Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nyitólap / Rovataink / Tartalom
Zsák a foltját megtalálja… – avagy az önéletrajzírás grafológus szemmel

A munkavállalók és a munkaadók egymásra találása során a leendõ munkatársak tudását, személyiségüket elsõként az önéletrajz közvetíti. De vajon milyen a jó önéletrajz? Nem képmutató manipuláció-e, ha a jelentkezõk egyéniségének kifejezõdése helyett „szakember” diktálja a „jó” bemutatkozást? Hiszen nincs elrettentõbb, mint amikor egy kézírás (de akár a nyomtatott formátum is) meghazudtolja az önéletrajzot vagy a csatolt kísérõlevél szövegét. Tartalmi és formai szempontból is összeszedtem azokat a hasznos információkat, amelyek valóban segíthetnek akár a formanyomtatványokhoz, akár a kézzel írott, grafológiai elemzésre szánt önéletrajzhoz.

Nincs szándékomban humánpolitikai és szociológiai kutatásokba merülni. Nem kívánom boncolgatni annak okát, hogy a munkanélküliek és a munkaadók által kínált lehetõségek sokasága miért nem találnak egymásra. Mégis a fejemben motoszkál a régi bölcsesség, miszerint „zsák a foltját mindig megtalálja”. A legfontosabbnak tartom, hogy soha nem érdemes hamis képet mutatnunk magunkról, mert arra legkésõbb a munka során úgyis fény derül, s ennél már azt is jobb szemmel nézik a cégvezetõk, ha õszintén felvállaljuk esetleges hiányosságainkat.

Mindig az adott igényekhez igazodva
A jó önéletrajz fõ célja, hogy felkeltse a leendõ munkaadó érdeklõdését. Ennek egyik feltétele, hogy a bemutatkozásunk valamiben kitûnjön a többi közül. A siker másik nagy „titka”, hogy a bemutatkozónk megfelelõ helyen megfelelõ információkat hangsúlyozzon ki rólunk. Az önéletrajzban és a kísérõlevélben olyan érvrendszert kell felépíteni, amely egyértelmûen azt mutatja, hogy a jelentkezõ az egyik potenciális jelölt az adott pozícióra. Ehhez különbséget kell tenni lényeges és lényegtelen információ között. Egyik ügyfelem jelentkezését például a kedves telefonos fogadtatás ellenére az önéletrajz benyújtásakor mindig visszadobták. Végül kiderült, hogy minden vállalathoz ugyanazt az egyetlen önéletrajzát, és kísérõlevelét adta be. Kiderült az is, hogy amíg az elõzõ munkahelyén a lövészeti tudás és a fegyverismeret alapfeltétel volt, addig ez az információ egy egészen más profilú kisvállalatnál elriasztotta a cégvezetõt.
Ezért fontos, hogy mindig az adott cég igényeihez és a megcélzott pozícióhoz igazodó önéletrajzot adjunk be. Egy pályázónak minden vállalat felé másként kell reprezentálnia önmagát, és az adott feladatok, speciális elvárások szerint kiemelni képességeit, szakmai tudását, gyakorlatát egy adott területen. Nem beszélve arról a személyes, tiszteletadó kommunikációról, kapcsolati igényességrõl, amelyet a sokszorosított levéllel ellentétben kizárólag egy személyes, egyéni megfogalmazású, cégre szabott beadvánnyal tudunk kifejezni. Ezért sem ajánlatos az interneten található, kész mintákat lemásolni, hiszen mindenkinek olyan bemutatkozót kell megfogalmaznia, amely a saját életpályájával összhangban csakis õ rá jellemzõ.

Természetesen ilyenkor elõtérbe kerül az ember megfelelési vágya, hiszen mindenki azt szeretné, hogy õt válasszák ki új munkatársnak. Csakhogy az álláshirdetésbõl nem derül ki számunkra minden velünk szemben állított követelmény. Érdemes elgondolkozni azon is, hogy milyen mértékben adhatjuk fel saját elképzeléseinket a megfelelés érdekében. Vajon jól fogjuk-e érezni magunkat egy olyan cégnél, amelyrõl kiderül, hogy nem is a mi világunk? Hogyha például mi kreatív, szabadságot nyújtó, rugalmas munkára és oldott hangulatú közösségre vágyunk, akkor talán nem baj, ha egy mereven irányított vállalat, szabályokkal teli fõnökét nem nyertük el egyéni bemutatkozónkkal. Itt jut megint eszembe a bölcs mondás: „zsák a foltját megtalálja”.

