Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
Nyitólap / Rovataink / Tartalom
VIZUALITÁS ÉS KULTÚRA

A létért folytatott harcban döntõ szerepe van a külvilág érzékelésének, hiszen a döntõ pillanatokban nagyon rövid idõ alatt kell helyesen reagálni. Ehhez a lehetõ legtöbb és legpontosabb információra van szükség.

Menjünk vissza idõben körülbelül hárommillió évet! Emberõseink – a mai fõemlõsökhöz hasonlóan – természetes környezetükben fás, bokros vidékeken, kisebb csoportokban élnek. Éltük szüntelen életveszély és folytonos küzdelem. A bozótban ott leselkedik a ragadozó, a falkát más csapatok támadhatják meg, akikkel meg kell küzdeni területért, a csapaton belül harcot kell vívni a jobb hely kivívásáért és megvédéséért, a nõstényekért.

A fõemlõsök, vagyis az emberszabású majmok és az ember egyformán érzékelik a világot, érzékszerveik lényegében teljesen megegyeznek.

Életmódjukból következõen legfontosabb érzékszervük a szem. A külvilágból érkezõ információk 85%-át a látás biztosítja számu(n)kra
A fõemlõsök és az ember szeme a törzsfejlõdés egyik "csúcsterméke":

Nagyon érzékeny, és az erõs és gyenge megvilágításhoz is jól alkalmazkodik.

Általában a többi emlõsállat (pl. a kutyák, macskák) szeménél szélesebb színtartományra érzékeny, ezért színesebb, részletekben gazdagabb képet ad.

A benne lévõ idegi kapcsolatok szerkezete miatt a látótérben elmozduló minden apró tárgyra reagál.

A csaknem párhuzamosan elõretekintõ szempár lehetõvé teszi a jó térérzékelést, ugráskor, meneküléskor, a zsákmány megragadásakor pedig a helyes távolságbecslést.

A fõemlõsök tehát azért olyan sikeres szereplõi a törzsfejlõdésnek, mert nagyon jól mûködõ látásuk, és fejlett, megfelelõen reagáló idegrendszerük van.
Csakhogy:
A fõemlõsök – a csimpánzok, gorillák stb. nem elsõsorban egyénileg szerepelnek jól a természet világméretû “sportpályáján”, hanem fõleg csapatban.

A jól szervezett csapatok mûködésében szükséges – és éppen ez biztosítja az óriási elõnyt –, hogy megosszák, s ezáltal megsokszorozzák azt az információt, amivel az egyének rendelkeznek. Ez a társalgás pedig hangadással történik. A majomcsapatok életében is több tízre tehetõ azon jól elkülöníthetõ hangjelek száma, amelyek különbözõ jelentéssel bírnak.
Az állatvilágból való kiemelkedésünkben döntõ szerepe volt annak, hogy õseink hangadással egyre több információt adtak át egymásnak. Az évmilliók során a hangképzõ szerveik, s ezzel egyidejûleg az agyuk adatfeldolgozó képessége is egyre fejlettebbé vált, kialakult a NYELV.
A nyelv gondolkodásunk alapja. A nyelv nélkül nincs múlt és jövõ idõ.
A majom az adott pillanatban hangjával figyelmeztethet a veszélyre vagy megnyugtathatja a kicsinyét, de nem tudja elmesélni, hogy mi történt korábban, vagy mi lesz a jövõben.
A nyelv segítségével fogalmakat lehet alkotni. A fogalmakkal további gondolati mûveleteket végezhetünk – következtetéseket vonhatunk le, ellentmondásokat ismerhetünk fel, terveket készíthetünk, és azokat gondolatban is ellenõrizhetjük.
Beszélni azonban "nehéz". Ahhoz, hogy két ember megértse egymást, egészen konkrét, közös fogalomrendszer, és a nyelvi kapcsolatok azonos értelmezése szükséges.

Példa:
Az utcán egy olyan külföldi fordul hozzád, aki számodra teljesen ismeretlen nyelvet beszél, és felteszi a következõ kérdést: Ununga banga panga buszállomás? Hogyan magyarázod el neki?
Elõször valószínûleg jól artikulálva és hangsúlyozva mondod majd neki, hogy merre is menjen. Ha nem érti, kicsit hangosabban és nyomatékosabban megismétled, és ha még akkor sem érti, elõbb széles gesztusokkal mutogatsz, majd legvégül elõveszel egy papírt és megpróbálod lerajzolni. (Ugyanezeket a fokozatokat megfigyelheted a matektanárodon is. Milyen eszközökhöz folyamodik, ha úgy érzi, hogy végképp nem érted, amit magyaráz neked?)
Ha gondjaink vannak a verbális kommunikációval, visszatérünk az õsibb, vizuális jelek használatára. A vizuális társalgás azonban nagyon szegényes és korlátozott.
Ha viszont rendelkezünk a megfelelõ SZÓKINCCSEL és tudunk pontosan FOGALMAZNI, akkor minden, már mások által korábban megismert tudásanyagot átörökíthetünk, megtaníthatunk és megtanulhatunk.
A tudás átadása sok ezer évig azt jelentette, hogy a család, a törzs öregjei elmondták és megmutatták a fiataloknak a gyakorlati tudnivalókat, továbbadták, elmesélték a törzs legendáit, meséit az utódoknak.


