ha kihagy, csak idõt veszít, mert késõbb ezeket újra meg kell másznia.
A vizuális tehetség azonban sok féle módon jelentkezhet, s mindegyik más-más tevékenységben ölt formát. Ma már nincs teljes egyetértés, hogy mely személyiségjegyek vagy mûvészeti készségek azok, amelyek a tehetséget minõsítõ legfontosabb jellemzõk. Az új rajzi elméletek például erõsen kétségbe vonják a rajzi tesztek megbízhatóságát, az értékek közötti mutatók helyességét, s elvetik a szigorúan, formális feladatokat. Tovább az új vizsgálatoknak nagy elõnyük a tesztekkel szemben, hogy módot adnak a spontán és irányított ábrázolások összevetésére, hiszen szabad téma és eszközválasztást is kérnek.

Lényeges, hogy a kreativitás (alkotókészség), rajzkészség, kézügyesség önmagában egyik sem hordozza a mûvészeti kvalitásokat képviselõ személyiségjegyeket. Egyrészt rendkívüli alkotókészségrõl, kreativitásról tehet tanúságot egy tudós is tudományos kutatói munkája során. Másrészt az, hogy egy alkotó emberbõl egy átlagos, jó kézügyességû asztalos válik-e, egy esztétikai érzékkel rendelkezõ egyénbõl egyszerûen egy jó dekoratõr, kirakatrendezõ lesz-e, vagy ezt mûvészi érzékkel átitatva mûvészi rangra emeli-e, az számos egyéb készségtõl, idegrendszeri mûködéstõl, mûvészeti beállítottságtól, attitûdtõl függ.

A mûvészeti pálya kibontakozásának tényezõi:
- teremtõ képzelet
- intellektuális képességek, tudás, gondolkodás, megfelelõ értékítélet (e nélkül megmarad a mûvészeti érzék naiv, gyermeki, ösztönös szinten)
- belsõ energiák
- önállóság, individuális jegyek
- önbizalom, kísérletezõ kedv, bátorság az újításhoz
- pszichés nyitottság az adaptációhoz és az önkifejezés (expresszív) folyamatához
- alkotói- és átalakítási vágy
- mûvészeti, alkotói készségek, érzékelés és észlelési fogékonyság (érzék + tanult alkotói hozzáértés)
- optimális környezeti feltételek az alkotáshoz
- kézügyesség bizonyos mûvészeti ágazatokban (téves elképzelés, hogy minden mûvészeti ágazatban alapfeltétel, illetve, hogy önmagában elegendõ a mûvészeti látásmódhoz)

A mérési hiányosságok mellett a Clark rajzi test érdekessége, hogy az összteljesítményben – a rajzon kívül – korrelációt mutat a szakértõk által pontértékben kifejezett mûvészi teljesítmény más mûvészeti területeken is, mint például táncosok, színészek, filmmûvészek tesztjei között. A CDT vizsgálat alkotója ezt azzal magyarázza, hogy a teszt nem tartalmaz kivételes teljesítményt kívánó feladatokat, viszont a képzelõerõ, az expresszivitás, az egyéni megoldások preferálása mindegyik feladatnál nagy elõny. Ez azt bizonyítja, hogy hamis az elképzelés, miszerint a rajzkészség mindent elárul és minden vizuális, mûvészeti képesség alapja volna.

Mûvészeti látásmód a grafológiában
A grafológiai vizsgálatok két nagy csoportra oszthatók. Az egyik a fizikai mérõeszközökkel pontosan mérhetõ grafológiai jegyekbõl tevõdik össze, míg a másik csoport jellegzetességeihez sajátos látásmóddal, ráhangolódással és mintegy vizuális (mûvészi) átéléssel tudunk közelebb férkõzni. Minél egyedibb írásképpel van dolgunk, annál inkább szükségünk van erre az úgynevezett komplex és expresszív látásmódra.
A laikus nézetekkel ellentétben az intuitív módszer és az összbenyomás vizsgálata, a vizuális érzék alkalmazása a grafológiában is lehet megfelelõ érvényességû. A módszer alkalmazásának és objektivitásának vitái ellenére az úgynevezett „jó Geatlt” vizsgálati megközelítést a mûelemzõi, rajzpedagógiai és mûvészetterápiai értékelések gyakorlatába egyaránt sikerrel használják a szakemberek. Ám ehhez olyan speciálisan összetett mûvészeti és szakmai ismeretek, vagyis kimûvelt, komplex látásmód párosulnak, amelyek már messze nem azonosak a naív /laikus analitikusok szubjektív értékeléseivel.
Mindezeket a tapasztalatokat az alkotások elemezéseinek szempontjaival együtt a grafológiai analízisbe némi módosítással, óvatossággal átültetve, de hasonlóan alkalmazhatjuk.

