Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nyitólap / Rovataink / Tartalom
Jean Hippolyte Michon

Jean Hippolyte Michon (1806-1881) abbé, tekintélyes francia földbirtokos fia, teológus, de tehetsége révén egyéb tudományokkal is foglalkozott: történelem, földtan, régiségtan, építészet, kézírásvizsgálat. Történelmi, hittudományi, szépirodalmi mûveket írt, szerkesztõje volt két folyóiratnak is. Halála elõtti utolsó éveiben kézírásvizsgálattal foglalkozott, ô adta a tudománynak a grafológia nevet.

A grafológiát nyilvános elõadásokon, törvényszéki vizsgálatokban népszerûsítette, és ô rendszerezte elõször a grafológiai jellemzõket: domináns, rezultáns, fix és mobil jelek. 1871-ben alapította a Grafológia címû folyóiratot, – a Francia Grafológiai Társaságot. 1879-ben kongresszust is szervezett. 1880-ban törvényszéki grafológiai szakkönyvet adott ki, „A grafológia gyakorlati módszerei” címmel. Legfontosabb mûvei: „Az írás titkai” és „A grafológia rendszere”. Az utókor õt nevezi a grafológia atyjának.

Nyoma van az ókori írók mûveiben annak a gondolatnak, hogy az emberi kézírás módja jellemzõje írója lelki tulajdonságainak. Részletesebben a kérdéssel azonban csak a középkor vége felé -elsõsorban Olaszországban- kezdtek foglalkozni,. A grafológia elsõ valóban szakembernek minõsülõ mûvelõje a svájci Johann Caspar Lavater, pap és író volt (1741-1801.), aki rendkívüli megfigyelõ tehetségével csakhamar megismerte azok jellemét és természetét, akikkel érintkezett. Meggyõzõdése volt, hogy az arc vonásaiból, sajátos alakulásaiból következtetni lehet a jellemre is. Meggyõzõdését négykötetes munkában tette közzé, bár véleménye meglehetõsen nagy vitát kavart. Mûvében az írásvizsgálatra is kitért.
Lavater munkáját Moreau de La Larthe, párisi orvostanár francia nyelvre fordította 1806-ban.
A fordítás eredményeként közzétett mûnek nagy hatása lett Franciaországban. Hirtelen nagyon sokan kezdtek el foglalkozni a területtel, fõként a szerzetesek voltak azok, akik valamennyien azt a jelszót vallották, hogy az írásból következtetni lehet az ember jellemére. Különféle értelmet fogalmaztak meg több ezer írás áttanulmányozása után, de komolyabb alapot, rendszert senki nem vitt a kissé hipotetikusnak bizonyuló új tudományágba, a grafológiába.
Az 1800-as évek elsõ felében két francia szerzetes, Flandrin abbé és tanítványa Jean Hippolyte Michon abbé (1806-1881.) volt, akit a "grafológia atyjá”-nak szoktak nevezni és aki a grafológia. nevet is adta a kézírás vizsgálatnak. Michon abbé már az elnevezés megválasztásával, a grafológia névvel is jelezte, hogy a tudományosság rangjára szerette volna emelni azt az elméleti és gyakorlati ismerethalmazt, melyet kutatómunkájában feldolgozott.

1875-ben adta ki a grafológiával foglalkozó mûvét, amelyhez tulajdonképpen elõdjének Flandrin jezsuita szerzetesnek gyûjteménye és kutatása szolgált alapul.

Michon szerint:
- Minden jellembeli sajátságnak megfelel valamiféle írásbeli sajátság, vagyis a legtöbb lelki sajátságnak megvan a kézírásban a maga külön jele, amely minden embernél ugyanaz.
- Akinek kézírásából valamelyik jellemzõ vonás hiányzik, híjával is van a megfelelõ lelki tulajdonságnak.
- Ilyenformán a grafológia meglehetõsen könnyû mesterség, bárki gyakorolhatja, ha a lelki tulajdonságoknak megfelelõ, és a kézírásban mindenkor jelentkezõ írásformát megtanulta.
Ennek bizonyítására Michon abbé több grafológiai könyvet írt és ezekben olyanféle írásmagyarázatot ad, hogy Pl:
- A "t betû alsó hurokvonalának éles ferdesége a makacsság jele, míg a hosszú, vízszintes keresztvonás életvidám egyéniségre vall.
- Az "a és "o betû felsõ hajlásának gondos összevonásával az író zárkózott természetrõl tesz bizonyságot.
- A szóvégek vonalának lefelé és balra való elkanyarítása az önzés félreismerhetetlen jele.
- A "nagy M betû vonalának lépcsõzetes kisebbedése a gõg és büszkeség tanúja.
Michon apát sok érzelem és indulat jellemzõ bélyegét nem találta meg a kézírásokban. Az abbénak és kortársainak szárnypróbálgatása után a francia Crépieux -Jamin jelölt ki új utakat a grafológiában.


G.J.I.