Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nyitólap / Rovataink / Tartalom
A grafológia alkalmazása a pedagógiában

Ma már nem kérdéses, hogy a grafológai milyen sokrétûen alkalmazható a pedagógiában. Ehhez kíván segítséget nyújtani számunkra Völgyi Péterné összefoglaló írása, melyben végig vezet bennünket a grafológai történeten át a pedagógiai grafológia legújszerûbb alkalmazásáig.

„A grafológia nem lehet sem hit, sem hiedelem tárgya,
mert nem a valóságfelettibõl, hanem a konkrét tapasztalatból indul ki.”
Románné Goldzieher Klára

I. A grafológia rövid története
A grafológia története az ókorba nyúlik vissza. Arisztotelész (Kr.e. 384–322) azt mondta: „...éppen úgy, ahogy a beszélgetés jelzi a lélek fogalmait, éppen úgy mutatja az írás a beszélgetést és a gondolatot.” A régi rómaiak is tanulmányozták az írást, Constantin és Justinianus császárok idejében már írásszakértõi jellegû kérdésekkel is foglalkoztak. A grafológia igazán a XIX. században teljesedett ki Nyugat-Európában. Legnevesebb képviselõi: a francia abbé, Jean-Hippolyte Michon, a svájci orvos-pszichológus, Max Pulver, az ugyancsak svájci orvos-neurobiológus, Rudolf Pophal és a német filozófus, Ludwig Klages.
Magyarországon a grafológia az 1900-as évek elsõ felében teljesedett ki. Ebben az idõben alakult meg az elsõ Magyar Írástudományi Társaság, amelynek alelnöke, Románné Goldzieher Klára elsõként foglalkozott gyerekírások vizsgálatával. Jeles grafológusok voltak még ebben az idõben Bendetz Móric, Bíró József, Balázs Dezsõ és Hajnal Richárd is. Az 1950-80 közötti években a grafológia indexre került, majd hosszú szünet után 1987-tõl, a második Magyar Írástanulmányi Társaság megalakulásától indult újra fejlõdésnek. Jelenleg több különbözõ grafológusképzõ intézmény mûködik, amelyekben évente mintegy 1500 hallgató tanul. Ma a grafológia a szakmai névjegyzékben szereplõ, emelt szintû szakma, amelynek elsajátítása háromévi tanulást, szakdolgozat készítését félévenkénti vizsgák, szigorlatok, államvizsga letételét teszi szükségessé, ezután szakértõi és szaktanácsadói végzettség is szerezhetõ. Az alkalmazott grafológia speciális területekre szakosodott képviselõi egy-egy szakágban végezhetnek eredményes munkát.

Ezek a területek a következõk:

munkahelyi grafológia – pályaalkalmasság, pályaválasztási tanácsadás, vezetõválasztás, team-építés, tárgyalási stratégiák,
pedagógiai grafológia – gyermekrajz vizsgálat, írásváltozások, önértékelési zavarok, írászavarok, társkapcsolatok vizsgálata, pályaválasztási tanácsadás,
betegségjegyek vizsgálata – szervi betegségek, alkohol- és drogfüggõség
párkapcsolati grafológia – párválasztási tanácsadás,
reklámgrafológia,
igazságügyi szakértõi tevékenységek.

II. A pedagógia és a grafológia kapcsolata
Közös kiindulási pont: a pszichológia
Az írás vizsgálata nem választható el a pszichológiától. Miután az írás alapján személyiségjegyekre következtetünk, fontos, hogy ismerjük a személyiségtípusokat, a legfontosabb személyiségelméleteket. Nem véletlen, hogy a grafológiai tanulmányok során általános lélektant, személyiséglélektant, sõt patopszichológiát is kell tanulniuk a hallgatóknak, hiszen beteg emberek írásának vizsgálata is feladat lehet. Ugyancsak fontos része a tanulmányoknak az írásfiziológia, mert az írás vizsgálatához tisztában kell lenni az írás mûködésének mechanizmusával.
Minden írás egy adott személyiség egy adott állapotát tükrözi, azaz felfogható az itt és most állapotnak. Ennek megfelelõen az írás bármely tényezõjének vizsgálatakor alapként egy térsémát állítunk fel, az úgynevezett Pulver-féle térszimbolikát.























