Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nyitólap / Rovataink / Tartalom
Becker Beatrice a „lélek festõje”

Amikor elmélyülünk a szellem és a lélek világában, felmerül a szükség: az intuíció, a szimbólumok, a lélektan vezethet e megfoghatatlan világ megérintéséhez, megértéséhez. Ám, van még egy csodálatos út, amelyet bejárva feltárhatjuk tudattalan világunk rejtelmeit. Ez a mûvészet útja, amelyet Becker Beatrice képzõmûvész is választott, hogy felszínre hozza önmagából – s tarot festményei által belõlünk is – a lélek titkait.


Becker Beatrice mesterien ábrázolt tarot festményeivel nem ígéri, hogy önmagában nagy igazságokat ad a kezünkbe, de abban bizonyosak lehetünk, hogyha végig éljük vele képei történéseit, saját belsõ utazásának képszerûségét, akkor a mögöttes tartalmak kapuja kitárul elõttünk. „A földre született emberek története nem a fogantatással kezdõdik.” – mondja Carl Gustáv Jung, a híres svájci pszichoanalitikus is tanításaiban. Magunkkal hozzuk az õseinket, a múltat, archetipikus tulajdonságaikat, ösztöneiket, melyekben tükrözõdik az egész emberiség tapasztalata. Így ismerhetjük fel a sorstól kapott szerepünket a tarot archetípusaiban is, melyek Beatrice festményein ismerõs alakokként tûnnek fel. S, hogy miként jönnek létre alkotásai, és hogyan bontakozik ki személyisége a mûveiben, s a kézírásában egyaránt? – egy bensõséges beszélgetés mellett a grafológusi vizsgálatoknak is engedett.

