Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nyitólap / Rovataink / Tartalom
A pedagógus és a grafológia

Pedagógus lévén minden tanévkezdés nagy kihívás számomra. Különösen akkor, ha új osztállyal indulok neki. Az én “kicsikéim” optimális létszámmal és igen nagy várakozással tekintettek rám az év elsô napjaiban. Az iskolába készülô csöppségek sokfélét hallanak leendô “munkahelyükrôl”. Jót is, rosszat is. Mindezek persze elég távol állnak a valóságtól. Ezért aztán érthetô, ha némelyik gyermek pár hét után kedvét veszti, mert még nem tud százig számolni.

Szerencsére a többség örömmel konstatálja, hogy sok új barátra lelt, rengeteg érdekeset hall, lát, és még a tanító néni sem gyerekeket reggelizik. Ekkortájt komoly feladatok hárulnak gyermekre, pedagógusra egyaránt: egymás megismerése, összecsiszolódása. Az elsô osztályosoknak a szeptember, október nem a lexikális tanulás ideje, hanem átmenet az óvoda és iskola között.
Én ôket próbálom megismerni. Rájönni, hogy mire képesek, hogyan, mi módon tudom majd kihozni belôlük a maximumot és nem utolsó sorban, hogy melyik családdal tudok hatékonyan együttmûködni.
A gyermekek az iskolai házirendet, szokásokat, elvárásokat sajátítják el. Sokat rajzolnak, játszanak, tevékenykednek. Szerencsémre rajzaikat nemcsak abból a szempontból figyelhetem meg, hogy melyik mennyire fejlett, esztétikus vagy színes, hanem grafológiai szemmel is nézhetem munkájukat. Ezt az írástanítás során is tudom kamatoztatni. Felfedezem a bennük rejlô félénkséget, akaratosságot, elnyomottságot, játékosságot. A rajzokon és az íráselemeken, majd az elsô betûk vonalvezetésén próbálok minél közelebb kerülni hozzájuk és egyénre szabott receptet készíteni magamnak róluk. Van, akinek többet ér pár határozott szó, míg a másikat érdemesebb hosszabban gyôzködni.
Az íráselemek, betûk rajzolásával néhányukat nem lehet vonalak közé szorítani. Igyekezetük ellenére túllépik a korlátokat. Nagy valószínûséggel ôk az életben is nagy térigényûek, nem szorongók, inkább felszabadultak. Társuk esetleg ennek az ellentéte. Meghúzódó, szorongó, izgulós. Ez írásban a miniatûr betûkben, szoros, feszes vonalakban mutatkozik meg. A szükséges sztenderd megtanítása mellett úgy próbálom nyesegetni, alakítani személyiségüket írásuk tükrében, hogy minden kisgyermek találja meg saját ritmusát, tempóját, és adottságaihoz képest a legjobbat teljesítse.
A kezdetleges rajzocskák és ügyetlen vonalak sok információt tartalmaznak a hozzáértô szem számára. Megismerhetjük vágyaikat, képzeletüket, félelmeiket, a családban elfoglalt helyzetüket is. Minden évben szembesülök néhány nagy ellentmondással, ami a szülôkkel való személyes beszélgetés és a beszédes gyermekrajzok között húzódik..
Az anyukák, apukák szerint mindig minden rendben van. Ha volt is probléma, az már a múlté. A rajzok viszont másról tanúskodnak: agresszív szülôkrôl, túlzott elvárásokról, pénztelenségrôl, durvaságról, szorongásról, szétszakadt családokról. Ekkor jön a dilemma. Kinek higgyek? Az ôszintének tûnô, jól szituált szülôknek, vagy a félszeg gyermekrajznak? Korábban az elôbbinek, 7-8 éve pedig a grafológiai tudásomnak.
Míg nem foglalkoztam gyermekrajz- és íráselemzéssel, addig sok-sok idôbe telt, mire megismertem egy gyermek valódi énjét. Nemcsak azt, hogy milyen az olvasás vagy testnevelés órán, hanem azt is, mi fontos számára, mennyire becsüli meg barátait, jószívû-e stb. Mostani grafológiai gyakorlatom már lehetôvé teszi, hogy néhány rajz alapján is tájékozódjam, és árulkodó jeleket találjak. Ehhez jön még további bizonyíték: a szülôk írása, aláírása. E kettô összevetése egyértelmûvé teszi számomra a kisgyermek helyét az iskolában, családban, valamint a szülôknek a pedagógusról, az iskoláról kialakult véleményét, elvárásait és nevelési szokásait.
Még csak 1-2 hónap telt el a tanévbôl, de úgy érzem “gyermekeim” nyitott könyvek számomra. A kezdeti remegô kezecskék már biztosan húzzák a vonalat, összefüggôen mesélnek. Én pedig örömmel hallgatom szavaikat. Tudom, hogy a legtöbbjükhöz jó irányból közelítek, s felismerem, ki az a szülô, akinek a szavai ôszinték. Ha másért nem is, de ezért a lépéselônyért megéri a pedagógusoknak grafológiával foglalkozni.
Néhány példa a szülôi szó és a valóság közötti ellentmondásról: .
- Egy látszólag szolid és szerény írás után a rang és hatalomvágy tûnik fel az aláírásban.


- A megértônek tûnô apuka, aki valójában határozott és vaskezû szülô. Nem tûr ellentmondást. Egy igaz és utolsó szó van, ami az övé.

- A harmonikusnak lefestett családi élet idilljét gyermekétôl külön lakásban élô édesapa “biztosítja”.



Bollók M. Márta grafológus szaktanácsadó

Megjelent a Grafomagazin 2003./3. számában