Horizontalitás és vertikalitás: Térszimbolika a grafológiában

A térszimbolikának megfelelõen elkülönül egymástól a fenn és a lenn, a jobb és a bal irány.
Itt található az elsõ kapcsolódási pont a pszichológiával, tudniillik ez az elrendezés megfelel a pszichológiai vizsgálatok során gyakran alkalmazott Koch-féle fatesztnek.
A farajz értelmezése a Pulver-féle térszimbolika alapján:
a fa elhelyezkedése = az írástömb elhelyezkedése,
a beírt, berajzolt felület = az ÉN térigénye a világban,
az üres rész = a külvilág (a kettõ aránya mutatja az egyén helyigényét a világban)
a fa részeinek aránya = az írás zónáinak aránya

A grafológia tudományos megalapozottságát alátámasztják az olyan vizsgálatok, amelyek másféle személyiségvizsgálati módszer és az íráselemzés összehasonlításával azonos eredményeket mutatnak fel.1
III. Rajz- és írástevékenységek a különbözõ életkorokban
A rajztevékenység az írást megelõzõ grafikai tevékenység, a felnõttek kézmozdulatának utánzása attól az életkortól kezdve, amikor megérti a gyerek, hogy sok apró vonalhalmaz egymásutánja alkalmas gondolatok közlésére.
A gyerekrajz – spontán kifejezõdés, célzottan is elõidézhetõ, a gyermek különbözõ fejlettségi szintjeire következtethetünk belõle. A gyermekrajz üzenet, verbális üzenete maga a téma, non-verbális üzenete a kidolgozás módja, technikája, kompozíciója. Azért lehet a gyermekrajzokat grafológiai módszerekkel is elemezni, mert a gyermekrajz képi nyelven megírt beszéd, amelyet az ábrázolás alapfunkciója, a közlés igénye hoz létre.

1. A gyermeki rajztevékenység folyamata
a) nyomhagyási tevékenység – 1, 1 és fél év – ceruzafogás differenciálatlan, firka-mozgás – az egész test részt vesz a mozgásban, ábrázolás még nincs, de megjelennek az alapvetõ írásformák: szálkás vagy köríves,
b) 2-3 éves kor – ábrázolási szándék, kézfejlõdés még nem érett, a gondolkodás sem elég fejlett, az elemekhez önkéntes jelentés járul (pl. a kör lehet labda, nap, arc, krumpli stb.),
c) 4-5 éves kor – megjelennek az alakrajzok, a valóság és a mese elemei erõsen keverednek,
d) 6-7 éves kor – szemléleti realizmus, 3 dimenzió alkalmazása, perspektíva, képes takarást is ábrázolni, az érzelmek tárgyi megjelenítése láthatóvá válik,
e) 10-12 éves kor – gyermekrajz-kor vége, a rajztevékenység háttérbe szorul, a metakommunikáció lesz a fontosabb, az írás automatikussá válik.

2. A gyermekrajzok elemzési szempontjai
térszimbolika,
méretek, arányok,
távolságok,
strukturáltság,
vonalvezetés,
nyomaték,
vonalminõség,
formanívó,
színhasználat,
szimbólumok.

A gyermekrajzok elemzésének több célja is lehet.
Alapvetõen segít a gyermek fejlettségének megállapításában, mozgáskoordinációjának, térbeli eligazodásának vizsgálatában. Szerepe lehet a kora gyermekkori devianciák – agresszió, szorongás – okainak feltárásában, a szülõkkel és a kortársakkal való kapcsolat javításában. Leginkább azonban az iskolaérettségi vizsgálatoknál használják, hiszen ebben jelentõs segítséget tud nyújtani. Az iskolaérettségnek meghatározó szerepe van a gyermek további életében. Az írás és az olvasás elsajátításának és alkalmazásának bonyolult élettani, pszichológiai és szociális feltételrendszere van. Ezek a tevékenységek tudatos, szándékosan kialakított készségek, amelyek automatizált és technikai elemeket is tartalmaznak. Az íráshoz nélkülözhetetlen a látásközpont, a hallásközpont és a szenzoros beszédközpont összehangolt mûködése. Különösen nagy szerepe van a kéz-és csuklócsontok fejlettségének, velõsödésének (myellinizáció), mert ez a feltétele annak, hogy a gyermek az íróeszközt megfelelõ biztonsággal tudja fogni. Ha ez a fejlettségi szakasz még nem következett be, érdemes a gyermeket egy évre visszatartani az óvodában, és így elejét venni az évekre kiható tanulási kudarcoknak.