Reális kép, arányok és hitelesség együtt
Ebben elsõdleges szerepet kap a kísérõlevél (motivációs levél) amelybe – a hazai, az amerikai, ázsiai és az unios önéletrajzi formanyomtatványok mellett – leginkább belevihetjük saját egyéniségünket, s megoszthatjuk elképzeléseinket, ambícióinkat is a munkaadóval. Itt érdemes átgondolni a reális énképünket, és arra törekedni, hogy mindig hitelesek legyünk. Gyakori példa erre a nyelvismeret és a számítógépkezelõi tudás, amelyeknél nem elég beírni, hogy ilyen végzettséggel rendelkezünk-e, hanem az aktív és passzív tudást, a különbözõ szinteket jelezni kell. Bevált szokás – gyakran hallani szakmai „jó” tanácsként – hogy a jelentkezõk nyugodtan tupírozzák felfelé az ismereteiket. Ebben megint csak az egyéni döntést ajánlom, hiszen egy külföldi multicégnél személyes találkozáskor kellemetlenül érheti a jelentkezõt, ha a vállalatvezetõ váratlanul idegennyelvû társalgásra vált át. Míg egy kisebb hazai vállalatnál, ahol kevésbé mindennapos az idegennyelv használat, vagy minden számítógépes program magas szintû kezelése, ott lesz ideje a gyakorlat során elsajátítani a munkához szükséges tudást.
Továbbá nem elõnyös általánosságokban csupán felsorolni pozitívumként ismert, jól hangzó személyiségjellemzõket sem. Ezeket az igényesebb munkaadók unalmasnak találják, nem veszik komolyan, és elsiklanak az „üres” tulajdonságlista felett. Ilyen közkedvelt kifejezések például az agilis, a dinamikus, a csapatszellemû, a kreatív, az önálló…stb. Nos, itt van a csapda, hiszen ha valóban önállóak és kreatívak vagyunk, már önmagunktól sem elégedünk meg az általánosságok megfogalmazásával bemutatkozónkban. Vagyis a benyújtott önéletrajznak és kísérõlevélnek teljességében azt kell tükröznie, amit leírunk benne önmagunkról. Nincs rosszabb, mint amikor kitûnik egy bemutatkozóból, hogy írója még csak nincs is tisztában a többnyire a tanácsadók által diktált szöveggel, s az általuk használt kifejezésekkel.

Ebbõl következik a következõ lényeges pont, hogy az elõzõ munkahelyi pozíciók megnevezésén túl, és a tulajdonságok száraz felsorolása helyett fogalmazzuk meg nyugodtan – amennyiben az említett pozitív tulajdonságokkal valóban rendelkezünk – hogy ezek a gyakorlatban, mely tevékenységeink során és milyen konkrét eredményekben nyilvánultak meg. Természetesen külsõségekben és a tartalomban egyaránt lényeges a helyes arányok megtalálása. Ezért legyünk határozottak, és ne féljünk valódi erényeinket megmutatni, de a szélsõségektõl tartózkodjunk. Például egy önmagáról tökéletes személyiséget festõ, elõnyös pozíciókban foglalkoztatott szakember gyakori munkahelyi vándorlása kétségeket ébreszthet a leendõ cégvezetõben. Az öntömjénezés éppúgy ellenszenvet okozhat, sõt a realitás hiányának gyanúját kelti, akár a túlzásokba esett kompenzálás az önértékelési problémák, gyengeségek pótlására.