Ebben az idõszakban alakult ki a zene és a verselés is, hiszen ilyen ismétlõdõ, dallamos formában könnyebb volt a hosszú szövegeket megjegyezni. Az ismeretek egy része mindig elveszett az öregek halálakor, de a legfontosabb tudnivalók tovább éltek és fejlõdtek nemzedékrõl nemzedékre.
A tudás a törzs közös kincse volt.
Már az õsemberben is élt a vágy, hogy nyomot hagyjon maga után. Ezért rajzolni kezdett, elõször a barlang falára, majd papiruszra, selyemre, papírra, vászonra.
A képek segítségével megörökített és egyúttal elmesélt történeteket, jeleneteket. Az információ átadására azonban többre volt szükség: az ÍRÁSRA. A képekbõl kialakult a képírás, majd fokozatosan a nyelv elemeinek megfelelõ szó-, szótag- és hang-, illetve betûírás.

Egyiptomi hieroglifák -
Ékírásos agyagtábla és héber pergamentekercs 

Az írás és olvasás ismerete az ókorban és jórészt még a középkorban is kiváltságnak számított. S nem is ok nélkül.
Az írással vált lehetõvé, hogy a tudásanyag felhalmozódjék.
Már nem szükséges, hogy személyükben jelen legyenek a bölcsek. Tudásuk összegyûjthetõ, raktározható, továbbadható. Az írás segítségével az ember már nem szorul véges befogadóképességû emlékezetére, a leírt ismeretanyagot bármikor elõveheti.

Az írnok
Már az ókorban óriási mennyiségû írásos anyag halmozódott fel. A görögök által az i. e. 300-as években alapított és a keresztények által i. sz. 391-ben lerombolt híres alexandriai könyvtár pusztulásakor – amikor több millió papirusztekercs semmisült meg – az ókor mai szemmel nézve is csodálatos tudása veszett el, s ez több száz évre vetette vissza a fejlõdést. A virágzó görög tudományt a babonás félelmekkel teli és tudatlan, sötét középkor követte.
A tudomány újjáéledése Európában azután kezdõdött, amikor a mórok az akkoriban igen fejlett arab civilizáció tudásanyagával és a megmentett régi görög könyvek egy részével a VIII. században Spanyolországba érkeztek. Itt egyrészt egy újabb kultúra alapjait rakták le, másrészt ismereteiket továbbadták a keresztény írástudóknak, a szerzeteseknek, akik felismerték ezeknek a könyveknek a jelentõségét és lázas másolásba kezdtek...


A híres Hóráskönyv és középkori kódexmásoló szerzetes
Ez azonban lassan ment, és csak egy kis körre korlátozódott. A robbanásszerû fejlõdés az 1440-es években indult meg, amikor feltalálták a könyvnyomtatást, s ezáltal a KÖNYV mindenki által elérhetõ tömegcikké vált. A fejlõdésre mi sem jellemzõbb, hogy már az elsõ negyven évben csaknem tízmillió könyvet nyomtattak ki Európában! (Kínában az elsõ nyomtatott könyvet mintegy hatszáz évvel korábban, 865-ben adták ki!)

A könyvnyomtató mûhelyében
A sokszorosított könyvekkel együtt a tudomány, ezzel pedig a tudás is rohamosan és egyre szélesebb körben terjedt. A könyveket gyûjtõ polgárok nyomon követhették, birtokolhatták és rövid idõn belül alkalmazhatták koruk tudományos eredményeit.
A könyvnyomtatás az irodalom fejlõdésére is nagy hatással volt. Míg azelõtt az irodalom szinte csak az elbeszélt, énekelt, esetleg színházban elõadott mûveket jelentette, a XIV–XV. századtól kezdve egyre inkább a nyomtatott irodalmi mûfajok (pl. a regények) terjednek el.
Az irodalom szerepe azonban nem változott meg (egy darabig). A mûvek a görög drámák óta azért születtek, hogy fontos emberi, erkölcsi, társadalmi problémákra mutassanak rá. Egy jó könyv elolvasása után úgy érezhetjük, hogy többet tudunk az emberekrõl, jobban el tudunk igazodni a világban, “bölcsebbek” és “tisztábbak” lettünk.
Olvasni azonban nehéz. Szimbólumokat (betûk, szavak) kell felismerni, fogalmakká alakítani, nyelvtani szabályok alapján kapcsolatokat kell köztük találni és az egészet értelmezni.
Emlõs õseink évmilliók óta látnak. Néhány millió év alatt kialakult a beszéd. Néhány ezer éves az írás, és tömegesen néhány száz éve olvasunk.
A felnõtt lakosság jelentõs része az iskolái befejezése után egyetlen könyvet sem olvas el.
Ez nem jelenti azt, hogy tudatlan. Szóban, képben rengeteg könnyebben felfogható információ árad felé a rádióból, tévébõl.
Igénye van a szórakozásra is.
1995-ben volt száz éves a FILM!
A filmmûvészet fejlõdése során sok remekmû, irodalmi színvonalú film született. Ezek nézettsége alacsony.
A mai “szórakoztató” tömegfilmek izgalmas akciófilmek. A hõsök élete szüntelen életveszély és folytonos küzdelem. A bozótban ott leselkedik az ellenség, harcot kell vívni az élettérért, a jobb pozíció, a több pénz, a legjobb nõ megszerzéséért...


Forrás: © MOZAIK KIADÓ
SZEGED



Mozaik Kiadó