Az iskolaérettség kritériumai:
testi alkalmasság
szándékos és tartós figyelemre való képesség
feladattudat és kötelességérzet
akarat és önfegyelem megfelelõ szintje
beilleszkedési alkalmasság
tudásvágy fokozódása
bizonyos fokú monotóniatûrés
10-15 percig tartó aktív figyelem
analizáló és szintetizáló képesség
fejlett beszédkészség
Az iskolaéretlenség kritériumai:
túlzott fáradékonyság
nagyfokú mozgékonyság
idegrendszeri labilitás
figyelem könnyû elterelhetõsége
szétszórtság
érzelmi labilitás
feladattudat és munka fogalmának kialakulatlansága
lassú munkatempó
általános tájékozottság hiányos volta
fejletlen beszédkészség, szegényes szókincs

Az iskolaérettségi vizsgálatok során három témában vizsgálják a gyerekrajzokat:
szabadon választott rajz, családrajz, széldísz.

A vizsgálat szempontjai: én-kép vizsgálat, az érzelmi élet vizsgálata, a szociabilitás vizsgálata, a szellemi irányultság vizsgálata.
A vizsgálat grafológiai szempontjai: térkihasználás, nyomaték, térszimbolika, formaméret, arányosság, kötésmód, élesség, színesség, dõlés, vonalvezetés, felsõ zóna mérete, variabilitás, kreativitás.
(Az érzelmi életben az iskolaérettek színvilága sokkal gazdagabb, az éretlenebbek elõnyben részesítik a vastagabb ceruzát, zsírkrétát – ez biztonságérzetet ad, a másik csoport sima rajzfelületet és vékonyabb eszközöket választ.)

3. Az írás sztenderdje
Hazánkban az 1950-es évek óta a c-kötéses álló írást tanítják az általános iskolák többségében. Mivel grafológiai alaptétel, hogy az írásban a sztenderdtõl való eltéréseket vizsgáljuk, ezért tudnunk kell, hogy az írás szerzõje mikor végezte tanulmányait, hiszen a 20-as, 30-as években más betûtípust használtak. Az utóbbi tíz évben egyre több helyen alkalmazzák a Virágvölgyi Péter nevével fémjelzett dõlt írást. Ennek tanulási fázisai eltérnek a c-kötéses írás tanulásától.
A c-kötéses írás tanításában az íráskészség kifejlõdése négy folyamatra tagolódik:
1. az ábécé tanulása a vonalelemekre épül – ferde egyenes, csésze, hullám, fecske, kapu vonalak,
2. a betûk leírásának gyakorlása által azok jelentése közben tudatosul – írott kisbetû, írott nagybetû,
3. a tanult írott betûk helyes kapcsolása, a helyes méret, írásnyomás, ritmusosság kialakulása, a fokozatos begyakorlásnál a felesleges mozdulatok elmaradnak,
4. az írás mozgástempója gyorsul, biztosabb lesz, a helyesírás és a tartalom is belép az új ismeretek közé, az írás automatizálódik.

A dõlt írás tanulásának programja:
elõkészítõ idõszak – íráselemek (betûelemek, kötõvonalak, egyéb írásjelek) vázolása – írása 13-14 hét,
betûírás tanulása – írott kis- és nagybetûk – írása 10-11 hét,
az írás gyakorlása – 10-11 hét.
(Sok tanító állítja, hogy a dõlt írás jobban megfelel a 6-7 évesek írómozgás-készségének, kevésbé feszes mozgást igényel.)