A tartalmi rész: sablont vagy egyénit…
Az önéletrajz tartalmi részéhez tartoznak a személyes adataink, a tanulmányaink, munkahelyeink, és a szakmai tapasztalataink. Ezek tiszta tények, felsoroló jellegûek, melyek összefoglalásához ma már többféle formanyomtatványt letölthetünk az internetrõl. Egy komolyabb, precízebb számítógépes programmal elkészített önéletrajz már önmagában képet adhat a jelentkezõ számítógépes ismereteirõl.
Hogy a sablonok közül melyiket válasszuk, ehhez érdemes a cég egyéni profilját, nemzetiségét, a vállalatvezetés elvárásait megtudakolnunk. Az amerikai minta és az EU sablonja a szakmai tapasztalatot helyezi elõre és az iskolát utána, de például Németországban az iskolát szokás elõre venni. Ha nincs ilyen megjelölve, akkor nyugodtan készíthetünk egyéni szerkesztést. A lényeg, hogy ne életregényt fogalmazzunk meg, hanem tömör, logikusan felépített felsorolást készítsünk. Ám túlzottan rövidek se legyünk. Az iskola és a munkahely neve ugyanis önmagában nem sok mindent mond a pályázóról. Fõként pályakezdõ esetén az iskolánál az esetleges versenyek eredményei, a szakköri tevékenység, a diploma minõsítése, a szakdolgozat témája vihet színt az életrajzba. Nagyobb szakmai múltnál a pozíció mellett a korábbi munkahelyen végzett feladatok, a cég számára elõnyt hozó, konkrét eredmények számítanak. Mindig a legmagasabb iskolai végzettséget kell jelölni, és a középiskolai bizonyítványról csak abban az esetben szükséges beszélni, ha ez a legmagasabb végzettség, illetve ha a megpályázandó álláshoz szakmai képzettségként csak ez kapcsolható.
Elõfordul, hogy a cég külön kéri jelölni a képzések esti vagy nappali elvégzését, amelyet jogtalan megkülönböztetés miatt mégsem javaslok beírni. Hiszen ennek a kihangsúlyozása már a vállalat sztereotip, hátrányosan megkülönböztetõ látásmódját mutatja. Másrészt az évszámokból gyakran úgyis ki lehet következtetni. Amennyiben ez a személyes találkozón mégis lényeges, akkor van lehetõség a megkülönböztetõ kérdésnek a kulturált, személyközi megbeszélésére.

Az önéletrajz adatainak közlésében kétféle idõrendet követhetünk, de ma már elfogadottabb az amerikai megfordított idõrend, vagyis a jelenbõl, a rangosabb tanulmányokból haladunk a múlt felé. Bármelyiket is választjuk, utána azt következetesen végig tartsuk meg. Az önéletrajz soha ne legyen két oldalnál hosszabb, még nagy múltú pálya esetén sem, mert ennél terjedelmesebbet úgyis csak felületesen futnak át a vezetõk. Ha pedig valakinek túl sok tevékenysége, munkahelye volt az idõk során, akkor sem szükséges több oldalon keresztül mindent részletezni, csupán azokat kiemelni, amelyek a leendõ pozícióhoz érdemlegesek. A jelenlegi javadalmazásunkra nem kell kitérni, és az új cégnél betöltött álláshoz a bérezési igényt is kizárólag akkor szabad megjelölni, ha ezt külön kérik az állásajánlat során.
Az önéletrajzot mindig teljes pontossággal, gépelési és helyesírási hibák nélkül, valóságnak megfelelõen írjuk meg. Nem érdemes a hölgyeknek az életkorukat letagadni, valótlan adatokat megadni. Bár sokszor nagy a társadalmi elõítélet, de elõfordult már az ügyfeleim között (pl. bizalmi, nagyobb teherbírást kívánó asszisztensi, ügyintézõi, sõt titkárnõi állásnál is) hogy a munkáltató kimondottan örült a nagyobb élettapasztalatokkal rendelkezõ, érett hölgynek. Nem tudhatjuk elõre, hogy a leendõ fõnök milyen munkatársat vár, ezért a legtisztább megint csak az egyenesség, és ha a valódi önmagunkat adjuk. Pályakezdõként a szakmai tapasztalatokhoz a tanulmányok során szerzett gyakorlatot, vagy a szakterülethez kapcsolódó diákmunkát kell beírni. Végül a megpályázandó állás szempontjából elõnyt jelentõ személyes tulajdonságok, készségek megemlíthetõk a jelentkezõ egyéb érdeklõdési területeirõl, hobbiként, munkaidõn túli elfoglaltságként is.
Mindenképpen itt is kerüljük a közhelyek felsorolását, mint például: „szeretek olvasni” stb. Ezek helyett fogalmazzunk meg olyan konkrét szabadidõs tevékenységet, akár önkéntes munkát, amely szorosan kapcsolódik a jövõbeni feladatokhoz. Sokak számára már a téma felvetése is nevetséges, de a gyakorlatban bizony elõfordulnak olyan komolytalanságok is a kísérõlevélben, mint a saját horoszkópra való hivatkozás annak bizonyítékául, hogy a jelentkezõ lenne az aktuális kiválasztott. Hasonlóan komolytalan képet mutat egy humorosnak szánt, ámde önéletrajzban nem helyénvaló, mókás elnevezésû e-mail cím megadása.