- Amíg országosan ismert számos mûvészeti ágazatban, addig szimbólumfestészetét „Tûz, víz, felhõk, szivárványok királynõje” címmel elsõként mutatta be a budaörsi Jókai Galériájában, és egyben elõször ismerhette meg a helyi közönség.
- Igen, bár Budaörsön élek, de eddig nem kerestem a lehetõségeket a városban. Egyrészt a sokféle mûvészeti munkáimmal elfoglalt vagyok, másrészt néhány évig Párizsban éltem a férjemmel. Másfél évvel ezelõtt azonban az életem több szálon is tragikusra fordult, hazatértem és teljesen felhagytam a mûvészeti társasági élettel. Szimbólumfestészetem ennek a visszavonult korszaknak az eredménye, amelyben a szomorú történések, az akkori egyedüllétem is nyomot hagytak az alkotásaimon.
- Pedig szimbolikus képeinek éppen az a csodálatos belsõ út a lényegük, amelyen keresztül felszínre kerülnek érzelmeink.
- Ilyen kétpólusú az élet, vagyis nem csak szép és nem csak jó a világ, hanem szomorúság is történik az emberi sorsban. Én igyekszem a mûvészetemben nyíltan mindkét oldalt kifejezni: legyen az öröm, fájdalom, tanácstalanság érzése, vagy éppen gyógyír lelki problémákra. Éppen ezért a szimbólumképeimnek megalkotása során sem csak esztétikumra törekedtem, hanem a világ teljességének kifejezésére. Soha nem célom, hogy kizárólag harmonikus, idillikus képeket fessek a világról, mert akkor nem lesz valós és hiteles a mûvészetem.
- Honnan a filozofikus és spirituális beállítottsága?
- Ez belülrõl fakad, de sokszor magam sem tudom. Ez éppolyan, ahogyan létrejönnek a festményeim… a saját kezeim által, de felocsúdva az ihlet pillanatából, az alkotás élményébõl gyakran rácsodálkozom a képeimre, mert olyan érzés tölt el, mintha nem is én festettem volna õket.
- Ennyire ösztönös, elmélyült, illetve intuitív alkotó?
- Igen. Persze attól is függ, hogy mit kíván meg egy-egy mûvészi feladat, hiszen tervezõként a tudatosság is jellemzõ rám. Elsõsorban mégis a belsõ érzéseim vezetnek, mintha egy égi csatorna nyílna meg bennem alkotás közben.
- Vallásos?
- Nem tartozom aktívan egyik vallási felekezethez sem. Inkább úgy fejezném ki magam, hogy a véletlenekben nem hiszek, és azt gondolom, minden történés a lelki fejlõdésünket szolgálja. Keresztény embernek és „lelki festõnek” tartom magam. Tarot festészetemet úgy is jellemezhetem, hogy minden kép egy-egy rejtett kód, amiben a lélek válik láthatóvá. Az üzenet, a mögöttes tartalom megfejtése összeolvad a mûvészeti élménnyel.
- Mintha festészetében a nõiség, a nõi alak lenne középpontban…
- Ez így van, amivel ebben a patriarchális világban szeretném kifejezni és hirdetni azt az õsi, nõkultuszt, ami sok vallásban, és kultúrában bizony háttérbe szorult, vagy egészen eltûnt. Más néven a mûvészetemben szeretném egy kicsit visszahozni a nõk tiszteletét. Mindig is kedvet éreztem a különbözõ karakterek ábrázolásához, a nõi alakok, és más figurák megelevenítéséhez.
- Mi alapján kezd neki egy-egy õselem megalkotásának?
- Azt próbálom kifejezni, amit számomra jelentenek ezek az elvont fogalmak: Mágus, Hold, Erõ…és sorolhatnám a huszonkét arkánumot, vagy az õselemeket, mint a Tûz, Víz stb. Persze a saját érzésvilágom mellett nagyon fontos, hogy olyan karaktereket fessek, amelyek az adott õsképet hûen kifejezik. A szimbólumok átélése során a felismerés a legnagyobb mérföldkõ, majd mindenki saját belsõ utat talál, hogy tapasztalásai által jusson el magasabb állomásokhoz. Az élethelyzetek realitásához pedig a magunk módján alkalmazkodhatunk: hiszen viselkedési mintáinkat már tudatosan formálhatjuk. A lelki érés persze hosszú folyamat.
- Szimbolikus festészete elõtt milyen stílussal, és alkotói munkával foglalkozott?
- Nagyon sok mûvészeti ágazatot és technikát kipróbáltam már. Még a képzõmûvészeti fõiskolán Nagy Gábor, a mesterem irányította figyelmemet a különbözõ anyagok szeretetére. Azóta is a különbözõ anyagok szépségét és bennük rejlõ végtelen lehetõséget kutatom. Lehet üveg, természetes kõ alapanyag, gránit, kerámia, fa, textil, mindig ugyanaz a célom: megszólaltatni az anyagot és rajta keresztül szublimálva kifejezni a belsõ világomat, mûvészi hitvallásomat. Szeretek kísérletezni, szeretem a teljes szabadságot, akár egy-egy merész feladatot megvalósítani. Festõként a tustól az üvegfestészeten át az olajig mindenben kipróbáltam magam. Stílusban a kezdetektõl évekig az absztrakt korszakomat éltem, a most látható figurális, naturális mûvek másfél éve jellemzõk rám. Ezek mellett készítek freskókat, és belsõtervezõként egyedi lakberendezésekhez igyekszem hozzájárulni. Sajátos ruhakölteményeim pedig elsõsorban kifinomult, igényes darabokból, estélyi ruhákból állnak.
- Hogyan képes egy személyben ennyi felé kibontakozni? Milyen mûvészeti ágazatban végzett eredetileg?
- Az iparmûvészeti fõiskola textilszakán tanultam divattervezõnek, de eközben jelentkeztem a képzõmûvészeti fõiskola festõszakára is. A kettõt párhuzamosan végeztem el, így az úgynevezett alkalmazott iparmûvészetben éppúgy otthon vagyok, mint a képzõmûvészetben. Foglalkozom igényes díszítõfestéssel, térkompozíciók- és mozaikfelületek készítésével, s divattervezéssel is, amelyek kötöttebbek, míg az olajfestészet továbbra is a teljes alkotói szabadságot jelenti számomra. Persze extrém dolgokat, vad divatbemutatókat rendeztem még fõiskolás koromban, de ma a tervezésbe többnyire beleszólnak a megrendelõk. Szeretem az új kihívásokat, az újításokat, amellyel másoknak az életterét, körülményeit nemcsak megszépítem, hanem esetleg praktikusabbá is teszem.
- Mi alapján választja meg tervezõként az éppen aktuális eszközeit?
- Például az adott tér mindig döntõen befolyásolja a választást, hiszen ez hatást gyakorol az odaszánt alkotásra. Lehet az egy mozaikfelület, táblakép, falfreskó vagy üvegkép, amely jól megválasztva mindig együtt lüktet, harmonizál a környezetével. Például egy letisztultabb formavilágú környezetben nagyon jól illeszkedik az üveg, amelynél figyelembe vehetjük a fény szerepét is, mert az üveg áttetszõsége eredményezhet egy-egy különleges, kívánt hatást.
- Nem tagja egyik mûvészeti egyesületnek sem. Miért?
- Talán egy kicsit olyan „magának való” típus vagyok. Fõiskolás korom óta túlságosan ragaszkodom az önállóságomhoz, és az így elért sikereimhez. Amit elértem, azt teljes erõmbõl, önállóan hoztam ki magamból. Ettõl még elõfordul, hogy együtt dolgozom másokkal, hiszen barátilag már alkottam és kiállítottam közösen tehetséges mûvészekkel, de ehhez nem kell tagságot, fogadalmat kötve egyesületbe tömörülni. A legfontosabb végül úgyis a közönség szeretete és elismerése.