IV. Gyermek- és serdülõkori írások elemzése
A gyermekírás nagy kifejezõ funkcióval bír. A még fejletlen írás fejlõdésének egyes fázisai feltárják a vele párhuzamosan haladó érés és fejlõdés folyamatait. Rámutatnak a testi-lelki problémákra, beilleszkedési zavarokra, önismereti problémákra stb. Természetesen a gyermekírások értékelése másképpen történik, mint a felnõtt írásoké. Nem használhatók pl. a tipológiák, de mindenképpen értékelhetõ a Pulver-féle térszimbolika. Nagyon fontos az írás keletkezési körülményeinek ismerete, az írószer fogásának megfigyelése, az írófelület, az íróeszköz minõsége.
Az írás keletkezésének körülményein kívül figyelembe kell venni az elemzés során a gyerek nemét, korát, jobb- vagy balkezességét, a tanult írást (sztenderd). Az elsõ osztály végére a gyermekek többsége jól követi a tanult sztenderd írást. Második osztály végére az írás már kissé rutinizálódik, már nem minden figyelem fordítódik a helyes betûalakításra, így a szövegre figyelve elõbújnak az eltérõ személyiségjegyek. Más-más az írás rendezettsége, szabálykövetése, megjelennek a szorongás és az agresszió jelei is. Harmadik-negyedik osztályban az eddig kijelölt zónahatárokban való írás helyett csak az alapvonalra írnak a gyerekek. Itt már megjelenik az írásban, hogyan helyezik el magukat a világban, az oválok (o, a betûk) révén látható az önértékelésük, én-érzetük. A szellemi és ösztönkésztetésük is jól meglátszik a zónák arányain, valamint önkontrolljuk az ékezeteken. Az ötödik-hatodik osztályban nem sokat változik az írás, de megkezdõdik a sztenderdtõl való fokozott elszakadás. Hetedik-nyolcadik osztályban a serdülõkori változások egyre inkább módosítják a személyiséget és így az írást is. Elõtérbe kerülnek a tudattalan szimbólumok, az önkifejezés erõsödik, ugyanakkor feltûnõ lehet a világtól való elfordulás, a rejtõzködés is.
Például a fiúk írásában a felsõ zóna többségében megnyúlik, az írás vertikálisan hangsúlyossá válik, és kissé balra dõl az értelemvezéreltség következtében. Eltûnnek a kötõvonalak, megjelenik a nyomtatott betûs (ún. script) írás, ami a viselkedés elrejtésére szolgál. A lányok írásában a fészekforma, a gömbölyûség dominál a nõvé formálódás, az alkalmazkodás és a befogadás jeleként. Gyakran dõl jobbra az írásuk, szociábilisabbak, érzelmeik által vezetettebbek. Tizennyolc éves korra kialakulnak az alapvetõ írássajátosságok, amelyek közül a késõbbiekben már csak kevés változik. Az írás 30 éves korra válik karakteressé, ekkortól beszélhetünk érett személyiségrõl. (A franciák szerint: harminc év felett mindenki felelõs az arcáért.)
A grafológia alaptétele: azt vizsgálja az írásban, ami a tanult sztenderdtõl eltér.
Az írásban az átlagtól való legkisebb eltérés is felhívhatja a figyelmet rendellenességekre olyankor is, amikor a gyermek egyéb megnyilvánulásaiban még nem látunk semmi feltûnõt. A fentiek alapján láthatjuk, hogy a legjelentõsebb változások a serdülõkorban következnek be.

Ebben a korban a grafológia a következõ feladatokat vállalhatja fel:

az agresszió, ill. a szorongás jegyeinek feltárása,
az önismeret fejlesztése,
a beilleszkedési problémák megvilágítása,
a társkapcsolatok vizsgálata – a szociometria segítségével,
tanácsadás a pályaválasztáshoz,
tanulási zavarok okainak feltárása.

