Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nyitólap / Rovataink / Tartalom
IRKAFIRKA - avagy a rajz, mint a kifejezés szükségessége

Gyakran lebecsüljük a gyermekrajzokat, nem hisszük el, hogy van közlendõjük, ismerik, értik a világot – a maguk szintjén – és arról van véleményük.
Eleinte nem értettem a „csodát”, és utólagosan, évek során gyûjtöttem össze hozzá az elméleti ismereteket, hogy azok segítségével én magam is megérthessem a – miért? , hogyan? miért éppen úgy? – kérdéseimre a válaszokat.


Tapasztalataim szerint az ábrázolás a gyerekek többségénél központi szerepet játszik. Az ábrázolással ösztönösen valamely alapszükséglete elégítõdik ki a gyereknek, s megjelenése, fejlõdése a gyerek személyiségfejlõdésének szempontjából alapvetõ fontosságú. Nagyon fontos funkciót tölt be az ábrázolás a gyerek életében. Mi ez a funkció? A közlés igénye! Ha az eddigieket el tudjuk fogadni, rá kell jönnünk, hogy a gyermeket nem kell megtanítani a körülötte lévõ világ lerajzolására.
Ennek alátámasztására a dolgozatomból – ahol több elemzési szempontot is bemutattam, mellyel a gyermekrajzok sajátossága feltárható - szeretném kiemelni Rhoda Kellogot a világhírû mûvészetpedagógust, a firkák felfedezõjét. Röviden szeretném összefoglalni, hogyan rendszerezte a firkákat, s milyen ábrázolásokat – jeleket és jelképeket – fedezett föl bennük.
A kettõ évesek rajzait elemezve fedezte fel, hogy valamennyi jellegzetes alapelembõl épül fel: azonosította a húsz alapfirkát, melyeket „a mûvészet építõköveinek” tartott. Megfigyelte, hogy nemcsak a rajzokon, hanem a festményekben, homokfirkákon, agyagba nyomva, vagy párás ablaküvegre írva is ezekbõl épülnek fel az elsõ gyermekalkotások. A két éveseket jellemzi a „MOTÍVUMSZAKASZ” amikor a begyakorlás folyik. A kisgyermek tudatosan fejleszti magát újra és újra próbálkozik, míg kialakítja azt a személyi stílust, amely akár a beszédmodor, vagy az írás jellemzi birtokosát.
Ezután következik a „FORMASZAKASZ” ebben a korban kezdi el kombinálni az alapfirkákat, és így keletkeznek a „diagramok”, majd az egyre bonyolultabb „kombinátumok”. A „KOMPOZÍCIÓS SZAKASZBAN” négy éves kor körül a már önálló jelként begyakorolt „diagramokból” és „kombinátumokból” alakítja ki azokat a bonyolult formákat, melyeket Kellog „agregátumoknak” nevez. A személyi stílus is ebben a szakaszban alakul, jól megkülönböztethetõek egy-egy gyerek munkái. A firkák alapos vizsgálata megmutatja: ki a szenvedélyes, dühös, türelmetlenkedõ, precízkedõ, lendületes vagy éppen gátlásos alkotók. Az „agregátumok”, ezek a félig kép firkák, fontos elemei a kisgyermek alakuló vizuális nyelvének. Ezek között megtalálható számos olyan õsi jel, egyes kultúrákban fontos jelkép, mint pl. a kör, a háromszög, a kereszt, vagy a csillag, amely a mûvészetben is visszatér, gyakran az õsmûvészetben már fellelhetõ. A legfontosabb ilyen ábra, amely igen korán három éves kor körül bukkan elõ a mandala (szanszkritül kört jelent) ebbõl a jelbõl fejleszti a napábrát, és késõbb ebbõl a jelbõl alakulnak ki az emberábrázolások is. Rhoda Kellog kutatásainak gyakorlati jelentõsége, hogy a firkát az ostoba vonalgubancból értelmes jelek egyre magasabban strukturált rendszerévé emelte.
Nagyon érdekes színfoltja a gyermekrajzok megközelítésének Molnár V. József tanulmánya- amelybõl szintén szeretnék néhány gondolat kiemelni.
A kisgyermek soha nem rajzol fölöslegesen, fölöslegeset. Oka kell legyen a firkáján a formának és a szí-neknek. Valahány gyermek mindannyiszor „lelke térképét” rajzolja le. Az eszközöket ajándékba kapja ehhez a gyermek a vele születõ õsképekkel, és azok rendszerével. A hajdan volt ember tiszteletben tartot-ta a vele született ajándékba kapott õsképeket, felnõtt életét is ezek szabályozták. Ezért, ha ismerjük né-pünk hitvilágát, s a hitvilág gazdag tagolt jelrendszerét, tudásunk van a jelek tartalma felõl – olvasni tud-juk a gyermekrajzokat.
Elsõ firkáiban jellemzõ elemként fedezhetjük fel a szálkák, szálak, sugarak, csakúgy, mint a körök, kari-kák gubancát a „fészket” és ez utóbbihoz nem kell neki valóságos fészket látnia. E fikák egyenes és hajlí-tott vonalak régi írásunk a rovásírás két fontos jelét juttatja eszünkbe, mely minden más rovás jelnek „ap-ja” illetve „anyja” lehetnének: l ) - SZ–N - jele . A rovásírás SZ és N jele a világra született Isten gyer-meket Jézust is megidézi az esztelneki köszöntõben, amelyet „aprószentelés” – kor kántálnak a gyerekek:
Paradicsom kõkertjében
Van egy szõnyeg leterítve.
Azon fekszik a kis Jézus,
Jobb kezében aranyvesszõ ( l )
Bal kezében aranyalma. / ) /

