Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nyitólap / Rovataink / Tartalom
Amikor innovációs személyiség kerestetik…

Innovációs fejlesztõ, kreatív igazgató, projekt menedzser és még sorolhatnánk azokat az idegen kifejezéseket, amelyekkel manapság a vállalatoknál találkozhatunk a munkatársakat toborzó felhívásoknál. De vajon kit is keresnek ilyenkor? Milyen ember után kutat egy grafológus a kézírás alapján, amikor az innovatív személyiség kiválasztására kap személyügyi megbízást? Erre a kérdésre igyekszem választ adni cikkemben.

Amennyiben az „innovatív gondolkodó” kifejezés magyar megfelelõjét próbáljuk önmagában megfejteni – újító szellemiség – akkor bizony még nagyon messze járunk a jól kiválasztott innovációs menedzsertõl, vagy akár kreatív igazgatótól. Hiszen, amiként a grafológiában egyetlen írásjegy nem jegy, éppúgy egyetlen személyiségjegy sem jegy. Éppen ezért fontos egészen pontosan megfogalmazni, hogy egy cég a saját profiljához, céljaihoz igazodva milyen feladatokkal szeretné az újító, fejlesztõ munkatársat megbízni. Ez lehet egy vállalat arculatának megújítása, vagy talán nagyobb szükség van a vállalatmûködés stratégiájának újraalkotására és annak megvalósítására, esetleg pénzügyi területen kellene korszerûsíteni, de a tudás menedzsmentfejlesztés sem utolsó szempont a mai világban.
Hogy mégse vesszünk bele az innovatív vállalati feladatok sokaságába, most érdemesebb meghatározni az újító személyiség alapjellemzõit. Az innovációval, innovációs menedzsmentképzéssel foglalkozó szakemberek három fõ szempontot szoktak kiemelni: ez a kreativitás, a kockázatvállalás, és a vállalkozókészség.
Újítónak nevezhetjük azt az embert, aki hajlamos felülbírálni a hagyományokat, a már jól bevált, megszokott dolgokat, és keresi az ismeretlen helyzeteket, szívesen kipróbálja az új lehetõségeket. Éppen ezért például az újító hajlamú gyerekekbõl már az iskolában ellenérzést váltanak ki a merev pedagógusi beállítások, és erõteljesen ellen is állnak ezeknek. Így könnyen rájuk ragasztják a nehezen kezelhetõ bélyeget. Pedig nem tesznek mást, mint másoknál nyitottabban tekintenek a világ jelenségeire, és azokat expresszíven, saját érzelemvilágukon átszûrve kívánják visszaadni. Ha a környezetük engedi õket önálló gondolataik megvalósítására, akkor újító készségük számos alkotói pályán eredményesen kibontakozhat. Az ilyen emberek az egyhangú, monoton, s állandóan egy helyben ülõ tevékenységet rendkívül nehezen viselik, és az életben a kényszerû tevékenységek, korlátok által kedvüket vesztik. Nyughatatlan és pörgõs természetük olykor valóban negatív jellemzõk minõségébe csaphat át. Ám, amit a környezet csupán az emberi magatartásban képes meglátni, azt a személyiségszint felismerésével – ez meghatározza ugyanis emberi megnyilvánulásainkat – a grafológus szakember könnyedén ki tudja szûrni a kézírásból.
Az újító szellemet, némi vizuális átéléssel akár a laikus is felismerheti a kézírásban. Ilyenkor az iskolában tanult sablonok helyett új, önálló, és változékony formákat találunk, s a vonalvezetés a szabályos megformáltság helyett sokkal inkább felszabadultságot, mozgásélményt kelt bennünk. Az újító írás tele van kíváncsisággal, nyitottsággal, szabadsággal, nagyobb, laza térközökkel, nyitott oválokkal, homorú - felül nyitott - ékezetekkel, áthúzásokkal, hajlékonysággal. Összességében a külsõségekre, hagyományos esztétikumra való koncentráltság helyett dinamizmust, variabilitást, önállóságot, egyszóval eredetiséget láthatunk.

Nem elég a kreativitás
Az eredetiséget, egyediséget szokták leginkább összekapcsolni a kreativitással. A kreativitás – vagyis alkotókészség – elsõsorban a mûvészetpszichológia tárgya, de grafológusként bõvül a vizsgálati lehetõségek tárháza. Hiszen lényeges, hogy egészen más kézírást hoz létre egy szabad szellemû mûvész, mint egy kutatásaiban elmélyülõ professzor, bár kétségtelenül mindkettõ az individuális felfedezõk, újítók útján jár. De gondoljunk csak bele, hová vezetné a rábízott projektet egy öncélú fantaszta, aki nem képes a vállalat céljait globálisan átlátni és adaptálni!
Így találjuk meg például a fantaszta írásában a különös betûépítményeket, fellegvárakat. Az elburjánzó, szabad fantázia jeleit láthatjuk fõként a felsõ zónás, szellemi szférát is kifejezõ betûkben, (például k, l, b) azok telt felsõhurok formáiban – légbuborékaiban –, amelyekhez legtöbbször a kézírás többi részében is látványos, furcsa megformáltságok, extrém méretek társulhatnak. Ezzel ellentétben, egy kutatásaiban elmélyülõ tudós kisméretû, egyszerûsített betûi – már ez is az elmélyült szellemi tevékenység jele lehet – éppen az egyszerû, logikus gondolkodást mutatják. Továbbá a fantaszta megrajzoltsága helyett a tudós vonalvezetése spontán, egyszerû, s könnyedén beköti az ékezeteket, áthúzásokat is a következõ betûkbe. Lényeges, hogy emellett az ilyen emberek írásában megtaláljuk az alkalmazkodást, az adaptációt is, például az olvashatóságot, az érthetõségre való törekvést, a tiszta írásképet, és a jó térrendezés jeleit. A legszembetûnõbb mégis az, hogy írója önállóan, spontánul és olykor zseniális egyszerûséggel hozza létre betûit. Így alakulnak ki az úgynevezett kreatív ligatúrák, a hiányos vonalú betûk, és akár a felsõzónás hurkosbetûk is csak jelzésértékûen, egy-egy vonással. Ami tehát nem jelenti azt, hogy írójának kevésbé volna fontos a szellemi tevékenység, az alkotókészség, csupán ez az alkotótevékenysége másra irányul.
Ez is bizonyítja, hogy az általános tévhittel ellentétben a kreativitás eredményessége, hatékonysága nem feltétlenül a meghökkentõ ötleteken, és elburjánzó fantáziavilágon alapul, s az írásban sem mindig az erre utaló személyiségjegyeket érdemes keresni. Mert bizony a siker vagy kudarc sokszor már ott dõl el, hogy az alkotó mennyire képes az elképzelésihez – vagy éppen a cég profiljához – megválasztani a megfelelõ eszközöket. Vagy akár a munkatársakat. Másrészt a laikus elképzelésekkel szemben a kreativitás önmagában nem az innovatív gondolkodás szinonimája. Példa erre, hogy egy hagyományokat ápoló népmûvész, vagy adaptív formatervezõ éppúgy lehet kreatív, mint egy formabontó mûvészeti irányzatot képviselõ alkotó, és akár egy reformokért küzdõ, új üzletágat, üzleti formát létrehozó vállalatvezetõ.