1. A serdülõkori változások feltérképezése
Két 6. osztályos tanuló írását megvizsgálva az alábbi következtetéseket tehetjük.
1. írásminta













Az 1. számú írásminta egy kislánytól származik. Jellemzõ, hogy írása még kellõen magán hordozza a sztenderd írás jegyeit. Nem törekszik túlzott önállóságra, inkább a megfelelni vágyás tükrözõdik az írásképbõl. Jó tanuló, jó magatartású gyerek, aki még a serdülés korai szakaszát éli. Önértékelése megfelelõ, ambíciózus, de nem akar az adott keretekbõl kitörni.
















A 2. számú írás egy átlagon felüli intelligenciájú fiúé, aki már jelentõsen egyénített írásképpel rendelkezik. Jó logikájú, koránál érettebb gondolkodású. Tudásával nem dicsekszik, inkább visszafogott, de nem elutasító a többiekkel szemben. A harmadik tanuló – szintén fiú – írása nagyon sok problémát rejt magában. Feltûnõ, hogy a jó strukturálási képesség nagyfokú öntörvényûséggel, erõs kritikai hajlammal, sõt önmaga ellen fordulással párosul. Õ az a tanuló, aki sok egyéni foglalkozást igényelne, hogy görcsösségét oldani lehessen. (Az édesanyával való személyes találkozáskor bizonyos grafoterápiai módszereket ajánlottam, amelyeket hellyel-közzel gyakorolnak.)

2. A rendellenességek feltárása
Amikor a grafológus-pedagógus a deviancia jegyeit látja feltûnni az írásban, elgondolkodhat azon, hogy az eset súlyosságának megfelelõen segítséget vegyen igénybe. Szerencsés esetben együttmûködõ partnerként az iskolapszichológushoz fordulhat, aki elõtt feltárhatja az írásokban tapasztalt személyiségproblémákat. A harmóniát sugárzó gyerekek írásában arányos térfoglalást találunk, a zónák hosszúsága a határoló vonalakat nem lépi át, a formák kerekek, a nyomaték közepes. Az írás dõlésingadozása nem feltûnõ, minden tekintetben a normaíráshoz hasonlít. Sok ok vezethet a gyermekek szorongásához. A szorongó gyerekek egy része óvatos, bizalmatlan, szeretné összehúzni magát, nem akar vezetõ szerepet játszani, még akkor sem, ha elég jó képességû, és viszonylag központi helyet tölthetne be. A szorongás nagymértékben kihathat a tanulmányi teljesítésre is. Mivel a gyerek elõre fél a kudarctól, ez szinte lebénítja, és rosszabbul teljesít, mint amennyire képes lenne. A rosszabb teljesítmény viszont megtépázza az önbizalmát, egyre kevesebbre értékeli magát, és ez az írásán is meglátszik. Az is meglátszik, ha bizonytalan, ha nincsenek igazodási pontok az életében, és támaszt keres. Az írásában a betûk kisméretûek lesznek, az egész írás szûk benyomást kelt. Úgy tûnik, mintha két oldalról harmonikaszerûen összenyomódnának a szavak, ez mutatja azt a külsõ nyomást és a gyermekben rejlõ félelmet, amit nem tud feldolgozni. A szorongás olykor agresszióba csaphat át. A gyerekben védekezésképpen a keserûség mellett kialakul a dac is, szinte az egész világra haragszik, amiért neki ez a sors jutott. Egyre tüskésebb lesz, egyre ingerültebb, és a kezdeti szorongó állapotból kialakult védekezésbõl támadás lesz. Fõleg azokra a gyerekekre jellemzõ ez, akik megtapasztalták, hogy a problémás helyzeteket csak fizikai erõvel lehet megoldani. Az írásban végletek jelennek meg: rendkívül erõs nyomaték, elrántott, szúró vonalak, amelyek sokszor saját maga felé is irányulnak. Erõsen szögesedik az írás, ingadozó méretûvé válnak az ún. én-kép betûk, amelyek mutatják, hogy a gyerek nem találja a helyét a világban.