A kör és a kereszt együttes üzenetét hozza magával a gyermek. Még negyedik esztendejét sem tölti be és rajzolja már a csillagnyi tengelyre tükrözhetõ szimmetriát, kört, a teljesség, az oszthatatlan egész, a me-nedék, az anyaöl archaikus és egyben legkorszerûbb jelét, s benne az egyenlõ szárú kereszt jelét. Kör és kereszt együtt rovásírásunkban az „ F” hang jele, amely a szárazból és nedvesbõl, a Napból és a Holdból, a férfibõl és nõbõl tevõdik össze. A kör és a kereszt szervezi „szerkeszti” a gyerek fokozatosan tagolódó formáit. Rajzai tanúsága szerint minden gyermek ismeri a valóságot – bárhol is születik a világra. Rajzai-nak többségén karakteresen megkülönbözteti a „föntöt” a „lenttõl”. Diszkrét különbséget tesz a jobb és baloldal között, és áttételesen öntudatlanul használt szerkesztõ eszközként mindig jelen van az egyenlõ szárú kereszt. A keresztben „fészkelnek” a napszakok és az évszakok (az idõ forgása) de benne, vele ren-dezõdik a tér.
A magyar rovásírás számjegyei szárból (szárazból) ragozódnak, az ezer jele csillag. A csillagban az álló és a dõlt kereszt a „mozdulatlan” és a „mozgó” íródik egybe – a fõ és mellék égtájak vannak jelen. Ár-pádkori pénzérmén is találunk ilyet.
A gyerek általános képjele a királylány alak, amely életfa képlettel analóg: a felsõ világot korona vagy vi-rág jelöli és a fej, alsót az alig tagolt vagy tagolatlan test statikus háromszöge, s a láb, a közbülsõ világot a fölfelé tárulkozó sugár vagy szirom kezû karok és a lefelé, sokszor a földig érõ hajsátor. A királylány mellett általában „õrzõk” is vannak: virág vagy nyúl. Mindkettõt formája és tulajdonsága teszi alkalmassá arra, hogy õrzõ legyen, s mindkettõ a gyermeklélekrõl mesél képi nyelven – a gyermeklélekkel analóg.
A gyermek nem titkolódzik, rajza nem titkosírás, a dolgok elmondásának eszköze csupán. Minden gyer-mek Isten íródeákja és azt meséli el képírással, amit az Úr tollba mond neki: „helyesírási hibáiért” a kör-nyezet okolható. Aki megérti a gyerek képírását, közelebb kerül az alkotóhoz. Többet, lényegibbet tud meg róla, mint ezen üzenet ismerete nélkül.


Felhasznált szakirodalom:
Molnár V. József: A Nap arca
Ég és Föld ölelésében
Dr. Kárpáti Andrea: Rajzfejlõdés iskolás korig

Megjelent a Grafomagazin 2001./3-4. számában




Balazsin Istvánné grafológus