Stílus és kommunikáció
Stilisztikai szempontból a kísérõlevélben egyszerû, kulturált, leíró jelleggel fogalmazzuk meg elképzeléseinket, motivációnkat, amely által nyílt, õszinte és egyéni képet nyújthatunk önmagunkról. A helyes arányokra itt is figyeljünk, tartózkodjunk a száraz, semmitmondó jellegtõl, de éppúgy a túlzottan „míves”, vagy mûvészieskedõ stílustól, továbbá a személyeskedõ, haverkodó hangvételtõl.
A kísérõlevél bal felsõ sarkán a cég megnevezését, és ha tudjuk a cégvezetõ nevét hibátlanul fel kell tüntetnünk. Néhány külföldi formátumban szokás elhagyni, de a hagyományokat szeretõ hazánkban illik a címzettet külön megszólítani a „tisztelt” jelzõvel. Lényeges, hogy soha ne keverjük a nyelveket! Ahol idegen nyelvû önéletrajzra tartanak igényt, ott erre külön felhívják a jelentkezõk figyelmét. Magyarnyelvû önéletrajzban a cégcímzést, a nevünket, a dátumot stb. akkor sem kell idegen nyelvû formában készítenünk, ha azt külföldi céghez nyújtjuk be.
Kiegészítõ figyelmességként általában szívesen fogadják az önéletrajzon a jelentkezõk igazolványképét, amely digitális formában ma már nem okoz különösebb gondot. Persze ebben is vannak helyi különbségek. Amerikában a diszkrimináció gyanújának az elkerülése érdekében nem tesznek képet az önéletrajzhoz, míg az EU-ban egy mosolygós képben elõnyt látnak a tanácsadók. Mások szerint rossz nyomtatóval készített, vagy elõnytelenül sikerült arckép a pályázó hátrányára is válhat. Amennyiben írólapra kinyomtatva nyújtjuk be az önéletrajzot, akkor illik külön fotópapíron készült képet ragasztanunk rá. Meg kell említeni, hogy kizárólag igazolványképet mellékeljünk az önéletrajzhoz! A szabadidõben készült, magánéletet reprezentáló kép sokkal inkább taszító, mint megnyerõ egy hivatalos iraton.
Fontos tudni, hogy az önéletrajzot soha, a kísérõlevelet minden esetben alá kell írni! Bár nagy divat a beszkennelt szabadkézi aláírás, de nem vétünk azzal sem, ha ezt elhagyjuk. Sok cég a nagyobb tárhely igénye miatt nem szereti a digitális aláírást. Azonban kinyomtatott és kézzel írt formátumban a kísérõlevelet mindig lássuk el saját kézjegyünkkel.