3. A társkapcsolatok vizsgálata a szociometria és a grafológia segítségével
Minden tanár, osztályfõnök számára sok tanulsággal szolgál az osztály struktúrájának feltérképezése szociometriai vizsgálattal. Ha ezt grafológiai vizsgálattal is kiegészítjük, arra is választ kapunk, mitõl kerül egy-egy gyerek központi vagy peremhelyzetbe, melyek azok a legjellemzõbb tulajdonságai, amelyek egyik vagy másik pozícióját indokolják. 1996 és 2000 között iskolapszichológusunk, Kósáné Ormai Vera évente elkészítette az akkori osztályom hierarchikus szociometriáját, amelyet késõbb írásvizsgálattal egészítettem ki. Egy konkrét példát mutatok be ebbõl az anyagból.


































A 3., 4. és 5. írásminta egy fiútanulótól származik, aki a szociometriai felmérés szerint mind a négy évben központi helyet foglalt el az osztályban. Nem õ volt a legjobb tanuló, de jellemében az évek alatt talán a legkevesebbet változott. Megbízhatósága, stabilitása, jó szándékú, empatikus viselkedése mágnesként vonzotta a többieket. Mindig lehetett rá számítani, senkivel nem tett kivételt, egyformán kedves volt mindenkihez. Írásában a három mintán kevés változás tapasztalható. Sem az írás dõlésszöge, sem a betûméretek, sem a formák nem mutatnak különösebb ingadozást. Amolyan biztos lábakon álló egyenletes hõmérsékletû „kályha" volt, akihez szívesen kötõdtek a gyerekek.















A 6. írás egy rendkívül problémás tanulótól származik, aki az ötödik osztály második félévében került hozzánk sok hányattatás után, sok családi hátránnyal megterhelve. Az osztály megtûrte, segítette, de nem igazán fogadta be. A szociometriai térképen csak õ választott magának társat – többek között az elõbbi fiút -, de õt senki nem választotta. Írása a deviancia valamennyi jegyét magán hordozza. Minden szempontból egyenetlen, hazugságjegyekkel telített, másokat bántó, de saját maga ellen is forduló írás (l. a kereszt alakú t betûket). Jellemzõ, hogy az írás vonalvezetése erõsen lefelé tendál, ez depresszióra, pesszimizmusra utal, ami a helyzetét tekintve indokolt volt. Nem jelenik meg a társakhoz való kötõdés igénye – a szavak szinte betûkre szakadnak, a sok görcs, horpadás erõs sértettséget mutat. Ennek a gyereknek saját magával, a családjával és a társaival egyaránt komoly konfliktusai voltak, amelyeknek feloldásához nem volt elég a pszichológus segítsége, pszichiáterhez kellett fordulnunk, de a problémákat alapvetõen õ sem tudta megoldani.

4. Pályaorientáció, pályaválasztási tanácsadás
Az elmúlt évekhez képest csökkent az iskola szerepe a pályaválasztás irányításában. A szülõk egyre kevésbé tartanak igényt a segítségre ebben a kérdésben, pedig nagyon sok esetben komoly csalódásoktól menthetnénk meg azokat a gyerekeket, akik nem a számukra megfelelõ intézménybe nyernek felvételt. A grafológus-pedagógus ezen a téren is sokat segíthet. A tanuló személyiségképének elkészítésével feltárhatja azokat a területeket, amelyek a legmeghatározóbbak lehetnek a pályaválasztásban. Az írásból kimutatható a beállítottság – humán, ill. reál -, a gondolkodás minõsége, a motivációs bázis, az érdeklõdési kör, a kreativitás, a munkához való hozzáállás, a monotóniatûrés, a beosztóképesség, a pontosság, az empátiás készség, a szociabilitás és még sok egyéb vonás, amelyeknek döntõ szerepük lehet a továbbtanulás folyamán. A karakterben meglévõ adottságok és lehetõségek, valamint a választható pályák által támasztott követelmények összevetése alapján derül ki, hogy a tanuló valóban alkalmas-e a választott pályára. Egy ilyen alapos feltáró vizsgálat mind a tanuló, mind a szülõ számára sok tanulsággal szolgálhat, segítheti a helyes önértékelést, és megalapozottá teheti a középiskolai évek sikerét, valamint a késõbbi munkába állást. (Régóta szorgalmazom, hogy a pedagógusok pályaalkalmassági vizsgálatánál is alkalmazzák a grafológia eszközeit. Ez azonban a jelenlegi felvételi rendszerbe nem illeszthetõ be, ugyanis nem érdeke a fõiskolának, egyetemnek, hogy a viszonylag kevés jelentkezõt további kiválogatásnak vesse alá.)

