Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nyitólap / Rovataink / Tartalom
Albeker András a japán-mongol írások szakértõje

Az ázsiai írások sokfélesége, titokzatos, vizuális látványossága a legtöbb európai embert, fõként íráskutatókat, grafológusokat ámulatba ejt. A japán hiraganát és katakanát minden alaptankönyv megemlíti. De vajon hallottak-e már a hentaiganáról, tudják-e miben más a dzsindaimondzsi, és hogyha a japán írásnorma több ezer írásjelét megtanuljuk is, még egyáltalán nem biztos, hogy a hétköznapi életben kézírással készült japán levelet is megértjük? Mi az alapvetõ különbség a japán és a mongol írás között, és milyen a mongol gyorsírás? S, hogyan sajátítható el legkönnyebben egy ázsiai írás? Ezekre a kérdésekre és még sok más érdekességre kapunk választ Albeker Andrástól, az ázsiai kultúra szerelmesétõl.

A huszonnyolc éves fiatalember Nagoya városában tanult, s legújabb ösztöndíját kiemelkedõ eredményekkel megpályázva már az ázsiai kultúrát kutató csoport tagjaként készül vissza „japán otthonába”.

- Hogyan lesz egy magyar fiatalemberbõl az ázsiai kultúra kutatója?

- Az elsõ emlékeim a japán kultúrához még egészen kisgyermekkoromból valók, amikor a Japánról szóló dokumentumfilmeket csodálattal néztem a televízióban. Tizennégy éves koromtól kezdve már tudatosan kerestem a Japánról szóló leírásokat és könyveket. Ebben az idõben autodidakta módon tanultam meg az arab és héber írást de a magyar rovásírás is érdekelt. Mindez jó elõképzettség volt a késõbbi tanulmányaimhoz, mert a mongol betûk alakja aszerint változik, hogy a szó elején, közepén vagy végén állnak-e. Érettségi után azonnal felvettek az ELTE japán-mongol szakára, ahová már japán nyelven felvételiztem. Egyetemi éveim alatt megpályáztam a Japán nagykövetség egyik kiírását, s ezzel a számomra tankönyv ízû elméletek helyett Nagoya városában tanulhattam tovább. Az állami bizonyítvány megszerzése miatt mégis elkészítettem a diplomamunkámat, amit a Belsõ-ázsiai siniform írásrendszerekbõl írtam.
- De gondolom már a japán nyelvû egyetemi felvételihez sem volt elég az önszorgalom.
- Három évvel az egyetem elõtt egy budapesti Japán Alapítványnál kezdtem a nyelvtanulást, akik segítségével a japán nyelven elért kiváló eredményemért kikerültem Oszakába két hétre. Még Nagoya elõtt innen indult el gyakorlatilag sikeresen a pályám, és az életem a japán kultúra felé.
- Mi ragadott meg a japán kultúrában? Amikor elõször eljutottál Japánba, azt tapasztaltad a valóságban, amit elképzeltél?
- Sõt, még szebb emlékeim vannak az elsõ személyes találkozásomról Japánnal. Ezektõl az utazásoktól a japán kultúra elmélyülése mellett az elkötelezõdésem is nyilvánvalóvá vált számomra a kultúra iránt, és még több japán barátot kaptam, akikbõl már itthon is volt néhány. Legjobban az udvariasságuk és a pontosságuk ragadott meg, ami itthonról nézve szokatlan volt. Nagyon szeretem az utcáik tisztaságát, az odafigyelésüket a környezetükre, a másik emberre. Meglepõen segítõkészek a sérült emberekkel, például a vakokkal, de még az idegeneket is mindenféle segítõtábla vezeti az utcákon. Tetszik a japán fiatalok optimista, és vidám hozzá állása a magas követelményekhez. Japánban a munka nem a szükséges rossz, hanem az élet értelme.
- Ez már kicsit filozofikus gondolat…
- Egyébként nem foglalkozom filozófiával, vagy a keleti vallásokkal, de a sintó és az iszlám is közel áll a gondolatvilágomhoz. Nem vagyok fanatikusan gyakorló hívõ, de elfogadva az imák helyét életünkben, olykor magam is imádkozom. Inkább csak sokat olvasok, levelezek japánul, érdekel a gondolkodásuk, és mint írástörténeti kutató, fõleg filológiai jelleggel szeretném a késõbbiekben bõvíteni ismereteimet az ázsiai kultúráról.
















































- A japán nyelvet és írást nem könnyû megtanulni. Mi volt a legnehezebb számodra?

