Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nyitólap / Rovataink / Tartalom
A „nem írókezes” írás sajátosságainak azonosítása az írásszakértõi gyakorlatban

A „nem írókezes” írás sajátosságainak azonosítása az írásszakértõi gyakorlatban címmel írtam szakdolgozatomat 2002-ben. Konzulensem Erdélyi Katalin volt.
Mottómul: Popper Pétertõl idéztem, aki azt mondja: „ Rosszul gondolkozik az,
aki a külsõleg megvalósíthatót összetéveszti a belsõleg lehetségessel”
Munkám során gyakran találkozom a (a különbözõ beszédhibák, fejlõdési zavarok, vagy felnõttkori balesetek, betegségek következményeként kialakult) laterális dominancia zavaraival.


Írásszakértõi tanulmányaim során új oldalról ismerkedtem meg a kezesség kérdésével a torzítások kapcsán.
Írásunk, a központi idegrendszer által vezérelt, ú.n. „agyírás”. A domináns végtag „csupán” a kivitelezéshez használt eszköz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, ha valaki testi fogyatékossága (pl szerzett végtaghiány) miatt, a száját vagy a lábát használja az íróeszköz tartására, vezetésére ugyanazok a jellemzõk megjelennek nála az írásban, mint amelyek a kézzel történõ grafikai ábrázolásnál is megvoltak.

Hipotézis: Feltételeztem, hogy írásszakértõi oldalról kell, hogy legyenek olyan állandó jegyek, amelyek „nem írókezes” írás esetén is árulkodnak írója kilétérõl, feltéve, ha van tõle domináns kézzel írt írásunk is. A „kibújik a szög a zsákból” igazsága itt is jelen kell, hogy legyen. Feltételeztem, hogy vannak olyan általános és különös sajátosságok, amelyekre a hamísító kevésbé tud figyelni gyakorlatlansága, koordinációs problémái, a stresszhelyzet és a szituációból eredõ zavaró tényezõk miatt.
A hamisító ezért csak átmenetileg tudja eltitkolni a személyazonosságát. Írásának azon sajátosságai, amelyek mélyen gyökereznek, illetve azok, amelyekre kevésbé figyel vagy csak nehezen változtathatók, elárulják õt.