V. Speciális területek – az írás-olvasás zavarai
Fontos, hogy a grafológus tisztában legyen azokkal a tanulást nehezítõ tényezõkkel, amelyek messzemenõen kihatnak a tanulók írásképére is. Ezek közül elsõ helyen a balkezességet kell említeni. A grafológiai vizsgálatnál a vizsgált személytõl meg kell kérdezni, melyik kezét használja az íráshoz, mert alapvetõen másképp értékelendõ a bal- és a jobbkezes írás. Szerencsére ma már nem fordul elõ, hogy a balkezes gyerekeket átszoktatják a jobbkéz használatára, de korábban ez rendszeres volt. Az átszoktatott balkezesek írásában megjelennek a bizonytalanság jegyei, vagy esetleg az is elõfordulhat, hogy az író személy ambidexter – kétkezes lesz, mindkét kézzel egyformán biztosan ír. Ilyen esetben is eltérõ módon kell értékelni a két kéz produktumát.
A gyakori íráshibák oka sokszor a dysgraphiában keresendõ, ami korrigált balkezességre is visszavezethetõ. A dysgraphia gyakran a teljes írásképtelenségig is terjedhet, nemcsak betûtévesztés, kihagyás, ékezetelhagyás jelentkezhet, hanem az egész írás széteshet, strukturálatlanná válhat.
Az írásgyengeség gyakori oka lehet a halláskárosodás. A hangok bizonytalan felfogása, megértése következtében – mivel a gyerek elbizonytalanodik – sérülnek az én-kép betûk, szûkülnek, teljesen bezárulnak az oválok. A szûk oválok jelzik, hogy írójuk bezárja magát saját világába, bizalmatlanná válik a környezetével szemben, nehezen alkalmazkodik, beilleszkedési zavarokkal küzd. Erre utalnak a labilitás-jegyek is: egyenetlen sorvezetés, gyakori betûtévesztés, kihagyás, javítás.
A beszédhibások írása is eltér az átlagostól. A dadogás beszédgátlás, amely megzavarja a szófûzést, ez megjelenik az írásban is. Az írás összbenyomásában rendezetlen, hiányzik belõle a szabályosság, arányosság, ritmusosság. A vonalvezetés akadozó, szétesõ, elkent és pacás. Egyes betûket, szórészeket ismétel vagy felülír. Az izmok túlzott feszültségi állapotát mutatja az erõs tollnyomás is.
A hadarás lényege a szavak tolongó áradata, ami az írásban kapkodásként jelentkezik. Betûelemek, betûk, szótagok maradhatnak ki, az egész íráskép rendezetlen. A nyomaték egyenetlenné válik, hol felfokozott, hol túlzottan gyenge. A pöszeség az „r” és „s” betûk kiejtési és írásos rendellenessége. A betûk írásképe feltûnõen kicsi, gyenge a nyomaték, a vonalvezetés is erõtlen, tremoros.