Amikor a kézírás maga is alkotás…
A festõmûvész kézírása – akár egy dekoratív, látványos festmény – oly mértékben tükrözi az intuitív mûvészi egyéniséget, az odaadóan kifinomult, festõi mozdulatokat, és a nõies, lágy vonalvezetést, hogy a vizuális élményen túl szinte nem is szükséges grafológusi szakértelemmel tekintenünk rá.
Az írásképben egy kis mûvészi nyitottsággal, vizuális átéléssel megtapasztalhatjuk mindazt az érzésekkel telt, gazdag érzelemvilágot, és mélyrõl jövõ, ösztönös élménytöbbletet, amit az alkotó a saját lényébõl felszínre hoz, és mûvészetében is felénk áraszt. A nagyobb betûméretekkel, az örömteli térfoglalással, a dekoratív, szinte kéjes megformáltsággal, és a táncoló, hajlongó gesztusokkal éppúgy megjelenhet lelki szemeink elõtt a megmutatkozni vágyó mûvész, mint amikor egy kiállításon jólesõ érzéssel, nõiségével „színpadra” lép a közönség elõtt. A szöveggel egyezõ aláírás, és az egyéni, játékos vonalak, a szimbolikus megnyilvánulások természetes illeszkedése az írásképbe, mégis azt mutatják, hogy mindezek belülrõl fakadva, mindenféle mûvészi allûrök, és felvett álarc nélkül a személyiség sajátjaként nyilvánulnak meg.
A finoman exhibicionista mûvész „mérhetetlen” szeretetvágya tükrözõdik minden egyes betûben, a díszítettségben, a túlzott méretekben, a girlandban, a betûkapcsolásban, és a sorok közt finoman összeérõ, vagy összefonódó, odasimuló hurkokban egyaránt. A játékos, rugalmas vonalak, a kedvesen hullámos áthúzások azt is mutatják, hogy a mûvész könnyedén alkalmazkodik, és gyöngédséggel, derûs kedéllyel, humorérzékkel is képes szórakoztatni másokat. Az idõnként magányra vágyó, és visszavonultságot jelzõ többszörösen bezárt, belsõhurkos „titokzatos” ováljai az egységet, harmóniát keresõ (jin és jang) lélekszimbólumként is értelmezhetõk, míg az alsó hurkok és betûméretek szélsõséges megjelenései a kettõs érzésvilág viharos megnyilvánulásai. Emellett megjelenõ páros betûi olykor, mintegy „násztánc”, vagy a „p” betûje, mint saját nõiségének élményszimbóluma, és a magasan bekötött, vérbõ hurkolás is az önkifejezés vágyáról, a szélsõséges érzelmekrõl, örömökrõl, gazdag lelkiségrõl, kiteljesedésrõl mesélnek. Szó szoros értelemben. Mi másról mesélne a „lélek festõje”? S, ha kézírásának az erõsen váltakozó – helyenként teljesen elhalványuló, gyengéd – nyomatékát (finom és erõs érzések együttlétét) és a vonalak mázoltságát is figyelembe vesszük, akkor nem csodálkozhatunk, hogy festészetében a meztelenég, és az érzékiség is nyíltan középpontba kerül.
Az igényes technikai megoldások, a kidolgozottság, az esztétikus formaalkotás, és a reprezentációs készség szintén megmutatkozik festményein, s kézírásában egyaránt. Emellett vonalvezetését vizsgálva biztosak lehetünk benne, hogy individualitása mellett mûvészként nagy mértékû hajlékonyságra, rugalmasságra, adaptációra is képes, és a környezetére való odafigyeléssel nem csupán öncélú fantasztaként születnek meg mûvei.








R. Eller Gertrúd újságíró, grafológus