Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nyitólap / Rovataink / Tartalom
Amikor az érzelmek hallgatnak…

Vannak emberek, akik egyszerûen nem rendelkeznek az érzelmeik kifejezésére alkalmas szókinccsel. Ez az állapot egyeseknek nem okoz problémát, vannak viszont akik szenvednek kifejezésképtelenségüktôl. A pszichiátria szaknyelvén alexithymiá-nak nevezik ezt a betegséget. Becslések szerint az emberek tíz százaléka szenved az érzelmi analfabétizmustól.

Nemcsak nem képesek szavakba önteni, ha éreznek valamit, hanem alig vannak tudatában érzelmi életüknek. Nehezükre esik megkülönböztetni az olyan egyszerû érzelmeket is, mint például a szomorúság vagy az aggodalom. Gondolataikat a külvilág egyszerû eseményei kötik le, sivár a fantáziaviláguk. Legtöbbjük tagadja, hogy valaha is álmodott volna. A tudattalannal való kapcsolat gyengültségét ez a jelenség igen jól fémjelzi.
Ne feledjük azonban el, hogy az emóciók nem azonosak az érzelmekkel. Az emóció biológiai kategória, ami akár egy macskában is felébredhet. Az alexithymiás betegben viszont nem keletkeznek sem emóciók, sem érzelmek. A hipochonderek (a szimulánsok nem!), a kábítószeresek, alkoholisták és szociopaták valamint a pszichoszomatikus betegségekben szenvedôk egy része alexithymiás. Igen sokan élnek körülöttünk ilyen betegek, anélkül, hogy tudatában lennének állapotuknak. Például ha két ilyen ember összeházasodik, igen sikeres házasság lehet és tán sosem derül ki, hogy mindketten betegek.
Az alexithymiás beteg nem úgy szabadul meg feszültségeitôl, mint a többi ember. Nem beszél róluk – mert nem tud – hanem szomatikus betegségben fejezi ki magát. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden pszichoszomatikus betegségben szenvedô alexithymiás! A betegség felismerése azért is fontos, mert a lélekelemzés ez esetben igazán nem a megfelelô eljárás. Sôt, bizonyos esetekben súlyosbítja a beteg állapotát. A csoportozás olykor egy kicsit segíthet, de valójában sohasem válik a beteg érzelmes, érzékeny, empatikus lénnyé. Igazából az élet az ô számára egyszerû, és ha állapota nem okoz neki problémát, sajnos, fel kell adni és hagyni kell.
Az alexithymia okát számos úton keresik. Szociológiai megközelítésben az alacsonyabb kulturáltságú néprétegekben megfigyelhetô szociális tanulási folyamat hiányosságaiban keresendô az ok. Pszichoanalitikus szempontból személyiségfejlôdési rendellenességrôl van szó, konkrétan az anya-gyerek kapcsolat megszakadásának következménye. A neurofiziológus szerint e betegség nem más, mint az agy két féltekéje közötti kommunikáció hibája. Bár a kiváltó ok keresése még nem zárult le, megállapítható, hogy az alexithymiással lelki munkát végezni értelmetlen. Amennyiben a betegség nem vezet amorális cselekedetekhez, nincs egyéb dolgunk, minthogy hagyjuk békén ôket a saját világukban. A szerintünk súlyos probléma számukra nem az, testi tüneteiket pedig orvosi módszerekkel érdemes kezelni.

Megjelent a Grafomagazin 2002./3. számában




Földényi Ágnes grafológus