A legtöbb tanulási probléma a „FIMOTA” gyerekeknél jelentkezik. Ez a betûnév dr. László Zsuzsa szóalkotása, aki Az örökmozgó gyerek címû könyvét ennek a témának szánja. A név három kezdõszótagból áll össze:
fi – figyelemzavaros,
mo – motorikus zavaros,
ta – tanulási zavaros.
Ezek a gyermekek – és az õket nevelõ szülõk – komoly gondokkal küszködnek. Még 6-8 éves korukban is képtelenek néhány percnél tovább egy helyben ülni, impulzívak, gondolkodás nélkül cselekszenek és beszélnek. Csak rövid ideig képesek koncentrálni, figyelmüket a legkisebb inger is elvonja. nem követik az utasításokat, gyakran ellenállnak, szembeszegülnek. Ugyanakkor empatikus és asszociációs képességük, érzékenységük igen fejlett. Kreatívak, egyéni módon gondolkodnak, de fejlõdési ritmusuk nem illeszkedik a felnõttektõl elvárthoz. Valamely terület – ez lehet a figyelem, az emlékezet vagy a téri orientáció – zavart szenved, amelynek következményeként nyelvi fejlõdésük is akadályba ütközik. A fimota gyerek erõs érzelemmel válaszol a külvilág minden rezdülésére. Következetlenül kontrollálja írásmozgását, írásképe tehát egyenetlen. Energiaelosztása rossz, lényeges dolgok helyett gyakran a lényegtelenre teszi a hangsúlyt, nem a betûformát, hanem a kötõvonalat írja nyomatékosabbnak. A betûillesztések hibásak, töredezettek. Egyenetlen a betûelemek mérete, a betûk dõlése. A térbeli zavarok következtében a sorok egymásba futhatnak, nem tudja a sorokat egymás alá rendezni.
A grafológus-pedagógus segítséget nyújthat a gyerekeknek, szülõknek, kollégáknak, pszichológusoknak abban, hogy a fenti jelenségeket, zavarokat felismerjék, és megfelelõ módon kezeljék.

Összegzés
Remélem, dolgozatommal sikerült bebizonyítanom, hogy a grafológiának van létjogosultsága a pedagógia mellett. Talán egyszer eljön az az idõ is, amikor nemcsak emelt szintû szakmaként lesz elsajátítható, hanem – nyugat-európai és amerikai egyetemek mintájára – egyetemi tantárgyként fogják tanítani. Addig is a grafológia elkötelezett híveként igyekszem ezt a tudományt minél több tanárkollégával megismertetni, és meggyõzni õket arról, hogy a grafológia alkalmazásával pedagógiai eszköztárukat egy csodálatos segédeszközzel bõvíthetik.

Forrás: www.osztalyfonok.hu

VI. Szakirodalom
A grafológia alaptankönyve 1., 2. Grafodidakt Grafológusképzõ és Személyiségfejlesztõ Központ, 2001
dr. Ligeti Róbert: Az írástanulás pszichológiája, 1982
Beate Lohmann: Diszlexiások az iskolában, 1997
dr. László Zsuzsa: Az örökmozgó gyermek, 1998
W. Barna Erika: Beszél az írás, 2002
Galambos Katalin: Az írás biológiája és fiziológiája, 2002
Feuer Mária: A gyermekrajzok fejlõdéslélektana, 2003
Kéki Béla: Az írás története, 2001
Az 1999. Nemzetközi Grafológiai Konferencia elõadásai az adott témában:
Budavári Zsuzsa: A világ problémás, nem õk – a fimota gyerekek írásvizsgálata
Gulyás Jenõ István – Szuhai Nóra: Pályaalkalmassági vizsgálat, pályaorientáció, pályaalkalmasság mérése számítógépes rendszer segítségével
Kolláth Mátyásné: A gyerekek személyiségének fejlõdése egy hagyományos rendszerû és egy Waldorf-típusú iskolában kézírásaik alapján
dr. Fiorenza Magistrali: Börtönben élõ vagy élt, valamint háborút átélt kisgyermekek rajz- és írásvizsgálata
Papp Zsuzsanna: Humor a gyerekírásokban
Prezenszkiné Szabó Gabriella: Pozitív és negatív érzelmek megjelenítése különbözõ életkorú gyermekek egyéni grafikumaiban (családrajz és írásvizsgálat)
dr. Ravasz Bernadett: Szellemileg fogyatékos kiskamaszok írásvizsgálata
Simoncsics Éva: Nem-organikus eredetû fejfájás-vizsgálatok 10 – 18 éves gyerekek kézírásában
Véghné Vékony Györgyi: Önértékelési és magatartási zavarok megjelenése az általános iskolás gyerekek kézírásában
Völgyi Péterné: Pedagógushallgatók kézírásának vizsgálata a pedagógiai alkalmasság szempontjából
--
Jegyzetek
1 Nemzetközi Grafológiai Szemle, 1997. május: Renée Stora – Madelaine de Noblens: Egy kamaszfiú affektív–érzelmi–érési folyamatának vizsgálata fatesztjei és kézírása alapján.





Völgyi Péterné