Ha jó az összkép
De haladjunk tovább! Vajon a gondolkodási minõség és stílus, a problémamegoldás, a logika, a megfelelõ idõ- és pénzgazdálkodás, a strukturáló képesség és az objektivitás hogyan mutatkozik meg az írásban? Hiszen mindezek egy kutató-menedzsernél nélkülözhetetlenek. A globális átlátó képesség, és a rendszerezõ gondolkodás már ránézésre felismerhetõ az úgynevezett „jó Gestaltban”, vagyis jó összképben, egy íráskép tisztaságában, rendezettségében, harmonikus áttekinthetõségében. Ebben nem lehetnek zavaró, összefonódó sorok, a sorok közt összegabalyodó szárak, hurkok, és betûtorlódások, vagy a papírlapról lefutó, kifutó szövegrészek sem. Strukturáló képességnél megfelelõ logikus bekezdéseket is – tehát nemcsak formai bekezdést – találunk, és a nagyobb sor- és szóközökben, betûközökben, magasan kitett, hosszabb ékezetekben is az átlátó képességet fedezhetjük fel. Képzeljük az ilyen ékezetek helyébe magunkat: mint a sas, aki a magasból jól rálát a világra, és alapos, hosszú kontrollal repül. Nagyon fontos az újításhoz a rugalmas gondolkodás, amely a problémamegoldást, a produktivitást is segíti. Mindez jól látható a variábilis betûkötésben, az oldottságban, kettõsívelésben, a könnyed átmenetekben, formaváltásokban.
Ám a kreativitásnak mindenképpen társulnia kell a vállalkozói bátorsággal is, hiszen az újdonságok alkalmazásához kalkulált kockázatvállalásra is szükség van. Hogy miért kiemelendõ a kalkulált kifejezés? Aki nem gondolkozik, és felelõtlenül, forrófejûen halad elõre, annak az írása is csupa ösztön, hiányzik belõle minden tudatosság, odafigyelés, és a kontroll jeleit sem a betûformában, sem a margókban, bekezdésekben, ékezetekben, áthúzásokban nem találjuk meg. Ám ennek a kapkodásnak az ellenkezõje éppúgy negatív elbírálás alá esik. Az olyan ember, aki fél a tévedésektõl, a hibáktól, a kudarcoktól, illetve nem képes helyesen felmérni a lehetõségeket és egy folyamat kimenetelét, soha nem fog új utat bejárni. A félõs, állandóan biztonságot keresõ ember a merev, tanult vonalvezetés, és betûformák mellett éppúgy mindvégig a papírlap balszélén halad – akár margót nem is hagyva – mint egy bizonytalanul, szorosan az úszómedence szélén maradó ember. A jövõtõl aggódva a jobbmargó – hacsak nem széles, üres tér – bizony éppúgy kimért, merev, vagy akár bizonytalan lesz.
Végül a vállalkozói kedv is kiemelendõ, hiszen a belsõ motiváció, a nyitottság az újdonságokra, és az ambíció a reformok megalkotására, sõt megvalósítására már önmagában motorja az új vállalkozásnak. Aki egészségesen elõre tekint és elõre halad, elmeri engedni magát, szabadabb gondolatokkal él, vállalkozó szellemû, az persze az életben – és a papírlapon az íróeszközzel – vidáman, oldottan „felfedezi” a teljes teret, játékosan „lubickol, mint hal a vízben.” Az ilyen ember vonalvezetése is játékos, szabad és nem törõdik azzal, hogy a papírlapon, annak másik felén hogyan, hová érkeznek a vonalai.
További grafológusi kérdés persze, hogy ki hogyan „játszik”? Ki innovatívabban, ki tudatosabban, ki ösztönösebben… Ám, a „játékos halacska” mint szimbólum, akár képileg is megjelenhet az írásban.

Írásminták:


- hagyományõrzõ kalligrafikus szépírás, adaptív formatervezõ


- hagyományõrzõ, merev, túlszabályozott, fotorealista festõ


- innovatív, konvenciómentes, rugalmas, egyetemi tanszékvezetõ


- innovatív, nyitott szellemiségû, sikerorientált, originális gondolkodó









R. Eller Gertrúd grafológus