Tartalomhoz a forma…
Vegyük sorra a formai követelményeket. Rendkívül fontos a bemutatkozónk összképe, hiszen ismeretlenül ez adja rólunk az elsõ benyomást az új vállalatnál. A jó önéletrajz jól áttekinthetõ, nem csak formailag, hanem logikailag is strukturált, könnyen olvasható formában készült, és a legfontosabb kritérium, hogy az önéletrajz és a kísérõlevél összhangot alkosson. E kettõ formájának és tartalmának olyan egységet kell alkotnia, ami biztosan felkelti az érdeklõdést. Hiszen ez teszi lehetõvé, hogy eljussunk a személyes interjúra.
Az önéletrajzot mindig gépelve kell küldeni, hacsak a pályázati kiírás grafológiai elemzés céljából nem kéri kézzel írottan. Kézzel írott önéletrajz esetén kizárólag a jelentkezõ írásos hozzájárulásával történhet meg a grafológiai elemzés, amely során csakis a pozícióhoz szükséges személyiségjegyekrõl, készségekrõl, képességfelmérésrõl kaphat információkat a munkáltató. A kézírásvizsgálat eredményérõl a jelentkezõnek is kapnia kell egy példányt. Amennyiben a kézzel írt önéletrajzi elvárások során a vállalat nem ad kellõ információt a grafológiai vizsgálatra kiterjedõ elképzeléseirõl, a jelentkezõ nem köteles kézírással beadni az önéletrajzát. Persze ennek olyan negatív következményei lehetnek, amely eljárás etikusságát ebben a cikkemben nem kívánom bõvebben kifejteni. Ám ebben az esetben talán jobb is, ha a tisztességtelen céggel nem lépünk kapcsolatba.

Alapismeret, hogy önéletrajzíráskor minden esetben kerülni kell a színes, mintás írólapot, hiszen nem baráti társalgásra készülünk. Soha nem küldhetünk fénymásolatot sem! Kézzel írt önéletrajz esetén sem szabad vonalas papírlapot használni. Ez egyrészt nem kellõen hivatalos, másrészt az igényességünket és az önállóságunkat kérdõjelezheti meg a segédvonalak használata.
Az önéletrajz formai megjelenéséhez ismernünk kell néhány szerkesztési paramétert, amelyek általánosan elfogadottá váltak. Ilyen a másfeles sortávolság, a 12-es, vagy maximum 13-as betû méret, és a legalább 2,5 cm-es margók. A fõcímeket vastag betûvel szedjük, és esetleg nagy nyomtatott formátumban is szerkeszthetjük, de a kiválasztott formátumokat a fõcímeknél ezután egységesen tartsuk meg! Kiemelésként az önéletrajzban soha ne használjunk színes betûket és aláhúzást, mert ezek kisiskolás jelleget adnak az írásnak. Nem iskolai jegyzetet és nem tankönyvet készítünk! A betûkövérítéssel, a túlritkított betûszedéssel és nagyobb méretekkel vigyázzunk, mert felboríthatja az összkép helyes arányait, a harmóniát. A legideálisabb, ha a visszafogott, de jól elkülöníthetõ dõlt (kurzív) kiemelési módot használjuk. Az önéletrajzon belül csak egyetlen betûtípust használjunk. Általánosan elfogadott a word szerkesztési program használata, de ha mégis mást használunk, akkor az önéletrajz és a kísérõlevél azonos szerkesztõi beállításokkal, s paraméterekkel készüljön!

A kísérõszövegben (motivációs levélben) egyáltalán nem ajánlott kiemeléseket tenni, mert ezzel befolyásoljuk a cégvezetõ figyelmét saját szempontjaink alapján, amelyeknek e nélkül is meg kell fogalmazódniuk bemutatkozónkban. Lényeg kiemelési szándékunk nem feltétlenül egyezik azzal, amit a leendõ fõnök tart cége szempontjából fontosnak bennünk. Hagyjuk meg neki ezt az önálló döntést, hiszen az interjú során ezek úgyis egyeztetésre kerülnek, és legalább eljutottunk a személyes találkozóig.
Végül nem javasolt a túldíszített külsõ, a mûvészies, folyóírást utánzó forma, és a középkori kódexeket idézõ betûtípusok, iniciálék sem. Az Arial és a Times New Roman a két leggyakoribb betûtípus az önéletrajzban, de a könyvnyomtatásban használt talpas betûkkel ellentétben az egyszerûbb Ariel ad valóban hivatalos külsõt. Az önéletrajz összefogásához ne használjunk nehezen eltávolítható kapcsokat, mûanyagborítót, mert ezek akadályozzák a faxolást, a fénymásolást és az archíválást.
Ne feledjük, a nagy odafigyeléssel összeállított önéletrajzból a jelentkezõ precizitására, igényességére, rendezettségére és nagyfokú megfelelésvágyra (tetszésvágyra) lehet következtetni.

R. Eller Gertrúd
grafológus


R. Eller Gertrúd