- A nyelvben a legnagyobb nehézség számomra az volt, hogy még ma is van különbség a beszélt és írott nyelv között. A beszéd attól függõen nehezebb, hogy kivel társalog az ember. Kevesebbet gesztikulálnak, mint az európaiak, de ezek a kézmozdulatok is eltérõ jelentéssel bírnak, mint amit itt megszokhattunk. A magyar betûírással ellentétben a japán szótagíráshoz egy kicsit a japán gondolkodást is át kell venni, míg az olvasáshoz inkább érzék kell. De összességében valóban nehéz a nyelvük, amely írásához és olvasásához a kétezer kínai kandzsit, a japán hiragana, és katakana jeleit meg kell tanulni. Minderre szükség van ahhoz, hogy egy japán újságot el tudjunk olvasni. A japán gyerekek az általános iskola hat éve alatt folyamatosan megtanulnak valamivel több, mint ezer jelet. Nekem hat-hét év alatt sikerült elsajátítanom több mint kétezret. Japán élményeim között lényeges, hogy emberként a gyermekkori kommunikációs gátlásaim és nagyfokú önbizalomhiányom is feloldódott. Ez köszönhetõ annak is, ahogyan a japánok elõsegítették a kommunikációs sikereimet, és a bátorságomat az önkifejezéshez, még akkor is, amikor nem volt tökéletes a kiejtésem, vagy a gesztusaim. Ez sajnos a hazai nyelvtanáraimra nem volt jellemzõ.
- Pedig sokan inkább szigorúnak és merevnek jellemzik a japánokat, s fõként a japán oktatást.
- A japán embereket inkább szorgalmasnak és kitartónak tartom, de a japán írás-és olvasás elsajátításához szükség is van mindkettõre. A legjobb alapom az összehasonlításra a budapesti egyetemi éveim az ELTE japán-mongol szakán, és a tanulmányaim Japán idõszaka, amelyek közül a hazai elvárások messze elmaradnak a kintiektõl. Hagyományaikat illetõen nekem az a természetes, ahogyan õk élnek, ezért könnyen beilleszkedtem a kultúrájukba. Lehet, hogy mások merevnek, szigorúnak találják az életmódjukat, a kötött szertartásaikat, de azért egy betérõ vendéggel, turistával sokkal elnézõbbek. Sõt, tapasztalatom szerint a japán iskolák híres fegyelmezettsége is már csak hiedelem, és az ottani fiatalok éppúgy eljárnak szórakozni, lazítani, mint az európai emberek.
- Te milyen tanulási módszert javasolsz másoknak? Mire van szükség a japán írástanuláshoz?
- Három dolgot emelnék ki: az elsõ a vizuális memória fejlesztése, a kitartás a sorminták írásához és gyakorlásához. A második a rendszeresség, én ötösével haladtam a betûk memorizálásában. Végül a betûket felépítõ vonalak sorrendjét pontosan meg kell tanulni, hogy rutinszerûen rögzüljenek. Két-két betûvel (szótaggal) már gyakorolhatjuk a szavak leírását. Aki legalább hetente egy órában szorgalmasan ezt végig csinálja, az biztosan halad a siker útján.
- Az egyéves tanulmányutadon milyen szakmai tudásra tettél még szert?
- Nagoya városában tanultam a német alapítású Nanzan Universityn, de közben sok más várost is megismerhettem. Az egyetemen a kötelezõ nyelvórák hat szintbõl álltak, de emellett szabadon választható tárgyak is voltak. Én a kalligráfiát, az újságcikk olvasást, és a klasszikus japán nyelvtant választottam. Ecsettel írni nem könnyû feladat, de nagyon szép és érdekes, amivel sokat formálódott a személyiségem is. Nemcsak a helyes testtartást, hanem a precizitást, a türelmet, és a figyelemkoncentrációt is belém nevelte.
- Volt még valamilyen érdekes kinti élményed?
- Az egyik az volt, amikor nagy büszkeséggel elõször írtam japán szöveget, és akkor mutatták meg, hogy a merev írásformák helyett milyen is a valódi, hétköznapi japán kézírás. Ez hasonló ahhoz, ahogyan a magyarok sem írják le mereven a nyomtatásban megjelenõ normák szerint a betûiket. Japánban is van a nyomtatásban ismert, szabályos betûk mellett egy sokkal lazább, kurzív írásmód, vagy például a mongoloknak egészen leredukálódott gyorsírásuk.
- Hogyan fogadtak téged, mint magyar embert a japánok?