Grafológiai kutató munkámban a mûelemzõi és grafológiai szempontok alapján néhány apró eltéréssel azonosan módon alakultak az eredmények. A vizsgálati folyamat és a statisztikai eredmények alapján elmondható, hogy az alkotásokban megmutatkozó mûvészi jellemzõk a grafológiai vizsgálatokban is megnyilvánulnak. A szemmel látható vizuális azonosság/hasonlóság a sok esetben oly mértékben megmutatkozott, hogy a grafológiai kézjegyek felsorakoztatásakor egyértelmûen felismerhetõvé váltak bennük az alkotások mûvészeti jellemzõi is. Természetesen ezek mellett számos személyiségvonás, stílusbeli megnyilvánulás és egyedi tulajdonság is megmutatkozott a grafológia elemzés során, amelyek nem közvetlen látható grafikai jellemzõben nyilvánultak meg. Ilyen például a mûvészeti beállítottság kifejezõdése a zónadominanciában, a motiváció felismerése az érzelmeket, vágyakat és szellemi szférát kifejezõ hurkok, ékezetek, betûmodulációk, oválok és más sajátos vonások, amelyek mélyebb értelmezést igénylõ grafológiai írásjegyek. Ám a kézírásból egyértelmûen felismerhetõ, hogy egy mûvész milyen mentális és pszichés érettséggel alkot, mennyire ösztönös vagy tudatos alkotó, türelmes vagy feszültséggel telt, szabályt követõ, fotorelista szemléletû, vagy szabad szellemû, elvont gondolatokkal dolgozik, illetve absztrakt mûveit milyen kvalitásokkal, tanultsággal és originális kreativitással hozza létre.
Munkámban egyértelmûen bebizonyosodott, hogy a grafológiai elemzésben olyan személyiségjellemzõk is láthatók, amelyeket az alkotásokból nem feltétlenül tudjuk megítélni. Ilyen például a mûvészi teljesítménytõl függetlenül a kézírásban jól láthatók az intellektuális kvalitások, a személyiség érettsége, amit az alkotásból nem feltétlenül tudunk megítélni. Ezzel a grafológia vizsgálat segítségünkre lehet az alkotások értelmezésében, pszichológiai rajzelemzések során is, hogy a személyiségrõl árnyaltabb, egzaktabb képet kapjunk.

Mûalkotásokban alkalmazott jellemzõk a grafológiában:
- összkép, vagyis a „jó Gestalt”
- íróeszköz és papírválasztás
- író felület kezelése (igényesség, tisztaság, kidolgozottság, vonalminõség, nyomaték, javítás, radírozás, befedés)
- színhasználat
- formaélmény (kialakultság, hangsúly, karakterjegyek)
- mozgásélmény (kialakultság, hangsúly, tempó, dinamika, irányulás, feszültség)
- térélmény (kialakultság, hangsúly, térkezelés, kohézió)
- hatáskeltés (tudatosság, díszítés, stilizáltág, kiemelés, olvashatóság, kifejezõeszközök, kontúr stb.)
- stílusjegyek (szabályosság, természetesség, egyszerûség, normák, egyediség)
- eredetiség: egyedi kézjegyek, originális vagy klisészerû
- esztétikum (kizárólag a duktor ízlésvilágát ismerjük meg, ami nem feltétlenül fog egyezni a sajátunkkal, de látható az igény és ennek formája: hagyományos esztétikum (dekoratív) vagy egyéb mûvészi értékek keresése)
- téma és kifejezésmód: a duktor célzata alapján (a személyiség és a szövegtartalom értéke együtt)
- szimbólumok (tabuszavak, jelképek a betûkben, képekben, formákban, színekben stb.)



Felhasznált irodalom:
Farkas András – Gyebnár Viktória: Vizuális mûvészetek pszichológiája 1. és 2. rész
Soltra Elemér: A rajz tanítása
Rudolf Arnheim: A vizuális élmény, az alkotó látás pszichológiája
R. Eller Gertrúd: Grafológiai szakdolgozat




R. Eller Gertrúd grafológus