Célkitûzés: dolgozatom célja, hogy feltevéseimet vizsgálatokkal, gyakorlati tényekkel alátámasszam, a tapasztalataimat összegezzem.
Ehhez 15-15 jobb- és balkezes írásadó, domonáns és nem domináns kézzel írt anyagát gyûjtöttem össze.
A kérdés szakmai szempontból való jobb megértéséhez megvizsgáltam néhány olyan területet, amelyek szorosan kapcsolódnak a témához. Ezek: lateralizáció kérdése, hamísítások fogalma, a „nem írókezes” írás eddig megismert sajátosságai.
Arra kerestem a választ, hogy melyek azok a rejtettebb, „árulkodó” jegyek, amelyek miatt a hamísító nem tud teljesen álcája mögé bújni, amelyek miatt felismerhetõ.
A részletes kifejtés során összevetettem a két agyfélteke eltérõ mûködését. Foglalkoztam a domináns kézrõl való átszoktatás következményeivel.
Fontos tudni, hogy az eredeti agyi dominancia az átszoktatással nem változik meg, ezért a subdomináns félteke túlterheltté válik a másik kéz használata következtében.
Ennek elsõdleges következményei: emlékezetzavarok (a tanultak tartalmi felidézése zavart), koncentrációs zavarok ( gyors fáradékonyság), legaszténia ( olvasási-helyesírási nehézségek), térbeli felismerések (jobb- és bal oldal ) bizonytalansága, beszédzavarok ( megkésett beszédfejlõdés, dadogás), finom mozgások zavarai ( az írás külalakjának nagyfokú romlása).
Az elsõdleges következményeket magatartási és pszichés másodlagos következmények is tetézhetik.
Szándékos torzítás esetén csak átmeneti kézcserérõl van szó, ezért az írástünetek is inkább a grafikai megjelenítést érintik, a szekunder tünetek megjelenésére az idõ rövidsége miatt ritkán kerül sor.
Megjelennek viszont, az ilyen típusú hamísításban a stressz okozta írástünetek, mint pl.: az írástömb eltolódása, az aláírás méretváltozása, szóközök méretváltozása, javítgatások, vonalak ívének változásai, és még sok más egyéb.
Elemeztem a kézírás szándékos torzításának módjait, ebbõl kiemeltem a „nem domináns kézzel való írást”. Jellemzõi: A felcserélt kézzel való írásnál annak készítõje, az írás értelmi oldala helyett az írás mûveleti oldalára koncentrál. Ezt azért teszi, hogy az automatizmusában fellépõ zavarokat leküzdje.Ilyenkor a feltételes reflexek változatlanul az írókezet beidegzõ agyféltekérõl érkeznek.
A két agyfélteke közötti átjárhatóságnak köszönhetõ, hogy a domináns félteke irányító szerepe akkor is érvényesülhet, ha pl. a jobbkezes bal kézzel torzítja az írását.
Kézcsere esetén a legfeltûnõbb jelenség, hogy romlik az írás színvonala. Ez a betûképet, az írásméretet, a dõlést, a sorvezetést, a betûelemeket, a vonalkezdetet, a kéznyomást, a kézsúlyozást, a hurkokat, a végvonalakat, a kötöttséget is érinti. Gyakran tapasztalhatók a tükrösség jelei is.
Megfigyelhetõ az is, ha valaki gyakorolja a „nem domináns” kézzel való írást, bizonyos mozdulatsorok - amelyek az egyén írására jellemzõek - egy idõ után elemi erõvel törnek fel és megjelennek a másik kézzel írt írásban is.
A „nem domináns kéz” használatának felfedése – megfelelõ terjedelmû szöveg esetében – általában sikeres.
A szakértõi gyakorlatban, ha tükörkép nem fordul elõ, akkor a grafikai anyag nagyon aprólékos vizsgálata, az általános és különös sajátosságok feltárása, elemzése és összevetése segíthet megtalálni azokat a jellemzõket, amelyek elárulják a személy másik kézzel való torzítási szándékát.
A továbbiakban részleteztem az írásszakértõi gyakorlat során vizsgált sajátosságok rendszerét.

Vizsgálataim során a legjellemzõbb sajátosságokat kerestem.
Elemzéseim során írásonként néztem az adott sajátosságokat a következõ rendszer szerint:
- általános benyomások
- a torzítás legszembetûnõbb sajátosságai:
- általános
- különös
- áruló jelek
A vizsgálatok után kiértékeltem, összevetettem a tapasztaltakat.
A „nem írókezes” torzítás esetén az a paradox helyzet állt elõ, hogy a szubdomináns kézzel történõ torzítás ténye nagyrészt a különbözõségek által azonosítható.
Táblázatba foglaltam a legárulkodóbb általános és különös sajátosságokat.
Összegezve: Megállapítottam, hogy ennek a torzítási módnak a vizsgálata nem tartozik a legegyszerûbb szakértõi tevékenységek közé.
A másik kézzel való torzítás ténye jóval könnyebben vizsgálható, mint magának az ilyen módon torzító személynek az írás általi azonosítása.
Az esetek nagy részében ezek az írások mégis jól azonosíthatók. Mint sok más esetben itt is az „apró” részletekben” rejlik az azonosítás lényege, ott, ahol a személyiség domináns jegyei az íráskontroll gyengülése folytán elõretörnek (pl. a betûk megformálásában, reflexvonalas kezdésben stb.)
Elõfordul, hogy az adott írásban nincs semmi azonosság vagy szinte teljesen azonos, alig van benne különbözõség.
Nehéz a feltárás akkor is, ha a görcsösség és a koordinációs zavarok erõs torzulást okoznak.
A különös sajátosságok azonosító szerepe azokban az apró véletlennek tûnõ részletekben van, amelyeket a torzító azért követ el, mert nagymértékben begyakorolta a mozdulatokat, így azok interiorizálódtak, ezáltal a figyelem elsiklik fölöttük.

Dr Kissné Farkas Blanka
írásszakértõ, logopédus, pszichopedagógus



dr. Kissné Farkas Blanka