Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nyitólap / Rovataink / Tartalom
Karácsonyi versek és költõik

Az irodalom mûvészi megfogalmazását adja az általános emberi problémáknak. A vers, a rímek által keretek közé szorított gondolatszárnyalás sajátos asszociációs ellentétekkel tarkítva kifejezõje a hangulatnak, állapotnak, érzéseknek. - fogalmazza meg Lehoczkiné Gonda Ágnes, amikor a vers elõadásának élményét grafológus, személyiségelemzõ szemmel közelíti meg. Mi most ráadásként egy csokroba szedtünk néhány ünnepi verset, és költõ nagyjaink kézírását, s így kívánunk az ünnepekre feltöltõdést a költészet és a kézírás közös szépségével.

A magánélet, a magánvélemény, a magánérzés a vers nyersanyaga, eszköze, melynek rendeltetése másodrendû, rosszul alkalmazva gátló, sõt tragikus élményt nyújthat. Hiszen ha a versmondó saját túlérzékenysége folytán túllihegi az önnön és a költõ problémáját, vagy meghasonlik önmagával a szerep miatt, abból legfeljebb produkció lesz, nem átélt elõadás. Ha azonban a szavalatot kifejezõ elõadásnak éljük meg, szinte biztosak lehetünk abban, hogy a elõadó megtalálta saját mélytudati gondolatainak költõi kibontását, birtokolja a verset, azon "belül van".
A vers teremtõdés, amely sorra felvillantja az életértékeket, a konkrétat, az elvontat egyaránt, a jót, s azt, ami tõle megtagadtatott. Mindannyian tele vagyunk többletekkel és hiányokkal, megoldottságokkal és megoldatlanságokkal, s mindaddig, amíg a két pólus feszültsége fennáll, táptalajául szolgál az intellektuális alkotások születésének.

A vers kötött szövege, a költõ által megfogalmazott gondolat hozzásegít ahhoz, hogy a személyes feszültség leküzdessék. Amit kimondunk, azzal már szembe mertünk nézni, s a költõ gondolatait vesszük kölcsön saját kérdéseink megválaszolásához. Mert a személyiség struktúráját mûködtetõ ösztönök természetükbõl adódóan folytonos konfliktusban állnak egymással A biológiai erõkbõl táplálkozó ösztönén, a személyiség racionális összetevõjét alkotó ego és a társadalmi normákhoz való alkalmazkodásért felelõs felettes én elvárásai törvényszerûen ellentmondások hordozói. Ám a vers ruhájába bújtatva oldhatók, a költészet eszközeivel szocializálhatók a tudatos vagy tudattalan feszültségek. Áttolható a helyzet és az azzal járó felelõsség, s nyilvánosan kitárulkozhat az elárvult gyermek, az önnön nõiességét minden eszközzel elnyomó teljesítményorientált nõ, a nõiségével bánni nem tudó serdülõ, az élemedett korú kislány, aki valóban nem is akar felnõni, a szeretetet agresszíven követelõ tizenéves, a túlzott kritikára hajlamos tinédzser, vagy a büszkeségében sértett és szabadságvágyó kisebbség.
A költõ azzal a meggyõzõdéssel írja a sorokat, hogy az ügyeit támogató érvek bennünk rejlenek. Eliot azt mondja: minden versmagyarázat jogosult, ami csaknem azt jelenti, hogy annyiféle értelme van egy versnek, ahány értelmezõje, az értelmezés pedig összefügg a személlyel, aki a gondolatait vállalja. Mindannyian potenciális versmondók vagyunk.
Felvetõdik azonban a kérdés, miért választja valaki éppen ezt vagy azt a verset, s mitõl válik a szavalat, az elõadás átéltté, sugárzóvá, kifejezõvé? S hogyan lehet segíteni, irányt mutatni annak, aki "képességes", de saját feszültségeit félrekódolva rossz, nem neki való verset választ? Kínálkozik a megoldás, majd a szakember segít. Ám nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a szakember is ember, szabadságaival és korlátaival.
A véletlen szülte a helyzetet, hogy a versmondók kézírása grafológus szeme elé került, s amíg a zsûri az elõadást hallgatta, a grafológus a versmondás indítékát kereste, s megszületett a "felfedezés", ha a szavaló kézírásában is megjelennek azok a jelegyüttesek, melyek jelentésükben párhuzamba állíthatók a vers mondanivalójával, a versmondó "belül van" a versen, az elõadásmód kifejezõ és átélt.
Messzire nyúlnak a grafológia gyökerei, mindenesetre az agykutatás fejlõdésének köszönhetõen megfogalmazott neurofiziológiai elmélet bebizonyította, hogy kézírásunk "agyírás". Vagyis minden, ami tollunk, íróeszközünk segítségével nyomot hagy a papíron, végsõ soron nem más, mint az agykéreg által vezérelt tudatos, valamint az agytörzs által közvetített akarattalan mozgásimpulzusok kivetítõdése. Az írás tehát csakúgy, mint a jól megválasztott vers, leképezi megalkotójának tudatos és tudatalatti folyamatait, mint ahogy a gesztus, a mimika, a testbeszéd.
A zsûri is, a grafológus is értékel, diagnózist állít.
A szokatlan párosításból született kísérlet és vizsgálat folytatódik az "Anyám fekete rózsa" nemzetközi szavalóverseny kapcsán, s miközben a költészet a magasságokba emel, a grafológus az írásminõségek vizsgálatával a legmélyebb gyökerekig hatol, föltárva a tudatalattit, melynek töltése, energiája táplálja a költeményt. S amíg a szakembereknek a hangsúly, a hangszín, a szünetek beiktatása, a beszédmód teremt véleményezési alapot, addig a grafológus a vonal feszültéségébõl az érzelmi melegségre, a betûn belüli kötésekbõl a normákkal szembeni beállítódásokra, az oválok minõségébõl a belsõ énre, a sorvezetés minõségébõl pedig többek között a hangulati beállítódásra tud következtetni. Ilymódon teremtõdik meg a lehetõség a még árnyaltabb személyiségkép megalkotására, ami a késõbbiekben segítheti a helyénvalóbb versválasztást.

Lehoczkiné Gonda Ágnes
www.grafokucko.hu

Összeállítás: R. Eller Gertrúd

József Attila, Dsida Jenõ, Ady Endre versei és kézírása



Boldog Karácsonyt!





Lehoczkiné Gonda Ágnes