- Igaz, a tokaji bort õk is ismerik, de valójában nem sokat tudnak Magyarországról, és a magyarok életérõl. Viszont nagyon nyitottak az idegenek felé, könnyen barátkoznak, sõt túlságosan is közvetlenek lehetnek. Köztünk kölcsönösség alakult ki. Kint megtanultam tõlük a japán ételek elkészítését is, és most hozzám járnak a japán háziasszonyok a magyar nyelvet gyakorolni, s a magyar konyha fortélyait megtanulni. Amíg itthon vagyok, tanárként ezzel foglalkozom.
- Egyéb terveid?
- Türelmetlenül várom a kutatói csoportban való részvételemet, és szeretnék „hazatérni” Japánba, mint ázsiai írástörténeti kutató, ami 2008 év elejére várható. A kandzsik terén célom legalább hatezer írásjegy megtanulása, amibõl egyébként összesen hatvanezer létezik, és érettségiig kettõezer van elõírva a japán diákok számára kötelezõen. Elmondhatom, hogy kiejtésben a japán tudásom már tökéletes, de szeretnék minél több tájszólást is megismerni, mint például a kanszai. Ennek a nyelvtana és a szókincse némileg eltérõ a japán köznyelvétõl. Foglalkoztat a koreai nyelv is, ami nyelvtanilag is hasonlít a japánra, de a tiszteleti nyelv sokkal bonyolultabb. Másik nagy speciális szakterületem a mongol írástörténet, amelyet szintén kutatni szeretném továbbra is. Sok érdekességre, sokszínûségre találhatunk ezen a területen is, például a mongol gyorsírást és szabadabb játékosságot. Ha pedig egyszer megnõsülök, azt is Japánban szeretném tenni.
- S, mit szól mindehhez a családod?
- Anyukám és testvéreim örülnek és büszkék a sikereimre. Reményeim szerint követõm is lesz a családban. Itthon például örülnek a finom japán fõztömnek, de persze õk nem pálcikával esznek, és nem alszanak matracon a földön. Nekem a japán kultúra az életemmé vált. Olyan életforma számomra, aminek a szeretete független attól, hogy helyileg éppen hol élek.


Egy kis érdekesség ráadásként

Japán írás:

A japánok az isz. V. század környékén vették át a kínai írást (japán nevén kandzsi), és a IX. században a kandzsi folyóírásából megalkották a hiragana szótagírást, a kandzsi egyes alkotóelemeibõl pedig a katakana szótagírást. A hiragana esetében kezdetben egy szótagot több jel is jelölhetett, csak egy 1900-as rendeletben szabályozták a hiraganát. Azok a szótagjelek, amiket a rendelet bevezetése után nem használtak, hentaigana-nak hívjuk. Ezekkel csak kalligráfiai mûalkotásokon és egyes boltok cégtábláin találkozhatunk.
Van még két kevésbé ismert írás, az egyik az úgynevezett dzsindaimodzsi (az istenek korának írása), több fajtája van, errõl azt tartották, hogy a kínai írás átvétele elõtti õsi japán írás. Azonban kiderült, hogy ezek az írások a 16. század környékén keletkeztek, egyrészt jós-jelekbõl, másrészt pedig a koreai hangŭl írás utánzásával. A dzsindaimodzsit titkosírásként is alkalmazták, de még ma is találkozni vele sintó szentélyekben.
A másik írás pedig a kaidádi nevû képírás, amit a Rjúkjú szigetekhez tartozó Jonagunyisimán használtak adófeljegyzésekre, valamint a szúcsúma nevû számjegyek, amik a kínai huama számjegyeken alapulnak.

Mongol írás:
A mongolok a XIII. század elején vették át az ujgur írást, a Yuan-dinasztia története szerint a najmanok leigázásakor, azok foglyul ejtett ujgur származású pecsétõrétõl, Tatatungától tanulták meg az írást. A Mongolok titkos története elõször 1206-ban említi a mongol írást:
„Azután az egész nép részekre osztását, a bíráskodási ügyeket írja be a Kék könyvbe és foglalja könyvbe…”
Az ujgur-mongol írás sorai függõlegesen, balról-jobbra haladnak, és sajátosságaiból kifolyólag az írott szöveg nem egyértelmû, mert a k/g, d/t, a/e, y/ĵ hangokat ugyanaz a graféma jelölte.


R. Eller Gertrúd
újságíró, grafológus






R. Eller Gertrúd